Vadaskert, kontroll

Már lassan 1 hónapja voltunk kontrollon. Kicsit el vagyok maradva az írással... Vonattal mentünk, nem volt egy leányálom, hiába a kedvenc videói a telón, azért voltak kiborulások. Mondjuk nem is csodálom, hosszú volt az út. Kőbánya-Zugló szakaszon tört rá a legerősebb kiakadás, minden baja volt már. Aztán leszálltunk és onnan szerencsére férjem keresztapja elvitt bennünket autóval. Ott megszeppent a kisasszony (nincs személygépjárművünk), így semmi probléma nem volt. :)

Kicsit várni kellett, de vannak jó játékok, az udvarra is kimentünk.

A doktornő el volt ájulva, hogy mennyit nőtt és fejlődött a Cuki. Beszélgettünk, majd mondta, hogy postázza a leletet meg az igazolást, szakorvosit.

Hazafele megszívtuk... Pár perc híján késtük le a vonatot, mert nem volt szabad pénztár (returt szerettünk volna venni, de nem sikerült a vonaton valamiért, olyan megállóban szálltunk fel, ahol nincs pénztár, így a vonaton is meg lehet venni. Csak hát a retur az meghaladta a máv képességeit, vagy a jegyvizsgálóét, mert egy ismerősöm is kaller, és szerinte a kalauz bá' volt béna vagy lusta.) Nem kicsit voltam dühös... Már én is fáradt voltam, nemhogy a lány. De valahogy túléltük. Csak lett pár új őszhajszálam. :P

Úgy kb. ennyi volt, semmi izgi.

Most a tavalyihoz képest hamar megkaptuk a levelet is. Csak hát azért túl szép lett volna, ha minden benne lett volna... A szakorvosi igazolás a tartós betegségről hiányzott (ez kell az emelt családihoz, hosszabbított gyes-hez). De szóltunk a doktornőnek, és egy szavunk sem lehet, hisz pár napon belül már a kezünkben volt. :)

Hallatlan!

Hogy mennyire elhanyagolom a blogírást! :( Hiányzik nagyon. Nem szeretném abbahagyni szerintem már sosem, de most valahogy nem szentelek rá elég időt. Ennek több oka is van. Részletekbe nem fogok belemenni, de voltak durva dolgok az utóbbi 1-2 hónapban, kimerültem, megsemmisültem többször, elfáradtam, kiégtem, szétrepedt a szívem, de aztán megragasztotta az illetékes és bízom benne, hogy jó minőségű, tartós ragasztót használt. Cserébe azért én is gonoszkodtam, vissza szerettem volna vágni, visszaadni a fájdalmat és most iszom is a levét. De úgy érzem, jó úton haladunk. Mert megbeszéltük. És lehet, hogy ha nem történnek ezek a dolgok, akkor most tovább laposodna a házasságunk és csak távolodnánk tovább egymástól. Így viszont úgy vélem, hogy mindketten igyekszünk tenni annak érdekében, hogy működjünk szeretetteljes egységként, társként.

Még a Vadaskerti kontrollról sem írtam... Na de ami késik, nem múlik! :) Várom már a hosszú hétvégét, akkor hátha valamennyire utolérem majd magam!

Az ovi kezd jobb lenni :)

Legalábbis ha azt veszem alapul, hogy a leányzó az utóbbi pár napban szó szerint rohant, akkor csak nem érezheti rosszul ott magát. :)

Az óvónők nagyon aranyosak, a Cukinak szerintem már szerelme és barinője is van. Ugye ő bár beszélő auti, de nem igazán kommunikál, szóval ezeket csak úgy sejtem és kikövetkeztetem abból, amit látok és amit echolál.

Ez azért szomorúsággal tölt el, mert szívem szerint úgy hallgatnám az élménybeszámolóját. És attól függetlenül, hogy nem mesél, én mindig megkérdezem, hogy mi volt az oviban, mit ebédelt, stb. Egyszer hátha felel. :) Hétfőn volt az állatok világnapja alkalmából állatsimogatás és kutyás bemutató, ezt is az óvónő mondta csak. És hát azért hazudnék, ha azt írnám, hogy nem fáj, hogy az ilyenekről sem számol be.  

Ami változatlanul nem tetszik az az, hogy nem sok infót kapok róla, bár azért én nem szoktam annyiban hagyni és faggatózom rendesen. :)

Na meg persze a folyadékbevitele sem elégséges szerintem...

De amit igyekszem előtérbe helyezni, az az, hogy az óvónők és az asszisztens nagyon elhivatott, türelmes, kedves, jó szakemberek. Akkor is meggyőződtem erről, mikor jeleztem reggel, hogy valószínűleg nyűgös lesz a csemetém, hisz úgy jöttünk, hogy folyamatosan visszatartotta a kakit (ilyenkor sokkal ingerlékenyebb). Mivel már nagyon unom ezt az állapotot (lassan fél éve tart...), kicsit hisztiztem az óvónőnek, hogy mennyi mindent kipróbáltunk már sikertelenül (kakikönyv, wc-n kula lehúzásának ünnepélyes magaslatokba való emelése, stb.), megnyugtatott azzal, hogy mikor voltak továbbképzésen vagy valami hasonlón, akkor direkt rákérdezett erre a problémára és ott azt mondták, hogy autiknál gyakran előfordul és amíg ő nem rendezi ezt az agyában, egyszerűen nem tudunk mit tenni. Nt gyerekeknél is sokszor nehézséget okoz ez, érintetteknél meg hatványozottan... És sokkal tovább szokott tartani. :(

Fejlesztések még nincsenek (fél füllel hallottam, hogy csak a beszoktatás után lesznek, ami itt 2 hónap).

Jó lesz ez, csak ki kell forrnia magát. Elsőre volt roppant ijesztő Cukinak és nekem is. Kezdünk belejönni szerintem. :)