Segítsüti 2012.

Elérkezett a 4. tavaszi forduló! Minden (fél)évben hatalmas lelkesedéssel és odaadással készül két csapat, lázasan kutatunk, hogy mi az a sütemény, amely lázba hozza a licitálókat is, és amellyel a legnagyobb segítséget tudjuk nyújtani a kiszemelt intézménynek. Örülök, hogy immár a 4. alkalommal részt vehetek ebben az akcióban!:)

Az idén a kedvezményezett a Gézengúz Alapítvány, a befolyó pénzből ők kapnak olyan eszközöket, amire szükségük van. A befolyó pénzt a Sose Közhasznú Alapítvány kezeli, és az akcióval összefüggő adminisztrációt és a beszerzést is ők intézik.

A szabályok a régiek: 27 sütemény kerül fel a honlap licitoldalára, és aki regisztrál(t) a weblapon, bármelyikre ajánlhat az utolsó érvényes összegnél nagyobbat. És aki a licitzárás pillanatában a legtöbbet ígéri, övé lesz a sütemény.

Lesz újra "vigaszág" is, tehát többen is hozzájuthatnak ugyanahhoz a süteményhez, ha a nyertes is hozzájárul, valamint aki készíti, ő is felajánlja. Nálam ez utóbbi nem lehet akadály, nyugodtan lehet majd jelentkezni!:)

Tehát segíts te is, ha megteheted! Szólj a barátaidnak, ismerőseidnek, oszd meg az idei sütikről szóló bejegyzéseket a facebookon, minél többen tudjanak erről a nagyszerű kezdeményezésről!

És akkor ennyi bevezető után jöjjön, mire lehet nálam licitálni. Omlós alapban ízes mazsola, sok-sok mogyoró és házi baracklekvár keveréke. A család véleménye szerint igazán nyerő lett, pedig több változatát is megkóstolták ennek a süteménynek.

Mogyorós-mazsolás pitetorta

Hozzávalók 22 cm-es formához

a tésztához:

25 dkg liszt

12,5 dkg vaj

8 dkg porcukor

1 egész tojás

1 tojássárgája

csipet só

1-2 evőkanál tejföl (ha szükséges)

a töltelékhez:

4 tojásfehérje

10 dkg porcukor

10 dkg mazsola

15 dkg darált mogyoró

2 evőkanál házi sárgabaracklekvár

1 citrom leve

1/2 dl rum

csipet só

a forma kenéséhez:

kevés vaj

A mazsolát alaposan megmossuk. Kis lábosba öntjük a rumot és a citromlét, beleszórjuk a mazsolát, és forráspontig melegítjük az egészet. Ha túl hamar szívná fel a mazsola a folyadékot, akkor öntünk még bele kevés vizet. Félretesszük, kihűtjük, közben néhányszor megkeverjük, hogy egyformán érje a folyadék a mazsolát.

Közepes nagyságú tálban összekeverjük a lisztet, a sót és a porcukrot. Hozzáadjuk a kis kockákra vágott vajat, és ujjaink hegyével összemorzsoljuk a lisztes eleggyel. Gyors mozdulatokkal belegyúrjuk a tojást; ha nem állna össze a massza, teszünk hozzá kevés tejfölt. Cipót formázunk belőle, és fóliába csomagolva hűtőszekrényben pihentetjük minimum 1 órát.

Közben elkészítjük a tölteléket. A tojásfehérjét a sóval és a porcukorral kemény habbá verjük. A darált mogyoróhoz adjuk a kihűlt, leszűrt mazsolát és a lekvárt, majd először a hab negyedét keverjük bele, utána óvatosan beleforgatjuk a maradék tojáshabot.

A pite tésztáját kinyújtjuk akkorára, hogy a kivajazott formába igazítva túlnyúljon a szélén. Konyhai ollóval kb. 2 cm-rel feljebb körbevágjuk, a tetejét visszahajtjuk. A tészta alját villával több helyen megszurkáljuk, és visszatesszük még formástól a hűtőbe. A levágott tésztából vékony csíkokat sodrunk, ebből teszünk majd díszítést a pite tetejére.

Kivesszük a formában lévő tésztát a hűtőből, beleöntjük a tölteléket, elegyengetjük, majd a tetejére igazítjuk a díszítést. 170 fokra melegített sütőben, alsó-felső fokozaton 40-50 percig sütjük.

Legjobb, ha a kész sütemény áll egy napot fogyasztás előtt.

Megjegyzés: ha valaki szeretné, a mogyoró cserélhető dióra vagy mandulára.

Még annyit, hogy ez a sütemény küldhető; miután az ország délkeleti részén lakom, muszáj mindig ilyet válasszak. De az sem kizárt, hogy személyes átadás legyen, ha meg tudjuk beszélni a nyertessel az időpontot; volt már ilyen, nem is egyszer:)

Megjelent a Kifőztük áprilisi száma!

Találhattok benne a hétköznapi ételektől kezdve a húsvéti készülődésig sok-sok mindent! Több, mint 90 oldal...ekkora a mennyiség, a minőség pedig... nah, azt majd ti megmondjátok!;) az eddigi visszajelzések biztatóak:)))

Kitűnő vendégeink is voltak, ragyogó receptekkel:

http://eveandapple.blogspot.com/

http://izmorzsak.blogspot.com/

http://e-megastromania.blogspot.com/

Látogassátok meg az oldalunkat, és töltsétek le az újságot, nagyon érdemes!!!!

Én ebbe a számba ultrafinom paszternákos ragut készítettem, megtaláljátok az újság 27. oldalán.

(Még megjegyezném, hogy én az utóbbi héten különböző okokból belenéztem a régebbi számokba, köztük a legelsőbe meg a tavalyi húsvétváró újságba is, és nagyon klassz dolgokat találtam azokban is, úgyhogy akinek még nincs meg, ajánlom, hogy töltse le azokat is!)

Hegyi Barbara: ABRAKA BABRA

Nem azért választottam Barbara szakácskönyvét, mert hiányzik még egy gasztrós könyv a polcról, hanem azért, mert egyébként is kedvelem őt; a lényét, a humorát, a hangszínét, a stílusát. És kíváncsi voltam, hogy milyen ő a konyhában. Mire átlapoztam, nem csak ezt tudtam meg róla, hanem még többet is:)

Jó érzés kézbe venni a könyvet: ízléses a borító, szép papíron olvasható, nem hangyabetűkkel írt sorok (igen, ez is számít, ha az ember már elmúlt ennyi meg annyi;) és gyönyörű fotók vannak benne. Elolvastam a fülszövegben Barbara ajánlását; azokat az elveket vallja, amiket én is nagyra tartok: természetes hozzávalókból, természetes módon főzni, és mindezeket úgy is fotózni. Ráadásul a receptek kapcsán történeteket is olvashatunk róla és a családjáról, bepillantást nyerhetünk kicsit az életébe, a színésznő egyéni stílusában tálalva.

Az ételek nem "különlegesek", Barbara nem főz hóbortos ennivalókat. Viszont bőven vannak a könyvben használható, jól megírt receptek, amiket bárki elkészíthet. És vannak olyan témák - pl. kenyérre kenhető krémek, spagettik, csokoládék -, amelyekre többfajta változat is található egy kupacban.

Biztos vagyok benne, hogy főzni is fogok belőle (van olyan szerzeményem, amit évek óta nézegetek, de vagy alapanyag híján, vagy annak az ára, illetve az elkészítés roppant bonyolultsága miatt nem jutottam még el odáig).

És végül köszönet a Park Kiadónak a könyvért!

Egyszerű morzsás túrós pite

Azoknak is ajánlom ezt a süteményt, akik nem igazán szeretnek tésztalapot nyújtani. Ennek a pitének csak az alja egybefüggő lap; ha nem sikerül szépen kialakítani, akkor meg is lehet „foltozni”, nem látszik majd a végén. A teteje pedig morzsás, így mindenkinek sikerülni fog.

A recept a január havi Kifőztükben jelent meg; és pár napja már letölthető a márciusi szám is!!!!!

Hozzávalók a süteményhez, kb. 30 x 22 cm-es tepsihez

25 dkg finomliszt

15 dkg rétesliszt

15 dkg zsír vagy vaj

1,5 dl tejföl

5 dkg őrölt xilit vagy porcukor

2 teáskanál sütőpor

1 tojássárgája

csipet só

a töltelékhez:

50 dkg tehéntúró

2 tojás

1 dl tejföl

15 dkg őrölt xilit vagy porcukor

1 csomag (12 g) vaníliás cukor

10 dkg mazsola

csipet só

A mazsolát alaposan megmossuk, és annyi vízbe áztatjuk, amennyi ellepi.

A tésztához összekeverjük a sóval, a porcukorral a liszteket. Összemorzsoljuk a zsiradékkal, majd a tejfölt és a tojássárgát hozzáadva cipóvá formáljuk. Hideg helyre tesszük 1-2 órára.

Közben elkészítjük a tölteléket. A sóval habbá verjük a tojásfehérjéket. Alaposan összekeverjük a tojássárgát a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd beletesszük a tejfölt és a túrót, végül óvatosan összeforgatjuk a fehérjehabbal meg a leszűrt mazsolával.

A tésztát kettéosztjuk: az egyik felét a tepsi méretére nyújtjuk, a többit még visszatesszük hideg helyre. A lapot sodrófa segítségével a forma aljába emeljük, és rákenjük a tölteléket. A félretett tésztát lisztes kézzel a tetejére morzsoljuk, de rá is reszelhetjük.

175 fokos légkeveréses vagy 190 fokos normál sütőben 40-50 percig sütjük. Fél óra eltelte után érdemes a süteményt tetejét fóliával letakarni, hogy ne égjen meg a teteje. Akkor jó, ha a tepsit óvatosan megrázva a töltelék puha, de nem lötyög.

Kihűlve szeleteljük.

Megint pizza!

Időnként új felfedezéseket teszek:) van ugye a kedvenc pizzám receptje, amit régebben kinyújtottam kb. 30 centi átmérőjűre (vagy picit nagyobbra), kentem rá paradicsomos szószt, tettem rá ezt-azt, és megsütöttem.

A múltkor gondoltam egyet, és ugyanannyi tésztából két pizzát nyújtottam; nem lett pont 30 centis, de csak kevés híja volt. A formát is éppen csak kevés liszttel szórtam meg. És - őszintén bevallom - győzött a lustaság... Mindössze néhány kanálnyi szószt találtam a mélyhűtőben, azt kettéosztottam, és már tettem is rá a többi cuccot: sonkát és reszelt sajtot. A pizzákat forró sütőben 12-15 perc alatt megsütöttem.

És ez lett életem legfinomabb pizzája!!! Extrán ropogós - mert ugye nagyon vékony a tésztája, és a kevés szósz sem áztatta el...

Azóta már volt ismétlés, nem győzök vele betelni!