Tojásos-majonézes zöldségkupola

Hozzávalók
1 doboz konzervkukorica
1/2 üveg konzerv-csicseriborsó
1 lila hagyma
2-3 szál újhagyma a zöldjével együtt
3 alma
1/2 piros húsú kaliforniai paprika
1 evőkanálnyi citromlé
a mártáshoz:
kb. 3 dl tejföl
1 dl majonéz
só
őrölt bors
5 dkg füstölt sajt
10 dkg gouda sajt
továbbá:
4-5 főtt tojás
petrezselyemzöld

A megpucolt almát kisebb kockákra vágjuk, citromlével megcsepegtetjük. A paprikát és a lila hagymát felkockázzuk. A kukoricát és a csicseriborsót lecsepegtetjük. Az újhagymát felkarikázzuk.

A tejfölt és a majonézt sóval, borssal összekeverjük, beletesszük a nagy lyukú reszelőn lereszelt sajtokat. A masszába forgatjuk az előkészített zöldségeket, ha szükséges, tejföllel tovább lazíthatjuk. Félgömb formában tálba halmozzuk, tojáscikkekkel lefedjük. Enyhén sózzuk, borsozzuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt aprított petrezselyemmel meghintjük.

VKF XXXIII. - Kukorica málé

Hátha Limara még nem haragszik nagyon, és surranópályán beenged a mezőnybe...

Édesanyám mesélt sokszor egy máléról, amit annak idején a nagyapám sütött. Ő akkor még kicsi volt, csak az rémlik neki, hogy ropogós-édeskés volt, nagyon szerette. Már próbálkoztam vagy két fajtával régebben, de egyik sem volt az igazi. Erről a változatról eleve gondoltam, hogy nem az, mivel tejjel készül, de gondoltam, hogy együnk egy kis édességet, van még hozzá szilvalekvárunk. Ráadásul belefér Limara VKF kiírásába is;)

A recept a számítógépemen volt, egy régi lementés valahonnan. Miután kísérlet volt, nem akartam sokat sütni belőle, a gátat mégis az itthon lévő kukoricaliszt mennyisége adta meg. Ez egy nagyon kicsi adag, négy személynek csak kóstolóra elég. Ha valaki lekvár nélkül enné, akkor a cukor mennyiségét duplázni kell, mert alig-alig édes a kukoricaliszt édessége ellenére is. Egy könnyű, olcsó nass. A tepsi nekem egy kicsit nagy lett, 32x19 cm-esben sütöttem, ennél valamivel kisebb méretű kellene.


Hozzávalók:

17 dkg kukoricaliszt
csipet só
4,2 dl tej
1 dkg élesztő
2 kicsi tojás
5-10 dkg cukor
2 dkg vaj

Kimértem a tejet, egy keveset visszavettem belőle az élesztőhöz, a többit a sóval felforraltam, majd levettem a tűzről. Keverés közben beleszórtam a lisztet, félretettem hűlni. 2 óra hosszat hagytam pihenni.
A maradék tejet meglangyosítottam, pici cukrot tettem hozzá, felfuttattam benne az élesztőt. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgákat a cukorral robotgéppel felvertem, beletettem a vajat, tovább dolgoztam. Az élesztőt a lisztes keverékhez tettem, majd a vajas-tojásos masszába kevertem, végül óvatosan beleforgattam a felvert fehérjét is.

Egy kicsi tepsit zsírral kicsit vastagabban kikentem, beleöntöttem a tésztát, letakartam, fél óráig kelesztettem. 175 fokos légkeveréses sütőben 35-40 perc alatt sül meg. A közepét kell kicsit megnyomni, ha rugalmas, akkor megsült.

Kukorica konzerv házilag

Mint írtam már róla, készült az idén kísérleti jelleggel kukorica konzerv üvegben. Kizárólag azért pepecseltem vele, mert ajándékba kaptuk, és ennyi nem fért volna el a mélyhűtőben. Leírom a mikéntjét, hogy el ne felejtsem, illetve ha véletlenül valaki a leírás elolvasása után is úgy gondolja, hogy belekezdene... Még tegnap is láttam sok kukoricát, talán nem késtem el a poszttal.

Először a szemeket leválasztottuk a csőről; ezt legegyszerűbben úgy lehet megtenni tapasztalatom szerint, hogy a csövet kettétörjük, hosszában egy sort egy kissé nagyobb tisztára mosott csavarhúzóval letolunk, a többit soronként késsel lefejtjük - igazi babramunka az elején, de bele lehet jönni. Nálunk így összejött egy kb. 4 literes tálnyi mennyiség, ezt 2 részletben dolgoztam fel.
Először egy nagy lábosban 3 liter vizet forraltam, tettem bele 6 dkg (2 %) sót. A kukoricaszemek felét ebben forrás után 5 percig főztem. Leszűrtem, 4 decis üvegekbe tettem; rázogattam közben az aljánál, hogy minél több férjen el bennük. Amikor az összes kukorica üvegben volt, felöntőlevet készítettem; 2 l vizet forraltam, forráskor tettem bele 3 dkg (1,5 %) sót és 6 dkg (3 %) cukrot, ezzel teletöltöttem az üvegeket, lezártam.
Nagy edénybe tettem dunsztolni; az üvegeket kb. 3/4-ig érő meleg vízben erős közepes lángon forrásig melegítettem, majd kissé levéve a hőfokot 25 percig ezen a hőmérsékleten hagytam forrni. Levettem az edény tetejét, 24 órát hagytam állni. Másnap ismét felforraltam a vizet alatta, de akkor már csak 10 percet hagytam forrni. Elzártam a hőt alatta, hagytam kihűlni. Harmadnap került a kamrapolcra, jelenleg ott csücsülnek háborítatlanul, de bennünket ismerve nem túl sokáig; épp addig, amikor megvennénk az 1. doboz kukoricát a boltban:)

Forrás (amit azért nem mindenben tartottam be, csak a fontosabb részekben): Dobray Endréné: A befőzéstől a fagyasztásig c. könyve

Utóirat: a készítési mód bejött, a kukorica olyan lett, amilyennek lennie kell. Macera viszont volt vele rendesen, ha meg kéne venni a kukoricát, biztosan nem vállalkoznék rá:)

Kukoricapüré Chili&Vaniliától

Tegnap éjszaka bújtam a blogokat, és beleszerettem C&V kukoricapüréjébe. Most egyébként is ezerrel kukoricázunk, ugyanis kaptunk ajándékba egy csomó finom, édes csemegekukoricát. Egy részét mi is tovább ajándékoztuk, egy részét megfőztük, 2 adag csövestől ment a mélyhűtőbe, a többiből kísérleti jelleggel konzervet készítettem. Az utóbbiról majd lesz poszt is, ha odaérek...

Szóval maradjunk a pürénél; sajnos kép nincs róla a leírt okok miatt, de muszáj írjak róla, mert 5 embert babonázott meg a mai ebédnél. Ráadásul nem csináltam nagy felhajtást, mert nem voltak ideális körülmények, alapanyagok, a szűkre szabott időről már nem is beszélve.

Maradt a megfőzött mennyiségből 2 nagy cső kukorica, ez a fele volt az eredeti recept mennyiségének. Egy kis fej édes lilahagymát megpirítottam egy kanál kacsazsíron. Rádobtam egy kisebb krumplit darabokban, felengedtem az éppen fővő zöldséglevesből egy merőkanálnyival és lefedtem. A hőt levettem alatta kicsire, a csövekről pedig levágtam a kukoricaszemeket. Amikor a krumpli puha volt, hozzátettem a kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam egy kis kurkumával (ami gyönyörű sárga színt adott az egésznek), pici cukrot is kapott; néhány percig átmelegítettem együtt őket, majd botmixerrel alaposan összepürésítettem, mert passzírozásról most szó sem lehetett. Közben beletettem egy ujjnyi darab hideg margarint, mert hogy vaj sem volt, de így is működött. A botmixer hangjára jöttek a tesztalanyok, mindenki belekóstolt, és enyhe morajlással vették tudomásul, hogy csak ekkora kicsi mennyiség van belőle.

Mi a férjem által sütött grillhúsokhoz ettük, ahhoz is teljesen jól passzolt. Az eredeti receptért pedig el kell látogatni C&V-hez, a nála leírt módon biztosan még finomabb!

Kukoricakrémleves tojással

Ezt a levest is Ancsa21 tette fel az Nlc Mit főzzek holnap topikjára. Nagyon tetszenek az általa publikált, leginkább vegetariánus receptek, már többet elkészítettem, és még mindegyik sikert aratott a családban. Picit alakítottam rajta, leginkább a hozzávalók hiánya miatt.

Hozzávalók:
2 doboz kukorica konzerv, az egyik KRÉM típusú!
1 kisebb fej lilahagyma, finomra aprítva
1 piros chili nagyon finomra aprítva
2 ágacska kakukkfű aprítva
1 kávéskanálnyi vaj + pici olaj
2 kávéskanál ételsűrítő
1 tojás, habosra felverve
húsleveskocka

Miután én még nem találkoztam krém típusú kukoricakonzervvel, ezért az egyik doboz tartalmát kis levével együtt aprítógépben pépesítettem.
A pici vajon és olajon megpároltam a lilahagymát, a chilit (illetve most nyáron jó erős, piros színű paprikából néhány karikát) és a kakukkfüvet.
Hozzátettem a kétféle kukoricakonzervet, felöntöttem vízzel, és ízesítettem egy húsleves kockával. Kb. 15 percig alacsony hőmérsékleten összefőztem őket.
A felvert tojást egy villa hátán belecsurgattam a levesbe. (Ezt Ancsa beírásából lestem, ettől sokkal habosabb lesz a tojás a levesben, írta ő, és abszolút igaza van!)
A ételsűrítőhöz adtam egy pici vizet, összekavartam, majd beleöntöttem a levesbe, elkevertem alaposan, majd el is zártam a tüzet.
Tálalásnál kevés kakukkfűvel díszítettem (mert nekem nem volt salottahagyma száram, mint Ancsának...)
Finom, egyszerű csípős leves (csak nem annyira fotogén).