Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.



A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)

Ahogy megláttam Gabriellánál úgy éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell. Vagyis kellene, ha nem kellene pihentetni a tésztát. Még így sem ment el tőle a kedvem, rögtön elkészítettem, éjszaka pihent és másnap ki is sütöttem. Óóó nem csalódtam benne! Nagyon nem. Amiért beleszerettem olvasgatva a recptet, talán az, hogy "abbahagyhatatlan". Na hát pont ez kell nekem. Mekkora hatással is tud lenni egy ilyen szócska...
A recept egy az egyben Gabriellától van, de azért bemásolom ide is, legyen meg már csak magam miatt is.



A vajat a cukorral és a tojásokkal habosra kavarjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és a vajas keverékhez adjuk. Belekavarjuk a fahéjat, cukrot, vaníliát, majd a sütőporral elkavart lisztet. A tésztát fóliába csomagoljuk és hüttőbe tesszük éjszakára. (Nálam a fele másfél napot volt hüttőben időhiány miatt és így is pont olyan lett, mint a másnap reggel megsütött.)
A megkeményedett tésztából diónyi gómbócokat formálunk, porcukorba hempergetjük és sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 12 percig sütjük.


Gabriella figyelmeztetett, hogy 12 percnél tovább semmi esetre se süssük. Bár én 180 fokon sütöttem sima sütőben, míg ő 170 fokon légkeveréssel, kicsit féltem, mert még teljesen sületlennek tűntek a pöfik. De szótfogadtam, nem szeretem a kiszáradt sütiket, inkább kockáztattam, úgyis volt még fél adag a hüttőben. Jól tettem. Nagyon finom, kívül kicsit kérges, a porcukortól különleges, belül enyhén krémesen csokis... igazi ízorgia. Nagyon is igaz Gabriella "abbahagyhatatlan" jelzője. A vágy, hogy egyem őket és a lelkiismeretfurdalás, hogy nem szabad, váltogatták egymást, és a kis pöfik csak úgy csúsztak lefele...

Trollanyunál találkoztam a narancsos pöfeteggel, ezek után már csak az alkalomra várok, hogy azt is kipróbáljam!

Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...



A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))

Amióta megvan az álmodott grillsütőm, igyekezek minél többet és minél változatosabban használni. Mert nem akármilyen grill ám, hanem "Fat reducing health grill", vagyis zsírlecsökkentő:) 42%-al csökkenti le a húsok zsírmennyiségét. Na nem valami varázslatos módon, hanem nagyon egyszerű eljárással. Az alsó grill-lap kicsit ferde, a kiolvadt zsír lefolyik, így nem sül tovább benne a hús. Próbáltam már csirkemellel, sertésmájjal, nyakkarajjal, fehérkarajjal, zöldségekkel és persze ananásszal. A máj nem volt csodás, de hát az amúgy is elég kényes. Egyéb... mmmm, mind nyálcsorgató. Na de essen szó a címben szereplő egyedről is.
Napok óta tervben volt, az ananász is ott pislogott rám a szekrényről, de soha nem volt alkalmas. Ma, fáradtan, álmosan, nekifogtam. Már lelkiismeretfurdalásom volt szegény ananásszal szemben.




Tanultam egy jó taktikát az ananász tisztitásáról (talán a leghasznosabb dolog, amit itt tanultam). Éles késsel, a koronát fogva körbe levágjuk a héjat. A magoknál, ahol foltok maradtak, bevagdossuk, hogy teljesen tiszta legyen. Levágjuk az alját és körbe körbe meghíntjük alaposan sóval az ananászt. Beledörzsöljük jól, majd hideg vízzel lemossuk. Levágjuk a koronát és tetszés szerint karikákra vagy darabokra vágjuk, eltávolítva a közepét. Na és mire jó a sózás? Éreztétek, hogy amikor friss ananászt esztek úgy húzza a szátokat? Most nem tudok kémiai magyarázatot adni (mert elfelejtettem:), de a lényeg, hogy a só ezt semlegesíti. Tudtátok ezt a technikát?




Az ananászt mepucoltjuk, újjnyi vastag karikákra vágtjuk, a közepét eltávolítjuk. A grillsütőt felforrósítjuk, rátesszük az ananász karikákat és hagyjuk legalább 5 percet sülni, anélkül, hogy mozgatnánk. Ezután megnézzük, hogy megvannak-e már azok a helyes kis barna csjkocskák, ha igen megfordítjuk és a másik oldalával is ugyanígy teszünk. Ha folyton mozgatjuk őket, akkor sok halvány csikocskánk lesz, nem csak egy szép:) Levesszük a sütőről, tányérra helyezzük, megszórjuk fahéjjal és lecsorgatjuk golden syruppal. Természetesen lehet fokozni tejszínhabbal vagy más szószokkal, akármivel, de most nekem ez volt a legifnomabb!



Aki még nem evett ilyet, el sem tudja képzelni mi lehet ebben különleges. Én most már tudom. És azt is, hogy ezt még sok más gyümölccsel meg fogom ismételni. Ahogy az ananász megsűl, még meleg, a leve kicsit savanykás, ropogós, a syruptól édeskés, a fahéjat gondolom nem kell magyaráznom! Beleharpsz, szétáradnak az ízek és zamatok a szádban... édes... savanyu... meleg...fahéj... ropogós... ezt egyszerűen érezni kell!

Szenvedélyes receptgyűjtő lettem! Szeretem az elektronikus recepteket is böngészni, sőt nagyon sok időt eltöltök velük, de a papírforma maradt az abszolút kedvencem. Megőrülök a szakácskönyvekért, sütős-főzős magazinokért. Mindenhol megragadom a lehetőséget, ha látok egy receptet. A Tescoban rendszeresen vannak ingyenes receptlapok és időnként magazin is, amiben ugyancsak érdekes receptekre akadok. Már szép kis gyűjteményem van belőlük és próbálgatom is.
A panna cottával már egy ideje szemezek és megjött a végső lökés. Talán akkor lehetett volna ennél tökéletesebb, ha rendesen sikerül kiborítani...




Egy edénybe öntjük a tejet és a tejszínt. A cukrot elkavarjuk a fahéjjal és a tejhez adjuk. Lassú tűzön, kavargatva főzzük, amíg a cukor el nem olvad. A zselatinport feloldjuk 1,5 dl forró vízzel és hozzákavarjuk a forró krémhez. 2 formát alaposan kikenünk olajjal és elosztjuk benne a krémet. Éjszakára hüttőbe tesszük.
Mielőtt tálalásra kerül, elkészítjük a karamellizált almát. A vajat megolvasztjuk, az almát apró kockákra vágjuk, a magházat eltávolítjuk. A forró vajhoz adjuk az almákat és addig főzzük, amíg elkezd puhulni. Adhattunk hozzá egy kevés vizet, ha szükséges, hogy ne égjen meg. Rászórjuk a cukrot, a narancshéjat és a fahéjat, összekavarjuk, öntünk bele még kb 5 kanálnyi vizet és addig forraljuk, amíg sűrű szirupos lesz. Kicsit hűlni hagyjuk, hogy még meleg, de ne forró legyen.
A panna cottát egy tányérra borítjuk, rákanalazunk a karamelizált almából és szirupból és rögtön fogyasztjuk.
A fahéj minedent átható íze és a teszín krémes-zselatinos állaga... a karamellizált alma édes élvezete... ráadásul mindez együtt... szuper összeállítás, valódi télies íz. Nem az enyém, de nagyon bejött!

Régóta kedvencem ez a kókuszos csiga, tekercs, de eddig sosem én sütöttem. Most rávetemedtem és... imádtuk. Fél adagot készítettem, ebből lett két rúd, az egyik kókuszos, másik fahéjas. Ebből bizony több is elkelt volna:)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 kávéskanál szárított élesztő
0.5 dl tej
1 kávéskanál cukor

A töltelékhez:
2 tojás fehérje
20 dkg porcukor
1 kanál ecet
kókuszreszelék
fahéj



A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, elkavarjuk az élesztőt és hagyjuk felfutni. A szobahőmérsékletű vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tojássárgákat és az élesztős tejet és alaposan összegyúrjuk. Meleg helyen 1 órát kelesztjük.
Ezalatt elkészítjük a töltelékeket. A tojásfehérjéket az ecettel gőz fölött kemény habbá verjük. Kicsidenként hozzáadjuk a cukrot. Kétfele osztjuk, egyik felébe kókuszt teszünk, annyit, hogy jó összeálló krémet kapjunk. Nekem ez kb 10 dkg volt. A másik felébe 2 kanál őrölt fahéjat teszünk.
A tésztát két részre osztjuk, fél újjnyi vastagságúra nyújtjuk, megkenjük a krémekkel, felcsavarjuk és újjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük a szeleteket és 180 fokon 15 percet vagy enyhe pirulásig sütjük.



Első próbálkozás lévén nem igazán tudtam, hogy mennyire kell vastagon kenni a krémet, vagy mi történik, ha túl folyós a kérm... A kókuszos tökéletes lett, a fahéjason még van mit javítani. Az íze kifogástalan, mivel a fehéjtól nem lett sűrű a töltelék és vastagon is kentem, szeletelés közben eléggé kifolyt. Nem ilyedtem meg nagyon... Benne is maradt bőven és a teteje olyan habcsókos lett. Régen elfogyott, pedig most is berágcsálnám. Holnaptól pedig kezdődik a "táplálkozzunk újra okosan" :))