Igen, ez még a Valentin napi elmaradás. Viszont bármilyen alkalomra és bármilyen formában gyorsan elkészíthető és azonnal el is tüntethető. Bizony, ez a kekszgombóc szerelmes alakot öltve :)




Elkészítés:
Legelőször 1 ek-nyi ételszjnezőt oldjunk fel kávéscsészényi vízben (persze attól is függ mennyire erő s a festék) és áztassunk bele 3 ek-nyi kókuszreszeléket. 1 perc után nyomkodjuk ki a kókuszból a levet, terítsük  alufóliára és tegyük meleg helyre, hogy megszáradjon. A nedves reszelék nem fog ráragadni a sütire.
A kekszet ledaráljuk, összevegyítjük a cukorral, kakaóval, hozzáadjuk az eperaromát és eldolgozzuk annyi tejjel, hogy egy összeálló, de nem ragacsos masszát kapjunk. Tenyerünkbe gombócot formálunk, kissé ellapítjuk és egy szív alakú kekszkiszúróval kivágjuk. Az alját és a széleit fehér kókuszreszelékbe mártjuk, a tetejét pedig a pirosba.



Ennyire egyszerű és többnyire mindenki által kedvelt ez a fajta édesség. Az eperaromát azért tettem bele, hogy... változzon, de a rumos mégis csak finomabb. Nem igazán lett epres tőle, de legalább harmonizált a piros kókusszal:)

Szofikánál fedeztem fel a golyókat. Na nem mintha eddig nem ismertem volna, de csak azt a klasszikusat. Anyukám mindig ezt készített gyerekkoromban és persze nekünk, kislányoknak kellett gombolygatni:) Most viszont új dimenzióba léptett a golyózás, hála Szofikának, aki olyan csodás kombinációkat és összeállításokat mutatott a blogján. Rájöttem, hogy bármivel lehet gombócozni és csak jó lehet. Így hát Karácsonyra megterveztem kettőt. Bevallom több idő kellett kitervezni, mint elkészíteni. Nah jóó, kicsit azért sok volt egyszerre a sok gombolygatás:))

Elkészítés: 
A kekszet ledaráljuk, egy tálba öntjük a porcukorral és a kakóporral együtt. A meggyet lecsorgatjuk és gyengéden felitatjuk róluk a ndvességet. A kekszhez adjuk a rumaromát és annyi meggylevet amivel formázható, nem ragacsos masszát kapunk. Diónyi darabokat csipünk, meggömbolygessük, tenyerünkkel szétlapítjuk, beleteszünk egy meggyet és óvatosan gombóccá formáljuk. Csokidarával vegyített kokuszreszelékkel bevonjuk.




Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk és elvegyítjük a porcukorral. Hozzáadjuk a mandulaaromát és annyi narancslevet, hogy könnyen formázható, nem ragacsos masszát kapjunk (nálam 2). Összedolgozzuk, diónyi gombócokat formálunk belőle. Egy tányérba szeletelt mandulát és narancshéjat vegyítünk össze és ebbe forgatjuk bele a gombócokat.



Mindkettő nagyon ízlett, a meggyes talán csak akkor lett volna finomabb ha rumba áztattam volna a meggyeket. Az abszolút favorit a narancsos-mandulás lett nekem. A gombócprojekt beindult. Főleg amint láttam, hogy kedves angol családunk hogyan falta a sütijeimet... micsoda kielégülés:))

Ezzel be is fejeztem a Karácsonyi süti kategória bemutatását. Le is vagyok már maradva, hisz holnap van az év utolsó napja. Más már a Szilveszteri menüt posztolja. Nekem még van egy Karácsonyi bejegyzésre valóm, megmutatom, hogy hogyan ünnepeltünk és miket ettünk. Azt hiszem már csak jövőben.
Addig is kívánok minden kedves ólvasómnak egy nagyon szép Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet! Süssünk, főzzünk sokat és finomat szépet az Új Évben is és osszuk meg egymással!!

Szépségversenyt ugyan nem nyerne és a kialakulási története is nagyon kalandos, de az ízlelőbimbóimat igencsak megmozgatta, ezért megér egy bejegyzést. Túrógombócra régóta vágyok és túróhiány ide vagy oda, csak idő kérdése volt, hogy mikor találok ki rá egy alternatívát (ahogy a vargabélessel is tettem). Az eset adta magát csak észre kellett vennem. Mindig "semi skimmed" tejet veszek, ami a leírás szerint kevesebb, mint 2% zsírt tartalmaz. Nos mit szóltok mire elég ez? Otthon tanultam, hogy ha már majdnem összemegy a tej, akkor főzzük fel, kevés ecettel futtassuk össze és szűrjük le. Kihűlve remek gombóc készíthető belőle. Vita tárgya lehet az is, hogy ez mennyire tehéntúró, meg az is, hogy 2% zsírból mi jön ki? Otthon természetesen házi tehéntejjel volt ez alkalmazva. Azért mégsem hagyok veszni 2 liter lejet! 30 dkg "túró" lett belőle... És igenis finom!
Ha már a túró kalandos, akkor a gombóc is legyen az. Ötleteket keresve leltem rá erre az édes tejfölben sült gombócra és nem tudtam kiverni a fejemből. A Mindmegettén találtam rá, köszönet érte a szerzőnek!
Természetesen változtattam rajta és kinézetre sem lett olyan szép, mint az ott, még sütőben sűlő szépség, de ízre szerintem vetekedett vele. Legalábbis nagyon finom volt.



A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk és néhány órára hüttőbe tesszük, hogy a dara és a morzsa megduzzadjon. Ezután nagyobb gombócokat formálunk belőle és egy kivajazott jénaiba helyezzük őket. (Nekem ebből az adagból 9 gombóc született.) A szószhoz a tejfölt elkavarjuk a tojással, cukorral, vaníliával és leöntjük vele a gombócokat. 200 fokon addig sütjük, amíg a gombócok színt kapnak és a tejföles keverék megszilárdul.
Amíg sűl elkészítjük a morzsát. A vajat felforrósítjuk, rászórjuk a morzsát és a cukrot. Kavargatva aranybarnára pirítjuk, majd tálalásnál ezzel  megszórjuk a gombócokat.


Bevallom tartottam tőle, hogy milyen lesz, a túró miatt is, meg látszólag sikerült kissé túlsütnöm is. De annyira finom volt, hogy legközelebb is csak annyit változtatnék rajta, hogy a tejföles keverékbe meg a morzsába kevesebb cukrot tennék, mert így igencsak édesre sikeredett.

A keksz szalámi gyerekkorom óta nagy kedvencem. Talán mert nagyon ritkán, csak alkalmakra készítette anyukám. Aztán jött az ugyanilyen alapú gombóc. Ez már gyakrabban, de sosem tudtam megúnni. Én is szívesen készítem. Most meg itt a tekercs vagy rolád. Sokfelé láttam, jól is néz ki és lehet variálni. Ez az én variánsom, én ötlöttem ki, de természetesen nem kizárt, hogy valaki már nem készítette el hasonlóan.
Itt Angliában nem is olyan egszerű beszerezni a háztartási kekszet, mint amilyen természetes ez otthon. De szeretik a keszet, szóval van választék. És innen-onnan meg lehet tudni, hogy a Rich tea biscuit a legalkalmasabb az ehhez hasonló sütemények elkészítésére. Ha valaki máshogy tudja, szívesen fogadom az ötleteket:)




A kekszes részhez ledaráljuk a kekszet, összevegyítjük a cukorral, kakóval, rumaromával. Ezután hozzáöntjük a tejet és összeálló masszává gyúrjuk.

A fehér részhez a cukrot a vízzel feltesszük forrni és addig főzzük, amíg a cukor felolvad. Ezután hozzáadjuk a vajat és kavargatva felolvasztjuk. Levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni, hogy ne legyen épp forró majd belekavarjuk a tejport és addig kavarjuk amíg sima masszát kapunk.
A kekszes masszát fólián kocka alakúra nyújtjuk egy porcukorral meghíntett nyújtófa segítségével. Erre rátesszük a tejporos masszát és egy spatula vagy szilikon lapát segítségével elsimítjuk a barna masszán, ugyanakkora méretűre. Olyan vastagságúra nyújtjuk, ahogy szeretnénk. Én bevallom, hogy mivel ez a réteg elég édes, nem akartam túl vastagra. Bár még így is az lett. Ezért nem tettem rá az összes fehér masszát.
A fólia segítségével óvatosan feltekerjük és éjszakára vagy néhány órára dermedni tesszük. Ezután szépen szeletelhető. Ha akarjuk forgathatjuk porcukorba, ha nem... úgy is nagyon finom lesz:)



A maradék fehér masszából ezeket az imádnivaló kis golyókat készítettem. Régebb készítettem még ilyen úgynevezett raffaello golyókat, aminek bár szerintem egyáltalán semmi köze a Raffaellohoz, azért nagyon finom. Viszont nem kókuszba forgattam, hanem meghíntettem kakóporral. Hát nem ennivalóak?