A joghurttorta ismét csak egy olyan süti, amit ettem, imádtam és eljött az idő amikor belevágtam sajátkezűleg is megmunkálni. És láss csodát, már elsőre is remekül sikerült. Na nem ez az, ez már továbbfejlesztett változat, ami a külsőt és az összeállítást illeti, de a receptet elsőre eltaláltam, ami ritka eset nálam. A piskótareceptet ugyanígy eltaláltam, na nem elsőre, de ezt is már sokat használtam és ő lett a bevált! Köszönet érte Gizinek , akihez igazán érdemes ellátogatni, na nem akkor amikor kívánunk valami finomat, mert... az elég veszélyes lenne :) Inkább csak jóllakás után ajánlom, vagy persze ihletet meríteni.


Elkészítés:

A piskótához a puha vajat habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat és színtés habosra kavarjuk. Ezután beleszitáljuk a lisztet és a sütőport, csomómentesre kavarjuk, majd tortaformába töltjük és 160 fokon kb 30 perc alatt megsütjük. Kivesszük a formából és hagyjuk teljesen kihűlni.

A töltelékhez a joghurtot a cukorral és a zselatinnal feltesszük melegedni. Nem főzzük, csak addig hagyjuk langyosodni amíg a zselatin láthatóan elolvadt benne. Ezután kavargatva hagyjuk majdnem teljesen meghűlni. Közben a tejszínt habbá verjük és a joghurtos krémbe kavarjuk.

A piskótát kétfele vágjuk. (Mivel az én férjem jobban azt szereti, ha a süteményben kevesebb a "kenyér" és több a krém meg a hab, ezért én ezúttal 3 szeletre vágtam a piskótát és csak 2-őt használtam fel belőle) Az egyik lapot a kapcsos tortaforma aljára tesszük. Az epernek levágjuk a zöldjét és a lapos felével lefele megrakjuk vele a piskótát, kevés távolságot hagyva közöttük. Ezután rátöltjük a joghurtos krémet, ez eléggé folyékony, de ne aggódjunk, nagyon gyorsan meg fog szilárdulni. Erre helyezzük a második piskóta lapot, majd néhány órára vagy éjszakára hüttőbe tesszük. Amikor megszilárdult a joghurt, levesszük róla a tortaformát, tányérra helyezzük és a tetejét porcukorral megszórjuk.

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

Íme a bizonyíték, hogy miért nem vagyok elragadtatva az itteni eperrel! Ha nem mondanám rájönnétek, hogy az a halvány piros(?) valami ott eper? Tuti nem! És higgyétek el, ízre is pont olyan mint színre. Semmilyen. azért én meg-meg kívánom, mert látványra, illatra mégiscsak eper. Aztán jön a csalódás újra és újra. Ezt a pohárkrémet olyan sokáig készültem megcsinálni, hogy már álmomban is azt láttam. Katasztrófa volt. Az epret megmostam és megsárgult a víztől. Én meg annyira akartam, hogy majd sírva fakadtam, hogy nem tudom elkszíteni. ezek az álmok...:) Másnap végre belevágtam. Nem lett sárga az eper, de piros sem. Azért finom volt, leszámjtva, hogy hiányzott az eperíz belőle.

Az ötletet az Otthon ízei blogon találtam és elsőre beleszerelmesedtem még akkor is ha nálam valami egészen más lett belőle.



A zabpelyhet sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, lelocsoljuk a mézzel vagy syruppal és 3,4 percre sütőbe tesszük, hogy megpiruljon. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni. Az epret és a mangót külön péppé turmixoljuk. A mascarponet simára kavarjuk a cukorral. A poharak alját megszórjuk a mézes zabpehellyel, majd mangó, mascarpone, eper rétegek következnek és ismét zabpehely. Addig folytatjuk a rétegezést míg a poharak megtelnek. A tetejét egy kiskanál mascarponevel és zabpehellyel diszítjük. Néhány órára vagy éjszakára hüttőbe tesszük.


Finom, könnyű desszert, akár ebéd után, akár csak úgy, mert megkívántuk.
Szerettem volna Verus desszertes játékára jelentkezni ezzel az alkotással, de a fotók nagyon nem megfelelőek (és így éjszakába hajolva nem találok retusáló programot), meg aztán az eper miatt ízre sem volt annyira tökéletes, mint elképzeltem és megálmodtam:) Így a játékra majd valami mást találok ki, valami olyan gyümölccsel ami az Angliai éghajlaton is ízletes, vagy ha import is, de legalább finom legyen!

Itt van, megérkezett, bemutatkozik!
Az Anna Pavlováról, az orosz balettáncosról elnevezett, habcsók alapú, kívül ropogós, belül puha, könnyű torta, egy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származó desszert különlegesség. Úgy tartják, hogy a táncosnő tiszteletére készítették el először a róla elnevezett finomságot az 1920-as évek egyik ausztráliai-új-zélandi túrnéja alkalmával. Az alkotó nemzetisége évekig vitákat szült, végül Új-Zélandot határozták meg forrásként.  A könnyű, egyszerűen elkészíthető édesség mindkét nemzet konyhájában jelentős és népszerű helyet foglal el, gyakran szolgálják fel ünnepélyek, ünnepek alkalmával. (Forrás: Wikipedia)
Sokáig készültem rá, gondosan gyűjtögettem a tojásfehérjéket és nézegettem másoknál a recepteket. Miért is vártam vele ennyit, tartottam tőle? Hogy sikerült-e és olyan lett-e mint kellett volna? Ki-ki döntse el maga a fotók alapján! Nekem természetesen van önkritikám és meg is osztom a bejegyzés végén...




A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket elkezdjük felverni a csipetnyi sóval. Amikor már félkemény, lassan adagolva, folyamatos verés mellett hozzáadjuk a cukrot. Addig verjük, amíg már majdnem felfordítható habot kapunk, ekkor beleszórjuk a keményítőt és az ecetet is. Ezekkel együtt teljesen kemény habot verünk, ami, ha felfordítjuk a tálat, nem borul ki. (Lehetőleg ne próbáljuk ki idő előtt felfordítani:) Sütőpapíros tepsire halmozzuk, kerek alakúra formáljuk és kissé magasabbra hagyjuk a széleit, hogy majd meg tudjuk tölteni tejszínhabbal.  Betesszük a sütőbe, amit azonnal visszaveszünk140 fokra. 1 órát hagyjuk ezen a hőmérsékleten sülni-száradni a pavlovánkat. Ekkor lakapcsoljuk a tüzet, arasznyira nyitjuk az ajtót és így hagyjuk teljesen kihűlni. (Nálam ez egy éjszaka volt és így is kicsit megrepedezett sajnos.) A tejszínhabot felverjük, belehalmozzuk a habcsókos alap mélyedésébe és megrakjuk eperrel, áfonyával. Azonnal fogyaszthatjuk. Annyira azonnal, hogy a fotózás már csak kín és olyanok is lesznek a fotók... De legközelebb majd lesz hozzá több türelem és kreativitás:)


Csak csodáltam az arasznyi résen, amikor lekapcsoltam a tüzet. Remekül nézett ki! Az ízét már kb ismertem, mert előző nap ünnepi ebéd volt a családnál, akinek dolgozok és láss csodát pont az készült náluk is. (Belekóstoltam:) Nem pont olyan volt mint az enyém, ezért felvágás után kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon kié a normálisabb? Néztem fotókat és azt hiszem az enyém:) Az övé belül nem ilyen állagú volt, hanem ragacsosabb, krémesebb, majdnem folyós. Az azt jelenti, hogy nem volt kisülve/száradva rendesen, vagy nem...? Gyakorlottabbak, mit szóltok? Tény, hogy nálunk ízlett, főleg nekem, igencsak hamar elfogyott. Lesz ismétlés, más változatban is.


És akkor mi a kritika? Szerintem túl vastagra hagytam, jobban szét kellett volna teríteni. Kívül szép ropogós lett, belül, ahogy már írtam... érdekes... hab, mégis keményebb, lehetett szépen szeletelni. És számomra kicsit tojás íze volt. Ez lehet nevetségesen hangzik, hisz nyilván... abból van, de ilyen kell ez legyen? Vagy túlszárítottam, keveset szárítottam és azért lett ilyen?
Jó sok a kérdésem a saját művemmel kapcsolatban:)) Kérlek segítsetek, hogy megnyugodjak, javítsak és újra próbálkozzak! Előre is köszönöm:)
Mutatok egy képet az ünnepélyre készült Pavlováról is, igaz, hogy az már csak a maradék és talán az finomabb volt, bár ránézésre az enyém szebb:)

Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...



A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))