Rég nem hoztam semmi tésztásat. Pedig illene, mivel, hogy egy ideje még a blogom designja is tésztásra váltott. Nem tehetek róla, ha ennyire megkedveltem és érdekel is... A salátát szeretjük, a tésztát szintén, a halbevitelt valamilyen módon meg kell oldani és ráadásul kell egy gyors vacsora. Mi sem egyszerűbb!



Most pedig néhány mondat erejéig beszéljünk a gyűjtőoldalakról. Van aki kedveli őket, van aki nem. Ki-kinek saját döntése! Ahogy egyesek mondják, gombamódra szaporodnak (én szeretem a gombát:) és céljuk előbb-utóbb a reklámok általi profitszerzés.  Ti miért írtok blogot? Azért, hogy megmutassátok másnak is a remekműveiteket vagy azért, hogy... teljen az idő? Legtöbbünk a blogírók közül profitra számítunk. Van aki anyagi, míg más mentális, szellemi jövedelemre. Nekem annál nagyobb a megelégedettségem, minél többen megnézik az oldalamat, hozzászólnak a bejegyzéseimhez. Annál boldogabb vagyok minél többen olvastok! Nekem ez a profit. És nem is kell más. Viszont nem vagyok sem irigy, sem visszahúzó azokkal szemben, akik anyagi profitra törekednek. Ha ő azáltal el tudja érni, hogy az én blogom fennt van az oldalán, akkor hadd tegye! És blogok nélkül nincs bloggyűjtő oldal, tehát... én segítek neki, ő nekem. Nem egyoldalú!
Hadd említsek meg néhány gyűjtőoldalat, amelyeken fennt vagyok és örülök neki:
Gasztro.miner.hu
Gasztro-blogok
Gasztrostart
Gasztroblogok
Olcsó-receptek
Olcsó-receptek Facebook oldala
Gasztro blogok Facebook oldala
Gasztroblogok.hu Facebook oldala
Magyar gasztroblogok facebook oldala

Az Olcsó recepteknek különösen hálával tartozok, mert amint kitették az oldalukra a mentolos szivecskéimet, nagyon nagyon sokszorosára növekedett a blogom nézettsége. Öröm ez egy bloggernek?

Szerintetek jó fennt lenni ezeken az oldalakon vagy fölösleges?

Hogyan is nevezhetném másként? Zöldséges-husos-gombás levelestésztában sült pite? Megvettem ezt a "filo pastryt", ami a leveles tészta itteni megfelelője és törtem a fejem, hogy mi legyen belőle. Édes, sós, mindkettő? Be kell vallanom, hogy már majdnem minden féle ilyen készen pakható tésztát kipróbáltam de egyikre sem mondhatom, hogy hű de bejött. Igaz otthon sem voltam a leveles vagy fagyasztott tészta rajongója, hát itt sem leszek az. De azért próbálkozok vele.




A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megpároljuk, hozzáadjuk az őrölt húst és a szeletelt gombát és megpároljuk. Amikor a gomba már majdnem puha akkor beleöntjük a zöldséget és azzal is összepároljuk. Közben sózzuk, borsozzuk, megszórjuk paprikával és fokhagyma granulátummal ízlés szerint. Természetesen használhatunk friss fokhagymát is. Ha a főzelékünk kezd odakapni, pótolhatjuk a vizet, de csak egy keveset, hogy amire megkészül minden, akkorra el is főjjön a víz.
Egy piteformát kibéleljük a lapokkal. Mindegyik között megkenjük olvasztott vajjal és úgy tesszük rá a következőt. Beleöntjük a zöldséges-husos főzeléket és eligazgatjuk. Ezt befedjük tészta lapokkal, ismét mindegyik között megkenve olvasztott vajjal. Előmelegített 190 fokos sütőben addig sütjük amjg a tészta aranybarna lesz. Kb 15-20 perc.

Hogy ne legyen túl száraz és olyan magányos a pite készítettem hozzá egy sajtszószt.



A tejet felforraljuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot és lassú tűzön, kavargatva hagyjuk felolvadni. Sózzuk, szerecsendióval megszórjuk, a tejszínben elkavarjuk a kukorica keményítőt és a szószhoz öntjük. Addig forraljuk, lassu tűzön, amíg szósz állagúra sűrűsödik. Melegen vagy hidegen is tálalhatjuk a pite mellé vagy ráöntve.

Nekünk ízlett. A sajtszósz markáns íze igencsak megdobta az élvezeti értékét, különben kicsit lehet száraz lett volna. Következőbe ha hasonlót készítek, kicsit szaftosabbra hagyom a ragut, igaz akkor lehet eláztatja a tésztát, de próbálkozni lehet, nem?

Tőlem megszokott gyorsasággal és mértékekkel itt van ismét egy leves. Ez olyan amikor este beesünk az ajtón, valamit enni kellene, gyomrunk a levest kéri, benézünk a hüttőbe és már tányérba is töltjük.



Hozzávalók: 2 személyre
2 marék fagyasztott vegyeszöldség (kukorica, zöldbab, sárgarépa, zöldborsó)
1 leveskocka
2 virsli
1 marék reszelt sajt
só, bors, petrezselyemzöld
tejföl

A zöldséget kevés olajon megfuttatjuk, majd bőségesen felöntjük vízzel, amennyit gondolunk, hogy kettőnknek elég:) Beledobjuk a leveskockát, amiről tudjuk, hogy nem jó, de időnként bizony megoldás. Sóval óvatosan, mert a kocka is tartalmaz. Borsot ízlés szerint. És addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Levesszük a tűzről, belekavarjuk a sajtot és addig kavarjuk, amíg elolvad. Már amennyire. És nem marad az egész a kanálon, ami a fotón nagyon jól látszik. De nem baj, egyáltalán nem bántja konyhafőnöki büszkeségemet sőt arra emlékeztet, amikor otthon régen túrós pityókalevest ettünk. A tányér aljára ment a túró, rá a forró leves, ami nyúlt, ragadt, de az volt a legfinomabb:)
Tejföllel ízesítjük és melegen bekanalazzuk, esetleg pirítóssal. Könnyű kis vacsora, jólesik időnként a meleg leveske. Nem mindig kell, de van amikor kivételesen követelik a bentlakók.

Biztosan említettem már, hogy nagyon megszerettük a tésztaféléket, amióta itt élünk. Otthon én csak a túrós meg prézlis makarónit ettem, majd bejött a képbe a valamilyen szószos spagetti. És itt ki is merült a tészta téma. Ó, pedig mennyi mindenre képes! Fusili, penne, spagetti, lasagne, cannelloni, farfalle, tagliatelle, ők a leggyakoribb vendégek nálunk.
Folyamatosan próbálok ki újabb meg újjabb recepteket. Hideg tésztasalátát eddig még nem nagyon készítettem, hát erre is eljött az idő.




A tésztát megfőzzük, hideg vízzel alaposan lemossuk és hagyjuk kihűlni. A paprikát, paradicsomot, hagymát felszeleteljük. A konzervekről a levet lecsorgatjuk. A tésztára tesszük a zöldségeket és a tonhal darabkákat és összevegyítjük. Egy kis tálba elkészítjük a dresszinget. Minden hozzávalót beleteszünk és összekavarunk. Ráöntjük a tésztára és óvatosan elvegyítjük. Tálakba tesszük és bazsalikomlevéllel díszitjük.
Nagyon ízletes ebédünk kerekedett! Jelentem, hidegen is átment a tészta a teszten:)

Szúrta már a szememet és az ízlelőbimbóimat is izgatta, hogy még nem próbáltam ki a quichet. Erika aztán megadta az utolsó lökést is. Eléggé gazdag lett, főleg azért mert a párom nem nagy rántotta rajongó, tehát jól fel kellett tuningolni. Másrészt pedig... jó alkalom a maradékok felhasználására. Így került bele, extra húsként a csirkecomb. Íme:



A tésztát belelapítjuk a kivajazott piteformába, sütőpapírt helyezünk az aljára, meghíntjük rízzsel, vagy ami van kéznél és betesszük 10 percre sülni, vagyis "vaksütjük":) Közben a hagymát felaprózzuk, kevés olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a feldarabolt húst, virslit, paradicsomot, spenótot és 5 percig kavargatva a tűzön hagyjuk. A tojásokat felverjük, sózzuk, borsozzuk, belekavarjuk a joghurtot, hozzáadjuk a felkockázott mozarellát. A tésztát kivesszük, kürítjük a rizset és kivesszük a papírt, beleöntjük a tojásos masszát, jó vastagon megszórjuk reszelt sajttal és kidíszítjük félbevágott olivabogyókkal. Mehet a sütőbe, 30-40 percre, attól függően, hogy milyen a sütőnk. Én addig sütöttem, amíg a sajt jól megpirult a tetején és az egész jól felpuposodott. (Sajnos miután kivesszük le is ereszkedik:) Ez majdnem 40 perc volt 190 fokon.



Ízlett, finom volt, rögtön fel is faltuk, csak azt sajnálom, hogy nem készítettem egy salátát mellé. De lesz még, érzem!

Gyakran készítek salátát, többnyire mi van itthon alapon és vacsorára. Nekem önmagában, páromnak valami mellé. Így mindenki örül.




A paradicsomot, uborkát, mozarellát kockára vágjuk, a többi hozzávalóval együtt egy tálba összevegyítjük. Sóval, balzsamecettel ízesítjük. Tányérra halmozzuk, ráteszünk egy kanálnyi joghurtot, megszórjuk a gránátalma magokkal és lelocsoljuk olivaolajjal. És jó étvággyal belakmározzuk!

Mostanában csak az édesség! Tele van vele a fejem, a konyhám, a blogom. Éjjel arról álmodok, nappal azon gondolkodok vagy éppen a recepteket tanulmányozom. Na és hetente legalább 2,3-szor készítem is. De ugye emellett enni is kell valami rendeset. Lehetőleg levest... néha, mert amióta itt vagyunk nagyon elhanyagoltam és közbe azért megkívánjuk, jólesik, kell.
Levesben a tészta nálam csak akkor jöhetett szóba, ha az húsleves volt. Ilyen-olyan makarónis leveseket ki nem állhattam. Főleg ha pl a krumplilevest azzal töményítették:)
DE van egy új könyvem: "The perfect pasta cookbook" avagy a tökéletes tészta receptkönyve.
Ebben van minden ami tésztával kapcsolatos: leves, saláta, lasagne és mindeféle tésztatipúsból készült ételek receptjei. Mennyei!
Ez a leves is innen származik, természetesen megvariálva, hisz... ami épp van itthon:)





A leveskockát feloldjuk 1 liter forró vízben és teszünk bele 1 kanál delikátot. A csirkemellet vékony, kis csíkokra vágjuk, egy edénybe tesszük, hozzáöntjük a csirke levest és a tejszínt. Felfőzzük majd alacsony lángon hagyjuk megpuhulni a húst. Közben a tésztát sós vízben kifőzzük. A levest sózzuk, borsozzuk. A liszet elsúroljuk egy kevés tejjel és belekavarjuk a levesbe. Beleöntjük a kukoricát és a tésztát, összeforraljuk.
Tálalásra kész!



Könnyű kis leves. Nem mondom, hogy férfilaktató így önmagában, de nekünk ízlett. Gyors, finom.

Befejezésnek pedig itt van egy újjabb zöld smoothie avagy "zöld smutty", esetleg "shrek energiaital". Ezeket a neveket kedves bloggetrársaim adták:) Bár lehetne akár Popeye itala is, hisz spenót van benne...

Gyakran készítek salátát, abból, ami épp itthon van. Szeretem, mert jól lakok és nem érzem magam olyan tele, nem hasadok ki tőle. Csak kellemes jóllakottság érzetem van. Még akkor is, ha kicsit néha túl sok is a dresszing rajta. Próbálom magamnak kevésbé "lucskossá" tenni. Erre a változatra pl magamnak csak tejfölet, páromnak majonézt is raktam. Ez is valami:)



Hozzávalók:
1 doboz kukorica
1 paradicsom
8-10 kis retek
1 szál zöldhagyma
1/4 ananász, vagy fél konzerv
5 dkg red leicester sajt
2 kanál tejföl
2 kis szelet kenyér
só, balzsamecet, olivaolaj

A kukoricát lecsorgatjuk és egy tálba tesszük. A többi zöldséget felaprózzuk és az ananászt is, hogyha frissből készítjük és a sajtos is kockákra vágjuk. Összekavarjuk, ízlés szerint sózzuk, ecetezzük, kevés olivaolajjal lelocsoljuk. Hozzáadjuk a tejfölt is és elvegyítjük. Közben a kenyeret jó ropogósra pirítjuk, felkockázzuk és csak az utolsó pillanatban kavarjuk a salátához, hogy ne legyen ideje elázni és végig ropogós maradjon.



A kukorica önmagában is különlegessé teszi a salátát (számomra legalábbis:), de az ananásszal... valami csodás. Ahogy összeharapom a ropogós zöldségeket, közöttük az ananásszal... ahogy szétroppan és az íze, leve, zamata szétterjed a számban... leírhatalan! Hímnemű tesztalanyom is elismerő hamgokat adott ki rágcsálás közben, pedig húsnak jele sem volt benne:)

Vacsorára sikerült ezt a véletlen talált receptet rögtön megvalósítani. Teakert blogjában találtam rá és rá is éheztem azonnal. Hipp-hopp kész lett, majd mind el is fogyott mire kiderült, hogy igazából másnapra értek volna be az ízei. Sebaj, nekünk így is nagyon ízlett, én meg nem nagyon vagyok képes másnapig várni egy kajára:))



Hozzávalók:
10 darab füstölt virsli
2 szál zöldhagyma
5 dkg feta és double gloucester sajt
3 kanál majonéz
2 kanál tejföl
só, bors

A virsliket megfözzük és kihüttjük majd felkarikázzuk. A hagymát és a sajtot szintén feldaraboljuk. Mindezeket összevegyítjük, hozzáadjuk a majonézt és a tejfölt, sóval borssal ízesítjük. Magos toast kenyérrel tálaljuk.




Kicsit változtattam Tea receptjén, nekem túl töménynek tűnt csak majonézzel, ezért adtam hozzá a tejfölt. Sajt és hagyma pedig... hogy ízesebb legyen. A hagymától ugy-e rögtön:)

Nagyon szeretem a salátákat. Sajnos nem készítek eleget belőlük. Főleg télen nem. Pedig minden nap megenném... Na de, a következőre büszke vagyok, bár csak nekem készült.



Van benne: paradicsom
uborka
paprika
olivabogyó
pirított kenyér
só
bors
ecet
olaj
bazsalikom
tejföl




A zöldségeket összeaprítottam, hozzáadtam az olivabogyót. Egy szelet kenyeret jó ropogósra pirítottam és kockákra vágva hozzáadtam. Ecettel, olajjal, sóval borssal és szárított bazsalikommal ízesítettem, végül pedig egy kanál tejföllel díszítettem.
Azért szeretek salátát enni, mert bármennnyire is jól lakok belőle, utána nem érzem azt a nehézséget a gyomromban, mint amikor egy valamilyen húsos ételből eszek meg egy ugyanekkora adagot. Na azért nem mondanék le egészen a húsról sem, de...:)