Valahogy életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor, ha sütök, az valami olyan, amit még nem próbáltam és amit egyszer mindenkinek kóstolni kell(ene). Ilyen a bannofie pie is. Pofonegyszerű. Mégis, az az izkombináció... hmmm...


Elkészítés:
A pitéhez a lisztet a sóval összevegyítjük, majd a puha vajjal elmorzsoljuk. Hozzásadjuk a cukrot, a külön felvert tojás. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lisztezett felületen kinyújtjuk, a piteformába simítjuk, maradékot levágjuk és fél órára hüttőbe tesszük. Amikor kivesszük, villával megszúrkáljuk elébb elébb. 160 fokra előmelegített sütőben kb 20 percet. Hagyjuk teljesen kihűlni.
Ha már teljesen hideg, tányérra tesszük (maradhat a piteformában is, de nekem könnyebb a szeletelés ha tányéron van), elsimítjuk rajta a karamellt. A banánt felszeleteljük, rápakoljuk a krémre. A tejszínből habot verünk, befedjük vele a piténket és lereszeljük a csokival. 1 órára hüttőbe tesszük, hogy kicsit egymáshoz alakuljanak az ízek, zamatok, formák, textúrák.




Tulajdonképpen kiváncsi voltam, de nem vártam sokat ettől a pitétől. Karamell, tejszín. Az a kevés banán sok vizet nem kavar - gondoltam én. Meglepetés! Hisz épp az amitől a bannofie pie, bannofie pie lesz :) Nem véletlenül. A nagyon édes karamell krém, a selymes tejszín, na meg a tartást adó pitetészta között megbújó banánszeletek, igazi banánízt árasztottak szét az egész süteményben. És az az ízkombináció, amit a négy elem létrehozott... csak ajánlani tudom kipróbálásra. A tejszínhabba én nem ajánlok cukrot, vagy csak nagyon keveset, mert a karamell több mint elég édességet ad az egész pitének.

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

Itt van, megérkezett, bemutatkozik!
Az Anna Pavlováról, az orosz balettáncosról elnevezett, habcsók alapú, kívül ropogós, belül puha, könnyű torta, egy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származó desszert különlegesség. Úgy tartják, hogy a táncosnő tiszteletére készítették el először a róla elnevezett finomságot az 1920-as évek egyik ausztráliai-új-zélandi túrnéja alkalmával. Az alkotó nemzetisége évekig vitákat szült, végül Új-Zélandot határozták meg forrásként.  A könnyű, egyszerűen elkészíthető édesség mindkét nemzet konyhájában jelentős és népszerű helyet foglal el, gyakran szolgálják fel ünnepélyek, ünnepek alkalmával. (Forrás: Wikipedia)
Sokáig készültem rá, gondosan gyűjtögettem a tojásfehérjéket és nézegettem másoknál a recepteket. Miért is vártam vele ennyit, tartottam tőle? Hogy sikerült-e és olyan lett-e mint kellett volna? Ki-ki döntse el maga a fotók alapján! Nekem természetesen van önkritikám és meg is osztom a bejegyzés végén...




A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket elkezdjük felverni a csipetnyi sóval. Amikor már félkemény, lassan adagolva, folyamatos verés mellett hozzáadjuk a cukrot. Addig verjük, amíg már majdnem felfordítható habot kapunk, ekkor beleszórjuk a keményítőt és az ecetet is. Ezekkel együtt teljesen kemény habot verünk, ami, ha felfordítjuk a tálat, nem borul ki. (Lehetőleg ne próbáljuk ki idő előtt felfordítani:) Sütőpapíros tepsire halmozzuk, kerek alakúra formáljuk és kissé magasabbra hagyjuk a széleit, hogy majd meg tudjuk tölteni tejszínhabbal.  Betesszük a sütőbe, amit azonnal visszaveszünk140 fokra. 1 órát hagyjuk ezen a hőmérsékleten sülni-száradni a pavlovánkat. Ekkor lakapcsoljuk a tüzet, arasznyira nyitjuk az ajtót és így hagyjuk teljesen kihűlni. (Nálam ez egy éjszaka volt és így is kicsit megrepedezett sajnos.) A tejszínhabot felverjük, belehalmozzuk a habcsókos alap mélyedésébe és megrakjuk eperrel, áfonyával. Azonnal fogyaszthatjuk. Annyira azonnal, hogy a fotózás már csak kín és olyanok is lesznek a fotók... De legközelebb majd lesz hozzá több türelem és kreativitás:)


Csak csodáltam az arasznyi résen, amikor lekapcsoltam a tüzet. Remekül nézett ki! Az ízét már kb ismertem, mert előző nap ünnepi ebéd volt a családnál, akinek dolgozok és láss csodát pont az készült náluk is. (Belekóstoltam:) Nem pont olyan volt mint az enyém, ezért felvágás után kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon kié a normálisabb? Néztem fotókat és azt hiszem az enyém:) Az övé belül nem ilyen állagú volt, hanem ragacsosabb, krémesebb, majdnem folyós. Az azt jelenti, hogy nem volt kisülve/száradva rendesen, vagy nem...? Gyakorlottabbak, mit szóltok? Tény, hogy nálunk ízlett, főleg nekem, igencsak hamar elfogyott. Lesz ismétlés, más változatban is.


És akkor mi a kritika? Szerintem túl vastagra hagytam, jobban szét kellett volna teríteni. Kívül szép ropogós lett, belül, ahogy már írtam... érdekes... hab, mégis keményebb, lehetett szépen szeletelni. És számomra kicsit tojás íze volt. Ez lehet nevetségesen hangzik, hisz nyilván... abból van, de ilyen kell ez legyen? Vagy túlszárítottam, keveset szárítottam és azért lett ilyen?
Jó sok a kérdésem a saját művemmel kapcsolatban:)) Kérlek segítsetek, hogy megnyugodjak, javítsak és újra próbálkozzak! Előre is köszönöm:)
Mutatok egy képet az ünnepélyre készült Pavlováról is, igaz, hogy az már csak a maradék és talán az finomabb volt, bár ránézésre az enyém szebb:)

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Újra itt vagyok és mivel eddig semmilyen húsvéti receptet nem posztoltam, úgy illik, hogy mégis legyen valami és egy kevéske beszámoló is a rövid eltünésem okáról. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a másik, hétköznapi blogomat egyelőre nem folytatom, ezért itt fogok néha kicsit személyesebb dolgokat is írni. Régebben nagyon jó volt írni azt a blogot, a beszámolókat, tapasztalataimat, de most sokkal nagyobb örömemet lelem a főzésben és gasztróblogolásban. Mindkettőt vezetni már sem időm, sem energiám. Ráadásul már nem is érzem szükségét annak, hogy a nagy világ elé tárjam életem minden egyes történését.

Eltünésem oka egy 10 napos szabadság, amit anyukám és leendő anyósom társaságában tölöttem, cseppet sem unatkozva. Majd minden nap kirándultunk, akkor is, ha az időjárás nem kedvezett nagyon nekünk. Voltunk Londonban városnézni, nemzeti galériában, megfagyni. Bath csodás városában gyönyörködni, fotózkodni, kertet ámulni, hajókázni. Bournemouth gyönyörű tengerparján ismét csak fagyoskodni, a jéghideg vízben kicsit lábunkat belemártani, csodás kerteket szemlélni. Imádott Oxford építészetét bámulni. Salisbury Anglia legmagasabb tornyával rendelkező lenyűgöző katedrálisát meglátogatni. A közeli Newbury és Marlborough kisvárosokat megnézni. Swindonban shoppingolni és abban az étteremben vacsorázni ahol Valentin napon annyira jól éreztük magunkat. Húsvét napján angol katolikus templomban, amiből anyuék ugyan egy szót nem értettek, de azért nagyon tetszett nekik. Ezen kívül elképráztattam őket főzőtehetségemmel. Főleg anyósra lévendőt, akinek fogalma nem volt róla, hogy egyáltalán tudok főzni. Garantálom, hogy legalább 2,3 kilóval súlyosabban mentek haza:)
Készülődtem sok sütivel, de Húsvétra nem igazán főztem, mert érkezett otthonról a töltött bárány, amit annyira imádok, a töltött káposzta, házi kenyér, diós-mazsolás kalács, házi kolbász, júhtúró és még sok sok minden más. Egyedül sült sonkát készítettem arra a napra, ami már jól bevált finomság lett nálunk ünnepeken. Itt van egy pár fotó a húsvéti asztalunkról:

Sárgarépa a sütiben régóta foglalkoztat, de ugyanúgy, mint a sütőtök, megmaradt gondolati szinten. Eddig. Muszály volt megtudnom, hogy milyen is az. Nagyon finom! Igaz megrepedezett a teteje és nem rejtettem el...



A lisztet, sütőport, vegyes fűszert és sót összevegyítjük egy tálban. (A vegyes fűszer nagyon hasonló az otthoni mézeskalács fűszerkeverékhez és készen kapható) Belevegyítjük a cukrot, répát, diót és mazsolát. A tojásokat felverjük, hozzákavarjuk a tejet, olajat, a narancs levét és reszelt héját. Ezután összekavarjuk a lisztes eleggyel épp csak annyira, hogy összevegyüljön.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, beleöntjük a tésztát és 190 fokon 35 percet sütjük. Fogvájót szúrunk a közepébe és ha nem ragad rá a tészta akkor kész.
10 percig hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítjuk, lehúzzuk róla a papírt és hagyjuk teljesen kihűlni. Kétfele vágjuk és megkenjük a közepét barack lekvárral. A tejszínt habbá verjük, hozzákavarjuk a datolya krémet. Ez a krém nekem megmaradt a Datolyakrémes piskótakorongoktól és ezzel gazdagítottam, ízesítettem a tejszínhabot.
A torta oldalát és tetejét tetszés szerint díszítjük ezzel a krémmel. Eléggé amatőr lett az én munkám, mondhatom ismét, hogy ez volt az első. Most szereztem be egy tortadíszítő szettet, ezen próbáltam ki. Hát majd lesz jobb is.


Kicsit a mézeskalácsra emlékezetett az illat sütés közben, a fűszerkeverék miatt remek illatokat árasztott. Nem tudom répa nélkül milyen lett volna ugyanez a süti, de én nem éreztem benne, hogy pont az van. Párom mindent felsorolt kérdésemre, hogy mi van benne, csak a répát nem. A diót imádtam, a mazsola adta magát, a répa a tészta állagán változtatott (nyílván az ízén is, csak nem volt kivehető, hogy az a sárgarépától van). A középen megbújó lekvár csak érdekesebbé tette és a díszítésként használt datolyás-tejszínhabos krém lágyította, selymesítette a sütit. Nem mondom, hogy mindennapi vendég lesz, de tényleg ínyemre való desszert.

Hozzá talán annyit fűznék, hogy legyen türelmünk kivárni, amíg szeletelhető... aztán meg akaratunk erőnk, hogy tudjuk abbahagyni...




Mivel itt nem lehet pudingport kapni, jó alternatíva rá a custard, ami egy vaníliapudinghoz hasonló krém. Lehet kapni porban, krémben, dobozban, konzervben, készen, főzendően. De csak vaníliás változatban. Én itt konzerves változatot használtam, ami csak melegítést igényel.




A custardot egy edénybe öntjük, hozzáadunk 1 dl tejszínt, a cukrot és felforraljuk. Ezután elkavarjuk benne a zselatinport és addig kavarjuk amíg elolvadt a zselatin. Beleöntjük a vaníliát is, elkavarjuk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd belekavarunk 5 szem apróra vágott epret. Közben egy piteformát kirakunk babapiskótával és ráöntjük a custardos krémet. Hüvös helyen hagyjuk teljesen megdermedni a krémet. Amikor kész, 3 dl tejszínt habbá verünk és rásimítjuk a krémre. A maradék epret felszeleteljük és kirakjuk vele az édességünk tetejét. Rövid időre (vagy annyira ameddig kibírjuk:) hüvös helyre tesszük, hogy a hab is kissé megdermedjen. Ha nincs türelmünk, akkor keményebbre verjük a habot és azonnal szeleteljük. Én jobban szeretem, ha nem olyan kemány a hab, mert akkor selymesebb az íze. Igaz így picit maszatol, nem annyira összeálló, kemény az egész, de annál jobban kéri a repetát!

Gizi banános pitéje igencsak felcsigázott és ötletet adott, de végül sikerült teljesen máshol kilyukadnom, köszönhetően a kéznél levő összetevőknek. Mivel ez volt nekem is és a piteformámnak is az első alkalom, az alaptészta receptet Gizitől kölcsönöztem.

Karácsonykor adtam egy kis tányér kóstolót a süteményeimből az itteni angol családnak. Nagyon örült neki, különösen az apuka. Meglepett amikor mondta, hogy remélte is, hogy fogok adni. Nem értem miért, a nő azt hiszi még főzni sem tudok... Eljegyzésünk után meghívtuk őket egy pohár pezsgőre és felbuzdúlva, hogy ízlett nekik a sütim, akartam valami gyorsat, finomat és számukra sem annyira idegent sütni. Az új muffinformámat is ki kellett már próbálni, így lett a következő. Nevet akartam adni neki, de végűl nem sikerült:)






A vajat megolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tojást kikavarjuk a cukorral, vajjal, tejföllel és vaníliaaromával. A lisztet elvegyítjük a reszelt csokival, a szódabikarbónával és a sütőporral. A kettőt összevegyítjük és egynemű tésztává kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírral, mindegyikbe teszünk egy kanál tésztát, a csokikockákat kétfele vágjuk és a muffinok felének közepébe belehelyezzük őket. A másik felébe fél kávéskanál gyümölcspürét rakunk. A maradék tésztával beborítjuk a tölteléket és mehet is a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.
Hagyjuk teljesen kihűlni. A tejszínt kevés porcukorral és a vaníliaaromával felverjük. A muffinok felére ebből a habból halmozunk, másik felére porcukrot szórunk. Az egészet csokireszelékkel diszítjük.



Kicsit kiábrándultam, na nem a muffinból, hanem a kedves család hozzáállása miatt. Az anyuka természetesen rájuk sem nézett, az apuka örült, de ők inkább reggelire esznek ilyet, ez meg este volt... így hát a gyerekek sem nagyon estek neki. De amikor mentek el az apuka követelte, hogy ő bizony visz el egyet reggelire... a gyerekek is. Másnap délután még az asztalon voltak... két nap múlva valaki megette őket. Nos akkor mondtam azt, hogy soha semmit többet nekik... Ennyit az angolokról.
A muffinom vizsont remek lett, miután elmentek, a maradékot mind bekaptuk. Az a reszelt csoki a tésztában csodát tett vele. Kicsit olyan volt, mintha diós lett volna, ahogy azok az apró csokidarabok megpirultak benne.

Ismét ujdonság számomra. Régóta készülök rá, de valahogy olyan bonyolultnak tünt, kicsit féltem belevágni a naaagy tiramisu projectbe. És egyáltalán nem bántam meg. Nem olyan nagy dolog. Mondhatni egyszerű és nem nagyon lehet elrontani. Pedig én amit elsőre csinálok abba általában találok kivetnivalót. Ebben nem. Csodásan sikerült! Millió receptet találtam, van aki azt mondja bűn újítani és csak az eredeti jó. Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki jól esik, attól még lehet finom mert nem az eredeti, valódi recept alapján készült.



Hozzávalók:
másfél csomag babapiskóta
20 dkg mascarpone
2 tojás
2 dl tejszín
2 kanál cukor
1 kanál vaníliaesszenc
2 dl kávé
kakaó

A tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a mascarponet. Ezzel is jó simára kavarjuk. A tejszínhabot kemény habbá verjük, a tojások fehérjét a vaníliával szintén. A tejszínhabot és a tojáshabot finomat összevegyítjük a tojássárgás krémmel.
Egy szögletes forma alját kirakjuk a kávéba mártott babapiskótával, rákenjük a krém felét, rárakunk még egy réteg piskótát az alsóval ellentétes irányban és beborítjuk a maradék krémmel. Éjszakára vagy jó néhány órára hüttőbe vagy hidegbe tesszük majd tálaláskor a tetejét megszórjuk kaóporral.




Olyan nagy boldogság tud eltölteni amikor valami ilyen jól sikerül, pont ahogy kell és ízlik és más is megdicséri. Ez az ami kedvet, erőt ad a további főzőcskézéshet, sütéshet, alkotáshoz, kisérletezéshez. Nagy a boldogság!:)

Egyszerű és abbahagyhatatlan desszert. Spongenak neveznek errefele minden piskótaszerű süteményt. Természetesen Victoria királynőről kapta a nevét, aki szeretett elfogyasztani egy szelet ilyen süteményt a délutáni teája mellé. A hagyományos Victoria sponge esetében 2 réteg sütemény van "összeragasztva" tejszínhabbal és eperlekvárral. A tetejére nem szoktak semmi mást tenni csak porcukorral megszorni. Amint a képeken látszik ez egy nagyon feltuningolt változat, de nincs megbánva, hogy így készűlt.



Hozzávalók:
225 g konyhahőmérsékletű vaj
225 g cukor
4 tojás
225 g liszt
2 kiskanál sütőpor
fél citrom reszelt héja
1 kiskanál vaníliaesszenc

A töltelékhez és a tetejére:
1 doboz tejszín
3 kanál nyárigyümölcs püré

A tojásokat kikavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a vajat, lisztet, citromhéjat, vaníliát, sütőport és mixerrel habosra dolgozzuk. A tésztát elosztjuk 2 kis méretű tortaformában és megsütjük.
A tejszínt habbá verjük és felét ráhalmozzuk és elsimítjuk az egyik kihűlt lapon. Erre rákenjük a gyümölcspürét és ráhelyezzük a második lapot. A tetejét bekenjük a maradék tejszínhabbal és néhány szem gyümölccsel díszítjük



Lehetőleg megvárjuk, hogy a tejszínhab kicsit megdermedjen, mert hanem ilyen lesz, mint az enyém. Felvágásnál elmázolódik:) De így is mennyei volt és egy-kettőre elfogyott. Kéri a repetát is...

Az angol konyhával egyesek/sokak szerint az a baj, hogy nem létezik. Én ezt nem igazán osztom. Hogy is lehetne. Hogyan lenne lehetséges, hogy egy ilyen nagy kultúrájú, tradíciójú és magát különálló világnak valló népnek ne legyen saját gasztronómiai világa? Az, hogy más és össze sem hasonlítható az erdélyi, magyar vagy akár román konyhával, azt teljesen helyénvalónak találom. Az a sok szószos, mártásos, fűszeres, tocsogós, főzelékes, otthona emlékeztető íz, aroma, textúra mind mind hiányzik.
Leginkább azt mondanám, hogy az egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek, desszertek a "menők". Ha meg nem lenne egyébként gyors, akkor megtalálhatóak hozzá félkész alapanyagok, amelyek felére csökkentik az illető eledellel való foglalkozást. És igazán nem nagyon akadékoskodnak azzal, hogy minden házi készítésű legyen...

Az Eton mess igazi tradicionális édességnek számít. Lefordítva etoni zűrzavart, összekuszáltságot jelent. Eton egy nagyon híres kollégium, ahol állítólag már a múlt században ezt az egyszerű desszertet szolgálták fel a diákoknak az éves krikettmeccsen.



Három hozzávalója van: eper, tejszín és habcsók.
Én aznap pont nem találtam friss epret, de még fagyasztottat sem, így nagy bűnt elkövetve vegyes nyári gyümölcsökkel(málna, szeder, fekete- és piros ribizli) készítettem.
2 dl tejszínt felverünk, nem teljesen kemény habbá, hanem csak addig amíg elkezd keményedni. 4 nagy habcsókot összetörünk úgy, hogy legyen por is és nagyobb darabkák is. 2 kanál gyümölcsöt kevés cukorral összepürésítűnk. A tejszínhabot össekavarjuk a habcsókkal és 2 kanál ép gyümölccsel. Kis tálkába vagy koktélos pohárba halmozzuk, rászórunk néhány szem gyümölcsöt és leöntjük gyümölcspürével. Azonnal fogyasztandó.



Hangsúlyoznám, hogy eredetileg friss eperrel és "cream"-mel készűl, ami leginkább az otthoni habosítható tejszínnek felel meg, de mégsem teljesen az.
Az Eton messről nagyon sok jót hallottam, ezért is kellett kipróbáljam. Kis csalódás volt, hogy helyettesítenem kellett az epret, de sebaj, majd következőbe türelmesebb leszek és kivárom az epret:) Összességében nagyon finom desszert. A kissé folyós tejszínhab, a ropogós habcsók és a savanykás gyümölcs egyvelege érdekes, finom kombinációt alkot.

Egyszerű, gyors - úgy elkészítésben, mint eltüntetésben. Párom nem nagy édességrajongó, de újjabban a krémes, habos, tocsogós sütiket, desszerteket jól megeszi. Én meg szívesen készítgetem őket, eddig az volt a bajom, hogy hiába sütök, rajtam kívűl senki sem kóstolja meg.



Ez a süti "Bonfire Night"-ra készűlt. Nov. 5-én este van ez esemény, amikor az angolok kiélhetik piromániájukat. Lefordítva tábortűz éjt jelent. Ezen az estén mindenfele tábortüzek és tűzijátékok vannak. Ki elmegy megnézni a magyobbat, ki otthon teremti meg magának a hangulatot. Nálunk itthon történt. Vagyis kezdődött... mert hamarosan megérkezett a szomszéd, hogy elnézést, de itt lovak vannak és abba kellene hagyni, mert félnek és bármi bajuk eshet...
Az ünnep eredete 1605-re nyúlik vissza, amikor Guy Faweks és társai fel akahttp://www.blogger.com/img/blank.gifrták robbantani a Parlamentet, amikor a király és fiai is bennt voltak még. Végűl elfogták és kivégezték.




A süti alapja a négerkocka mintájára készült, amelynek a receptjét már leírtam itt.
Itt azonban fél adagot készítettem, amit egy kis méretű tortaformában sütöttem meg. Egy tányérra borítva megvártam míg kihűl majd megszórtam jó alaposan mandarincikkekkel. Ezután ráhalmoztam 2 újjnyi vastagon tejszínhabot és egy kocka tejcsokit rárszeltem díszítésként.
Mivel az alap már előzőleg kihűlt, ezért azonnal fogyasztható!