Ismeritek? Kellene:) Az előző bejegyzés főszereplője, a gyors változatú fahéjas csiga, csak előfutára volt az igazi, az eddigi legfinomabb csigámnak! A vörös bársony torta után erre a művemre vagyok a legbüszkébb. Olyan régóta kívánom már a kelt csigát, de ugyanannyira nehéz is volt magam rávenni. Mert az első, és mert olyan sok idő kell neki. És mert... nincs több mert, most már magamtól is szégyelltem és a váratlanul beütő szabad szombatot kihasználtam. A lényeg az volt, hogy kelt fahéjas csiga. Aztán kutakodtam, és amint megláttam Jadenél, tudtam, hogy ez az amire igazán vágyok!



1 dl langyos tejben elkavarunk 1 kávéskanál cukrot és ebben felfuttatjuk az élesztőt. Beleöntjük egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a maradék tejet, cukrot, a puha vajat, sót, beleütjük a tojásokat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel közepesen lágy, gyúrható tésztát kapunk. Lisztezett munkalapra tesszük és dagasztjuk, míg az egész lisztet fel nem vette. Visszatesszük a tálba, letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Közben a töltelékhez összevegyítjük a cukrokat a fahéjjal.
A megkelt tésztát ismét lisztezett deszkára tesszük és kb 55x40 cm nagyságú lapot nyújtunk belőle. Megkenjük a puha vajjal és megszórjuk az előkészített fahéjas cukorral. A nyújtófával néhányszor végiggörgetünk rajta, hogy a cukor belenyomódjon és fetűréskor ne hulljon ki. Ezután szorosan felcsavarjuk, cérna segítségével 3-4 cm vastagságú szeleteket vágunk, sütőpapíros tepsire rakjuk (nekem 6 nagy csiga ment egy tepsire), 30-40 perc alatt ismét megkelesztjük. Végül 200  fokos sütőben 10-12 perc alatt gyönyörűre sütjük őket.
Amíg sülnek krémesre kavarjuk a mázhoz a puha vajat, krémsajtot és porcukrot. A még forró csigákra fél-1 kanálnyi mázat simítunk, ami a forróságtól rögtön megolvad és lecsorog az egész csigán. A tetejét enyhén megszórjuk aprított mandulával vagy egyébbel ízlés szerint. Hagyjuk kihűlni, ha van elég kitartásunk hozzá, ha nem, akkor langyosan letesztejük, hogy megfelel-e a réges régen álmodott elvárásunknak:)


A kelesztés öröme sajnos nem ragadott annyira magával, de a végeredmény feledtetett minden fáradtságot. Annyira boldog és elégedett voltam, hogy már tervezem is a következőt, valamilyen sós változatban, hogy kedveskémnek is a szívét megsimogassam:)

Ja és még valami: ezzel a csigával sikerült kijavítani az előbbi bejegyzésben említett félresikerült sütit. Ez már mindenkinek ízlett és a saját megelégedettségem sem utolsó. Mégis csak én vagyok saját magam legnagyobb bírája!

Végül egy gyors kérdés:
Ti felfuttatjátok a szárított élesztőt? Mert sok helyen olvastam, hogy nem kell, mehet a liszttel együtt a tésztába. Elsőre biztosra akartam menni, nem kockáztattam, de jó lenne, ha tapasztaltabbak megosztanák a véleményüket. Nagyon köszönöm!

Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...



A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))

Régóta kedvencem ez a kókuszos csiga, tekercs, de eddig sosem én sütöttem. Most rávetemedtem és... imádtuk. Fél adagot készítettem, ebből lett két rúd, az egyik kókuszos, másik fahéjas. Ebből bizony több is elkelt volna:)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 kávéskanál szárított élesztő
0.5 dl tej
1 kávéskanál cukor

A töltelékhez:
2 tojás fehérje
20 dkg porcukor
1 kanál ecet
kókuszreszelék
fahéj



A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, elkavarjuk az élesztőt és hagyjuk felfutni. A szobahőmérsékletű vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tojássárgákat és az élesztős tejet és alaposan összegyúrjuk. Meleg helyen 1 órát kelesztjük.
Ezalatt elkészítjük a töltelékeket. A tojásfehérjéket az ecettel gőz fölött kemény habbá verjük. Kicsidenként hozzáadjuk a cukrot. Kétfele osztjuk, egyik felébe kókuszt teszünk, annyit, hogy jó összeálló krémet kapjunk. Nekem ez kb 10 dkg volt. A másik felébe 2 kanál őrölt fahéjat teszünk.
A tésztát két részre osztjuk, fél újjnyi vastagságúra nyújtjuk, megkenjük a krémekkel, felcsavarjuk és újjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük a szeleteket és 180 fokon 15 percet vagy enyhe pirulásig sütjük.



Első próbálkozás lévén nem igazán tudtam, hogy mennyire kell vastagon kenni a krémet, vagy mi történik, ha túl folyós a kérm... A kókuszos tökéletes lett, a fahéjason még van mit javítani. Az íze kifogástalan, mivel a fehéjtól nem lett sűrű a töltelék és vastagon is kentem, szeletelés közben eléggé kifolyt. Nem ilyedtem meg nagyon... Benne is maradt bőven és a teteje olyan habcsókos lett. Régen elfogyott, pedig most is berágcsálnám. Holnaptól pedig kezdődik a "táplálkozzunk újra okosan" :))

Gasztronómiai szempontból mennyei Karácsonyunk volt és van még mindig. Meg vagyok elégedve magammal, ami azért különös, mert általában nem. Viszonylag kezdő "háziasszony" vagyok és ha visszaemlékszek a tavalyi Karácsonyra... akkor is készültem rendesen, de fele ennyire sem sikerültek jól az ételek. Most meg... mindent imádtunk. Egy problémám van ezzel a Karácsonnyal: kettesben is szép, de én úgy szoktam meg, hogy ez a család ünnepe. És bizony még jobban esne, ha ezt a sok finomságot, amiket egyész héten át esténként kovácsolgattam, mindenkivel megoszthatnám. De nincs kivel. Rossz döntés volt nem menni haza az ünnepekre!
És akkor beszéljünk a menüről. A recepteket külön fogom sorjában bejegyezni, de jöjjön egy kis ízelítő még melegében:)

Végre felfedeztem itt is a leveles tésztát. Nem volt könnyű ám rátalálni! Bár sosem voltam nagy rajongója az ebből készűlt sütiknek, de annyira csábítottak ezek a csodás csigák. Elsőre mondhatni isteni lett.



Hozzávalók:
1 leveles tészta lap
bazsalikomos-hagymás paradicsomszósz
pepperoni szalámi szeletek
3 kanál kukorica konzerv
fél vörös hagyma vékony szeletekre vágva
1 mozarella golyó felszeletelve
2 szelet füstölt sajt, darabokra vágva, vagy reszelt sajt

A leveles tésztát vékonyan megkenjük a paradicsomszósszal. A szélein 2-3 cm.-nyit nem kenünk meg, hogy a feltűrésnél majd ne vegyüljünk össze a töltelékkel:) Sorra elterítjük a tésztán az összes hozzávalót. Ezután óvatosan, szorosan felgöngyöljük a tésztát és kb 2 cm vastagságú szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk és minden csigára ráhelyezünk egy apró vajszeletet, ami majd szépen elfolyik. Előmelegített sütőben készre sütjük. Az előírás szerint a tésztának 20-25 perc kellene, de megpakolva, összegöngyölve nekem 220 fokon kb 35 percet sült. Ez persze a sütő függvénye is, de ha nem hagyjuk elég ideig, a belső rétegek nyersen maradhatnak. Az enyém is bírta volna még jó néhány percet, de nagy volt az éhség és mind egy csigáig még melegében elfogyott.




Már a hüttőben lapul a következő leveles, csak ki kell találni, hogy mitől legyen különleges:)

Egy másik lehetséges variáció, ami itt igen gyakori és direkt ezzel reklámozzák a leveles tésztát, ez:



Vagyis kiterítjük a tésztát, megkenjük szósszal, rárakunk elszórtan sonka, paradicsom és mozarella szeleteket és megsütjük.
Nekünk a csiga jobban bejött.

Nagy az öröm mifelénk mostanában. Költöztünk, így végre arra is lehetőségem van, hogy sütit süssek. Micsoda boldogság ez nekem. Igaz, hogy hiányzik még néhány dolog a konyhámból, mint például mérleg, de ezt is megoldom valahogy. Gyorsan ki kellett próbálnom a sütőt. Barátnőmtől kaptam a következő receptet és bár én nem vagyok nagyon oda az ehhez hasonló száraz sütikért, mégis megpróbáltam. Frissen, melegen isteni. A többit meg másra hagyom:) Már kétszer is megsütöttem.



Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg margarin
1 kávéskanál szalakálé
2 evőkanál kakaó
1 tojás
1 deciliter tej
1 tasak vaníliacukrot



Elkészítés:
A margarint alaposan elsúroljuk a liszttel, beletesszük a cukrot, vaníliacukrot és elvegyítjük. Közben a szalakálét felfuttatjuk egy kevés langyos tejjel és hozzáadjuk a liszthez. Ezután hozzátesszük a tojást és a maradék tejet, majd alaposan összegyúrjuk. Amikor összeállt, a tésztát két részre osztjuk, az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót. Kinyújtjuk jó vékonyra a vaníliás tésztát, ezután a kakaósat, a két lapot egymásra tesszük és tekercsbe tűrjük. Kb egy újjnyi vastag szeleteket vágunk belőle és kis távolságot hagyva közöttük, belerakjuk a kivajazott, -lisztezett tepsibe.
Nem tudom mennyi ideig sütöttem, én mindig addig sütöm, amíg látom, hogy megsült:) Tudom erről le kell szoknom, mert megtörténik, hogy az első rendet kissé megégetem. Viszont az is megtörtént, hogy az előírt idő szerint sütöttem és megégett. De majd megoldom én, csak sokat kell gyakorolnom:) Minden esetre ennek a sütési akciónak az eredménye, ahogy a képek is mutatják, nem égett el és még finom is volt.