Már  Erikánál elkezdte fúrdalni a kiváncsiságomat, majd Szofikánál is megláttam, és mindketten egyhangúan azt vallották, hogy nagyon finom. És az elkészítés... talán az a legnehezebb benne, hogy kivárd amíg kicsit lehűl a hüttőben, hogy megkóstolhasd :) Bevallom, nagyon gyanakodtam. Az avokádó általában nem vált kis emmilyen érzést belőlem. Olyan semleges, az íze is. Néha megveszem, mert eszembe jut, hogy "It's good for you", vagyis egészséges. Aztán napokig ott van amíg sort keítek rá. Most is így volt ez. Jó keményet vettem direkt, hogy amíg megérik legyen időm kitalálni hogyan egyem meg. Mousseként végezte.
Erika, Szofi, és mindenki... imádtam!!!


Az avokádót ketté vágjuk, kivesszük a magját és kikanalazzuk a puha husát. Krémmé turmixoljuk, hozzáadjuk a kakaót, cukrot és rumaromát és ezekkel is alaposan összekavarjuk. Pohárba pakoljuk és hüttőbe tesszük lehűlni. Megesszük.



Ez egyszemélyes adag. Egyszerűen nem hittem benne, de muszály volt kipróbálni, ezért csak 1 avokádóval kisérleteztem. Kicsit módosítottam az Erika receptjén, ez a kevésbé egészséges verzió:) Ő mézzel édesített és vanília aromát használt. Én féltem, hogy érezni fogom az avokádó ízét, ezért rummal próbálkoztam... nem megbánva. Kis problémám támadt a turmixolással, elképzelhető, hogy az 1 avokádó az első mozdulattal felkenődött a turmix falára, aztán annyi:) Botturmixal szerintem egyszerűbb.
Annyira selymes, könnyű, ízre csodásan csokis, puha krémet kaptam, hogy nem győztem csodálkozni. Gyanakvók, hajrá, kisérletezzetek!!! Felét páromnak adtam, persze nem tudta miből van, még soha nem kóstolta meg az avokádót. Most már igen. Mit számít miből van ha csokimousse :))

Szofikánál fedeztem fel a golyókat. Na nem mintha eddig nem ismertem volna, de csak azt a klasszikusat. Anyukám mindig ezt készített gyerekkoromban és persze nekünk, kislányoknak kellett gombolygatni:) Most viszont új dimenzióba léptett a golyózás, hála Szofikának, aki olyan csodás kombinációkat és összeállításokat mutatott a blogján. Rájöttem, hogy bármivel lehet gombócozni és csak jó lehet. Így hát Karácsonyra megterveztem kettőt. Bevallom több idő kellett kitervezni, mint elkészíteni. Nah jóó, kicsit azért sok volt egyszerre a sok gombolygatás:))

Elkészítés: 
A kekszet ledaráljuk, egy tálba öntjük a porcukorral és a kakóporral együtt. A meggyet lecsorgatjuk és gyengéden felitatjuk róluk a ndvességet. A kekszhez adjuk a rumaromát és annyi meggylevet amivel formázható, nem ragacsos masszát kapunk. Diónyi darabokat csipünk, meggömbolygessük, tenyerünkkel szétlapítjuk, beleteszünk egy meggyet és óvatosan gombóccá formáljuk. Csokidarával vegyített kokuszreszelékkel bevonjuk.




Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk és elvegyítjük a porcukorral. Hozzáadjuk a mandulaaromát és annyi narancslevet, hogy könnyen formázható, nem ragacsos masszát kapjunk (nálam 2). Összedolgozzuk, diónyi gombócokat formálunk belőle. Egy tányérba szeletelt mandulát és narancshéjat vegyítünk össze és ebbe forgatjuk bele a gombócokat.



Mindkettő nagyon ízlett, a meggyes talán csak akkor lett volna finomabb ha rumba áztattam volna a meggyeket. Az abszolút favorit a narancsos-mandulás lett nekem. A gombócprojekt beindult. Főleg amint láttam, hogy kedves angol családunk hogyan falta a sütijeimet... micsoda kielégülés:))

Ezzel be is fejeztem a Karácsonyi süti kategória bemutatását. Le is vagyok már maradva, hisz holnap van az év utolsó napja. Más már a Szilveszteri menüt posztolja. Nekem még van egy Karácsonyi bejegyzésre valóm, megmutatom, hogy hogyan ünnepeltünk és miket ettünk. Azt hiszem már csak jövőben.
Addig is kívánok minden kedves ólvasómnak egy nagyon szép Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet! Süssünk, főzzünk sokat és finomat szépet az Új Évben is és osszuk meg egymással!!

Rég nem voltam itt, de most valami olyat hozok, amit megéri megmutatni és elkészteni is. Főleg azoknak, akik szeretik a tömény csoki ízt. Ez a mousse (és aki szerint ennek magyarul más a neve, az mondja csak nyugodtan úgy, én így hívom!) ugyanis nem édes, de annyira tömény és ízzel telt. hogy néhány kanálkánál többet nem tudtunk egyszerre enni belőle. Bár a fotókon eléggé tejcsoki színe van és azt hinnénk az íze is olyan, neeeem, ez nem olyan. Inkább az étcsoki felé hajlik, bár abból egy csepp sincs benne. Viszont van egyéb...

Ahogy megláttam Gabriellánál úgy éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell. Vagyis kellene, ha nem kellene pihentetni a tésztát. Még így sem ment el tőle a kedvem, rögtön elkészítettem, éjszaka pihent és másnap ki is sütöttem. Óóó nem csalódtam benne! Nagyon nem. Amiért beleszerettem olvasgatva a recptet, talán az, hogy "abbahagyhatatlan". Na hát pont ez kell nekem. Mekkora hatással is tud lenni egy ilyen szócska...
A recept egy az egyben Gabriellától van, de azért bemásolom ide is, legyen meg már csak magam miatt is.



A vajat a cukorral és a tojásokkal habosra kavarjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és a vajas keverékhez adjuk. Belekavarjuk a fahéjat, cukrot, vaníliát, majd a sütőporral elkavart lisztet. A tésztát fóliába csomagoljuk és hüttőbe tesszük éjszakára. (Nálam a fele másfél napot volt hüttőben időhiány miatt és így is pont olyan lett, mint a másnap reggel megsütött.)
A megkeményedett tésztából diónyi gómbócokat formálunk, porcukorba hempergetjük és sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 12 percig sütjük.


Gabriella figyelmeztetett, hogy 12 percnél tovább semmi esetre se süssük. Bár én 180 fokon sütöttem sima sütőben, míg ő 170 fokon légkeveréssel, kicsit féltem, mert még teljesen sületlennek tűntek a pöfik. De szótfogadtam, nem szeretem a kiszáradt sütiket, inkább kockáztattam, úgyis volt még fél adag a hüttőben. Jól tettem. Nagyon finom, kívül kicsit kérges, a porcukortól különleges, belül enyhén krémesen csokis... igazi ízorgia. Nagyon is igaz Gabriella "abbahagyhatatlan" jelzője. A vágy, hogy egyem őket és a lelkiismeretfurdalás, hogy nem szabad, váltogatták egymást, és a kis pöfik csak úgy csúsztak lefele...

Trollanyunál találkoztam a narancsos pöfeteggel, ezek után már csak az alkalomra várok, hogy azt is kipróbáljam!

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.




A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.


Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.

Íme a bizonyíték, hogy miért nem vagyok elragadtatva az itteni eperrel! Ha nem mondanám rájönnétek, hogy az a halvány piros(?) valami ott eper? Tuti nem! És higgyétek el, ízre is pont olyan mint színre. Semmilyen. azért én meg-meg kívánom, mert látványra, illatra mégiscsak eper. Aztán jön a csalódás újra és újra. Ezt a pohárkrémet olyan sokáig készültem megcsinálni, hogy már álmomban is azt láttam. Katasztrófa volt. Az epret megmostam és megsárgult a víztől. Én meg annyira akartam, hogy majd sírva fakadtam, hogy nem tudom elkszíteni. ezek az álmok...:) Másnap végre belevágtam. Nem lett sárga az eper, de piros sem. Azért finom volt, leszámjtva, hogy hiányzott az eperíz belőle.

Az ötletet az Otthon ízei blogon találtam és elsőre beleszerelmesedtem még akkor is ha nálam valami egészen más lett belőle.



A zabpelyhet sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, lelocsoljuk a mézzel vagy syruppal és 3,4 percre sütőbe tesszük, hogy megpiruljon. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni. Az epret és a mangót külön péppé turmixoljuk. A mascarponet simára kavarjuk a cukorral. A poharak alját megszórjuk a mézes zabpehellyel, majd mangó, mascarpone, eper rétegek következnek és ismét zabpehely. Addig folytatjuk a rétegezést míg a poharak megtelnek. A tetejét egy kiskanál mascarponevel és zabpehellyel diszítjük. Néhány órára vagy éjszakára hüttőbe tesszük.


Finom, könnyű desszert, akár ebéd után, akár csak úgy, mert megkívántuk.
Szerettem volna Verus desszertes játékára jelentkezni ezzel az alkotással, de a fotók nagyon nem megfelelőek (és így éjszakába hajolva nem találok retusáló programot), meg aztán az eper miatt ízre sem volt annyira tökéletes, mint elképzeltem és megálmodtam:) Így a játékra majd valami mást találok ki, valami olyan gyümölccsel ami az Angliai éghajlaton is ízletes, vagy ha import is, de legalább finom legyen!

El vagyok úszva. Hatalmasan! Nagyon nagyon... Csak nézegetem a képeket és próbálom eldönteni mit is posztoljak? Hol tartsak? Aztán úgy döntöttem folytatom ahol abbahagytam. Így mutatom meg nektek, remélhetőleg még ma, "A" browniet. És azért "A", mert Ő megint csak remekmű lett. Lehet nem kellene ennyire dicsérnem a saját főztömet, de mivel ebből sokan kóstolgattak és mindenkinek egyöntetűen ízlett... nem tehetek mást. Ki kellett neveznem Őt :) Büszkeségem, mert ismét csak egy első igazi, vagyis egyszer még próbálkoztam vele, de az hozzá nem értésem miatt fuccsba ment. Most már mennyivel okosabb vagyok:) És hozzáértőbb. Be is zsebeltem érte a dicséreteket, még olyat is hallottam, hogy " ez finomabb, mint az enyém szokott lenni"...




A lisztet, kakaót és sót összeszitáljuk. Az étcsokit a vajjal és a kávéesszenccel gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot és hagyjuk kicsit hűlni. Beleütjük a  tojásokat, elkavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, azt is elvegyítjük benne. Végül beleszórjuk a lisztes keveréket és alaposan elkavarjuk. Az 5 dkg csokit feldaraboljuk és elvegyítjük a masszában. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 180 fokon 25 percig sütjük.


Nem lesz ebből az adagból egy nagy tepsivel, az enyém 31x23 cm-es. Lehet még kisebb jobb lett volna, akkor kicsit magasabb lett volna belőle. De ez így is nagyon jó, finom, csodás volt. Izgatottan vártam, hogy megsüljön, sokat olvastam, nézegettem a recepteket. Volt olyan amelyik azt ajánlotta, hogy 10-15 percnél nem szabad többet sütni, mert akkor kiszárad. 180 fokon? Nekem nem volt elég. Olvastam azt is, hogy ennek az egyszerű édességnek a sütés a legfontosabb mozzanata, ezzel lehet elrontani. És milyen igaz, nekem először ezen (is) bukott el. Lényeg, most már saját tapasztalatból is: addig kell sütni, amíg a teteje már kérges, de belül még sületlennek tűnik. Egyrészt, mert miután kivettük még magában is "sül", másrészt meg, nem is brownie, ha belül nem krémesen csokis, hanem egy kisült tészta...
Süssetek browniet bátran. Nekem ki van tűzve a blondie is, nagyon kiváncsi vagyok rá, mert imádom a fehércsokit is!

Itt van, megérkezett, bemutatkozik!
Az Anna Pavlováról, az orosz balettáncosról elnevezett, habcsók alapú, kívül ropogós, belül puha, könnyű torta, egy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származó desszert különlegesség. Úgy tartják, hogy a táncosnő tiszteletére készítették el először a róla elnevezett finomságot az 1920-as évek egyik ausztráliai-új-zélandi túrnéja alkalmával. Az alkotó nemzetisége évekig vitákat szült, végül Új-Zélandot határozták meg forrásként.  A könnyű, egyszerűen elkészíthető édesség mindkét nemzet konyhájában jelentős és népszerű helyet foglal el, gyakran szolgálják fel ünnepélyek, ünnepek alkalmával. (Forrás: Wikipedia)
Sokáig készültem rá, gondosan gyűjtögettem a tojásfehérjéket és nézegettem másoknál a recepteket. Miért is vártam vele ennyit, tartottam tőle? Hogy sikerült-e és olyan lett-e mint kellett volna? Ki-ki döntse el maga a fotók alapján! Nekem természetesen van önkritikám és meg is osztom a bejegyzés végén...




A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket elkezdjük felverni a csipetnyi sóval. Amikor már félkemény, lassan adagolva, folyamatos verés mellett hozzáadjuk a cukrot. Addig verjük, amíg már majdnem felfordítható habot kapunk, ekkor beleszórjuk a keményítőt és az ecetet is. Ezekkel együtt teljesen kemény habot verünk, ami, ha felfordítjuk a tálat, nem borul ki. (Lehetőleg ne próbáljuk ki idő előtt felfordítani:) Sütőpapíros tepsire halmozzuk, kerek alakúra formáljuk és kissé magasabbra hagyjuk a széleit, hogy majd meg tudjuk tölteni tejszínhabbal.  Betesszük a sütőbe, amit azonnal visszaveszünk140 fokra. 1 órát hagyjuk ezen a hőmérsékleten sülni-száradni a pavlovánkat. Ekkor lakapcsoljuk a tüzet, arasznyira nyitjuk az ajtót és így hagyjuk teljesen kihűlni. (Nálam ez egy éjszaka volt és így is kicsit megrepedezett sajnos.) A tejszínhabot felverjük, belehalmozzuk a habcsókos alap mélyedésébe és megrakjuk eperrel, áfonyával. Azonnal fogyaszthatjuk. Annyira azonnal, hogy a fotózás már csak kín és olyanok is lesznek a fotók... De legközelebb majd lesz hozzá több türelem és kreativitás:)


Csak csodáltam az arasznyi résen, amikor lekapcsoltam a tüzet. Remekül nézett ki! Az ízét már kb ismertem, mert előző nap ünnepi ebéd volt a családnál, akinek dolgozok és láss csodát pont az készült náluk is. (Belekóstoltam:) Nem pont olyan volt mint az enyém, ezért felvágás után kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon kié a normálisabb? Néztem fotókat és azt hiszem az enyém:) Az övé belül nem ilyen állagú volt, hanem ragacsosabb, krémesebb, majdnem folyós. Az azt jelenti, hogy nem volt kisülve/száradva rendesen, vagy nem...? Gyakorlottabbak, mit szóltok? Tény, hogy nálunk ízlett, főleg nekem, igencsak hamar elfogyott. Lesz ismétlés, más változatban is.


És akkor mi a kritika? Szerintem túl vastagra hagytam, jobban szét kellett volna teríteni. Kívül szép ropogós lett, belül, ahogy már írtam... érdekes... hab, mégis keményebb, lehetett szépen szeletelni. És számomra kicsit tojás íze volt. Ez lehet nevetségesen hangzik, hisz nyilván... abból van, de ilyen kell ez legyen? Vagy túlszárítottam, keveset szárítottam és azért lett ilyen?
Jó sok a kérdésem a saját művemmel kapcsolatban:)) Kérlek segítsetek, hogy megnyugodjak, javítsak és újra próbálkozzak! Előre is köszönöm:)
Mutatok egy képet az ünnepélyre készült Pavlováról is, igaz, hogy az már csak a maradék és talán az finomabb volt, bár ránézésre az enyém szebb:)

Régen várólistás édesség. Sajnos a diéta előtti utolsó estén készítettem el, ami azt jelenti, hogy épp csak megkóstoltam este és a többit szegény páromnak kellett elpusztítani tiszta egyedül. Csak kicsit húzta a száját:) Na jó, megette mind, de tényleg nem volt annyira oda érte. Valahogy nem megy neki az ilyen tömény gyümölcsös. Nekem meg csak folyt a nyálam...
Ez is kipipálva, nekem máskor is jöhet, talán kicsit édesebb gyümölcsökkel, a páromnak meg extra tejszínhabbal és akkor szava sem lesz rá:)
Megpróbáltam megkeresni a legkívánatosabb receptet, de leragadtam az elsőnél, amit Trinity blogján, a Zamat és illat-on találtam. Nézelődtem máshol is, de ezt tökéletesnek találtam.










A sütőt rögtön begyújthatjuk 175 fokra, hogy bemelegedjen amire elkészülünk. A piteformát kivajazzuk, beleszórjuk a gyümölcsöt és meghintjük a barna cukorral valamint az étkezési keményítővel. Trinity írta, hogy előre össze is lehet vegyíteni a cukrot és keményítőt a gyümölccsel és én ezt a tanácsot legközelebb megfogadom, mert a keményítő kicsit ott maradt a tészta és gyümölcs között és olyan csirizes lett, mintha a tészta nem sült volna ki.

A tésztához minden hozzávalót összekeverünk, akár géppel, akár kézzel. Kisebb diónyi gömböket formálunk belőle és betakarjuk velük a gyümölcsöt. Nem baj, ha nem fedi tökéletesen, úgyis sülés közben nőnek és terjeszkednek. A tetejét megszórjuk kevés barna cukorral.  Betesszük a sütőbe és fél óra alatt szép aranybarnára sütjük.

Mennyei illatokkal telik meg a ház, ahogy a gyümölcs és a tészta összesül. A látvány sem utolsó, amint a gömböcskék megduzzadnak, a cukor rásül és a gyümölcs ki-kibuggyan a bombócok között. Csak melegen kóstoltam, mert annyi lelkierőm volt, hogy kibírtam nézni, nézni és nem enni:) Most bezzeg megenném!

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el: