Hortobágyi palacsinta

Hogy ez mekkora. És ha tudnám miért nem készítem gyakrabban..... Bár az is igaz, hogy ezt sem most ettük. Akár újrázhatnék is. Akár :)

Hozzávalók 4 személyre a palacsintához: 

• 24 dkg liszt, 
• 2 tojás, 
• 1 dl olaj,
• 4,5 dl szódavíz, 
• csipet só; 

a pörkölthöz:

• 80 dkg hús, 
• 2 hagyma, 
• 3 evőkanál olaj, 
• 2 teáskanál fűszerpaprikaőrlemény, 
• só, bors;

 továbbá

• 7 dl zsíros tejföl; 
• metélőhagyma a batyuk összefogásához

A palacsinta hozzávalóiból egynemű tésztát kavarunk, majd palacsintasütőben szép sorjában kisütjük. A töltelékhez először egy pörköltet készítünk. Ehhez a hagymát apróra vágjuk, forró vajon megpároljuk. Hozzáadjuk a kockára vágott húst, majd zsírjára sütjük. Ekkor megszórjuk a fűszerpaprikával, kevés vizet öntünk alá és készre főzzük. Az elkészült pörköltből a húst apróra vágjuk. A pörkölt szagftját elkeverjük a tejföllel és alaposan összeforraljuk. Az aprózott húshoz annyi tejfölös szaftot teszüünk, hogy a palacsinták tölthetőek legyenek. A többi szaftot félretesszük. A palacsintákat megtöltjük, kis batyúkat formázunk, melyet metélőhagymával rögzítünk. Tűzálló tálba tesszük, meglocsoljuk a maradék szafttal, majd forró sütőben átmelegítjük.

Füstölt véreshurka

Ó, hát én ezt már tavaly is készültem megosztani. Aztán haladt...végül maradt. No, de most. Igaz, a fotó az tavalyi, de ha már adva volt....megfogtam a kényelmesebbik felét. Ráadásul idén síma véreshurkát nem is csináltunk. Egyszerűen nem bírom beérni kevéssel. Azt hiszem, hogy kéthavonta bírnék egy hatalmas adag véreshurkát készíteni. Volt év, hogy augusztusban rázendítettem a véreshurkára, majd decemberben Oldalborda vett egy disznót, mondván: csinálj vérest, aztán hallgass. Most meg egyszerűen nem értem, hogy zsenge gyermekkoromban miért nem tetszett nekem eme étel. Valószínűnek tartom, hogy az esztétika nyomott latban. De mára ilyen kritérium nem oszt nálam.

Hozzávalók:

• 1 kg szalonnabőr,   
• 2 kg hús, 
• 1,5 kg kemény szalona,   
• 2-3 fej hagyma, 
• 2 dl híg vér, 
• 3-4 cikk fokhagyma, 
• só, 
• bors,
• bél a töltéshez

A szalonnabőrt, húst kissé felvágjuk, a hagymát negyedeljük, majd kuktába téve addig pároljuk, míg a hozzávalók megpuhulnak. Kihűtjük és ledaráljuk. Közben a szalonát apró kockára vágjuk, majd a vérrel és a zúzott fokhagymával együtt a darált masszához adjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Vékonybélbe töltjük, majd 80ºC-os vízben abáljuk. Akkor van kész, ha tűvel megszúrva nem véres lé folyik. Abálás után hideg vízzel leöblítjük majd rúdra téve megszikkasztjuk. Hideg füsttel tartósítjuk.

Disznóhere pörkölt

Hozzávalók: 

• 1 kg disznóhere, 
• 2 közepes méretű hagyma, 
• 3-4 evőkanál olaj, 
• 1 nyél szárzeller, 
• 2 teáskanál paprikakrém,
•  só, 
• bors, 
• őrölt kömény.

A hagymát megpucoljuk, laskára vágjuk, az olajon megdinszteljük. A disznóheréket megmossuk, kettévágjuk majd a dinsztelt hagymára tesszük. Sózzuk, borsozzuk, alaposan megszórjuk őrölt köménnyel, hozzáadjuk a paprikakrémet. Kevés vízzel felöntjük és jó puhára pároljuk. Időközben ha szükséges, még kevés vizet önthetünk alá. Petrezselymes párolt krumplival kínáljuk.

Brassói aprópecsenye

Szóval a sokat emlegetett Brassói. Amiről mondák keringenek, hogy mitől is kapta ezt a nevet. Gabojszánál láttam egy hatalmas lehetőség tárat, beollózom, remélem nem haragszik meg, bár ő is "vitte" máshonnan.

Zsolnay Gábor szerint: a receptet 1948 –ban Gróf Nándor, a MÁV Utasellátó szakácsa találta ki, a Budapest-Brassó között haladó vonaton. (fokhagymás, borsos, burgonyás változat, sertés-szűz húsból.)
Dózsa György mesterszakács azt állítja egy 19. századi szakácskönyvre hivatkozva, hogy Brassóból származik az étel, és valójában egy fokhagymás marhatokány. (sült szalonnán pirított burgonyás változat, fokhagymás marhahúsból.)
Unger Károly szerint a leghitelesebb forrás Csáky Sándor „XX Század Szakácsművészete” című könyve, mely szerint az eredeti recept, bélszínből készült, és ismeretlen szakácstól származik. (paradicsomos, vörösboros, gombás változat, tarhonyával).
Pető Gyula „Ételkészítési Ismeretek” című könyve nem foglalkozik az eredetével, de mivel ebből a könyvből tanultak szakácsaink, meg kell említeni. (szűzpecsenyés, füstölt szalonnás, fokhagymás, főtt burgonyás változat.)
Papp Endre állítása szerint a receptet, Ő alkotta meg, egy ételújítási versenyre 1950 szeptember 17 –én. Azért adta a Brassói nevet, mert még erősen élt benne Trianon emléke, és Kolozsvárt már lefoglalták az erdélyi rakott káposztának. (kolozsvári szalonnás, szűzpecsenyés, hagymás, zöldborsós, paradicsomos, zöldpaprikás változat, pirított, resztelt burgonyával.)
Az óbudaiak állítása szerint a receptet, a Weiss kocsma tulajdonosának felesége találta ki, egytálételként Brassóy Károly asztalos mester születésnapjára. (majoránnás, hagymás sertéshúsból, tarhonya garnírunggal) Ennek a „majoránnás sertéssült, spórolós változatának, ugyanúgy nincsen semmi köze az azonos nevű városhoz, mint a székelykáposztának Erdélyhez.” … mondották Óbudán, és az „apró” jelzővel is csak akkor egészítették ki – tréfából - amikor a hús egyszer, nagyon apróra sikerült.

Ezt kiegészíteném még azzal, amit a férjem talált erről, amit muszáj megemlítenem. Hisz talán ez a variáns áll közel lélekben hozzánk (nem, nem állítom, hogy ez az igazi, azt hiszem azt már örök homály fedi).

A szász verzió szerint egy magyar királyt kellett a szászok megvendégeljenek. Akit pedig nem szerettek, de mivel király volt, hát mégiscsak enni kellett neki adni. Így történt, hogy apróra vágott húst kapott, pedig futotta volna bőségesebb vendéglátásra is a helyiektől.

Hozzávalók: 

• 50 dkg sertéscomb, 
• 80 dkg krumpli, 
• 5 cikk fokhagyma, 
• 3 ágacska friss majoránna (esetleg morzsolt), 
• só, 
• bors, 
• olaj a sütéshez.

A húst kockára vágjuk, kevés olajon megfuttatjuk, rádobjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a majorannát és fedő alatt puhára pároljuk. Ha szülséges, kevés vizet önthetünk alá. Időközben a krumplit megmossuk, megpucoljuk, kockákra vágjuk és forró olajban megsütjük. A párolt húst végül lepirítjuk és összekeverjük a sült krumplival. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és azonnal tálaljuk.

Ja, és el ne felejtsem. Ezen recepttel szeretnéka Chef Viki által menedzselt Blogkóstoló 4-re jelentkezni. Osztályrészül a sorsolás névrokonomat, Évát juttatta, a Takarékos konyhából. A végső lökést azt hiszem ott kaptam meg, hogy elkészítsem én is a lakóvárosom nevével fémjelzett finomságot. Éva ezt annak idején az OVCS2-re készetette, nagy-nagy szeretettel. Igaz, hogy nem teljesen úgy, ráadásul nem is lecsósan készült az én konyhámban, no de nem is a pontról-pontra leutánozás a lényeg ebben a játékban.
Egyetlen hátránya ennek a finomságnak, s épp ezért nehéz itthoni körülmények közt ezt 6 személyre készíteni, hogy a krumplit olajban kell kisütni. Egyszerre nem lehet hatalmas tételben, ráadásul az a sok forró olaj.....de akit ez nem, avagy csak kevésbé zavar, s még nem készítette el, hát csak bíztatni tudom: hajrá!
Évától több finomságot is kinéztem, gondolom, hogy a krumpligombóc sajtmártással is valamikor befigyel, a barackos pitéjét szilvás verzióban szinte kiviteleztem, csak a szilvát megettük még mielőtt pite lehetett volna belőle, de a mákos-meggyes sütemény lesz a következő, hisz az nagy sikert aratna, főleg Oldalbordánál. Azt hiszem ráveszem, hogy daráljon némi mákot. S megteszi, mert a mák nála favorit. No, meg ezek mondjuk visszafele nézve az Éva blogját, a jéghegy csócsai. Bíztos találnék mást is, mint ahogy Éva az első Blogkóstolóra Makacskától hozta a zakuszkás tésztát, majd a Blogkóstoló nyomán én is elkészítettem.
A Blogkóstoló 3-ból akkoriban idő híjján kimaradtam, el is készült akkor egy túrós finomság, de sajna a bermudák elnyelte a fotókat arról. Szóval ha végre vége lesz ennek a nyári zűrzavarnak, s lesznek éhes szájak a házban, akkor újból elkészül, remélem akkor megoszthatom én is.

Sertéscsülök új ruhája

Történt vala, hogy a kék ikonos portál egy zárt csoportjában Gesztenye receptjei és Bonbon mánia elmesélt egy finomságot. Ketten kattantunk rá, azóta mi már rég el is felejtettük, hogy megettük. De az bíztos, hogy ismétlés lesz, hisz fölöttébb finom volt. Nem mondom, időigényes, meg akad utána mosatlan edény bőven, de amúgy nincs is vele sok "baj".

Hogy miről is beszélek? Hát az előpárolt, bundásan kisütött sertsécsülök szeletekről. Királyság.

Hozzávalók:

• személyenként 1-2 szelet sertéscsülök (egyes üzletekben készen kapható, de ha van bejáratott mészárosunk, mosolyogjunk neki szépen, hogy vágja fel nekünk a vásárlandó csülköket)
• páclé a hússzeletek érleléséhez, ami jelen esetben, 7 szelet csülökhöz a következőkből állt: tej, szójaszósz, méz, só, bors, fokhagyma, csípős krém (üveges, bolti, Kínából...összetevői így passz), morzsolt kakukkfű
• liszt, tojás a bundázáshoz
• olaj a sütéshez

 

Este a hússzeleteket megmostam, kissé megsóztam, a páclevet összeállítottam, egy műanyag tálba tettem, majd belementek a hússzeletek. Másnap délben kiemeltem a pácléből, az elektromos párolóba tettem, 50 percet pároltam. Ez az idő persze függ a hússzeletek vastagságától, de a hús puha kell legyen. Oldalborda szerint még párolhattam volna, én attól tartottam, hogy ha tálságosan puha, akkor omlós, s majd nehezített pálya lesz a sütésnél. Engem nem zavart, hogy nem olyan volt mint mikor a füstölt csülköt jó pár órán át addig főzzük míg a csontról leválik.

Tehát mikor megpároltuk, jöhet a bundázás. Liszt, tojás, megint liszt és megint tojás. Nem akartam zsemlemorzsát, s azt hiszem ha még készül (fog!), akkor is marad a zsemlemorzsa a kamrában.

Bátran ajánlom mindenkinek. Itt ma már élhetőbb idők járnak, bár ami eső a tegnap esett, az csak fel és nem leverte a port. Budapestről első kézből olyan infóm jött tegnap késő este, hogy Zuglóban kint hűvösebb volt mint bent a házban. Tehát van remény, hogy nem esélytelen bejutni a konyhákba.

Grillezett oldalas

Ha már úgy is a grillezésnél tartottunk, akkor nézzük mit is lehet kihozni a parázs, a grillrács, a sertésoldalas és némi pác találkozásából.

Hozzávalók:

• 2 kg sertésoldalas, 
• 2 evőkanál olaj, 
• 1 hagyma, 
• 2 evőkanál gulyáskrém, 
• 1 teáskanál szárított kakukfű, 
• 2 evőkanál sárgabarack lekvár, 
• 1 csipet babérlevél por, 
• késhegynyi kardamom por,
•  4-5 koriandermag megtörve, 
• késhegynyi gyömbérpor, 
• csapott kávéskanál őrölt fekete bors, 
• 1 teáskanál mustár, 
• 1 kávéskanál chiliszósz, 
• 2 evőkanál almaecet.

Az oldalast megsózzuk. Az olajon üvegesre fonnyasztjuk a hagymát, , hozzáadjuk a fűszereket, lekvárt, mustárt, gulyáskrémet, ecetet. Felforraljuk, majd alacsony tűzön 10 percig főzzük. Ha nagyon sűrű lenne, 1-2 evőkanál vizet tegyünk bele. Az oldalast közvetett parázson, gyakori forgatás és páccal kenegetés mellett 1-1,5 órán keresztül grillzeeük. A sütés utolsó perceiben már ne kenegessük a húst.

Rablóhús - OVCS 2

Miután a levesünket elfogyasztottuk, következzen a vacsoracsatás főétel. Hisz a parázs a kerti grillen már igencsak pirosson ízzik. Ezért javaslom, hogy minden vendégem kapjon el annyi grilnyársat amennyit szeretne, aztán startoljon rá a tűzhely melletti beton munkalapra helyezett alapanyagos tálakra. Szúrkálja fel ami szemnek-szájnak megfelel, s nosza mehet is a grillrácsra. Ha akarják forgathatják maguknak, ellenkező esetben természetesen házigazdaként nekünk ez kötelességünk, ti csak foglaljatok helyet, s válasszatok az itókák közül. Egy kis long drink jól esne? Nemsoká hozom. De ha csak síma alkoholmntesre vágytok, akkor a lányok szívesen hoznak nektek a tavalyi szörpökből. Bodza, fenyő, feketeáfonya, akác, menta. Remélem idén hárs is lesz, előző két évben épp a virágzáskor nem voltunk itthon.

No, de térjünk csak rá  grillpálcákhoz. Meg a szúrkálandó alapanyagokhoz.

Hozzávalók: 

• 1 kg hús (vegyesen csirke, birka, disznó, borjú), 
• 3-4 kisebb hagyma, 
• 1 kisebb ananász, 
• 20 dkg szalonna, 
• 1 cukkini, 
• 1 kaliforniai paprika, 
• 30 dkg gomba, 
• grill pálcikák

A hozzávalókat a hagyma kivételével 3 centis kockákra, a hagymát karikára vágjuk. A húsokat szózuk, borsozzuk. Ízlés szerint mindenki maga állítsa össze a nyársot, tetszés szerint húzva a pálcára az alapanyagokat. Ízzó parázson, grillrácson szép pirosra sütjük. Salátát, mártogatóst kínálunk mellé.

A babáknak késes aprítóval pürésítenék a grillpálcákról lehúzgált finomságok közül némi szárnyas húst, ananászt, cukkinit. Mg egy pár darabocska paprika is mehet. Persze azért ha a darabkák széle netán megfeketedett volna a parázstól, azokat lenyisszantanám. Ráérnek ők még az ilyen ízekkel ismerettséget kötni. Mert valószínű az ígykapott pürénk túlzottan száraz lenne, hát kis almát tennék még az aprítóba, vagy ha van, akkor lehet utólag hígítani is frissen facsart sárgarépa levével.
babának lenni jó. Minden finomat megkapnak, s mégcsak a gillpálcákat sem kellett kezükbe vegyék.

Sütőben sült disznócomb

Pénteken időjárás jobbra vagy balra, nekem utaznom kellett. Igaz nem sokat, olyan 170 km-t, de sík ideg voltam előre. Közben egy adag aszalt paradicsomos zsemlém kuka lett (máig nem értem miért, két adagot gyúrt be a gép, azonos receptem alapján), aztán valami sütit is alkottam, kenyereket is akartam sütni az itthon maradóknak, mire jött Oldalbordám, egy jókora darab disznócombot kivett a fagyasztóból, s úgy fagyosan betette egy jénai tálba, kis sózás.borsozás, mellédobott pár apró hagymát, fokhagymagerezdeket, aláöntött valami savanykásabb házibort, lefóliázta, s kért süssem meg. Áááá, kicsit sem zsummogtam, hisz az én sütnivalóim (remélem nincs piszkos fantáziátok!!) mellé még az is....kissé sok(k) volt. Végül összehoztam. De újfenn megállapítottam, hogy útálok kenyeret meg húst sütni egyszerre. Szegény husi hol 250 fokon, hol épp 180 fokon nyomta. Azt meg kell hagyni, hogy nem vált hátrányára. Aztán míg csomagoltam, addig a krumplit is meghámozták, kis disznózsírral a hasábokat elkeverték, sózták, majd be az akkorra szabaddá vált sütőbe. 

Nekem csak be kellett tolnom annyit, hogy ne épp éhgyomorra induljak. Mert ugye mekkora havakat jósoltak. Ami szerencsére Erdélyben nem is lett akkora. Ha mondhatom, Brassóba jutott ezidáig a napokban a legvékonyabb friss hótakaró.

Katalán húsgombócok

Ezt is jó ideje ettük, ideje lenne ismételni. Egyedüli akadály, hogy folyamatosan felejtem el feltölteni az űrt amit a fenyőmag kifogyása okozott. Rettenetesen élvezték a magokat a gyerkők.

Hozzávalók: 

• 50 dkg darált sertéshús, 
• 2 tojás, 
• 3 evőkanál zsemlemorzsa, 
• 4 gerezd fokhagyma, 
• 3 evőkanál fenyőmag, 
• kis csokor petrezselyemzöld, 
• kávéskanál őrölt fahéj, 
• kevés reszelt szerecsendió, 
• só, bors, 
• olaj a sütéshez.

A sertéshúst tálba tesszük, összekeverjük a tojásokkal, zsemlemorzsával, zúzott fokhagymával, fenyőmaggal, apróra vágott petrezselyemzölddel. A fűszerekkel ízesítjük. Gombócokat formálunk a masszából, amelyeket bő, forró olajban kisütünk.

Rizi-bizivel tálaljuk.

Szalonna-krém

Itt-ott szólt a szám, hogy bizony-bizony sajnálom, bár Oldalborda rendelkezik némi szász származással, de igazi szász kaják nagyjából ismeretlenek számomra. Sokáig zengte nekem, hogy így a Nagymamája meg úgy. De persze okosabb nem lettem, főleg mert szegény Nagymamát nem is ismerhettem. De minap előállt a drágám, hogy márpedig azt a nemtudjamilyen speck (németül nem tudóknak: szalonna) nevű kencét megpróbálja leutánozni. 

S lőn. Nekem csak a megkent terméket mutatta, majd kérésemre előállt a recepttel is. Hát meg kell hagyni, érdemes a pasit ténykedni hagyni a konyhában.

Hozzávalók: 

• 1 kg füstölt szalonna
• 6 keményre főzött tojás
• 3 hagyma
• 2 fej fokhagyma
• fél póréhagyma
• bors, pirospaprika, curry

Szalonnát, hagymát, fokhagymát, tojást húsdarálón ledaráljuk. A késes aprítóval megvágjuk a póréhagymát. Ízlés szerint fűszerezzük. Kencézni lehet reggelire, tízóraira, uzsonnára. Erősebb idegzetűeknek vacsorára is.
(legújabban nagyon rákattant a curryre, múltkorában a sókérges csirkecombokra is akart tenni, alig bírtam leállítani).

Ez pedig az első szelet kóstolóm volt. Igaz, én szükségét éreztem kis savanykásnak még. Mustárt nem engedélyezett a drágám, de citromot készségesen hozott, hogy azt csepegtessek. Na, azzal már döfi volt.

Az elsőú három fotó ánizsos cipócskákkal készült. Annak a receptje is hamarosan következik.

Csülök-csülök...csücsülök

Ismét csülköztünk. Igaz, ezt még decemberben. Tiszta szerencse, hogy ez nem az én feladatom volt, hanem Oldalbordáé. Mert eme ominózus nap már reggel balul indult. Ekkor mentünk Kiffiúval az orvoshoz. Dokinéni meg rota vírusra tippelt. Végül azért ő megúszta olyan 2 nap alatt. De utána aztán a kórság (tuti nem rota, de vírus) végigment az egész családon. Elkaptuk szülőkül, de tesók, nagyszülők, unokatesók, nagynénik, nagybácsi sem maradtak ki az "egészségügyi üzemzavar"-ból, ahogy sógorom mondá. 

Szóval míg mi dokinál voltunk Kicsilánnyal meg Kiffiúval, Oldalborda készült az ebéddel, lévén időközben megérkeztek a rokonok. Bíztos a nagylányokat is bevezényelte a konyhába, ha mást nem, akkor krumplit hámozni-vágni, asztalt teríteni. Mikor hazaértünk, már a csülkök a sütőben szaunáztak, krumpli főtt.

Még szerencse előző nap elkészítettem a Tiroli árpagyöngy leves-t, ami ugyanolyan finom volt mint amikor még készítettem (és fel is tettem a blogba). Nagyon eltalált leves volt, anyós-após nem igazán vannak odáig (sem vissza) az extra, modern kajákért (megeszik, de....), ellenben ha dícsérik, akkor ott nem kell gondolkodnom, hogy most vajon. Ezt pedig dícsérték.

Csak azt sajnálom, szegény Kiffiam nem ehetett ezekből a finomságokból. Apája egy darabig erőltetni akarta a dolgot, hogy márpedig üljön oda az ünnepi asztalhoz, de Vuk végül a folyósón megoldott mindent.

Szóval ilyen volt mikor ki lett véve a sütőből:

No, de mit is követett el a csülkökkel Oldalborda? Lényegében semmi extrát. Vettünk 4 db hátsó sertéscsülköt, alaposan megsózta, borsozta, zúzott fokhagymával megkente. Tepsibe tette, csülkök alá almabort töltött, alufóliával lezárta a tepsit, be a sütőbe. Fólia alatt ücsörögtek vagy 3 órát (140 fokon), majd fólia le, hőfok felteker 210-re, s még vagy 30-40 percet pirultak a szaunázás után.

 Közben elkészült a krumplipüré, pincéből a hordós savanyúságból is került az asztalra, s lehetett tálalni. 

Hát igen, nem egy diétás kaja volt, de nem készültünk betegeknek lenni.

Döblec

Vágtatok már disznót? Készítettetek disznófősajtot? Hát döblecet?

Oldalborda legutóbb döblecre szavazott. És most készül az ismétlés, mert bejött. Egyenesen két bendőt is tölt most, egyik itthoni használatra, a másikat visszük a szilveszteri kiszállásra. Akinek lehetősége van, az a kész döblecet nyugodtan füstre is viheti, csak javít az ízvilágon (tartósságról most ne is beszéljünk, ripsz-ropsz elfogy).

Hozzávalók:

• fél disznófej,  
• 1 disznónyelv, 
• 2 első csülök, 
• 2 fej fokhagyma, 
• 15 szem feketebors, 
• 4-5 babérlevél, 
• só, 
• 3 evőkanál pirospaprika, 
• borjúbendő a töltéshez (használhatjuk a disznó hólyagját is)

A bendőt megtakarítjuk, ecettel bedörzsöljük, besózzuk, félretesszük. A disznőfejet, csülköket főni tesszük. A főző vízbe sót, borsot, fél fej fokhagymát és babérlevelet teszünk. A maradék másfél fek fokhagymát összezúzzuk, kevés sót teszünk hozzá, majd elkeverjük a pirospaprikával. Mikor a hús megfőtt, falatnyi darabokra vágjuk, összekeverjük a paprikás fokhagymával és a jól megmosott bendőbe töltjük. A bendő száját bevarrjuk. Egy fazékba vizet teszünk, s abban 80 fokon 15 perc alatt megabáljuk a döblecünket. Fazékból kivéve hagyjuk a levet lecsorogni, majd két vágódeszka közé, hideg helyre téve megnyomtatjuk. Szeletelhető.
 

Egy kis disznóvágás - véres hurka

Bizonyára sok háztartásban, főleg falvakon kerül sor az ünnepek előtt disznóvágásra. Régen november 30-án kezdődött eme időszak, ezért is adták neki a disznóölő Szent András nevet. Szüleim is vágtak egy állatot, szép mennyiség került belőle hozzánk is. Itt is köszönöm szépen nekik. 

Tavalyi szezonból megosztottam már itt a blogon a véres hurkából készült levest, ITT található. Ráadásul most figyelem, hogy már akkor beígértem a véres hurka recipét. Hát nagysokára annak is eljött az ideje. Ím:

Hozzávalók: a disznó szíve, tüdeje, 1-2 kg véres hús, 1-2 kg véres szalonna (nyaki tájékról), 4-6 hagyma, 50 dkg rizs, a disznó összes felfogott vére, 1 evőkanál pirospaprika, 1 csapott evőkanál csombor, só, bors

A hagymát megdinszteljük, a szívet, tüdőt, húst, szalonnát sótlan, hideg vízbe főni tesszük, majd miután kihűltek, ledaráljuk az alvadt vérrel együtt. A rizset is megfőzzük, majd hozzákavarjuk a véres masszához. Ízlés szerint fűszerezzük, majd vékonybélbe töltjük. A hurkákat nem kobogó, de fottó vízben abáljuk körülbelül 45 percig. A végén tűvel megszúrjuk a hurkát, s ha nem véres hanem zsíros lé buggyan ki, akkor a hurkák elkészültek. Vízből kiszedve leöblítjük, ferdére állított vágódeszkán vagy konyhai törlőkendőkön megszárítjuk.

Pár hurkánk ki is repedhet a belek miatt, a főzőlébe kerülvén a hurka tartalma. Ebből készíthetjük az ízletes levesünket. Ha mégsem repedne ki egy sem, akkor a főzőlébe mi tegyünk egy hurkát, s így készítjük a levest.

Tipp a hurkák tartósításához: ha nem abáljuk meg, hanem zacskóba téve befagyasztjuk, akkor 1-2 hónap múlva is készíthetünk percek alatt friss véres hurkát. Ehhez a hurkákat szinte teljesen kiolvasztjuk, s ugyanúgy megabáljuk mintha nem is fagyasztottuk volna.

A hurkák főzőlevét is befagyaszthatjuk, később ugyanúgy felhasználhatjuk.

Köményes csülök-tokány, bográcsban

Ez is az Oldalborda a konyhában sorozat része, noha ez nem is konyhában készült. 

Ezelőtt egy bő hónappal offroados találkozót szerveztek, barátságos megmozdulás keretében. Azaz semmi verseny, csak érezzék jól magukat. Fájdalom, de nem tudtam ott lenni. Igaz, azért nem is bírtam volna, messze áll már tőlem az, hogy ad hoc mód éjfél magasságában berakjam a hátsóm az anyósülésre, s irány az erdő. Ott meg aszisztálni a sárban, sáncban, itt-ott elakadt járgányok megsegítésén. Miközben természetesen folyik a sok pálinka. Lehet én vagyok az elvetemült feleség, mert vannak akik bírják. Nos a hajnal 4 után véget érő akció nyomán másnap volt a hivatalos "erdőlés", majd este a nap kulináris fénypontja, ahol a drágámé volt a főszerep. Készült ám itthonról rendesen, konyhai robotgépen szépen előszeletelte a fokhagymát, hagymát, pritaminpaprikát. Ott pedig kis hókusz-pókusz és zsebelhette is be a rengeteg elismerést.

Hozzávalók 70 személyre: 25 kg bőrös csülök, 9 kg hagyma, 2,5 kg fokhagyma, 7 kg húsos paprika,  15 dkg őrölt kömény, 5 dkg bors, 2 l olaj, 5 l almabor, 1 üveg gulyáskrém (20 dkg), só

Elkészítés: a csülköket 6-7 cm-es darabokra vágatjuk a hentessel. A kockára vágott hagymát, paprikát bográcsban az olajon megdinszteljük, beletesszük a csülköt, összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a gulyáskrémet. Felöntjük annyi vízzel, hogy épp elfödje. Kicsi tűzön, 2-2,5 órát főzzük, folyamatosan pótolva az elpárolgó vizet borral. Mikor már szinte megfőtt a hús, akkor tesszük bele a felvágott fokhagymát, őrölt köményt. Natur krumplival tálaljuk.

és akkor az "üstökös kaja" készültéről pár fotyó:

Tipp: húsos paprika helyett használhatunk kész lecsóalapot is, abban az esetben 4 kg szükséges. Almabor helyett más fehér, félédes bort is tehetünk bele.

Ilyen nagy adagnál jó ha van elektromos konyhai segédeszközünk a hagyma, fokhagyma, paprika szeleteléséhez.

Sóskás töltött paprika

Szeretem a töltött paprikát. Bármikor jöhet. Ezért aztán télire is bíztosítom magamnak eme ételnek az alapanyagait. Szoktam paprikát eltenni paradicsomlébe. Majd annak is eljön az ideje, hogy feltegyem az üvegbe "téliesítését", most azonban egy újabb ízvilágú töltött paprikát csináltam a közelmúltban, s azt hoztam közszemlére. 

Hozzávalók:

• 8-10 tölteni való paprika (jőhet a pince mélyén rejlő üvegből is, de akkor már alig kell hozzá paradicsomlé)
• 1 liter paradicsomlé
• 50 dkg darált hús (disznó, marha, szárnyas, vegyes...ízlés szerint)
• 10-15 dkg rizs (annak függvénye, hogy mennyire szeretjük rizsesen a tölteléket)
• kis fej hagyma
• kevés olaj
• só, bors
• cukor (annak aki úgy szereti, főleg a paradicsom savasságát ellensúlyozandó)
• 4-5 maréknyi sóska ( ezt is lehet üvegben eltettet használni)

Egy kevés olajon az apróra vágott hagymát megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk az előzőleg megmosott, lecsöpögtetett rizset. Ehhez hozzádolgozzuk a húst, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk. Aki nem bízik abban, hogy a töltelék nem fog eléggé összeállni, az nyugodtan keverjen bele egy tojást.

Ha nem üvegben eltett paprikákkal dolgozunk, akkor a paprikák tetejét levágjuk, torzsát, magokat eltávolítjuk (nagymamám igencsak finom paprikást készített a magokból-torzsákból). A kész paprikákat a rizses-húsos töltelékkel megtöltjük.

Abban a fazékban amiben főzni szeretnénk majd a paprikáinkat, kis olajat hevítünk, a megmosott, nagyobb száraitól megtakarított sóskákat megfonnyasztjuk, majd levesszük a tűzről. Ha eltett sóskát használunk, ez a mozdulat szintén átugrandó.

A paprikákat egymás mellé állítjuk a fazékba, felöntjük a paradicsomlével, ha elég sűrű a paradicsomlevünk, akkor vízzel hígítjuk egy keveset. Sóval, borssal, igény esetén cukorral ízesítjük. Ezzel a fazék alján levő sóska szétfő majd. Ez egy kicsit sűríti is a levet.

Tejföllel tálaljuk.

Hatalmas sikere volt, annak ellenére, hogy a zöldes szín nem épp önmagát kínálja a gyerekeknek.

Díjat kaptam, illik megköszönni - diós rozsos kenyér

Múlt héten hozzám is megérkezett Ottis jóvoltából a tavaszi díjözön. Aztán ma Chef Viki is gondolt ezen díjakkal többek közt rám is.
Na meg persze Viki is átadta, én ott helyben Nála meg is köszöntem, illik itt is megtennem.
Közben pedig úgy tűnik a díjeső nem állt meg (ha épp odakint a valódi eső is zuhog), TücsökBogár is volt oly kedves, hogy átnyújtotta nekem.
Mindenkinek köszönöm szépen mégegyszer.

Nagyon szépen köszönöm nektek.

Díjas kötelezettség megköszönni (egy sorral fennebb), belinkelni akik küldték (még picivel fennebb), tovább kell adni 10 bloggernek. Most én leszek az aki (többek közt) megszakítja a sort, bármerre nézek már mindenkinél jártak e díjak, de ha netán valakinél még sem, akkor itt van, kérem fogja és vigye. 

Azt hiszem, hogy ezért a díjakért cserébe küldök Nektek egy kis reggelit. Kenyeret én sütöttem, Max leírása alapján, sonkát pedig Édesapám készítette. Hú de finom, közel mint amit Dél-Olaszországban vettünk-ettünk. A vaj nem házi, de egy kisebb tejfeldolgozótól van, nagyon finom.

Majd holnap update-elem a bejegyzést, s leírom nálam hogyan készült ez a finom kenyér. Középső csajommal naaaagyon bejött nekünk.

update, igaz kicsivel tovább tartott.

Szóval mint Maxnál említettem, öregtésztám épp grahamos volt, ami annyit jelent, hogy az öregtészta alapanyagaiban a 0,5 kg kisztből 200 gramm grahamliszt volt. A többi azonos az itt leírtakkal. Tehát

Hozzávalók:

• 25 dkg öregtészta
• 9 dkg rozsliszt (1 dkg-ot csak nem hagyhattam a zacskó alján :D )
• 12 dkg rétesliszt
• 29 dkg fehér liszt
• 3 ek dióolaj (ez azért nem sk, hanem bolti volt)
• 12 dkg pörkölot, apróra vágott dió
• 1,2 dl tejsavó
• 2 dl víz
• 2 csapott tk só
• 1 tk cukor
• 1 csapott tk búzasikér
• 1,5 dkg élesztő
• 1 ek almaecet

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tettem (alól a folyadék, bele az élesztő majd az összes többi száraz hozzávaló), dagasztó programmal 20 percig dagasztottam. Utána gép kikapcsol,  s hagytam még 50 percig kelni. Ezután két részre osztottam, két kalácsformát kibéleltem sütőpapírral, a tésztákat formáztam, s a sütőpapírra helyeztem. Ismét egy kelesztés következett (letakartam a formákat), majd bő fél óra múlva 220 fokra előmelegített sütőbe tettem, előtte a tetejét megspriccoltam vízzel, a sütő aljába is kevés vizet löttyintettem. 15 perc után a hőfok 180 fokra csökkent, s még 25 percig sültek. Rácson hűltek ki, Isteni finom kenyérkéket kaptam végeredményül.
Oldalborda vajjal majd lépesmézzel kent szendvicset tett először belőle a lányoknak. Kisfiam úgy üresen meg 2 szeletkével is betolt belőle. Kérés az volt, hogy ilyent még süssek. Rendben.
Sonka recept nix, érdeklődés esetén majd elkérem Édesapámtól (bár lehet a gmail-es netes postafiókomban valahol megvan).

Lahmacun

Chef Viki szerintem a múltkorjában ismét egy olyan finomságot sikerült mutasson a nagyközönsége számára, amely szerintem bátran léphet a kombék nyomdokaira. Éspedig a Lahmacunról lenne szó. Amit azóta még Maxnál véltem felfedezni.

Az eredeti recept ugye arab vidékről származik, tehát kizárt, hogy disznóhús kellene az alapanyagokhoz. De mivel nekem épp volt maradék őrölt disznóhusim a hűtőben ami felhasználásért kiabált, kérdéses sem volt egy pillanatig sem, hogy ejtsem-e a receptet az alapanyag miatt.

Belevágtam. Adagot persze startból dupláztam, amit képesek voltunk négyen betolni, de éreztük még jöhetne. Ígyhát mire a maradék családtagok is hazajöttek volna, még egy dupla adag be vala izzítva. Ígyhát mi a Vikiék adagjának négyszeresét (majdnem, 1 karika megmaradt) tűntettük el.

A receptet én egyszeri duplázásosra adom meg.

Hozzávalók:

Tésztához:

• 0,5 kg liszt
• 3,2 dl víz
• 2,5 dkg élesztő
• 1kk cukor
• 1kk só

Húsraguhoz:

• 40 dkg darált hús (igen, ez jóval több mint a duplája, de egyszerűen nekem felvett ennyit)
• fél fek fokhagyma
• 1 fej lilahagyma
• 2 tk házi paprikakrém (friss híjján)
• sűrű paradicsomlé (házi eltevésű van még itthon, ezért nem volt itthon sűrített paradicsom), ez ugye relatív, mert nem szabad létől tocsogjon a kencénk, tehát ennek függvényében nekem olyan 2 dl ment bele
• só, bors
• őrölt kömény
• kevés lefagyasztott zsályalevél apróra vágva
• ugyancsak fagyasztott petrezselyemzöld aprítva
• oregano

A tészta hozzávalóit kenyérsütő üstjében a dagasztóprogramon megdolgoztattam, majd jó órát hagytam kelni.

Az alatt a húsos kencét összeállítottam, hagytam jól érjenek össze az ízek.

Mikor a tésztám megkelt, elosztottam olyan 8 fele (az osztás nagyban függ a serpenyő méretétől), majd szép vékonyra kinyújtottam.

Szép vékonyan megkentem a húsos kencével, igyekeztem nem teljesen kimenni azzal a tészta széléig.

Majd felforrósított serpenyőbe tettem, rá a serpenyő tetejét és szűk közepes lángon olyan 4-5 perc alatt megsütöttem. Félidőnél a fedőt félretettem. Tálaltam. Nem győztem olyan ritmusban sütni ahogy a gyerekek ették. Ők ketchuppal, én csak így símán ettem.

Mustáros szelet

Hát igen, ismét egy eléggé kannibál menüpont. Említettem tavaly a disznóvágást. Hát a disznónak az egész nyakaskaraját, végig a karajjal nekünk adták a szüleim. Aztán úgy ahogy volt, egészben bezúdítottam a fagyasztóba. Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy ki kéne venni, de mindig haogattam, hisz ha este jutott eszembe, ki volt zárva abból a másnapi ebéd (nem preferálom az erőltetett kiolvasztást, csak ha muszáj, s ugye ezt nem volt muszáj). Nos péntek délelőtt szépen kiemeltem a hatalmas csomagot, így szombatra már abból terveztem az ebédet. Oldalborda mikor meglátta, közölte, hogy szeletet, lehetőleg bécsit kér belőle. No nem. Az én fejemben már eldőlt, hogy márpedig mustáros szelet lesz. Eddigelé kétszer készítettem olyant, először úgy gondoltam, hogy egyből utolsó alkalom is volt, hisz macerás. De mikor a macerával egyenes arányban volt az eredmény is. Másodszorra már sokkal inkább futószalagos technológiát vetettem be, így eldöntetett, ilyen szelet biza fog még sülni az én konyhámban. Bár azóta megismertem a sütőben, kevés olajjal sütést is, ami nagyon megtetszett, de hát ez (minő fájdalom) nem olyan aminél azt lehessen alkalmazni. De sebaj. Valamit valamiért.

Szóval belekezdtem, s ismét igazolódott: megérte a ráfordított időt, gyermekeim is mind egy szálig csak úgy nyelték a falatokat.

Basszus A fenébe, most látom, hogy szépen egy cetlire felírtam pontosan a felhasznált mennyiségeket, mert biza ahogy az eredeti receptben szerepel, nekem nem jött össze, szóval a cetlim megszökött. Vááááááá

No, akkor most szépen elmesélem nagyjából, pontos mennyiségek nélkül hogyan is készül ez a finomság. Aki kicsit is művelte már a panírozási folyamat egyes mozzanatait, annak valószínű nem is kellenek a pontos mennyiségek, boldogul nélkülük is (ezúttal is elnézést pl. Andreától, nála tudom, hogy most ez az előző mondatom nem lesz népszerű).

Hozzávalók:

• rántani való hússzeletek
• liszt (most teljes egészében zablisztet használtam, magam készítettem zabpehelyből)
• tojás
• tej
• mustár
• só, bors
• olaj a sütéshez

A husikat szépen előzőleg sózom-borsozom. A tojásokat szétválasztom, a sárgájához keverek némi lisztet, majd kevés tejjel hígítom, s utána hozzákeverem a tojások felvert habját. 

A hússzeleteket megforgatom lisztben, majd mindkét oldalukat megkenem mustárral, újból lisztbe, s mehetnek a tojásos bundába, majd a serpenyőben hevített olajba sülni.

Így a recept. Első alkalommal, mikor semmi technikai leírásom nem volt, alaposan megkínlódtam a lisztezés-mustározás-lisztezés trióval. Nyakig maklavájszos lettem, sűrűn feltettem magamnak a kérdést, hogy kell ez nekem? Hát naná kellett, mert az íze kárpótolt a kínlódásért.

Most meg elárulom nektek az általam fejlesztett technikát (na persze tudom nem én találtam ki a tyúkszarban az x-et, de ez tényleg saját tapasztalatom, utólag sem olvastam utána sehol, hogy az ilyenre van-e pontos, lépésenkénti útmutató). Szóval az odáig gondolom stimm, hogy első réteg liszt rákerül a szeletekre. Utána bevetek egy lapítót. Arra helyezem a lisztes husit, szépen megkenem a fölső felét mustárral. Villával megszúr, bele a lisztbe a mustáros felével. 

A liszttel borított mustáros résszel lefele ismét ráhelyezem a lapítóra, jön a fölső felére a mustár kenés, majd villára fel, ismét hopp bele a lisztbe a mustáros oldalával. Onnan pedig már nem a lapítóra, hanem a tojásos ketyóba, itt pedig már csak a tojásos massza állaga a furi, a panírozás már a szokásos folyamat. 

A második fotón látszik, hogy a tojásos massza habossága szépen fenntartja a szeleteket, segítség kell neki, hogy szépen alászálljanak.

Alaposan le kell csorgatni, sőt én azt tettem, hogy az egyik oldaláról egy plussz villával szépen lehúztam a fölös cuccot, s a vékonyabb bundás réteg került fölülre sütésnél, akkor a bundaszeletek testi épsége kevésbé volt veszélyeztetve a fordításnál.

Jön a hopp a forró olajba, mindkét oldala szépen megsüt, olajat leitat egy papírkendővel, s lehet is tálalni. Persze akad bőven mosogatnivaló utána, a szerencsésebbje beteszi a mosogatógépbe, a többiek pedig meleg vízben gyorsan el is moshatják. A még szerencsésebbjének ezt a részt már a párja vagy a gyermekei is megtehetik.

Pár év, s a húgom is remélem lesz oly szerencsés, hogy majd az ő lánya is fősegítség lesz a konyhába. Ugyanis épp most vannak a szülőszobán, én meg innen izgulok értük. Bizisten sokkal jobban mint bármely alkalommal mikor én voltam hasonló helyzetben. Hajrá tesókám, hajrá Babó. Már nagyon várunk kicsi kislány!

Mocskos leves

Azaz véres hurkából készült leves. Majd ha egyszer nekidurrantom magam, megkeresem a jól bevált véreshurka recipénket is. Addig pedig itt van a disznóvágásból adódó legkedvesebb levesem. Na jó, anno volt nekem pasim Borsodban, vágtak ott is disznót. Hát mit mondjak: kicsit sem ízlett a hurkájuk, abból bizony nem kérnék levest. Bő egy éve azért vettünk/vágtunk disznót, mert ilyen levesre fájt a fogam. No meg Oldalborda szerint a a veteményesben a legeslegjobb hüvelyes az a kolbász.

Az egész leves rettenet egyszerű. Disznóvágáskor a véres hurkák főzővizéből készül, lévén sűrűn előfordul, hogy biza a hurkák kihasadnak. Akkor pedig sok lényeg maradna felhasználatlan ha nem vetjük be ezt a módszert. Októberben a szüleimnél volt disznóvágás, sok véres hurkát kaptunk. Volt olyan is ami meg volt abálva (főzve), de kaptunk síma hurkákat is, amik épp csak be voltak töltve a bélbe. Persze előzőből ettünk úgy frissiben, a többi a másik fajta hurkákkal a fagyasztóban landolt. Aztán szép lassan fogyasztottunk mindkettőből. Leveshez azt használom amelyik nincs abálva. Múltkor két napi adag főtt, ehhez 60 deka véreshurkát kiolvasztottam, a belet felvágtam, így a hurka szabadon került a fazékba. A kellő mennyiségű vízzel (azaz a hatunkra mért adag kétszerese, 2 kicsi gyermek adag, Kicsilány alig eszik valamicskét, így öccsével két gyerekadagot kitesznek, a nagylányokat meg magunkat rendes adaggal számoltam) felöntöttem, krumplit tisztítottam s vágtam bele kockákra, babérlevéllel ízesítettem, s a krumplik puhulásáig főztem. Ki-ki ízlésének megfelelően tejfölet vagy ecet tesz a tányérjába. Vagy akár mindkettőt.

Egyszerűsége és rendkívüli ízletessége, no meg azért relatív szezonossága is adhatka, hogy nálam jó pár éve ez a numero uno. 

A történethez ugyan az is hozzátartozik, hogy gyerekkoromban alig csúszott le 1-2 falat véreshurka a torkomon. Hát így változnak az ízlések, no meg a pofonok (nem mindegy hogy kapni vagy adni :D )

Bableves cipóban

Igencsak a múltban történt, mikor egy kideg téli hétvégén a haverokkal kicsit kimozdultunk a városból. Volt szánkózás a Szent Anna tó fele vezető kacskaringós lejtőn, Oldalborda által szánkótörés, zárt úton (csak az ottani fenntartók egyetlen terepjárója közlekedhetett) a kifele úton autó vontatta szánkóvonat, jó kedv, hahotázás, kipirosodott arcok, megfagyott kezek. Aztán ismét ki-ki a saját autójába fel, s kicsivel odébb álltunk. Az ex torjai szanatóriumtól lennebb, Bálványosvár csonka tornyának aljában beültünk egy vendéglőbe. Akkoriban az általunk ismert egyetlen hely volt ahol bablevest cipóban is lehetett kérni. Szerencsénk volt, mert asztalt is kaptunk (pedig nem kevesen rohamoztuk le az éttermet), ráadásul volt még bableves, cipó szintúgy. Nagyon megtetszett az egész, de hát egészen a múlt hétig nem sütöttem cipót. Bableves az azért persze volt terítéken.

Nosza szétnéztem Limaránál cipó ügyben. S találtatott. Rozsból. Kicsit gondolkodtam, hogy mi lesz ha nem rozslisztből hozom össze, de végül vettem rozslisztet. A cipócskák egy az egyben az említett recept szerint voltak bedagasztva. Azaz: 

• 20 dkg kovász
• 15 dkg fehér liszt
• 35 dkg tk. rozsliszt
• 1 ek. sikér
• 2 tk. só
• 2 ek. olaj
• 1 ek borecet
• 1 tk. cukor
• 1,5 dkg élesztő
• 2,8 dl víz

A hozzávalókból kenyérsütő dagasztóprogramjával jó rugalmas tésztát készítettem, majd duplájára kelesztettem. Utána három egyforma cipót formáztam, amiket sütőzacskóban ismét duplájára kelesztettem. Kelesztési idő végeztével a zacskókba vizet permeteztem, zacskó száját visszahajtottam a legelső cipó alá, s 220 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első adag cipók túlkeltek, mert hírtelen le kellett rohannom a gyerkők családorvosához, papíros kellett az oviba a csajomnak. Ezért kissé laposak lettek, mea culpa.

Na persze lévén hatan vagyunk, ezért két adag cipó készült. Mikor már mind a 6 cipó a rácson csücsült szépen kisülve, térültem-fordultam, s teljes ledöbbenéssel nyugtáztam, hogy Kicsilánynak is megtetszettek a cipók. Négynek szépen lyukasra dézsmálta az oldalát. Tehát maradt 2 cipó bablevesnek, a többi ment a kis üstöcskébe.

Bableves:

• 0,5 kg fehér, aprószemű bab
• 2 nyers disznócsülök (szoktuk ám füstöltből is készíteni, de most nem kívántam a füstöset)
• 4 szál sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 pici zellergumó
• 1 hagyma
• 4-5 cikk fokhagyma
• ecetes tárkony

Előző nap beáztattam a babot. Kicsilány érdeklődve figyelte, hogy a víz egy része hogy eltűnt, s a babszemek milyen "sokan" lettek a tálban. A csülköket előzőleg megfőztem, majd kicsontoztam, kockákra vágtam és félretettem. A csülkök főzővizében odatettem főni a babot (most nem volt kedvem a babot "szélteleníteni", azaz vízben odatenni főni, a csülöklevet külön fazékban tenni forrni, mikor a babon levő víz felfőtt, akkor a vizet leönteni s ráönteni a forrásban levő csülöklevet, s ebben főzni tovább a babot). A sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, zellergumót felkockáztam, kevés olajon megpároltam, majd mikor a bab félig megfőtt, akkor a zöldségeket is hozzáadtam. Mikor a minden megfőtt, belekevertem a kockázott csülköt, apróra vágott ecetes tárkonnyal jól megszórtam, tárkonyos ecettel ízesítettem. Zöldséges csülkös bab ritka vendég nálunk, talán ezért ette mindenki lankadatlan étvággyal még másnap is.

A cipók belsejét szépen kivájtam, s tíz percig pirítottam a 200 fokos sütőben, így kevésbé szívta el a levestől a levet.

Ím Kicsilány, ő a 4 lyukas cipó egyikét kapta meg, cipó oldalán némi folttal. Hát persze a lyuk kissé szelelt. Ez van. Szerintem következőkor is megdézsmálja, a hűlő kenyereim is olykor áldozatául esnek. Na, majd ha ő kinő ebből, van ám a helyére aspiráló családtag a fiam személyében.