Évekkel ezelőtt
talán úri huncutságnak gondoltuk volna azt a tejet, ami nem tehén, bivaly, juh,
kecske és rokonságától származik. Sőt, manapság sem jön velünk szembe a boltok
polcain más, csak tehéntej. A többieket fel kell kutatni. De mit tegyen az, aki
hiába kutat, kisebb településeken bizonyára nem fog találni. Mára már egyre
több allergiás, érzékeny ember van, köztük azok is, akik szervezete nem
tolerálja az állati tejet. Így aztán növényi tejeket fogyasztanak. Amit, mint
fennebb említettem, nem igazán lehet bárhol megvásárolni. Nosza, akkor
készítsük el magunk.
A mai modern technikának köszönhetően már van egy gabonatej névre hallgató
készülék. Ami, nevével ellentétven, nem csak gabonából készíti el a tejet. Gabona,
csonthéjas mind-mind gyerekjáték számára, szinte azonnal elkészül vele az
óhajtott tej.
De mit tegyenek azok, akik nem rendelkeznek egy ilyen konyhai segítséggel? Nos,
azok sem kell lemondjanak a házi készítésűekről, csupán valamivel több idő kell
hozzá.
Kókusztejet készíthetünk készen vásárolt kókuszreszelékből, vagy egyenesen
kókuszdióból.
Ha a kókuszreszeléket választjuk, akkor annyival kevesebb munkánk van, hogy nem
kell a kókuszdiót feltörnünk, kinyernünk a húsát. Ellenben jobb ha figyelünk
arra, hogy ne vegyi eljárással előállított reszeléket használjunk, hisz a
hófehér kókuszreszelék nagy valószínűséggel kénnel van fehérítve. Sőt, amire
egy gluténérzékenynek figyelnie kell, hogy a kókuszreszelék gluténmentes
környezetben legyen csomagolva.
Ha kókuszdióból
készítenénk, akkor a legnagyobb kihívás az, míg feltörjük a kókuszdiót és
kinyerjük annak a húsát. A kókuszdió feltöréshez több praktikáról is
olvashatunk, sajnos számomra ezidáig a legegyszerűbb, leggyorsabb és
leghatásosabb módszer egy sarokcsiszoló igénybevétele. Igaz, ehhez jobb ha egy
férfi segítségét kérik a nők. A sarokcsiszolóval körbevágjuk az kókuszdió
kemény burkát, vigyázva, hogy a kókuszhúsba ne vágjunk bele. Utána egy éles,
nem túl vastag pengéjű késsel kettévágjuk a kókuszt, majd kivágjuk belőle a
gyümölcshúst.
A kettévágást végezzük egy kis tál fölött, hogy a kókuszhús
belsejében rejtőző kókuszvizet felfogjuk.
Ezután vagy apróra vágjuk a
gyümölcshúst, de ha van egy elektromos reszelőnk, annak segítségével aprítsuk a
kókuszhúst.
Majd tegyük lábosba, öntsük fel másfélszeres mennyiségű vízzel.
Főzzük 5-10 percen át, majd zárjuk el a hőforrást, és hagyjuk míg kézmelegre
hűl.
Ekkor tegyük bele egy blenderbe, majd jó alaposan turmixoljuk össze.
Egy
lábosra tegyünk egy szűrőt, azt béleljük ki egy textildarabbal, majd ebbe
öntsük bele a leturmixolt kókuszpépes folyadékot. Ha nem rögtön turmixolás után
öntjük, hanem pár perc elteltével, akkor a kókuszhúst borító barnás réteg le fog
ülepedni a turmixpohár aljára, így azt akár benne is hagyhatjuk, ennyivel
világosabb színű lesz majd a fennmaradó kókuszreszelékünk.
Miután a folyadék kicsöpögött, a textilben fennmaradó pépet jól csavarjuk ki,
hogy a sűrűbb folyadékot, a zsírosabb részt is tudjuk kinyerni. A kicsavart
kókuszreszeléket tálcára téve pár óra alatt kiszáríthatjuk, amit majd
süteményekbe, krémekbe felhasználhatunk. A kókusztejet azonnal fogyaszthatjuk,
ellenben ha pár órára hűtőszekrénybe tesszük, a kókuszzsír feljön a tetejére,
amit ugyan melegítéssel visszakeverhetünk a tejbe, de akár le is szedhetjük.
Zsiradékként felhasználhatjuk főzéshez, sütéshez (értelemszerűen ezt akkor
érdemes, ha több kókuszból készítünk egyszerre tejet), de akár kozmetikai
célokra is bevethetjük (ajakápolás, szappankészítés).
Az így kapott kókusztejünk garantáltan glutén és tejfehérje mentes lesz.