Bizonyára ismeritek a bejegyzés címével kezdődő nótát. Mikor egyszer elénekeltem a gyerkőknek, aznap nem volt megállás. Folyton énekelni kellett, s azt hallottátok volna, hogyan is szólt mellé a "hih....jajj" Folytunk a röhögéstől.
No, de térjünk csak vissza a tökvirághoz, amely bekerült a konyhába. Igencsak rég kívánkoztam a tökvirág gasztronómiai bevetését is kipipálva tudni. Igenám, csakhogy ha nem volt veteményes (idén is fölösleges, dolgoztunk oszt no látszat), akkor nem volt tökvirág. Mert honnan a kis fenéből szerezzek ilyen különlegességeket errefele? Sombaton Édesanyám veteményesében nézelődtem, s a drága Anyukám ajánlotta fel, hogy szedjek tökvirágot. Most nem tudom, hogy tudta-e, hogy mennyire hajt a kíváncsiság arra, avagy arra tippelt, hogy ez valószínű igazi gasztrokuriózum, s mostanában igencsak többen szereztek tudomást a blogomról, s akkor kedvezzen azoknak. Bárhogy is volt, itt is még egyszer köszönöm, tudom, olykor Ő is olvassa bejegyzéseim.
Latolgattam, hogy vajon hogyan is készítsem, hogy is fogjak neki eme ritkaságnak, hisz megannyi lehetőség adódik erre. De aztán úgy döntöttem, hogy panírozom. Pár darab szépen emígy készült el, aztán váltottam.
Panír előtt még kapott kis tölteléket: sajt és szárított sonka. Hú, úgy már igen. Igencsak finom volt.
Hozzávalók:
- tökvirág
- sajt
- szárított sonka
- liszt
- tojás
- só, bors
- olaj a sütéshez
A virágokat vízbe tesszük, ettől még jobban kinyílnak (ezt olvastam s így is volt...csak épp több türelmem kellett volna legyen, ami nem volt, hamarabb kikapkodtam a vízből). A virágok zöld szárát levesszük, bibét kiemeljük. Hagyjuk, hogy megszáradjanak (én rásegítettem, jól lerázogattam őket). A sajtot kis rúdacskákra vágjuk, a szeletelt sonkából kis sávokat szelünk. A sajtot becsomagoljuk a sonkába, ezt pedig a tökvirágok belsejébe tesszük. A tojás(oka)t egy tányérban felverjük, sózzik, borsozzuk. A tökvirágokat lisztbe majd a tojásba forgatjuk, forró olajba hírtelen kisütjük.
Igazi különleges finomság.
