Kreahúsvét 1

Ígéretemhez híven akkor most kreatívkodjunk a közelgő húsvétra.

kezdjük ugye azzal, hogy a sütikhez kell egy csomó tojás, a tojások ára pedig idéntől az egekben. Kinek van nagy kedve ilyenkor újítani ilyen irányban? Ha már pénzt adunk ki valamiért, legyen az tartós. Nyugodtabb szívvel adhatunk olyan alapanyagokat a gyerekeink kezébe, ha nem kell attól tartanunk, hogy most töri el, most ejti le. Meg ő sincs feszélyezve, hogy jajj, ha eltörik...!?

Tehát menjünk be egy kreatív hobbiboltba, aztán csapjunk le bármire amit hasznosíthatónak tartunk. Na jó, vigyázat, erősen megcsappan a pénztárcánk, bankkártyánk a fizetés után.

Elsőnek bemutatom a hungarocell meg a műanyag tojások hogyan dekorálódtak nálunk. Volt ami hurkapálcán végezte, de akadt olyan is ami felakasztós lett.

Hozzávalók:

• műanyag és hungarocell tojások (ha lehet, több színben), 
• mozgó szemek, 
• színes zseníliadrót, 
• keskeny (5-7 mm) színes szalagok, 
• színes dekorgumi, 
• színes filcek,  
•  spárga, 
• ragasztópisztoly

Elkészítés: a tojások tetejére lyukat fúrunk, szalagokból akasztót vágunk, ragasztópisztoly segítségével rögzítjük. Nyuszifejhez mozgó szemeket ragasztunk, bajusznak, fülnek zseníliadrótot használunk, orrot-szájat dekorgumiból vagy filcból vágunk. A vakondhoz a tojást befestjük feketére. A bajuszot fehér spárgából, az orrát fekete dekorgumiból, a szemeket fehér filcből, lábait sárga filcből vágjuk. Tojásokat színes szalagokkal vagy zseníliadróttal is díszíthetjük, ragasztópisztollyal rögzítve a színeket.

Vázába is tehetünk virágok helyett díszeket. A lógatható díszektől annyiban különböznek, hogy ezeknél a tojások aljára szúrjuk a lyukat, hurkapálcát dugunk bele.

Tanács: a hungarocell nem festhető vízfestékkel (oké, a műanyag tojás sem). Használjunk akrilfestéket, vagy színes markert.

Sáfrányos kalács

Panna kérdezte délelőtt, hogy hol a következő kalács?! Hát legyen akkor itt, pedig bizisten csak poénnak szántam. Úgy gondoltam, egyszer kézműveskedjünk egyet, no de akkor azt majd holnap, hisz közeleg már a húsvét, de egy nap tolódás még bőven belefér, azt is bárki elkészítheti majd. Sőt, ígérem, egymás után több is érkezik majd. Hétvégén akár gyerekekkel együtt símán abszolválhatók.

Tehát a következő kalács. Szerintem elég semleges, se nem sós, se nem amolyan édes. Elbírja a lekváros kenyért helyettesító státust, de a szalámit sem löki le magáról. Amúgy alig kóstoltam, a gyerkők elvitték magukkal, mikor "kiadtuk" őket Kicsilány keresztszüleihez.

Hozzávalók:

• 1 dl tej, 
• 1 dl tejszín, 
• 2 dkg élesztő, 
• 50 dkg liszt, 
• 5 dkg cukor, 
• 1 tojás, 
• 5 dkg vaj, 
• 1 tasak sáfrány (12 mg), 
• 1 csipet só, 
• 1 tojássárga a kalács kenéséhez

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben feloldott kevés cukorral A sáfrányt beletesszük a langyos tejszínbe. Ezeket 15 percig pihentetjük, majd az összes hozzávalóból egy ruganyos tésztát dagasztunk. Duplájára kelesztjük. A megkelt tésztából 3 rudat sodrunk, majd összefonjuk őket. Tepsibe (vagy dobozformába) tesszük. Tetejét lekenjük a tojássárgával. Letakarva 45 percig ismét kelesztjük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, majd a kalácsot lekenjük a maradék tojássárgával. 30-35 percig sütjük.

Gyors infó - szolgálati közlemény

Bizonyára tudjátok, hogy egy régi gasztros gyűjtőoldal elérte élete végét. Az űrt próbálja valamelyest pótolni, egy hasonló, új kezdeményezés, melyet itt találtok

http://gasztro-blogok.blogspot.com

Fogadjátok, használjátok szeretettel. Aki nem találja a blogját a nagy rengetegben, de ugyanakkor szeretné ha a többiekkel együtt ott legyen, annak nem kell mást tennie, mint a bejegyzés első sorát kövesse. Utána pedig türelmesen várja, hogy egyszercsak megpillantsa az utolsó bejegyzését.

Háromszoros zöldborsóleves

Tartom a sormintát. Jó? Mármint egy kalács, egy csírás leves. Utána volt kalács, jöjjön újból egy másik csírás leves. Aztán talán újból kalács? Na jó, több csírás levesem egyenlőre nincs a talonban, bár kalács még igen.

Említettem, hogy a borsócsírák egy része rendes csíra formátumban végezte. Hát erről volt szó. Amihez adva volt a kamrámban már elég régről egy zacskó száraz zöldborsó. Meg adva volt mirelit is (na persze a konzerv is kb. ugyanaz). Hát gondoltam összeházasítom ezt a hármast (na jó, tudom, ez már többnejűség, de ne legyünk szőrszálhasogatók). Ez lett belőle.

Hozzávalók: 

• 50 dkg száraz zöldborsó, 
• 25 dkg mirelit zöldborsó,
• 2 marék zöldborsó csíra, 
• só, ételízesítő

A száraz zöldborsót sós vízben főni tesszük. Mikor a borsószemek megpuhultak, a tüzet lezárjuk, hagyjuk kissé hűlni. Botmixerrel pürésítjük, majd beletesszük a mirelit zöldborsót, újból főni tesszük, vízzel beállítjuk a sűrűségét. Az utolsó 5 percben beledobjuk a borsócsírákat (a hüvelyesek csíráit ajonlott hőkezelni fogyasztás előtt), ételízesítőt és sót adunk még hozzá.

Nekem nagyon ízlett ez a leves, középső csajomnak szintén. Nagyjából mi kanalaztuk be az egészet, a többiek  valami Oldalborda féle levesből pusztítottak  (ha jól emlékszem a zöldbabot variálta meg jó alaposan)

Kalács, sósan

Hétvégére Édesanyámat le kellett hívnunk gyerekfelügyelőnek. Oldalborda a március havi óráin volt az egyetemen, nekem pedig turistákat kellett szállítani. Édesapám pedig leküldte a sonkát. Avagy inkább A sonkát. Érkezett a frissen füstölt szalonna társaságában. Egyből rávetettük magunkat a szalonnára, megállapítván, hogy Kicsilánynak végre újból itt van a kedvence. Tényleg finom. Aztán érkezett Oldalborda, hozott egy zsák (szó szerint értendő) halat. Egyik egyetemi csoporttársa Tulcea városából jár, vele üzletelt, s így kaptunk (pénzért, de rém baráti áron, boltinak feléért, s naaaagyon frisset) 4 db. pontyot, 1 db. amurt és 5 db. süllőt. Királyság. Egy halacskát már el is temettünk szombaton vacsorára. Ja, megtakarítva 21 kg volt. Szóval most a fagyasztó egy része ezzel van tele. Másik részébe pedig bekerült a feldarabolt sonka. Naná már jócskán fogyasztottunk is belőle. Istenien pácolta, s még remélem nagyon sokáig fog ilyent készíteni az Édesapám. Itt is köszönjük, Tata!

Szóval a sonkáról jutott eszembe, hogy megmutassam a sós kalácsot, ami kitűnő lehet a húsvéti sonka mellé. A fotón bolti sonka van a vajas kalácsra téve, de húsvétkor már a fagyasztóból vesszük elő. Nyamm!

Hozzávalók: 

• 2 dl tej, 
• 1 dl tejszín, 
• 3 dkg élesztő, 
• 60 dkg liszt, 
• 1,5 dkg cukor, 
• 2 teáskanál só, 
• 2 tojás, 
• 5+5 dkg olvasztott vaj

A langyos tejbe beletesszük az élesztőt, a cukrot és hagyjuk felfutni. Az olvasztott vaj kivételével a többi hozzávalókból a felfuttatott élesztővel ruganyos tésztát formázunk. Alaposan megdagasztjuk, miközben az olvasztott vaj felét is beledagasztjuk. Hagyjuk duplájára kelni, majd fél ujjnyi vastagra kinyújtjuk. Kb. 9x7 cm-es darabokat vágunk a kinyújtott tésztából. Egy dobozformát kibélelünk sütőpapírral. A tésztadarabok egyik oldalát megkenjük a második adag olvasztott vajjal, és élire állítva egymás mellé helyezzük a formában, míg megtelik a dobozunk. Letakarva ismét kelesztjük 45 percet, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolva 30-35 percig sütjük. Ha a teteje túlsülne, sütőpapírt borítunk félidőben rá.

Kukoricaleves túlnőtt borsócsírával

Csíráztattam ezt-azt. Többek közt borsót is. Egy részét szépen felhasználtam egy háromszoros zöldborsólevesbe, de a többit sikerült túlnövesszem a csíra státuson. Szépen nőttek felfele, én pedig gondolkoztam, hogy vajon mit is fogok velük kezdeni. Egy hírtelen ötlettől vezérelve Oldalborda javasolta, hogy csináljak kukoricalevest, s tegyem abba. Hát húztam az orrom, de további 4-5 nap múlva kiviteleztem. Hú, hogy az milyen király dolog volt....javaslom a csírák túlnövesztését.

Hozzávalók:

• 1 doboz kukoricakonzerv,
• 3 evőkanál olaj, 1
•  csapott evőkanál liszt, 
• 2 marok zöldborsó hajtás 
•  3 evőkanál rizs, 
• 1 dl tejszín, 
• só. 

A kukoricakonzervről a levet lecsorgatjuk, forró olajon kicsit megfuttatjuk, majd megszórjuk a liszttel. Elkavarjuk, felöntjük vízzel. Beletesszük a rizset, sózzuk, lefödve főzzük míg a rizs elkészül. Beletesszük a tejszínt, valamint az apróra vágott zöldborsó hajtásokat.

Mazsolás kalács

Sütöttetek már olyan kalácsot, amihez nem kell élesztő? Ha esetleg nem, akkor rajta. Itt egy remek példány, le lehet utánozni. Pikk-pakk elkészíthető, hisz itt kimarad a dagasztok-kelesztek-formázok-kelesztek négyes fogata. Bár ha valaki valami extra pihe-puha darabra gondol, az jöjjön vissza később, ígérem húsvétig olyannal is jelentkezem.

Hozzávalók: 

• 10 dkg cukor,  
• 10 dkg árpamaláta szirup, 
• 20 dkg méz, 
• 20 dkg vaj, 
• 20 dkg mazsola, 
• 55 dkg liszt, 
• 3 tojás, 
• 1 tojásfehérje, 
• 1 tasak sütőpor.

A malátát, mézet, cukrot addig melegítjük, míg a cukor elolvad. Hozzáadjuk a vajat, hagyjuk elolvadni. Belekavarjuk a mazsolát, a tojásokat, tojásfehérjét majd a sütőporral elkavart lisztet. Sütőpapírral bélelt formába öntjük, tűpróbáig sütjük.

Ha épp nincs malátánk, ez ne legyen akadály. Mehet helyette is méz. Már ha nem sajnáljuk.

Churros ismétlés. Sósan

Itt töprengtem, hogy vaj' melyik recept is következzen, de akkor jöjjön ismét a churros, s akkor egy darabig ez le is kerül a terítékről. Na, nem azért mert nem ízlett, áááá, dehogy. Csak újabb kísérletezéseknek is teret kell adni, meg mindjárt elmesélem ennek a sós verziónak a maga kis történetét. Akkor értitek meg csak igazán, hogy miért is pihen egy darabig a churros projekt.

Szóval izgatta a fantáziám, hogy ha már az édes idei darabjai oly szuperül sikerültek, akkor milyen lehet ez sósan. Ehhez persze alap a sajtosban gondolkodni. Tehát vettem az édes churros receptjét, elhagytam belőle a cukron kívül a fahéjat, sóból ment kicsivel több, aztán jött a reszelt sajt. Körülbelül így:

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj
• 1 csapott tk só
• 2 dl víz
• 12 dkg búzaliszt
• 4 ek kukoricadara (nálam a kukoricadara elfogyott, ezért búzadarával helyettesítettem, mint utólag kiderült lkevesebb kellett volna)
• 2 tojás
• 5 dkg reszelt sajt
• olaj a sütéshez

A menet elviekben ugyanaz. A vajat, sót vízzel együtt tűzre tesszük, míg a vaj és a cukor elolvad. Ekkor belekerül a liszt és a dara. Folyamatosan kavarjuk, míg gombóccá nem áll össze. Ezután a tojásokat egyenként belekavarjuk, majd beleforgatjuk a reszelt sajtot. Csillagcsöves nyomózsákba tesszük, bő, forró olajba "gilisztákat" nyomunk, szép pirosra sütjük.

Nálam ugye mint írtam, a kukoricadara elfogyott, gondoltam menjen búzadara. Hát kevesebb kellett volna, keményebb lett a massza, nem csípte a nyomócsövezést. Itt követtem el (szerintem több mint bíztos) egy fatális hibát, éspedig utólag egy löttyintésnyi vizet tettem bele. 

Olaj ugyanazon üvegből volt mint az édes verziónál, ahol nem volt sütési gondom. De ezeknél az olaj felhabzott, s eljátszodta a konyhámban az özönvizet. Szó szerint minden tocsogott az olajban, ránézésre azt mondhatta volna bárki, hogy tuti egy liter olaj van szanaszét, nem pedig a fél liter alig fele.

Hát nekem sikerült kedvem szegje ez a sütési incidens, gyermekeim ebből max annyit láttak, hogy anya dühös, de nekik finomság került a tányérjukra.

Szóval az tény, hogy tuti nem teszek többet soha vizet lazításképp a hasonló masszákba. Bármennyire is felment a tojások ára, okosabb mozzanat lett volna még egy tojást feláldozni. Így a másnap reggelem lett az áldozat. Este már türelmem sem volt megvárni míg kihűl a forró főzőlap, meg a kedvem is mind odalett.

Az a bizonyos churros

Tavaly megtetszett egy bizonyos churros recept. Még farsang volt, igazán fánk ehetnékünk volt. Hatalmas lelkesedéssel fogtam neki, mert a szalagos fánk az ki volt pipálva, jöhetett (volna) egy újabb. Aha. Csak épp erre mondják, hogy az ördög nem alszik. Nyomócsövet szerettem volna használni, hát elég gagyi példány volt, mert folyamatosan ledobta az elejét. Így hát abszolút lelki nyugalommal belevágtam a kukába (azóta sem bántam meg). Akkor kiskanállal valamelyest kisütöttem az egészet, ízre nem hagyott semmi mély nyomot. De a bogár el volt ültetve a fejemben. Oldalborda volt oly rendes, hogy egy vérprofinak tűnő, inox nyomócsövet csináltatott nekem. De sajnos nem vált be, a fejek nem olyanok amilyennek lenni kéne. Aztán nem is oly rég lesz ami lesz alapon, vettem egy újabbat. Hálisten bevált. Ennél nem a csücskös végű izét használtam, hanem a síma kis korongon vágott csillagosat, de bejött. Akkor is sült egy adag churros, az úgy adódott, hogy Oldalbordával kettes pusztításban végezte. Középső csajom aztán nyafogott, hogy de neki is. Akkor hasfájós időszaka volt, nem lehetett. Tegnap végül vacsira ismétlés volt. Gondolhatjátok, a recept bejött. Aminek van egy hatalmas hi-hi-hi-je is. Ugyanis kukoricadara is van az alapanyagok közt, és Oldalborda eszi. Van remény a polentához is? (kétlem).

Hogy ne menjen minden annyira símán, a churros összebeszélt a fényképezőgéppel. Amelyiknek az aksija kedd este mondott csütörtököt, azaz lemerült. Uhhó a fotó.....olyan amilyen egy pár éves telefonnal lehet. Már megkaptam, hogy a fotó kedvéért is kell az ismétlés. Oké, de azért majd csak húsvét után.

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj
• 4 ek cukor
• csipet só
• 2 dl víz
• 12 dkg búzaliszt
• 5 ek kukoricadara
• 2 tojás
• fahéj
• olaj a sütéshez

A vajat, a cukrot és a sót egy vastag aljú lábosba tesszük, felöntjük a vízzel. Tűz fölött addig kevergetjük, míg a vaj elolvad. Ekkor hozzáadjuk a lisztet és a darát. Addig kavarjuk, míg a tészta összeáll, majd levesszük a tűzről. Kissé hagyjuk kihűlni, majd egyesével belekavarjuk a tojásokat. Fahéjjal ízesítjük (én egy púpozott teáskanállal tettem a fenti mennyiség duplájához). Egy lábosban olyan 6-7 centi magasan olajat teszünk, jól felforrósítjuk. Csillagcsöves nyomózsákba tesszük a masszát, amiból jó hosszú csíkokat nyomunk az olajba. Mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. Lehet egy hatalmas, vagy több apróbb csíkot is sütni. Ha megsült, papírtörlőre szedjük, porcukorral, csokikrémmel, joghurttal kínáljuk. 

Legközelebb nem édes, hanem sós változatban készítem. Akkor cukor kimarad, helyébe némi só és reszlet sajt fog kerülni. Ha pedig Oldalbordának akarok a kedvébe járni, akkor neki a végén sütöm, abba pedig csípős is kerül. Bíztos vagyok benne, hogy az is nagy siker lesz. Majd beszámolok.

Zakuszkás tészta

Említettem 2 bejegyzéssel korábban, hogy a zakuszkás tészta nevű kajában én is régóta gondolkodom. Mert ugye ott van az a csomó zakuszka, ami tavaly került üvegekbe (meg némi a fagyasztóba). Végezték már kelt tésztában, zakuszkás rúdban, elméletice magamnak megígértem, hogy pizzára is kerül, de most már abszolválva a főtt tésztával fogyasztás. Tegnap mikor lazán benyomtam, hogy ez lesz a menü egyik pontja, hát elég szkeptikus reakció övezte. No, de míg nem kóstoljuk, nem ítélkezünk. Persze kikötés is érkezett mellé, nevezetesen Oldalborda azt mondta, hogy ő márpedig kis szalonnapörcökkel kéri. Punk-tum. Hát oké, ezen nem múljon, kimentem a konyhába, s megcsináltam.

Levesnek halleves volt, Kicsilány miután szombaton jól beevett abból (2x kért!!!), tegnap csak a betétet, azaz a tésztát kérte. Most is 2x. Aztán a második fogásból ismét csak a tésztát kérte. Szalonnapörccel. Mert ő szalonnát, tepertőt mármikor.

Recept? Hát igazából nincs is. Tésztát kifőzzük, zakuszkát kanalazunk rá (én most azt is felmelegítettem...fagyasztóból kiolvasztott jutott osztályrészül), igazi csípős juhtúrót morzsolunk rá, majd megszórjuk szalonnapörccel. Ja, miután jóízűen elfogyasztjuk, jöhet a felismerés: ilyent még enni kell!

Nutella - nyamm-nyami!

Adélnál, az Afra sütődéje nevű blogban még pár napig van egy játék. Pontosabban márc. 14-én éjfélig. Hogy miről is szól a játék? Leírom, hogy ne kelljen a kíváncsi természetűeknek kattintással új oldalt nyitni. A 100-ik állandó olvasója kapcsán írta ki a játékot, melyben egy legeslegkedvencebb kaját kell elkészíteni, lefotózni, a fotóról derüljön ki, hogy az a legnyamm-nyammabb étel, majd a fotót elküldeni neki. Hát így történt, hogy tegnap reggel a boltban megláttam a polcon a nutellát. No, de olyant én nem veszek, mert a csomagolásra enyhén szólva nem tud visszakerülni a tető. Inkább a tábla csoki. Abból egy kocka mindenkinek. 

Szóval gondoltam egyet, s míg a gyerkők apájukkal az udvaron voltak (meg pincében rendet csináltak), én összedobtam a saját verziójú nutellámat.

Hozzávalók:

• 20 dkg földimogyoró
• 2 dl tejszín
• 7 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 15 dkg étcsokoládé

A mogyorót sütőben kissé megpirítjuk. Sütőből kivéve egy konyhai törlőkendőbe csavarjuk. Utána igyekszünk a barna héját lemorzsolni. Ha nem sikerül maximálisan, ettől nem kell kétségbe esni, nekem sem sikerült. Utána a mogyorót késes aprítóba tesszük, s addig nyomjuk a gépen a gombot, míg vajszerűvé válnak a mogyorószemek.

A tejszínt a cukorral tűzre tesszük, s úgy járunk el mintha sűrített tejet készítenénk. Azaz a láng akkora legyen, hogy a cukros tejszín ne fusson ki, közben kavargatjuk, s mikor a kavarókanálon látjuk, hogy kezd besűrűsödni, a tüzet lezárjuk alatta. Beletesszük a vajat, majd a csokoládét, s kavarjuk míg azok elolvadnak benne. A végén hozzákavarjuk a mogyoróvajat. Jól záródó üvegbe csak akkor tegyük, ha reményt látunk arra, hogy valami marad is a nutellánkból amit esetleg másnapra félretegyünk. Ellenkező esetben vegyük a kalácsot, kekszet, kiflit, brióst vagy egyszerűen csak a kiskanalat, s adjunk az élvezeteknek (a kilókat meg felejtsük el). Közben pedig ne felejtsünk el fotózni. Mert hamarosan csak úgy tudjuk bizonyítani, hogy igenis, mi már készítettünk ilyen barna, szublimáló tulajdonsággal rendelkező finomságot.

Scsí Alíztól, no meg végre vége a játéknak

Kicsit, azaz inkább jól megcsúsztam ezzel a játék zárással. pedig már arra sem foghattam, hogy csúszott azon étel készítése, amit a nekem osztályrészül jutott blogról kellett elkészítenem. Volt pár dolog ami kissé kedvem szegte, így most fogjuk azokra a dolgot. Kezdődött azzal, hogy 3 hetet csúszik egy számomra fontos projekt kezdése, amihez ráadásul Bp-re kellene utaznom. Aztán folytatódott azzal, hogy múlt héten hívott az oviból az ápolónő, hogy menjek, mert a gyerek leforázta magát teával, ő az elsősegélyt megadta, de vigyem orvoshoz. Hát képzelhetitek, hogy nem igazán voltak valami keresztyén gondolataim. Kissé a francba küldtem a nőt, majd rájöttem, hogy ugyan nem az ő hibája ami történt, ő csak a szerencsétlen postás, akinek a hírt kell közölnie. Hát rohantunk Oldalbordával az oviba, igaz még telefonilag előtte a kérdésemre megtudtam, hogy a gyerek alatt a fiamat értik. Hú, szegény Kiffiú, az ő 2 év és 9 hójával mit kell elszenvedjen. Menet közben megtudtam óvónéni telefonszámát, felhívtam. Ő próbálta picit elbagatelizálni, végülis az ő orra is cirmos volt. Hisz igaz ugyan, hogy a dada viszi be az ételt, italt a csoportba, de szerintem neki (is) felügyelni kéne a dolgokat. Mert olyan teát vinni, amivel a fiam csuklóján égés miatt vízhólyag keletkezik, azért valaki(k)t felelősség terhel. Pici szívem már nem sírt mire odaértünk, befújták neki bioxiteracor spray-el. Na persze jobban örültem volna, ha 15-20 percig hideg víz alatt tartják, de még mindig jobb, mintha engem vártak volna tétlenül. Vittem az Aloe First-ös löttyöt, vattát. Bekötöztem neki. És kértem, hogy majd lefekvés előtt a kötés alá még fújjanak a löttyből. Hát nem fújtak. Mert vagy bő 3 hónapja lejárt a benne levő. Áááááá, hát nem belsőleg kellett használni, meg nem is volt nyílt seb....mi a francnak nem fújták be? Hisz én mondtam, a felelősség engem terhelt volna. Vagy ha olyan okosak, hogy észreveszik, miért nem hívtak fel, hogy mi az ábra. Hát .... nem voltak aznap a helyzet magaslatán az oviban.
A dadának kissé nekimentem (baromira nem rám jellemző, tök civilizált módon), hogy remélem ezentúl jobban figyel milyen folyadékot visz be a terembe. Mit gondoltok mi volt a reakciója? Áááá, nem....nem szállt magába, még csak nem is kért elnézést, nem ígérte meg, hogy ezentúl jobban figyel. Egyszerűen visszakérdezett, hogy talán inkább hideg teát adjon a gyereknek ezentúl? Hát köpni-nyelni nem tudtam meglepetésemben. Inkább csináljon jégkockát a teából, adja azt az én gyerekeimnek, abból maradandó baj nem lesz, ellenben ha az arcára önti a forró teát, akár élete végéig viselheti a nyomot.
A slusszpoén, hogy pár csoporttal arrébb jár a dadus fia is. Csak ugye román csoportba (lévén a dadus is román), míg a gyermekeink a magyar csoportban vannak. Azt kellett volna megkérdeznem, hogy ha az ő fia forrázta volna le magát egy kolleganője "jóvoltából", akkor is ilyen tök nyugis lenne?!
Amiért mégis a civilizált stílust választottam az volt, hogy továbbra is ő a csoport dadusa, ő viszi a kaját, ő segít a kicsiknek vetkőzni-öltözni, ha netán baleset van (bepisi), akkor ő cseréli le az ágyneműt. Ha pedig harcba szállok vele, akkor majd a gyerekeim isszák a levét, nem segít nekik, nem cserél ágyneműt...stb. De az tény, hogy nem fogok közelebbről ajándékot adni neki (decemberben pl. kapott általunk készített, szépen becsomagolt, kidíszített üvegben narancslekvárt). Ennyi "bosszú" részemről azért csak jár.
Szerencsére a gyerek keze szépen gyógyul, itthon a kérésére gézzel szépen be volt kötve, s még hétfőn is az oviban. A legnagyobb hólyag kipukkant, ott van kis varrat, a többi lelapult, s már csak a sötétebb színű bőr jelzi, hogy valami ott gyógyul.
Ezek után aztán semmi extra kedvem nem volt. Azaz....kreatívkodtunk Kicsilánnyal egyet vasárnap, mert ő készült lerobbanni, s nem ment a többi tesóval és Mamával a templomba. Elég sikeres akcióval helyettesítettem a kiruccanását, mert a betegség visszakozott. Hogy mit is csináltunk? Quilling technikával műanyag és hungarocell tojásokat díszítettünk. Ezek nem törnek, s amilyen jól állunk idén a tojások díszítésével, teljesen kihelyettesítjük az amúgy extrán felül megdrágult valódi tojások festését. Szóval kedves locsolóink, tudjátok jó előre, hogy mire számíthattok nálunk.

Akkor most pedig jöjjön a scsí, amit az Alíz blogjáról választottam (ajajj....tudom én még pontosan mit is csináltam?)

Hozzávalók:

• fél fej nagyobb savanyúkáposzta
• 2 szál füstölt kolbász
• 1 fej hagyma
• 1 kanál zsír
• 2 db. sárgarépa
• tejföl a tálaláshoz

 

A káposztát legyaluljuk (jobb esetben adjunk az elektronikának), a kolbászt karikákra vágjuk és a zsíron megpirítjuk. A sárgarépát karikákra vágjuk (na, mert miért is vágtam volna hosszú csíkokra mint Alíz, mikor így szimpatikusabb számomra?), rádobjuk a kolbászra, párat kavarunk rajta, s mehet rá a gyalult káposzta. Megfelelő mennyiségű vízzel felöntjük, majd addig főzzük míg a zöldség megpuhul. Vigyázzunk, ha a káposztánk túl sósnakbizonyul, használat előtt inkább mossuk át egy kicsit.

Aki szereti, nyugodtan kevés vékony paprikás rántást is tehet bele, nálunk nem került. Annál inkább tejföl a tetejére.

S akkor lássuk, hogy ki mit is hozott a számára kisorsolt blogról. Azt hiszem most olyan sorrendet fogok tartani, ahogy az értesítő mélek egy külön mappában várakoztak nálam.

Elsőként érkezett Kata. Neki Beastie bisztrójából kellett választani. Egy almás krémest tesztelt, 

neki hamarabb sikerült mint nekem. Ugyanis ezt a nyalánkságot már én is kinéztem magamnak. Ha Kata nem bánta meg, akkor valószínű más sem fogja.

Éva, a Takarékos konyha blog szerzője szintén egy olyansmit mutat meg, amivel már jómagam is kacérkodom egy ideje. A zakuszkás tésztáról lenne szó. 

Természetesen a számára kisorsolt blogról, Makacska konyhájából inspirálódott. Ugye, hogy mutatós, ízléses tálalás?

Tortafüggő Marisz ugyan nem tortát hozott, de édesnek édes. Hja, hogy nem hétköznapi? Ráadásul januárban lekvárt főz? Mégsem olyan ördöngös, csak nézzétek meg. 

Hisz narancsos sárgarépalekvárt nem júniusban készítünk, ugye? Ebben a pillanatban beérném a legkisebb üveggel is. Bár....sejtelmem van arról, hogy valószínű az üveg még megvan. A tartalma kevésbé. Ja, a receptet természetesen IsaBella blogjáról nézte ki magának.

Linyah is édességet választott. Vajon a többség édes szájú ebben a játékban? Kiderül. Szóval amit Linyah hozott., az egy túrós álom névre hallgat. Lynah pedig Éva Takarékos konyhájában járt.

Hogy hallgat, az kissé túlzás, ugyanis nem hallgatózott sokáig Linyahéknál, mert már a blogbejegyzés napján arról írt, hogy újból kell készítse.

Csilla a konyhájában megpróbált nem az édességeknek hódolni. Májgombóclevessel jött. 

Hogy honnan? Hát épp tőlem. Köszönöm szépen, örvendek, hogy ízlett. Guszta kis gombóckák, bár még van finom zöldbablevesünk, utána jól fogna a fenti finomság.

Trollanyu Danilla blogjáról készítette el a tejben főtt fasírtot.

Hát én megsúgom nektek, nálunk kicsi az esély ilyent készíteni, bár az ötlet nem rossz. De minden gyerekem, Oldalbordával egyetemben szeretik a tejet. Hát nem hiszem adnának nekem belőle, hogy húst sütkérezzek benne.

Ha már Trollanyut emlegetem, akkor itt van Krisz receptje, amit tőle készített el. Krisz úgy járt, hogy neki egy olyan blog jutott, amelyik nem is gasztro témájú volt. Hát igen, elkerülte a figyelmem. De aztán valamit csak tennem kellett, hisz a sorsolás, hírdetés megvolt, nem csinálhattam vissza. Így Krisz szabad kezet kapott. Ő volt azon szerencsés (az volt?) aki az összes, játékban részt vevő blog közül választhatott, hogy mit is készít. Szerintetek is így volt fair play vele szemben. Nem?

Ropogós kenyérkéje így néz ki.

Beleharapnátok?

Vanilla Daniela révén visszatérünk az édességekhez. Bár egyúttal ki is derül, hogy ízlések és pofonok különbözőek, számára talán lehetett volna édesebb is. A mi? Hát ezek a kis édes szemek.

A recept eredetije Sedithnél, a Kalandok a konyhában látható.

Lencsilány is a határidő előtt küldte a linket. Amit fellapozva megtudunk, hogy nyálcsorgató finomságra bukkant Seafalcon oldalán. Bár leves kategória, de édes. Nos, akkor ez a mérleg melyik oldalán áll? Aszlatszilva leves, pirított dióval. Na, hogy hangzik?

Makacska konyhájában elkészült a..... mi is? Hát a hortobágyi húsos palacsinta. Hát böjt jobbra vagy balra, bizisten most itt helyben el bírnék egyet fogyasztani. Hát lehet ehhez nem kell sütőde, de a recept ötlete Katinak Afra sütődéjéből érkezett.

Ha már Adélnál tartunk (Afra), akkor máris megnézhetjük, hogy ő mit is készített Mézeskalács konyhájából. Hát nem hazudtolta meg önmagát, mert ezek a kis muffinok igencsak a nyamm-nyamm besorolásba tartoznak.

Ibcsi számára dupla örömöt jelentett a játék. Egyrészt ugye választhatott receptet, másfelől megismerhette Krisz blogját, a Culinaria Ungaria nevűt, ami a magyaron kívül német nyelven is íródik. Nosza, németül fakanalazók, kattintsatok hozzá nyelvet tanulni, feleleveníteni, ismételni. Közben pedig készítsétek el az írós-mákos almás süteményt.

Na lássuk, milyen is az, amikor egy jogászlány fakanalat ragad. Megtudhatjuk, ha Judyt blogját fellapozzuk. Számomra egy igencsak kedves receptet ragadott ki Gerdi sütis blogjából. Sors fintora, a blog nevétől eltérő receptről van szó, éspedig az aszalt paradicsomos kenyér-ről. A gyönyörűségében gondolom egyetértünk.

Petra nemes egyszerűséggel a wellingtoni szűzre voksolt. Hát így esett, hogy Petra a konyhájáról már nem mondhatja el, hogy szűz a wellingtoni finomságot illetően. Nála is épp oly mutatós lett mint Illés Krisznél, ahova ellapozott az ihletért.

 

Ottis is egy édességgel jött. Ami nem is nagyon csoda, hisz Ditta rengeteg tortáját csodálva már reflexből is minimum a cukrot kapja elő az ember lánya (a fiai nem, mert hiába jelentkeztek, végül nem játszodtak velünk). Gesztenye, kókusz, tekercs. Kell ennél több? Valószínű igen, hogy ez a finomság lépjen elő a virtualitásból a valóság talajára.

Chef Viki számára a kisorsolt blog tematikája akkor felelt volna meg teljesen, ha ez a játék mondjuk a szülinapi dömpinges hónapokban zajlik. Mert akkor Tortafüggő Marisztól nyílván talált volna valami szimpatikus ünnepi tortát. De így akkor átment kissé a másik oldalra, sajtos puffancsot készítve. Hű, egy pohár sör, egy tányér puffancs....máris elképzeltem milyen jól el lehet dumálni ilyenek mellett a haverokkal.

A sört hozom én, Viki, te csak készíts ilyen kis aranyosakat. Rendben?

 Mézeskalács konyhájában is tekercs született. Keksztekercs. Prömier volt nála is, ami a fotó alapján nem is sejteti ezt.

Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a fenti próbálkozás, mely elnyerte még Mr.Mézeskalács ízlését, tetszését, áldva van náluk Lilla neve. Hisz a recept onnan származik számukra.

Gerdi, ha már süti a blogja címében is szerepel, hát nem egy főételt hozott. Egy sokak számára különlegeset mutat, éspedig a halvát. Gyerekkoromban sokszor fordult elő, főleg a nagyszüleimnél. Drága Nagytatám vette mindig, még most is a szemeim előtt van hol volt a helye a konyhaszekrényben. Mára már....hát mondjam úgy, hogy kerülöm. Valószínű telitődtem évekkel ezelőtt. Persze pár falat bíztos lecsúszna nekem is a házi változatból, már csak kíváncsiságból is. Így nem is csodálom, hogy Mindennapi Mannától épp ezt választotta ki Gerdi.

Ha lehet, akkor kérem szépen azokat a fél diókat a tetejükről.

Sedith kis kencét hozott. Nem is akármilyent, hanem egészségeset. Amitől fütyölni tanulnak a gyerekek. Avagy...ki tudja. Minden esetre álltalában ezt mondják a lurkók, hogy azért eszik a sárgarépát, hogy tudjanak fütyölni. Mi nem mondtunk ilyent Kicsilánynak, de a közösségben csak összeszed dolgokat. 

Nos, ha nem is fütyölni akartok megtanulni, azért így ránézésre is merem ajánlani ezt a fűszeres sárgarépakrémet.

Az olajbogyóról a tetején lemondok. Amit valószínű SEdith azért tett rá, mert nekik bejön. Panna blogján nem látunk rajta bogyót.

A gasztroblogolást sosem lehet elég korán kezdeni. Példát mutat nekünk ehhez IsaBella. Ezek szerint bőven teret kap a konyhában. Gartula neki, gratula a családnak. Hisz milyen szép is, mikor Édesanyának, nővérkének készíthet valaki tiszta csupa szeretetből. Most édes kicsi szívecskéket, linzereket készített. Ugye, hogy találóan mutatja ki a süti is az érzelmeket? Csilla receptjét bár megfelezte, azért bízton jutott mindenkinek. Na jó, a fotózást már nem érhette meg minden forma.

Panna kukorica krémlevest készített. Nem is akármilyent, hanem kis "pattogókkal" (ahogy a fiam hívja) tálalta. Ami már saját ötlete, mert a levest magát Petrától nézte ki. Egy bíztos, a megoldása remek ötlet, érdemes megfontolni. Főleg popcorn imádó gyerekeseknek (és nemcsak)

S akkor itt van akinek a sorsolás juttatta Trollanyu blogját. Inga, Krisz-el ellentétben édes receptet készített. A kókusztöltelékes csokis kekszkosárkák lettek a befutók. Hát lehet kissé tovább süttették magukat a sütő hőjénél, de szerintem nem azért bizonyára finomak voltak. Főleg mert nem is a fehér lisztre hajtott Inga, kapta magát, s grahamlisztet használt.

IllésKrisz választására kíváncsi voltam, nála bármi is kerül fel a blogra, az mind gyönyörű. ottitól az angol muffint választotta. Ha valaki valami kis sütire gondol, az igencsak téved. Mert bár a neve arra enged következtetni, valójában ha dúrván egyszerűsítünk, akkor kis szendvicsekről van szó. De olyanok, melyek bármely percben bárki előtt megállják a helyüket (most vonatkoztassunk el azoktól aki valamilyen okból kifolyólag nem ehetnek tojást, bacont, netán sajtot se). Hogy is mondják? Igazam van, avagy nem tévedek. Ugye?

Ditta pedig ezúttal nem tortával jött, hanem egy igencsak nagyszerű fogással. Chef Vikitől neki a rozsdás hús tetszett meg. Nincs is amin csodálkozni.

Lilla most kicsit ellentmondott a blogjának. Annak a címe ugyanis az, hogy megfőzlek. Hát Lilla szépen megsütötte. A csokitortát, amiben liszt nincs. Innen következik, hogy ezt érdemes megnézni, hisz soha nem tudhatjuk mikor lesz szükségünk valaki miatt épp ilyen finomságot készíteni. Aki akarja, az természetesen Reninél is megnézheti, hisz az ihlet onnan jött Lilla számára.

 

Az előbb említettem Renit. Akkor következzen az amit ő készített, Judyt blogját böngészve. És igen, ő is az aszalt paradicsomosat választotta. Kiflicskék formájában. Hogy az milyen finom lehetett....  A fantáziátokra bízom, hogy milyen is lehet ez a sok kis apróság miután kisül.

A sorsolás után még akadt két jelentkező, így aztán őket a beleegyezésük alapján egymásnak osztottam. Zsuzsa készített is, míg sajnos Biankánál nem találtam semmit :(

De azért nézzük, hogy Zsuzsának mi is tetszett meg, mit készített el. Egy gyors, mákos-kakaós kekszre esett a választása. Én pedig nem bírom eldönteni, hogy a kekszek avagy a tulipánok tetszedjenek jobban.

Sajnos pár blogger végül csak elméletben szállt be a játékba, a valóságban nem találtam tőlük semmit amit a kisorsolt blogról készítettek volna el. Így történt, hogy két férfi jelentkező is végül cserben hagyott. Pedig bíztam bennük. Talán következő alkalommal. Most nem szeretném kiemelni azokat akiktől nem kaptam meg a linket az elkészített recepttel, de ha véletlenül volt olyan játékos, aki készült, aztán nem találja sem a receptjét sem a fotót itt fennebb, az nyugodtan kérjen helyesbítést. Kiegészítem szívesen a sort.


Ami pedig az epilógust illeti. Úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg mi lenne, ha ebből a játékból nem ez lenne az egyetlen forduló. Természetesen nem tartok igényt arra, hogy másodjára is házigazda legyek, szívesen adom tovább a sorsolói hókusz-pókusz szerepet más gasztrobloggernek.
Ha elfogadja, akkor legyen a következő forduló majd Afrának a sütődéjében. Jösztök?


Update:
megérkezett Seafalcon blogján is az abszolút ujragondolt kaja, aminek ötletéért Linyah blogján kellett nézelődjön. Ez az a típus, mikor a gyerekek bemagyarázzák, hogy hiába látom én a kifestett dolgot zöldnek, mikor az bizonyára rózsaszín. Ha nem hiszitek el, nézzétek meg Seafalcon blogbejegyzését az Uirou-ról, avagy mi az édesből ihletődött kölesfelfújt.