Krasznahorkai Lászlót vettem elő, az első oldalak után tudtam, hogy tetszeni fog az egész könyv, vagyis ez a könyve is.
Egy fehér kócsag kitartó, sekély vízben álló mozdulatlanságába beleszőtte az író, ami éppen kellett nekem:
" Ez a hatalmas, hófehér, méltóságteljes állat milyen védtelen - mert fölösleges volt, és védtelen, igen, s mint oly gyakran az egyik épp elégséges módon magyarázta a másikát, azaz fölöslegessége miatt volt védtelen, és védtelensége tette fölöslegessé..."*
Azon gondolkoztam, hogy nem vagyok védtelen, mert nem vagyok fölösleges, ma sem voltam az. Anyu ellátva, hamar elfárad, nem tud valahogy erőre kapni, de talán még érthető is. Most alszik, az idő is kedvez a pihenésre.
Vasalást viszont félretettem, majd megcsinálom, valahogy most képes vagyok arra lassulásra, amire hetek óta nem.
M. hamarosan elindul hozzám, és adjuk egymásnak az erőt az egymás életében való jelenléttel, és se fölöslegesek, se védtelenek nem vagyunk remélhetőleg, már ami kettőnket illet.
* Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
...se védtelen, se fölösleges, még mit nem...
VálaszTörlésNekem üdítő, pihentető minden szépséges szavad!
Köszönöm, hogy Vagy!!!
Szia!
VálaszTörlésKérlek kukkants be az életmódblogomba, találsz ott egy kis meglepetést:)))
http://ruraleve.blogspot.hu/
Legyen szép napod!
Biztos vagyok benne, hogy nem vagy fölösleges, se édesanyád, se M. számára, de még egy sereg más ember számára sem itt a blogvilágban.
VálaszTörlésS együtt nem vagytok védtelenek sem.
Érzi ezt az ember, de olyan jó ilyen igaz sorokat megtalálni egy könyvben!
VálaszTörlésHeva, köszönöm!:-)
VálaszTörlés