Születésnap

M. születésnapját ünnepeltük ma kissé megkésve a Sopronbánfalván található Pálos-Karmelita Kolostor éttermében, mely a helyhez illően a latin Refektórium nevet kapta. 8-an voltunk a kisbabával együtt. M. fiai, a hozzájuk tartozó hölgyek, M. nővére,  M., én és a csöppség. 

Ebédeltünk finomat, nem siettünk, utána szétnéztünk a kolostorban, majd sétáltunk Sopronban. Olyanokkal is voltam, akik nem nagyon ismerik Sopront, így én is turistaként sétáltam velük a városban. Az ő szemükkel csodálkoztam rá az épületekre, az utcákra. Szeretek így sétálni a saját városomban. Más szemmel nézelődöm, ha vendégekkel is vagyok.

Nem először voltunk  a kolostorban, de nem is utoljára. Nagyon alkalmas bárminek a megünneplésére a hely. Csendes, méltóságteljes...

Ajánlom a helyet bárkinek, aki Sopronban jár. Sopronbánfalva közel van, könnyű eljutni oda a városból.

Életem apró történései...

Mi történt mostanában velem? Következzen néhány mondat és kép az elmúlt néhány napról: 

Emlékeztem én is a temetőben a szeretteimre, mint ahogy oly sokan tettük ezt. Egy katica  útját hosszan követtem egy napsütéses napon. Itália íze talált meg egy pizza által, emlékeket idézve. Születésnapi gyümölcstorta készült egy szép vasárnapon, babáztam újra. Éreztem az illatát, tapintottam  a puha bőrét, ölbe vettem, néztem a mozgását. Kávéztam egy új téli, fenyőfás bögréből, őszi sétát tettünk együtt a fiatalokkal és a babával, születésnapot ünnepeltünk, olvastam sokat. 

Nem voltam itthon pár napot, élveztem M. társaságát. Együtt lapozgattuk a könyveinket, beszélgettünk, jókat aludtunk, kipihentem magam. Most újra egyedül vagyok, de feltöltődve. Az idő most ködös, de én szeretem az ilyen napokat is. Bekuckósodásra alkalmas idő, és én örömmel meg is teszem. 

Itthon vagyok újra.

Osztálytalálkozó

Szombaton osztálytalálkozón voltam. Nem kerek évfordulón, de mégis összegyűltünk egy volt osztálytársam kertjében. Ő volt az egyik szervező. 49 éve érettségiztünk, még leírni is nehéz. 

Volt bográcsban készült marhapörkölt, hozzá fehér kenyér,  kovászos uborka, savanyúság. Mindenki hozott süteményt és italokat. Arra a házigazdának nem volt gondja, a bőség zavarával küzdöttünk.  Szép időnk volt, nem volt nagy hőség, lengedezett a szél, és mi beszélgettünk. Mennyit számít a 4 év, amit együtt töltöttünk. Bátran megnyíltunk egymásnak, nem féltünk egyetlen témától sem,  előhoztuk a jó, a rossz dolgokat, a betegségeket, válásokat, együttléteket... Előkerültek képek, megkopott emlékek, fényes tervek, nevettünk is sokat. 

26-an érettségiztünk az osztályban, és csak egy hunyt el közülünk. Az emlékére mécsest gyújtottunk, csendben állva emlékeztünk rá. A legutóbbi találkozóm, még ő is ott volt, idén februárban azonban leállt a szíve teniszezés közben. Gyors halál, nem szenvedett. Meg is említettük, hogy ilyen halált kívánunk magunknak. Persze, minél később.

Sok kép készült, de nem hozok belőle ide, mert rajta vagyunk mindegyiken. A bográcsban rotyogó marhapörköltről és az én adagomról azonban teszek fel képet. Ezeken nincs rajta véletlenül senki. Nagyon jól sikerült, finom volt, a vendéglátónk kezét és tudását dícséri.

Jövőre lesz az 50. évfordulónk. Remélem, hogy sokan összejövünk, és senki nem távozik addig az élők sorából. Így legyen! 

800 év

M. osztrák szülőfaluja 800 éves lett. Pénteken, szombaton és vasárnap egy ünnepségsorozatot szerveztek, és mi ott voltunk. Kőszegen szálltunk meg, mert 12 percnyire van a városka Oberloisdorftól, ami régen Felsőlászló volt, és Magyarországhoz tartozott. Kőszegen van a határátkelő is, és mi ki-bejárkáltunk a két ország között akár naponta többször is.

M-nek jó volt a szülőfalujában lenni, mert találkozott volt barátokkal, ismerősökkel, tudott velük beszélgetni. Sokszor hallottam, ahogy megszólították, kezet fogtak vele, és rögtön elkezdtek szót váltani a múltról és a jelenről. Szép volt látni a mosolygó arcokat, az összetartó közösséget és mindent, amit egy falu adhat. A vasárnapi misén az osztrák pap megemlítette Márai Sándort. Tőle idézett, és olyan jó volt nekem ezt hallani. Láttunk három filmet a faluról és egy festménykiállítást is. Láttam M. alsótagozatos osztálytermét.

Kőszegen is sétáltunk. Nyugodt, békés városka, sok becsületkasszával. Biztosan működik, különben nem tennék ki az emberek a portékájukat az utcára. Megkapják a pénzüket is bizonyára, és engem ez örömmel tölt el. Vannak becsületes emberek, és ez nagyon lelket melengető érzés tud lenni. Láttunk egy herendi kiállítást, megnéztük a felújított zsinagógát is. Nagyon szép volt mindkettő. M. is megemlítette, hogy milyen szép Kőszeg, szeret ott lenni, ahogy én is.

Pár korábbi nap néhány története

A múlt héten születésnapom volt, csendben megünnepeltük. Nem szoktunk nagy hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, de el sem megyünk mellette szótlanul. Múlnak az évek, még van hátra pár év egy kerek évfordulómig, talán akkor meghívom egy kis ünneplésre M. családját és pár barátot. Soha nem tettem ezt, de az introvertált személyemnek kell az, hogy néha szervezzek, emberek között legyek, a magam módján ünnepeljek és ünnepeljünk. Ritkán teszem. Volt pár telefonhívásom, és a Facebookon is jókívánságok. Nem nagyon használom ez utóbbit, de mivel közli az ismerősökkel, hogy születésnapom van, írtak, képeket küldtek, és én  odakuporodtam  a számítógép elé olvasgatni, megköszönni a sorokat.  Jó volt, hogy gondoltak rám. Rájöttem, hogy szükségem van rá, még akkor is, ha ilyen módon történik. Kell a törődés, nagyon kell. Felmelegít, áthatnak az érzelmek.

Elmentünk hétvégén M. öccséhez is látogatóba. Felújította a régi szülői házat. Úgy volt, hogy karácsonyra költözik be, de már november 19-én megtörtént ez az esemény. Milyen sokan kötik a beköltözést karácsonyhoz. Mikor én beköltöztem a mostani lakásomba én is az első karácsonyt képzeltem el itt. 

Kíváncsiak voltunk, hogyan alakította át, rendezte be a régi házat M. öccse, melyben annyiszor voltunk korábban. Ami nagyon tetszett az volt, hogy van neki kályhája is a padlófűtés mellé. Ha begyújt lehet látni a lángokat, hallgathatja a pattogó fahasábokat. Elmerültem mostanában a hygge világában, ez is hozzátartozik ehhez az érzéshez. Nézni a tüzet, melegedni mellette. Most éppen nem égett benne a tűz, de elképzeltem, hogy milyen lehet. Közben a két testvér az édesanyjuk réteséről beszélt. Az egyik kedvencet, a grízeset M. öccse megkereste egy régi szakácskönyvben, mely alapján M. anyukája süthette. M. ki fogja próbálni. Béke volt bennünk a múltat idézve egy új helyen, miközben a régi ház kinézete is velünk volt még. Jöttek elő az emlékek.

Találkoztunk M. egy barátjával is. Elmentünk négyen ebédelni egy szombathelyi halászcsárdába. Több mint 2 órán át ott voltunk, élveztük az étkezést, beszélgettünk, kávéztunk. Ez utóbbit többször is megtettük a legutóbbi pár napban. Cukrászdába mentünk, tetszett, hogy csak ülünk, nézzük az embereket, hallgatjuk a halk tányér és kanál koccanásokat, a közeli beszélgetéseket.

Vég és kezdet

Eltelt a szilveszter. Egyedül voltam, olvastam, TV-t néztem vártam az éjfélt a kis karácsonyfám mellett. Tavaly kórházban voltam, megébredtem ugyan éjfélkor a tüzijátékra, de pár percen belül vissza is aludtam. Akkor egy kívánságom volt, hogy lelkileg felépüljek. Ez megtörtént. Akkor sem volt több kívánságom csak egy. Most sincs több, ahogy az előző írásomban írtam már róla. A több mozgás a célom, vagyis a lelki felépülés után a testi is fontos.

Szilveszter reggelén kiraktam előre 2 hétre a gyógyszereimet. Jó lenne nélkülük élni, de nem lehet, tehát pontosan szedem őket. Utána elmentem még a boltba egy kis vásárlást csinálni. Csak néhány apróságot vettem. A pénztárosnő  nagyon kedves volt, meghallgattam a jókívánságait, és viszont kívántam neki hasonlókat. Segített közben bepakolni a kosaramba a vett dolgokat. Egy szomszéd kinyitotta az ajtót nekem, tehát csupa jó dologgal találkoztam az utamon.

Itthon még megebédeltem, hallottam a lakásba beszűrődő neszeket. Porszívózások hangja a szomszédoktól, valaki még felmosta a lépcsőházat, hallottam egymás köszönéseit, és a boldog új évet kívánásokat. Az utcáról hallottam délután kósza petárda durranásokat, trombita hangokat, melyek az este folyamán egyre gyakoribbá váltak, majd végül tüzijátákba torkolltak éjfél után. Voltak telefonhívásaim is jó beszélgetésekkel.

Elővettem délután egy könyvet, majd este TV-t néztem. M. most nem volt velem, de a neten kapcsolatban voltunk. 

1-én reggel pedig elmentem egy közeli, lakótelepi kis tóhoz, hogy az új évem úgy kezdődjön, ahogy elhatároztam: friss levegővel és sétával. Útközben sárba tapadt levelek és tűleveleken hintázó esőcseppek szépségét néztem, kutyákat sétáltatókkal, futókkal, horgászokkal találkoztam. 

Induljon az új év...

Az új évre

Nem szoktam megfogadni semmit az utóbbi időben az új év beköszöntekor. Ha megértem rá, úgyis megvalósítom a terveimet, ha eljött az ideje, akkor pedig megvalósulnak szinte maguktól. Egyébként hiába minden igyekezet, január végére, de talán még korábban elfogy az elhatározás ereje, és nem lesz belőle semmi.

Most is csak egy dolgot határoztam el magam számára: azt, hogy többet mozgok az új évben. Olyan nehezemre esik ugyanis a bottal és a fájdalommal járni. Ez tulajdonképpen abból fog állni, hogy többet sétálok. Minden nap megyek valamennyit, és kell a friss levegő is. Eddig nem tettem meg, és bizony hiányzik. Nézem egy szomszédomat, hogy minden nap többször megy a kutyájával, sétál vele, és ő is mozog közben. Kutyám nincs, magamat viszem majd az útra minden nap.

A világnak pedig a békét kívánom. Ez nagyon kell! Emberek halnak meg, szenvednek, és sehogy sem jó ez. 

A kép évekkel ezelőtt készült. Alkoholmentes pezsgőt ittunk anyuval éjfélkor főleg egészséget kívánva egymásnak. Ezt kívánom nektek is az új évben. Ha ez van, minden van!

Legyen szép, békés, egészségben gazdag új évetek! 

Legyünk képesek folytatni a blogjaink írását, maradjunk kapcsolatban továbbra is. Köszönöm a kommentelőknek és a nem kommentelőknek is a jelenlétet. Tavaly volt egy hosszú időszakom, amikor nem voltam képes írni. Most viszont szeretnék. Várlak benneteket az új esztendőben is, és én is megyek a blogjaitokba továbbra is örömmel, ahogy eddig is tettem.

Karácsony

23-án, szombaton ültem az ablak mellett, és néztem a hóesést. Erős szél kísérte, keverte a pelyheket, és a háztetőket gyorsan fehérré változtatta a hó. Arra gondoltam, hogy az előrejelzés szerint elolvad Szentestére , de az én hangulatomat akkor a fehérség még inkább ünnepivé változtatta. Már csak egy nap volt hátra.

A Szentestét M-mel töltöttem nála kettesben. Délelőtt feldíszítettük a fáját, én már a másodikat, mert pár nappal előtte a sajátomat is feldíszítettem. Késő délutánig hallgattuk még a telefonjaink pittyegését, fogadtuk az utolsó jókívánságos üzeneteket. Aztán elcsendesedett minden, csak a karácsonyi zene szólt halkan. Szép volt az este a karácsonyfa fényeinél.

Karácsony első napján nem volt főzés, egy étterembe mentünk nyolcan, utána a kávé, az édesség és az ajándékozás már M-nél volt. Estig beszélgettünk, és gondoltunk a pici májusi érkezésére, és hogy jövőre már egy kisbaba is kerülhet ajándékként a fa alá. M. fiatalabbik fiánál kisfiú fog születni.

26-a délelőttjét még M-nél töltöttük újra kettesben, megebédeltünk, és a délután már nálam volt. Így a karácsonyt mind a két helyen ünnepeltük, nem volt senki sem egyedül, összegyűlt a család. Legyen mindenki együtt jövőre is! 

Remélem, hogy nálatok is úgy telt a karácsony, ahogy elterveztétek. Szívből kívánom, hogy így legyen.

Karácsonyra

Már nem jövök, és nem írok a blogomba az ünnep előtt, így most szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni minden hozzám látogató barátnak és olvasónak. Mert sokukra már barátként tekintek, akiknek lehet írni, gondolatokat, érzéseket, hangulatokat megosztani, olvasni náluk, átérezni a fájdalmukat és örömüket. 

Jól telt ez az évem, és ehhez ti is hozzájárultatok. 

Legyen szép és meghitt az ünnepetek!

 

Szeretettel: Éva  

Kremsben

Elmentünk az osztrák Dunakanyarban lévő városba, Kremsbe. Hideg volt, így az egy órás úton egyszer megálltunk forró csokit inni. Ebédre pedig többek között levest kértünk, amely szintén jó meleg volt. Átmelegedtünk mindkét alkalommal, de szükségünk is volt rá.

Voltunk a temetőben, mert az út igazi célja tulajdonképpen ez volt. Egy sír meglátogatása, elidőzni mellette, mécsest gyújtani és emlékezni.

Sétáltunk is. A főutca már karácsonyi hangulatú volt, forralt bort ittak az emberek, szállt az illata a levegőben. Itt az advent szép időszaka, nem csoda, hogy már minden erre és a közelgő karácsonyra emlékeztetett. 

Nézegettem a házakat, a szépséges cégéreket, a reliefeket, megálltam egy-egy kirakatnál. 

Próbálom magam ráhangolni az adventi várakozásra, de arra is figyelve, hogy ne felejtkezzem el az ünnep igazi lényegéről. A sok fény és dekoráció ne vonja el a figyelmem, mert fennáll ennek a veszélye, de én nem hagyom magam.

Születésnap

Kolostorba vonultam vasárnap délben. :)

M. születésnapját ugyanis a közeli Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostorban ünnepeltük meg egy ebéd erejéig. Van ott egy étterem ( Refektórium), melyben már korábban is voltunk, és mindig nagyon jó volt. Szálloda, múzeum, valamint Oktatási és Meditációs Központ is a kolostor, és nagyon szép hely egy erdő mellett. A szállodában szerencsére nincs TV, sem hűtőszekrény, és  egyszerű a berendezés.

Találkoztunk egy kedves és udvarias pincérrel is, aki segítőkész volt. Mesélt a helyről, az ételek elkészítési módjáról... Például arról, hogy a sütőtökkrémlevesbe egy kis fehér csokoládét is tesznek. Finom volt. 

Jó volt hallgatni. Németül is jól beszélt, de az angollal sem lehetett volna zavarba hozni.  Pontosan annyit adott magából amennyi kellett (nem többet), és csak hálásak lehettünk neki, hogy megszépítette az egyébként is kellemes ottlétünket. 

Együtt lenni jó dolog

Milyen sokat számít annak, akinek nincs családja már, ha egy családi összejövetelen vehet részt. Én egyedül vagyok, minden családtagom elhunyt már. M. családját vele együtt ajándékba kaptam. Nincs saját gyerekem, de az ő fiait sajátként szeretem. A hiányok valahogy pótlódnak, a sors megadja azt, ami nem adatott meg.

M. szülőfalujában augusztus 20-án búcsú volt. Olyan régen vettem részt ilyen eseményen. A gyerekkorommal együtt ez  az együttlevésre alkalmas időpont is elmúlt. Falun még jobban él ez az ünnep, jobban összejönnek az emberek, együtt vannak a családok. Meglátogattunk aznap egy barátot, M. öccsét is, volt alkalom beszélgetésre a fiúkkal és egyikük barátnőjével is. 

Olyan jó volt ülni a barát árnyas teraszán is. Közben nézegettem egy fenyőn himbálózó madarakat, és kortyolgattam a hőségben a frissítő vizet. Régi képeket nézegettünk, emléket idézett fel a két barát, és én hallgattam őket.

A miséről kijövet M-t ismerősök üdvözölték, pedig milyen régen elköltözött abból a faluból. Később elmesélte nekem, hogy ki kicsoda, mit kell tudni róluk, és én szívesen kalandoztam a múltjában.

7-en együtt ebédeltünk, utána fagyiztunk Kőszegen. Szeretem azt a városkát, jó volt ott lenni. Szívesen voltam M. osztrák szülőfalujában is, ami 10 percnyire van Kőszegtől. Mindig ott lépjük át a határt, ha megyünk Oberloisdorfba. Most sem tettük másképpen.

Én így töltöttem augusztus 20-át. Most is jó volt.

Esős hétvége

Egész hétvégén kitartóan esett az eső. Sötét volt, hideg, igazi bekuckózásra alkalmas idő. Csak annyi időre mozdultam ki, míg autóba ültem, hogy pénteken elinduljunk, és vasárnap hazajöjjünk M-től. Jó volt bent lenni a három napban. Béke és nyugalom honolt nálunk.

Olvastam sokat, TV-t is néztünk, számítógépeztem, beszélgettünk. M. főzött, mert a konyhájában ő az úr. Így én pihenhettem, még főznöm sem kellett.

Vasárnap megünnepeltük M. fiának a születésnapját is. Eljött a másik fiú is, négyesben töltöttük a vasárnap délutánt. Igazán jó volt együtt.

Hársfa

Az elmúlt percekben nem is volt annál jobb, mint érezni a hársvirág illatát így Pünkösd vasárnap délután, amit egy-egy kósza szellő hozott felém, mikor kiültem az erkélyre, hogy némi levegőhöz is jussak a nap folyamán. Közben megszólalt egy galamb is, turbékolt, monoton hangon adta tudtára a világnak, hogy él, miközben megpihent a fán.

Marad számomra az erkély szokás szerint, igaz, hogy délután nem süti a Nap, és az, hogy napfényhez is jussak nem adatik most meg. De így is jó. 

Magamhoz vettem a kávém, és élveztem az illatokat, a hangokat és a látványt, amint egy anyuka kézenfogva a kisfiát átment az úton. Szépek voltak, jó volt őket látni.

Nem lett olyan kánikula, mint amit ígértek, de ezt egyáltalán nem bánom. Így sokkal kellemesebb az időjárás.

Jó hétvégét ( ami még megmaradt belőle) és Pünkösd hétfőt kívánok mindnyájatoknak.