Advent 20.

"Segíts nekem imádkozni és gondolataimat

összegyűjteni,

mert önmagamtól nem vagyok képes erre!

Bennem minden sötét, de Tenálad világosság van;

egyedül vagyok, de Te nem hagysz el engem;

Bátortalan vagyok, elcsüggedtem, de nálad van

bátorság és erő.

Nem értem utaidat, de Te tudsz utat számomra is.

Mennyei atyám! Hálát adok Neked, dicsérlek

Téged:

az éjszaka nyugalmáért, és az új napért, minden

jóságodért és hűségedért

Eddigi életem folyamán te már sok jót tettél

velem,

Hadd fogadjam el most a nehezet is kezedből,

hiszem úgysem mérsz rám többet,

mint amit elbírok, és Te azt akarod, tudom,

Hogy a Te gyermekednek minden javára

szolgáljon."

Dietrich Bonhoeffer

Márta hívta fel a figyelmem Dietrich Bonhoefferre. 
Azóta olvasom őt, amikor csak tehetem, és ha bárhol találok  tőle valamit, igyekszem elmélyedni benne, leírok magamnak valamit a füzetembe. Többször szeretnék a  mondataival, könyveivel találkozni.

Márta ezt is köszönöm Neked, mint annyi minden mást. 
Ennek az imának egy részlete más fordításban benne van a róla szóló filmben is, melyet te is ismersz, és azt is ajánlottad nekünk még 2011. dec. 2-án. 
Újra megnéztem.
Ezt pedig én ajánlom.

Mindig elgondolkodtatóan szép élmény számomra ez a film:

Ági, köszönöm a pár évvel ezelőtti ajánlást.

Újabb búcsúzás

"Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük,

A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk..."

Walt Whitman: Ó Kapitány, Kapitányom! - részlet

A hópárduc

Azt mondta egy tanítványból lett kolléga tegnap, hogy talált egy filmet, és közben rám gondolt. Letöltötte, és kért egy pendrive-ot, hogy nekem adhassa. A címe: "Walter Mitty titkos élete".
Bemutatott egy-két részletet, és tudtam, hogy az én filmem lesz az elvágyódás és hazatalálás filmje.
A Life magazin szürke munkatársa  az élet kvintesszenciáját keresi a világon( pontosabban Grönlandon és Izlandon át) , míg végül rátalál a kolléga és barát fotós segítségével. Nem árulom el a poént...
Nos, ez a fotós Izlandon hópárducokat fotóz, ami nem könnyű feladat, ritkán tűnik fel, szellempárducnak is hívják ezért. Közben beszélget Walterral ( a kvintesszencia keresőjével), és elejt egy bűvös mondatot, hogy miért nehéz a feladat a hópárduccal kapcsolatban:
" A szépség mindig kerüli a feltűnést""
Aztán végre feltűnik a párduc a sziklák mögül, Walter siettetné a fotóst, hogy kattintson már, mire Sean a legnagyobb, bölcs nyugalommal inkább halkan elkezd beszélni a hatalmas objektív mögül, és nem kattint:
-" Nem a kép a fontos, ha tetszik a látvány, akkor inkább gyönyörködöm. Nem hagyom, hogy a kép elvonja a figyelmem. Átadom magam.
- Átadod?
- Igen, ez az...!!! (Közben nézik.)  Ááá, eltűnt..."

Megnéztem a filmet( igen, ez az én filmem!),  nagyon tetszik, az utolsó mondatokat pedig fontolgatom...*Nem is saját kattintott képet hoztam, hanem egyet a filmből.Ott  a másik oldalon pedig a hópárduc, ami nem lett megörökítve, de legalább átadták magukat  a látványnak, ami még ennél is többet adott! 

* Lehet,  hogy ez az újabb 7 éves periódusom egyik felismerése lesz ( amit tudok), és ez a film kellett hozzá?

Válaszolok én is a kérdéseimre

1. Mi volt a legutóbbi olvasmányélményed?

Még olvasom! Krasznahorkai László: Megy a világ. Az író legújabb könyve.
2. Jegyzetelsz olvasás közben, aláhúzol-e bármit az olvasott könyvekben? Használod később a jegyzeteid?

Szépirodalom kategóriába tartozó könyvbe nem szoktam jegyzetelni, szerintem a könyv iránt érzett tiszteletből. Nem tudok megváltozni, de fontolgatom. Az úgynevezett " tanulós"( kérem megérteni mit értek alatta) könyvekben főleg aláhúzok. Ezek a lélekbúvár könyvek, melyben sűrűn vannak üzenetek számomra az életről, melyek megfontolandók, melyek tetszenek, melyekre érdemes visszatérni.A Bibliát is így akarom, el is kezdtem.

3. Ki tudod-e várni a nézeteltéréseid rendezésére alkalmasabb időpontot, ha éppen a vita hevében az még nem is az?

Vita igazán nincs is, nézeteltérés igen, azt igyekszem gyorsan lezárni. Később viszont egy alkalmas időpontban, ha a érdemes átbeszélni, akkor élek is vele. Szeretem az ok-okozati összefüggéseket látni, megérteni a  másikat és megértetni magam. Ennek haszna az élet további szakaszában lehet.
Van akivel nem lehet később sem az esetről beszélni, mert ragaszkodik ( agresszióval kevert félelem, gyengeség?) a saját vélt igazához. Elmondom a véleményem, és feladom, mert ismerem.A véleményem kimondása fontos, a "győzelem"  már nem.
4. Melyik a kedvenc illatod, fűződik-e kellemes/ kellemetlen emlék hozzá?

Olyan kedvenc, melynek a nevét ide leírhatom nincs. Nyáron a citromos, friss könnyed illatokat szeretem, télen a puha, púdereseket. Parfümöt nem használok, egyébként  a Nivea a márkám úgy általában. Régóta készülök egy konkrét illat megtalálására, ami én vagyok, de csak úgy tudom meghatározni hogy valami citromosan üde vagy fűillat és valami  púderes.
5. Megvan még a szülői ház?

Az a ház, ahova a kórházból hazavittek, eladásra került még csecsemő koromban.A dédszülői házba költöztünk, mely végül a nagyszülői ház lett. Ezt érzem én szülői háznak. Eladtuk, pár éve láttam átépítve. Rossz volt, hogy nem mehettem be, de ha bemegyek sem azt a házat találtam volna már.
6. Melyik filmet néznéd meg ma este, ha választhatnál?

Shirley Valentine
7. Szívesen találkozol a blogos társakkal, vagy a blogvilág nyújtotta lehetőségek között ápolod a kapcsolatokat inkább, személyes találkozások nélkül?

Szívesebben vagyok a blogos társakkal kapcsolatban csak így a blogokon keresztül. Ha valaki találkozni akar velem nincs ellenemre, de én ritkán kezdeményezem.Volt kivétel, és szép volt.
8. Írtál-e valaha naplót? Rejtegetted vagy publikus volt? Úgy értem nem dőltél rögtön kardodba, ha megtalálta valaki?:-D

A gyerekkori naplóírás elmaradt. Felnőtt korban írtam( beteljesületlen, nem a realitás alapján nyugvó szerelem), rejtegettem, végül megsemmisítettem, nehogy kardba dőlés legyen belőle. :-D 
Az az én ügyem volt, nem akartam, hogy más is olvassa! 

Most a blog  a naplóm.
9. Mit tanulnál meg szívesen a következő évben vagy korábban?

Német, jóga, meditáció
10. Hány kisebb lámpa, gyertya van a nappalidban a központi mennyezetin kívül?

Hat kisebb lámpa és több mécsestartó, gyertya. Egyben közülük este általában ég mécses vagy ég a gyertya. Télen mindig, nyáron gyakran. A kis fények adják meg számomra a szoba hangulatát, a nagy központi fény zavar.
11. Melyik az a verssor, amit most azonnal idézni tudnál?

"Ó, tudtam én el fogsz te jönni, zálog volt erre életem...! Tatjana levele Anyeginhez. Nem konkrét személyhez szól már, de a sor bennem van. Inkább a kívánt életérzést jelenti számomra!

Lengedező szélben

Blogos társaimnak üzenem, hogy köszönöm a  törődést, a figyelmet. Azt hittem nem tudok majd a helyzetemről írni, de hogy is lehetne ilyen felemásan blogot vezetni, hogy bizonyos fontos, napjainkat mélyen érintő dologról nem írunk. Nem könnyű, de egyszer csak megoldódik ott bent legbelül erőlködés nélkül. Sok függ a fogadó "közönségtől"= tőletek.:-)
A részletek is kibugyogtam kommentekben belőlem. Köszönöm, hogy nem feszegettetek semmit, ez nyitotta meg éppen az ajtókat nálam. Sokat segítetek nekem szavaitokkal és a jelenlétetekkel.
Kizöldült minden, a szemközti fák levelei egyre nagyobbak, épül a "zöld fal" a lakásom előtt, és közben lengedezve száradnak kint a ruhák. 
Eszembe jutott, hogy azt olvastam valahol, hogy nagyon nőies dolog a vizes ruhákat száradásra kiteregetni. Ilyen gondolatok maradnak meg bennem sokszor olvasva vagy hallva valahol őket. A fontosabbak könnyebben beleesnek a felejtés kútjába, de tulajdonképpen mi is a fontos? 
Amelie is eszembe jutott, amikor kora délután hazaérve a dobostortás jégkrémem tetejéről a grillázst élvezettel ropogtattam.
Ilyen gondolatokkal pihenteti magát az agyam csak úgy önkéntelenül is. 
Nem igazán fontosakkal, és mégis azokkal.

Vonat

Vasárnap vonatoztuk egy már ebben a formában bezárt vonalon, elhagyott állomások mellett. Sokan voltunk és különböző okokból szálltunk fel. Én ezen a vonalon utaztam iskolába, később dolgozni is a magyar oldalon, M. az osztrák részen szintén iskolába, vagy vásárolni szülőkkel, nagymamával. Édesapjával fát is raktak vagonokba elszállításra a szülőfalu állomásán. Volt egy kis erdőjük régen, pénzt lehetett belőle csinálni. Még mindig láttunk szállításra váró fát az ablakból.
Kívántuk, hogy essen a hó, és esett is míg mentünk ki a soproni  állomásra, még a vonattal megtett úton is szállingózott. Többre vágytunk, de kezdetben ennyit kaptunk, aztán el is állt.
Azért akartuk a fehérséget, mert Doktor Zsivágó jutott eszünkbe( agyonnyúzott filmünk), mikor a havas vasúton  a forradalmár és szerelmi vetélytárs Sztrelnyikov elsuhan a gőzmozdonnyal a várakozó, szétugró tömeg között.

Decemberben

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé."

( Márai Sándor: December)

Van egy szelíd, jó, csendes olvasóm, aki eljuttatott egy vágyott filmet nekem, a Shirley Valentine-t DVD-n. Mindig is szerettem ezt a filmet, de régi videókazettán volt meg eddig nekem. A technika kimegy lassan a filmgyűjteményem alól, és nem nagyon tudom már megnézni a filmeket.  
Most megkaptam DVD-n Shirley-t is. A film vígjáték, de számomra komoly vígjáték, melyben Shirley elég sok gondolatot mond el az életről ugyan, de a történet végkicsengését szeretem igazán. Beleszeret az életbe - meri is élni-, és ő olyan nekem, mint Zorbász, aki mindig is szerette az életet. 
Erre tanítanak ők, ez a feladatuk. Ha ők boldogok, a környezetük is az, csak merni kell.
Közeledünk az ünnep felé, köszönöm még egyszer a filmet és a film üzenetét.

Téli vendég

Ha valakit érdekel egy film mely ugyan fel nem vidít, de engem el sem szomorít- mert nagyon is valósnak érzem, és az nem szomorít el-, annak ajánlom ezt a filmet. Szerintem sokak számára ismerős érzéseket, gondolatokat feszeget, ha a filmbéli "párok" történetét figyeli, és a katarzist is megteremti. 
Kell az ilyen történet a páros magányról, a függésről, az elszakadásról, vágyaink kereséséről, megtalálásáról, feladásáról,  kimondott és ki nem mondott gondolatainkról. Szerencsére fenn van a youtube-on a teljes film. Még megemlítem, hogy nagyon tetszenek a színei, a visszafogott, hidegen is szép összhang.
Nem írok többet róla. Vagy nagyon sokat lehet, vagy keveset, vagy semmit, inkább meg kell nézni, aztán mindenki eldöntheti tetszik-e vagy sem. (Egy valaki, Németh Ervin a neten már feltette a gondolatait a filmről, azt viszont elhozom, mert tetszett.)
Alan Rickmant rendezőként még nem ismertem, Emma Thompsont viszont  színésznőként láttam már és kedvelem. Az édesanyát játszó Phyllida Law író és színésznőt( aki a valóságban is Emma Thompson édesanyja) nem ismertem eddig, és kár lett volna nem felfedezni őt magamnak.
Nekem az jutott eszembe a filmről, hogy "az ember melegségre vágyik", és ettől a gondolattól nem is tudtam eltántorodni a film alatt és után sem.
Ez ugyan Örkény gondolata, de mindnyájunké is.

Mai nap

Ma nem főztem, hanem beültünk egy helyre fokhagymás lángost enni, és evés közben beszélgettünk  egy "Tapancs" nevű állítólag kék szemű, fehér, eltűnt cicáról. Kinn láttunk egy kézzel írt rajzos, telefonszámos  hirdetést egy kerítésen. Valakinek nagyon hiányzik.Tulajdonképpen nekem az a helyes kis gyerekrajz tetszett, és az a mínusz 1 db -p betű adta meg az írás báját.

Arról is beszéltünk, hogy az egészen kicsi  Mária Magdolna templom milyen szép Sopronbánfalván a fehér orgonák között, és egyszer ide kellene jönni misére. A 12. században épült, mennyi áhítattal itatódhatott már át. Bennem a karácsonyi éjféli mise fogalmazódott meg, ha egyáltalán ebben a kis templomban van ilyen. Én ilyen helyen tudom elképzelni.

Más  volt ma az autóban ülni, egyfajta búcsúzás volt. M. szerdán lecseréli egy másikra, és én ma ültem benne utoljára. Sok évet szolgált nekünk, sok ezer km van benne. Szerettem, megsimogattam az ajtaját, megköszöntem, hogy sok helyre elvitt minket, és kattintottam róla egyik utolsót miután leparkoltunk. 
A repce egyébként már aranyló mindenhol, ez  volt a sok mai virágélmény közül a legmeghatározóbb.

Arra gondoltam este, hogy egy romantikus, happy endes filmre beülök kivételesen a TV elé. Olvashattam is volna, mást is nézhettem volna, de nem... 
Sikerült a végét végigbőgni, csak úgy eleredtek a könnyeim, boldog befejezésről persze szó sem volt, vagy mégis? Mert mindennek nem is kettő, hanem ennél több oldala van.Nem is folytatom, mert csak belebonyolódom, hiszen úgyis értjük. Hányan jutottunk arra  a következtetésre már, hogy minden rosszban van valami jó, és ezt a  tényt így késő este már csak így közhelyesen fogalmazom meg lefekvés előtt.:-)

Alexis Zorbász és én

Változó az együttlétem Zorbásszal.
Hol elhagy, és élvezi valahol a napfényben táncolva, udvarolva az életét, hol visszajön hozzám, mert hívom. Akkor már ugyanis nagyon hiányzik az életélvezete, aztán újra talán már én hagyom el -soha nem szándékosan-, hogy később visszavárjam.
A könyvet egyszer kölcsönadtam, nem került vissza. Nem emlékeztem kinek adtam oda, így visszakérni sem tudtam. Milyen kellemetlen valamit visszakérni, ha valaki nem adja önként. A felejtéssel így egy kellemetlen helyzetet is elkerültem, remélem olvasgatja az illető néha a könyvet. 
Tegnap bementem egy könyvesboltba, ott volt a polcon egy példány a könyvből, és megvettem.

Egyensúlyban lenni!

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"

( Elizabeth Gilbert)

Elolvastam  a könyvet, megnéztem a filmet!A könyv jobban tetszett, és ezen nem is lepődtem meg olyan nagyon.
Az Ízek, imák szerelmek c. regényben az ragadott meg, ami Liz Gilbert lényege is.
Hogy lehet élveznem a hétköznapi örömöket, miközben szeretnék elrugaszkodni is a mindennapok valóságától, és valami istenit átélni, közelebb kerülni a mindennapokban gyakran megfejthetetlen felsőbbrendűhöz, meditálni is, hogy megtaláljam önmagam ( ennek tanulása várat magára, de tudom, hogy eljön!), és legyőzni az egóm az énem által. Vagy legalább azt elérni, hogy jól megférjenek egymással.:-) Ugye nem lehetetlen, mert szent sem akarok, és nem is tudok lenni!
Ahogy ő Olaszországban felfedezte az élet örömeit, Indiában a szellemét és a lelkét ápolta, Bali szigetén megtalálta a belső egyensúlyát.
Igen, ez az utolsó érdekel nagyon, de nem megyek el érte Baliig!:-)

Köny, film, zene

Nagyáruház DVD-s részére keveredtem, és megláttam az " Ízek, imák, szerelmek" c filmet. Könyvben megvan( Elizabeth Gilbert az író, önéletrajzi regény), hallottam, hogy a könyv jobb, de ki dönti el helyettem, ha nem látom. A könyv egyébként kedvcsináló: kedvcsináló ez élethez. Ha van futás, menés, séta és andalgás, akkor az élmény a séta és az andalgás között van.
Belenéztem  a filmbe, míg az ebéd utáni kávémat ittam, majd egyszer megnézem az egészet, ha végig tudom nézni. Most eljutottam az "olasz rész" végéig. A hősnő, Liz Itáliába, Indiába, Indonéziába utazik bizonyítva, hogy mind boldog pillanatokat keresünk, akármelyik szegletében is élünk a világnak.
Mikor felálltam a fotelból egy zenéért tettem, ez hangzik el az itáliai rész végén a Hálaadáson. Mert minden mindennel összefügg, egyik élmény emlék adja a másikat. 
Olyan régen hallottam Neil Young dalát, és olyan jól esett most. Gyorsan megkerestem a youtube-on is, és elhoztam ide is.Még párszor rákattintok én is.

Könyv és film

Olvastam Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról című könyvét.
Morrie haldoklik, és tudja is. Át akarja adni élete tapasztalatait azoknak, akik meghallgatják. Volt tanítványa igényli, felhasználja életében a megszerzett tudást, és újságíróként tovább is adhatja. Mester és tanítvány egymásra találnak, és szó esik közöttük a következőkről keddenként, vagyis a látogatások napjain:

Halál, félelem, öregség, pénzsóvárság, házasság, gyerekvállalás, társadalom, megbocsátás, tartalmas élet. 

Ezt a listát viszi magával Mitch, és beszélgetnek addig, míg nem késő, míg a számára megtalált és igényelt tudás forrása meg nem hal.

A könyvet megrendeltem, ezért van meg.
A filmet nem láttam a TV-ben, de blogokban olvastam róla. Vasárnap az Intersparban vásároltam, és odakeveredtem - tudatosan?:-)- ahol a DVD-ket árulják. Megtaláltam a filmet is "Leckék az életről" címmel. Korábban biztos, hogy nem volt, mert szoktam ott nézegetni. 

Jack Lemmon utolsó filmje.

Volt egy...

Nem régen néztem meg újra a Távol Afrikától c. filmet. Elhangzik az írónő, Karen Blixen régmúltba visszaemlékező mondatai között, hogy:" Volt egy farmom Afrikában". Miért jutott ez eszembe, mikor tegnap esőkopogós helyen elbóbiskoltam egy a még pattogó tüzű, majd az izzó parázs által melegített hagyományos konyhai sparherd mellett?
"Volt egy sparherdem egy régi ház konyhájában."
Ez jutott eszembe, nevettem is rajta. Köze nincs Afrikához.  A múlt idő "volt"-ja  is csak a tegnapra vonatkozott, a tűzhely sem az enyém. (Mégis az enyém, mert a tüze engem melegített.) Gyöngyvirágillat az egyik szobában, kávéillat az orromban, süteményíz a számban. Látóteremben még egy félig megfejtett keresztrejtvény, egy törött szárú szemüveggel, fényesre kopott rézkilincs, még vizes esernyő, idős néni botja,  szentkép, rózsafűzér, vízcsap, konyhakredenc. Hallom a Forma 1 közvetítésének beszűrődő hangját, beszélgetésfoszlányokat, aztán csend.
Elszundítottam a tűz mellett.
Volt egy délutánom. Regény, film nem lesz belőle, de volt.:-) Lesz is.

Az utolsók harca ma este...

Régen volt úgy, hogy minden este TV-t nézek. Helyesebben egy-egy teljes filmet végignézek.

Ma, márc.15. kedd. 22: 10 Viasat3

Ma egy indián filmet.
Tudom, hogy ma Nemzeti ünnep van, természetesen nem ez a film jelenti  az ünneplésem.
Bizony, bizony, egy indián filmet nézek ( én!), az "Utolsó mohikán"-t. Tudom, vér is fog folyni, aki egy ilyen film elé ül le, az tudja, hogy az egykori véres valóságot is mutatja, sőt, talán a valóság még olyanabb volt. Dúl a csata angolok és franciák, huronok, sziúk és mohikánok között. Harcol fehér fehér ellen, indián indián ellen, és indián fehér ellen.
Ki várja ez egy indián regény feldolgozásakor, hogy csipkés-bársonyos lányregénnyel lesz dolga.
Van a filmben hősiesség, hit, erő, elszántság, becsület. Talán kicsit eltúlozva, kell a hatás is. És olyan jó, hogy ezeket a tulajdonságokat adják át  a nézőknek( olvasóknak) és nem a becstelenséget, a mindent könnyen feladást, az árulást.
Mindenki a maga támadó-védekező igazát védi. Van szerelem, romantika is, a film él ezzel az eszközzel, mert oldani kell a film durvább oldalát valamivel. Végül a film romantikus kalandfilmmé alakult Michael Mann rendezésében.
Női nézőkre is számítanak. Szerelem nélkül háborúzni sem lehetett. Sólyomszemet, a fehérbőrű, indiánok oldalán harcoló, fogadott fiú vadászt is megtalálja a szerelem, és a filmben az indián Unkaszt is. Az egyik romatikus szál a szép indián fiú és még szebb fehér lány bontakozó, tragikus szerelme. 
Lehet pityeregni, sőt, sírni  is a filmen, olyan igazi női lélekre vallóan. Már gyerekkorban is mikor olvastam a Nagy indiánkönyvet, sírtam Unkasz halálakor, átéreztem az apának, Csingacsguknak a fájdalmát, bosszúvágyát.
Kislánykoromban korán lefeküdtem a könyvvel, átadtam magam a könyv élvezetének. Kezdetben könyvtári, aztán saját példány volt. A könyvtárinak kissé dohos szaga keveredett az én néhány pattanásomat vastagon bekent kámforos krémmel. :-)Ilyen emlékek is vannak bennem régről ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Visszatérve a női nézőkre. A férfiak nem emo külsejű, lányos fiúk, hanem erős emberek, feszülnek az izmok, fénylenek a kékes-fekete szép, hosszú indián hajak, igaz, a nők szőkeségén is fénylik a nap. A táj vadságában gyönyörű.
Na, és a zene! Trevor Jones és Randy Edelman nagyot alkotott. Nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy ma este leülök a képernyő elé. A film és a zenéje erősen összekapcsolódik bennem, mélyen felszívódott, sokszor meghallgattam már. Íme, egy, mely egyértelműen számomra az Utolsó mohikán c. filmet jelenti, maga a főtéma.




És jöjjön a lágyabb vonal, mely szintén mélyen tud rögzülni. az andalító lágy, a bús, de szenvedélyes szerelem dallama.
Ma átadom magam ennek a filmnek.

Filmajánló: Napsütötte Toszkána

„…1990-ben töltöttük itt az első nyarat. Vettem egy nagy alakú naplót, fedele firenzei papírból, a gerince kék bőrből készült. Az első oldalra egyetlen szót írtam: OLASZORSZÁG. A könyv olyan szép volt, hogy halhatatlan verssorokkal kellett volna teleírni, de én inkább vadvirágok nevét, új szavakat, tennivalók listáit körmöltem bele, Pompei csempéiről készítettem vázlatokat. Szobákat, fákat, madárcsicsergést írtam bele, meg kertészeti tanácsokat. Például azt, hogy akkor kell napraforgót ültetni, mikor a Hold a Mérleg jegyében áll, pedig sejtelmem sem volt, hogy ezt mikor teszi. Írtam emberekről is, akikkel találkoztunk, meg ételekről, amiket főztünk. A kék gerincű napló, az első négy toszkániai nyár krónikája lett. Tele van receptekkel, képeslapokkal, olasz versekkel, benne van egy kolostor alaprajza, és persze a kertünkről készült sok-sok vázlat.

Jó vastag a füzet, még van benne hely néhány nyárnak, de máris kisarjadt belőle ez a könyv, a Napsütötte Toszkána….”

(Frances Mayes)

Márc.14. hétfő 22.10 Viasat3

Ha valaki látta már, azt hiszem szívesen nézi meg újra. Ha még nem látta, akkor ajánlom, és kicsit irigylem, hogy a film először történő nézésének élménye vár rá. Persze, nekem is jó, lesz, aki már többször látta. Másodszor, harmadszor is élmény.
Sőt, olvastam is a könyvet, mely a film alapsztorija. Megvan a köny saját példányban, és örülök, hogy bármikor belelapozhatok Frances Mayes könyvébe.
Van folytatása is, az Édes élet Itáliában. Saját példányom nincs, de éppen nálam van egy könyvtári példány. Hosszú hétvégére nagyszerű.
Tehát, ha valaki nem vette még észre, és hétfőn este TV-zne, ne hagyja ki a filmet.

Utóirat:

Délutáni sétámkor egy nagyáruház könyvesboltjába mentem nem titkolt szándékkal. A film ugyanis nincs meg nekem, és jelenleg a  technikám nincs meg hozzá, hogy fölvegyem a filmet. Megnéztem megvan-e a boltban DVD-n. Megvolt!:-)))

Mikor hazajöttem, persze azonnal betettem a lejátszóba, hogy megnézzem nincs-e baja.:-) Nincs!

 Az elejének, a közepének, a végének sem.Végig néztem, és megnézem este is.

Van sok filmem, de hagyományos videokazettára felvéve. Lassan kikopik a techika. Szétnéztem a boltban, hogy kedvenc filmjeim közül van-e valami. Íme, néhány, amit ma vettem meg a Napsütötte Toszkána mellé. Kedvenc filmjeim jó, ha megvannak.Mind megvan hagyományos videokazettán, de már a minőségük nem jó.

 Az első képen rajta van a mai  vásárlásom eredménye. Holt költők társasága lesz jövő héten, sajnos a Shirley Valentine nem várható. Pedig de jó lenne! Úgy szeretem azt a filmet! Majd töltöm fel kedvenc DVD filmekkel a készletem. Csak a legfontosabbakkal!

Még néhány kép a Toszkána filmből.  Mivel sok a hölgy látogatóm, főleg a férfiszereplő!:-))) Egy kis nézegetésre!

Csak úgy! Szemlegeltetés céljából!;-)

További szép hosszú hétvégét!

Zorba - Shirley

Sok filmet rögzítettem, hogy újra nézhessem őket. Aztán nincs belőlük semmi, nem is tudom miért nem nézem meg újra kedvenceim. Időhiányra sem hivatkozhatom. Arra van, amire akarom. Fontossági sorrendet lehet felállítani mindig. Egy filmre egy este biztosan lenne.
Két filmet fogok kikészíteni megnézésre, ez esetben immár sokadszori újranézésre: A 'Zorba, a görög'-öt és a 'Shirley Valentine'-t.
Akik látták őket, tudják, mi a közös bennük. Akik nem, azoknak elmondom, az élet szeretete, átadni magunkat neki, befogadóvá lenni, elveszíteni görcsenket, lerázni a megszokott, monoton napok izommerevítő terheit... Akarni mindezt vagy csak hagyni, hogy hasson ránk a jó, hogy felszívódjon belénk. Van akinek ez a természetse, van aki tanulja, és van aki tanítja. Shirley tanulja, rég elveszített vágyait keresi újra, és tanítja majd a férjének, remélhetőleg.
Zorba? Zorba így született. Ő görög, a görögnél is görögebb. De talán nem is a nemzetiség a fontos( bár a görögök tudnak valamit), hanem a tudás az élet szeretetéről. Éli életét, és tanít, azzal, hogy van, hogy létezik. Tanítja Basilt, az angol írót, hogy a film végén együtt táncoljanak, miközben omlik össze az, amiért dolgoztak.
Újra lehet építeni... Valami mást is esetleg, közben pedig élni!
(Részeg Szamárnak köszönöm, hogy eszembe juttatta a két filmet.)

Tragédiák

Este megnéztem a Katyń c. Andrzej Wajda filmet. Szívszorítóan lebilincselő film a lengyelek nagy tragédiájáról.
Most a gondolataimban pár percnyi másik filmrészlet egy dokumentumfilmből is helyet foglal, amit délelőtt láttam a TV-ben véletlenül egy lengyel csatornán.
Az áldozatok hozzátartozói közül egy idős pár elmélyülten keresi valaki emlékét, aki itt lőttek agyon a katyni erdőben. Megsimogatják a fatörzseket, tétován mászkálnak. Majd az idős hölgy lehajol, és egy nagyon apró kék virágot letép.Bütykös ujjaival átpörget egy bibliát, és a virágot nagyon óvatosan beleteszi. Utána még óvatosabban összecsukja.
Az idős férfi simogatóan belemarkol a földbe, felemel egy marékkal, az ujjaival morzsolgatva tanulmányozza. Zacskót vesz elő, beleteszi a maréknyi földet, a zacskó sarkába rázogatja, és gondosan egy bogot köt rá. Zsebre teszi.
Ennyi, amit sajátjuknak mondhatnak az emlékeken és az igazság keresésén kívül.
Most, hogy láttam Wajda filmjét, ezek a percek is szorosan összekapcsolódnak vele. Az idős ember arca is, aki miután zsebre tette a földet, merengve néz a fák közé.
Inkább befelé néz.
Nem tudom, hogy a múltat vagy a jövőt kutatja...

Esti program

Van amikor az ember azt mondja egy nap végén, hogy TV-t néz este. Én is ezt mondtam.

Semmi mélyen szántó, valami amire párás könnyezés is előjön néha filmnézés közben. Egy kis szomorúság, öröm, magamra ismerések, vágyak, a toszkán táj látványának jó mélyre szívása.

Az ember odaképzeli magát, okoskodik, hogy ő mit tenne hasonló helyzetben. Aztán már nem okoskodik ,csak nézi a filmet: a " Napsütötte Toszkána" címűt, ami ma este kifejezetten jól esett.