Képek a falon

Kérdés volt, hogy milyen képek kerültek fel a konyha falára. Minden, ami eddig is fenn volt. :-) Mivel ez nem jelent semmit, egyszerűbb, ha elhozom ide őket.
Azok  a négyszögletes kávésak szalvéták. Én ragasztottam fel őket gipszalapra. Nem  vagyok kreatív, de gondoltam megkockáztatom egyszer. És bejött!:-)
A másik két keretes képbe beleszerettem. Mikor a számítógépemhez vettük a széket még múlt decemberben, megláttam őket a bútorboltban. Lecövekeltem előttük. M. azt mondta megveszi ajándékba nekem őket karácsonyra. Bólintottam. 
Azóta megkaptam többször, hogy a konyha munkalapjának színe azért olyan amilyen, hogy menjen a képek színéhez!:-) Vagyis megvolt a gomb, aztán a kabát. Azóta sem tudom eldönteni, hogy tényleg így van-e, vagy egyszerűen nekem ezek  a színek tetszenek.
Anyusom üldögélt az új konyhában, és bejelentette, hogy karácsonykor itt akar enni.Soha nem ettünk eddig ünnepkor  konyhában, mert kicsi. Most kivételt teszünk, persze aztán a szobában is leszünk. Mondjuk a desszert már ott lesz.
Mondta, hogy a szobai karácsonyfa mellé egy arasznyi kis fenyőág itt is lesz majd.
Egyébként ha van valami nagyobb szabású tervem, de akár kisebb is, akkor elképzelem, hogy majd karácsonykor azt hogy élem meg, milyennek látom, hogy tekintek vissza a munkákra stb. Anyu is hasonlóan gondolkozik.Vagy én vettem át tőle? Azt hiszem ez esetben ő tanulta ezt el tőlem.

Ma jöttek a kádamat zománcozni. Ez a terv is elindult. Holnap is jönnek, mert 2x festik. Utána két nap száradás még. Anyuhoz járok zuhanyozni, fürdeni. Még jó, hogy közel lakik.:-)

Test és lélek

Ha nincsenek valahol személyes tárgyak, üres az a hely, hiába van bent a bútor. Örültem, mikor elkészült a konyhám, de élni most kezd majd igazán, mikor berendezem. Addig fa, beton, festék, tapéta... Bár így is öröm birtokba venni.

Már fűszerezhetek, a fűszerek megtalálták a helyüket. A hűtőszekrényem sem üres, vajat kitettem a nagyszülőktől örökölt vajtartómba. Bolhán vett citromnyomóm is birtokba vettem az új helyen, evőeszközök, fakanalak, edények nagy része az új helyükön. Régi és új találkozása. Kialakítottam a teás, kakaós, kávés sarkot  is a szekrényben. Már kávéztam is a konyhában természetesen, és főztem is.

Lassan valóban birtokba veszem a konyhám, alakul az új teste után a lelke is.

Ez is, az is

Voltak ám itt  ilyen helyzetek  is, sőt olyanabbak!:-)))

Konyha

Eddig eljutottunk tegnap!:-) Bent van az új konyhabútor. Ma elkezdem berendezni, átgondolom, hogy mit, hova praktikus tenni.


Ideteszek emlékeztetőnek egy olyan képet, ami egy hete készült.:-))

Helyzetjelentés konyhafrontról

Milyen az, amikor a csempe mögé lát az ember? 
Nem röntgen szemem van, hanem  csempém nincs.Tegnap leverték. Fél órával korábban jöttek, mint ígérték, és gyorsabban is végeztek, mint tervezték. Csupa jó hír.
Ahol gipszfalon volt a csempe, ott könnyen hullott, ahol betonon, ott bizony fúrni, vésni kellett nagy zajjal.
Számítottam porra, viszont kevesebb volt, mint hittem, de éppen elég az egész lakásban. Finoman belepett mindent, konyhában pedig nem finoman. :-)
Még nem a munkák végén, hanem a közepén tartok, de kitakarítottam.
Igen, takarítottam egy nagyot, pedig még bőven van munka.
Alteregoval eszmecseréztem arról múltkor( mással is lehetne), hogy akkor is takarít az ember, ha még újratermelődik a kosz majd, vagyis felújítás közepén is. Máskor is így van, az ember lánya takarít, aztán újra, aztán.... 
A por közepén nem lehet ülni. 
3x felmostam, kiporszívóztam, letörölgettem.Por, por,por... Felmosás előtt porszívózás, hogy ne a port maszatoljam!!!Porzsák tele, megszabadultam tőle, mint ahogy a leszedett tapétától is. Nem először, már többször szórtam ki, és még van is.
Legközelebbi nagy munka festés, tapétázás kezdése hétfőn. A mester azt mondta 1 hónapja, mikor itt járt, ne hívjam, biztosan itt lesz fél 8-kor. Tehát nem hívom előtte, hogy minden rendben van-e. 
Várom!
Máskor valami kis megnyugtató képet tesz ide az ember. Mi a szép és megnyugtató? Most egy ilyen kép jön ide.
Ez is megnyugtató. Itt tartok már!:-))))

Utóirat:
Kovtama kérdezte, milyen lesz a csempe. Nem lesz csempe, hanem a munkalap ismétlődik a volt csempe helyén is. 
Itt vannak a a színek, mikor az ügyintéző fiatalemberünk összepasszentolta a bútor színét a munkalapos-falfelületes színnel. Nehéz volt választani, mert sok árnyalat volt, nagyjából összeillik, ez volt számomra akkor a lényeg.
Azon nevetek, hogy a fiatalember pulóverében az egyik csík is odaillő! Most vettem észre.:-)

Munka és pihenés

Várok, más dolgozik. Ez is régen volt, de most ez van. Jelenleg dolgoznak itt a konyhások, viszik el a régi konyhabútort. Egy nappal korábban, mint terveztük.Ők kérték, hogy így legyen. Ez kellemes meglepetés, mert általában késni szoktak.Nem róluk beszélek, úgy általában a késés jobban benne van a megrendelő-teljesítő viszonyban. Vagy mostanában már nem lehet, mert tönkremegy, aki így dolgozik? 
Még jó, hogy én is előre voltam, és már kipakoltam.Ma reggel 8-ra ígérkeztek, de 7.45-kor már itt voltak.Sőt, a vízvezetékszerelő is gyorsan jött rögtön 7 után, hogy kikösse a kikötni valót.Igaz, hogy előre le volt rendezve, de későbbre. Rugalmasság!
Tegnap ágyban is olvastam. Azért a sok pakolás( hogy a mikrohullámú sütő milyen nehéz , én nem hittem, áhhhhhhhh) kicsinálta a hátam, gerincem, ami egyébként is javítanivalót kíván.
Szóval munka beindult, és olajozottan megy eddig.:-) 
A jó szervezés a siker alapja, ahogy a "bölcsek" mondják.:-) Ez a bölcs az a fiatalember, aki felelős az én konyhám felújításáért,  vagyis aki  az én ügyintézőm. Egyetértettem vele.
Ez pedig itt a tegnap este apró hangulatai könyvekkel, fényekkel, tudással, élménnyel:

Napjaim

Telnek a napok.
Amint sejettem a konyhafelújítással kapcsolatos az előre tervezett időpontok borulnak. Elég ha egy borul, és a dominóelv életbe lép. Gyors döntés, rugalmasság, türelem gyakorlása viszont megvalósítható. Tudtam, hogy nagyszerű tréning lesz az önismeretre és a fejlesztésre. Nem igazán kívánom most a tréninget, de nem kérdezi ezt tőlem senki. Benne vagyok a sűrűjében.
Más!
Márai filmen és könyvben.Tegnap életének utolsó szakaszáról megnéztem a filmet az M1-en, a fotelom mellett ott vannak a könyvei. Többet is olvasok egyszerre. Mélyülök, épülök. Így érzem. Különösen fogékony, nyitott időszakomban vagyok.
Hogyan lehet az egyre ürülő hűtőszekrényből fantáziával, a maradékok felhasználásával ebédet csinálni? :-)
Hűtőszekrényt a régi konyhabútorral együtt elviszik ugyanis, ott már tartalékokat halmozni nem lehet. Hétfő délután nem várt vendégek is ígérkeznek. Az a bizonyos fantázia még inkább kell. Még egy nem várt vendéglátást is meg kell oldani ürülő hűtőszekrénnyel, az ünnep miatt zárva lévő boltokkal.
Mondom M-nak, mikor sok minden tetőzik bennem, hogy gyorsan menjünk el egy közeli faluba sétálni. Ahol van kutyugatás, ahol az idős nénik kinn ülnek a padon, beszélgetnek, és hosszan néznek az idegen után. Ahol legalább látszólag nyugalom honol.
Ebben a faluban nyugdíjba ment kollégával találkoztam. Reméltem, hogy így lesz ( tudtam, hogy ott lakik), de valami egészen véletlennek köszönhetően meg is valósult, ami csak tervként átvillant érkezéskor az agyamon.
Véletlen? A templom körüli rózsákat jött locsolni, váltottunk pár szót a dohos öregszagot, gyertya- és tömjénfüst emlékét árasztó templom mellett. Van abban valami szép, hogy éppen itt találkoztunk.
Talán ezért nem véletlen a véletlen.
Nem régen meghalt kislány édesanyja elgyötört hangon telefonált  reggel munkahelyemre. Megbeszéljük, hogy délután eljönnének a kollégiumba kipakolni a szekrényét, elvinni az itt lévő holmijait. Csak sejteni tudom milyen lehet majd megérinteniük a személyes tárgyakat.
Aggódunk olyan apró dolgok miatt, melyek miatt talán nem kellene, sajnáljuk is magunkat miatta ( "tragédiaként" éljük meg, legalábbis ezt a  kifejezést használjuk), telnek a napok, van benne jó, rossz, de az igazi tragédia máshol van.
Tudatosul bennem...

Június van

Még nem pakolom ki a konyhaszekrényemből teljesen a kipakolandót a bútorcsere előtt, mert miért kerülgessem máshol azt, ami még kellhet a  saját helyén is. Amiről tudom, hogy biztosan nem kell, már dobozban van úgyis. Lassan megtelnek. Munkát ha akarok, találok. 
Találtam!
Átmosom, síkálom a lábosokat, tepsiket. Hogy nekem sincs most más dolgom mint ez, amikor annyi más is van? De tényleg?!:-)
A gázsütőmet is hidegzsíroldóval kezelésbe vettem, fürdőszobában a lefolyókba öntöttem dugulásmegelőző folyadékot. Most hörög lefelé a  víz. Tetszik. Sikálok, pucolgatok, matatok...Már érzem, hogy közeleg a nagy munka is, az apróbbakat már előre megcsinálom.


Május, június, gyümölcs, zöldség...
Cseresznye piacról való, valamelyik szomszéd falu fáján termett. Ropogós, finom,  nem  tudtam abbahagyni az evését. Aztán egyszer csak elfogyott. Előbányásztam az itthon lévő  epret is! Kép nincs róla, megettem a fotó előtt:-)

Reggel 6 után a közeli tó mellett mentem gyalog be a munkahelyre. Máskor busszal megyek, hogy minél előbb ott legyek, és annyival is tovább aludhassak. Most vonzott a reggeli séta: madáscsicsergés, víz feletti kis pára, lombon átszűrődő napfény, kutyasétáltatók, pecások...Le kell győzni a  reggeli lustaságot! 
Ezt a látványt máskor is akarom. Mint ahogy látom is munkába menet és jövet, sőt, a munkahelyre menetelt leszámítva is, csak nem ilyen korán.:-) Itt van pár 100 méterre  a lakótelep kellős közepén. Írtam már róla, és még írok is.

Virág van bőven ebben az időszakban. Kertem továbbra sincs, piacra sem mentem virágért, sőt, virágboltba sem. Bármerre nézek kis virágok a fűben, járdaszélen, bokron...

Félarasznyi kis bolhapiacos vázámba nem nagy ügy belecsempészni néhány szirmot. Pár százszorszépet is megmentek mindig fűnyírás előtt. Kis vázáknak is megvannak a nagy előnyei. Lényeg, hogy legyen itthon mindig valami.

Június van. Minden szépségével!

Tervezés és megvalósítás

Most, hogy újra lehet írni a blogban - mert a szerda óta fennálló problémákat úgy néz ki megjavították a  Blogspotosok -, írok. Nem is néztem utána mi tűnt el a blogomból, mert az eltűnés veszélye az értesítéseik alapján is fennállt. Azt már észrevettem, hogy néhány komment nincs meg, amit megírtam legutoljára szerdán. Újra írtam őket tegnap.
Szerda éjjel nyugtalanul aludtam, mert eszembe jutott, hogy  el kellene menni a konyhámmal kapcsolatban az időpontokat még egyszer pontosítani. Van, amikor egy megérzés alapján belehasít az emberbe valami. Ez bizony működik.
Már sok minden elintézve, de ki tudja, mi vár még rám. Jó, hogy mentem, mert azt mondták, előtte kell elintézni a festés-mázolást, burkolást stb. Én úgy gondoltam, majd utána is ráér, sőt, így is mondták.
Rövid a határidő mestereket szerezni jún. közepére. Beindítottam a telefonálást ( előtte hívható telefonszámok után kutatni, aki egyáltalán szóba jöhet), legtöbbje már csak októberre, novemberre vállal munkát! Sulykolták is belém, hogy én kis naív, mit képzelek! Nagyon élvezte néhány a szurka-piszkát. Segíteni nem tud, de azért egy döngölést még búcsúzás előtt megkaptam. Ááááá.........!
Aztán egy valakit elértem, aki úgy néz ki elvállalja, sőt, szól egy festő-mázoló-tapátézónak is, akivel együtt dolgoznak majd esetleg. Még nem hívott vissza, de bíztatott! A régi bútor és az új hozatala között egy hét van minden lebonyolítására.
Szereztem vízvezetékszerelőt, aki kiköti majd viasszaköti a csapokat, mosógépet. Úgy néz ki a gázt is ki kell, nem elég csak elzárni. Régi hűtőszekrényt is elviszik.
Kipróbálom, milyen konyhai víz, gáz és mosógép, hűtőszekrény nélkül lenni több, mint egy hétig.
Régi csempe leverésére, elvitelére a felület előkészítésére megvan az ember. Anyagokat kell megvenni, elhozni stb....
Ezzel mentek a napjaim. Konyhás mosolyogva mondta, hogy a jó szervezés minden alapja. Mintha én ezt nem tudnám. :-))) Csak végre kell hajtani, és nem is a szervezés a fárasztó, hanem a bizonytalanság, a várakozás, és a nemleges válaszok feldolgozása. Úgy néz ki mostanra megvan a forgatókönyv.
Aki csinált felújítást, tudja miről beszélek. Vennie egy mély levegőt, semmin meg nem lepődni, és belevágni. De kiborulni nem szabad ám bele!:-) Ez a titok!
Lehet, hogy minden másra is? El kell sajátítani a "technikát".

Konyha

Elkészült a konyhám látványterve, június második felére kértem, hogy szereljék be. Nagyon kicsi a konyhám, az egész falat végigéri a bútor( 307 cm).  Hűtőszekrény balról a második ajtó mögött van. Akácfa színű a  bútor (erős tojáshéj szín), terrakottához hasonló a munkalap és a hátfal. A munkalap ismétlődik hátul is a falon, nem csempézve lesz.
Szóval, június második felében lesz az enyém, akkor érek rá igazán ezzel foglalkozni, itthon  lenni egész napokat. Ki kell pakolni, a régi bútort elvitetni( vállalják az új bútort készítők), előkészíteni a terepet az új bútornak, visszapakolni az újba, takarítás... Hiszen mindenki tudja. Kijöttek pénteken lemérni pontosan mindent, tegnap befizettem a 40% előleget. 3x voltam a konyhásoknál csak múlt héten, mikor minden összeállt. Előző héten is voltam.Tudtam, hogy ez lesz, de legalább haladok.
Kereshetek valakit, aki leveri a csempét, egyenletessé teszi a felületet, hogy a hátfal felkerüljön. M. és a srácok bevállalták, de a fal egyenletessé tételéhez kell szerszám. Talán jobb lenne valaki mást keresni, de ez kicsi munka, nem szívesen vállalják.Csak az ún. nagy munkáért éri meg kijönni. Nekem pedig ez is nagy munka.
Idő van, valahogy megoldom. Megkaptam e-mailben a látványtervet, de kinyomtatva is tegnap a szerződéssel. Egyelőre így nézegetem.Semmi különleges nincs benne, sok-sok ilyen konyha van, de ez az enyém lesz, és szeretni fogom!
A régi konyhabútor már valóban régi, még mikor a lakótelepi ház építésekor beépítették sok évvel ezelőtt.