Hekk a Kovács kocsmában

Hekket enni most is a Kovács kocsmába mentünk Fertőrákosra. Nagyon finoman csinálják. Elég nagy adagot kapunk mindig, éhesen kell oda menni. Ég a tűz náluk, karácsonyi díszítések már kint vannak. Jó volt ott lenni a kellemes melegben, és beszélgetni is közben. 

Aki Sopronba megy, ajánlom ezt a helyet mindenkinek. Közel van a városomhoz Fertőrákos, érdemes odamenni, ott ebédelni, és körülnézni a faluban. Megnézni a Kőfejtőt, elmenni a Fertő-tóhoz, esetleg egy nagyobb séta keretében gyalog átmenni Mörbischbe, Ausztriába. Régebben megtettük ezt az utat mi is, ma már nem tudok ennyit menni, de az emlékek még mindig élnek bennem.

A Balaton mellett

A Balaton mellett töltöttünk pár napot. Nem strandoltunk, de hajókáztunk és sétáltunk Csopakon és Balatonfüreden. A legnagyobb hőségben pedig pihentünk a szállásunkon. Én már nem fekszem ki a napra, elmúlt az az időszakom, elég annyi barnulás, amennyit az utcán összeszedek nyaranként. 

Elmentünk a csopaki Petrányi Borteraszra ebédelni, sétáltunk a Füredi Tagore Sétány platánfái alatt, várt ránk a Jókai sétahajó is, és tettünk egy 1 órás utat Tihany felé. Hallgattam a hullámok surrogását, a hajókürtöt, a gyerekhangokat, néztem a vitorlásokat és a Tihanyi Apátság fehér tornyait. 

Emlékszem néhai Jutka barátnőm szavaira, aki mindig megnézte, hogy szép ember-e a kapitány. Jót nevettünk mindig, mikor megállapítottuk, hogy igen, szép ember. Elmúlt az az idő, mikor még Jutkánál nyaraltam, és ilyen buta kérdésekkel is múlattuk az időt fiatal korunkban. Fiatalság, bolondság.:)

A Balaton szép emlékeket idéz fel bennem, főleg miatta. Egész nap szinte a strandon voltunk, az anyukája rántott pontyot csinált nekünk vacsorára, és az apukája Csopakról hozott nekünk bort. Beszélgettünk a nagypapájával is, majd kártyázás után fáradtan nyugovóra tértünk. Szép idő volt az életemben ez az időszak.

A Tagore Sétányon borfesztivál van most még hetekig, a bor mellé lehet venni pogácsát, zsíroskenyeret lilahagymával, sült halat és kolbászt. Leültünk mi is egy kis bort inni, és friss pogácsát enni mellé. 

Eltelt 3 nap, még tart a nyár. Most itthon besötétített szobában vagyok, elég volt a fényekből, a színekből és a hőségből, de gyűjtöttem megint szép emlékeket.

Kapolcson

Nem minden évben megyünk Kapolcsra, de mégis úgy alakult, hogy tavaly is voltunk, és idén is. 

Meleg, égető napsütés, forró, selymes por, mely a szandálomban elől be- hátul kijön, kiszáradt fűbe süppednek a lépéseim. Egy kék kút mellett sokan állnak, pohárba, ásványvizes palackba eresztik a vizet. Én is beállok a sorba, a víz fröcsköl, csobogó hangot ad, a lábaimra sűrű cseppekben hull. Iszom, felfrissít, folyatom a kezemre is, végighúzom a vizes kezem az arcomon. Hamar megszáradok, a hátitáskámba teszek egy kis vizet, jó lesz későbbre.

Fiatalok, idősek mennek az úton, autók kerülgetik őket. Mindenki türelmes, senki nem siet. Kerámiák, szappanok, édességek, élénk színek, rétesek, kolbász és lángos illat, a patak partján sokan ülnek, fekszenek, belemennek a vízbe, mely bokáig ér. Hallom, arról beszélnek, hogy hideg, jó felfrissülni a tikkasztó, júliusi hőségben. Kötél is kifeszítve a patak felett, rajta egyensúlyoznak. Akiknek sikerül végigmenni rajta, azoknak taps jár.  

Mikor már annyira elfáradunk, hogy nem bírjuk tovább, odamegyünk a parkoló autóhoz. A hőmérő 41 fokot mutat, beindul a klíma, nem is tudom mi lenne nélküle. Persze, meglennénk akkor is, de jobb így. Becsukom a szemem, élvezem a frissítést, és elindulnunk.

A szállásra megyünk, lezuhanyozom, és kiülünk az árnyas teraszra olvasni. Vasárnap késő délután van, hirtelen feltámad a szél, esőt hoz. Csepp hull cseppre, leteszem inkább a könyvet, és figyelem az égi áldást. Régóta vártunk rá. Egy kicsit lehűl a levegő, és arra gondolok, hogy a kapolcsi por most sárrá alakul. Megúsztuk eső nélkül, míg ott voltunk pénteken és vasárnap. Talán jövőre is megyünk.

Ruston

Úgy látszik mostanában kisvárosokban járok. Kőszeg után az osztrák Rustban volt részem néhány napon belül már nem először. Közel van Sopronhoz, megéri átruccanni, egyet sétálni, hatalmas bécsi szeletet enni, kávézni. A szép, virágokkal, növényekel teli udvarok nézegetésekor gólyakelepelést, déli harangszót, magyar, német hangokat is hallani. 

Csak pár órát töltöttünk ott, köszöntem a magyar pincéreknek, figyeltem mit beszélnek szintén magyarul a szakácsok, mikor elmentem az étterem konyhája mellett. Sok magyar dolgozik ott, szinte otthon éreztem magam. 

Béke és nyugalom költözött belém ottlétemkor, és hazahoztam magammal ezt az érzést.

800 év

M. osztrák szülőfaluja 800 éves lett. Pénteken, szombaton és vasárnap egy ünnepségsorozatot szerveztek, és mi ott voltunk. Kőszegen szálltunk meg, mert 12 percnyire van a városka Oberloisdorftól, ami régen Felsőlászló volt, és Magyarországhoz tartozott. Kőszegen van a határátkelő is, és mi ki-bejárkáltunk a két ország között akár naponta többször is.

M-nek jó volt a szülőfalujában lenni, mert találkozott volt barátokkal, ismerősökkel, tudott velük beszélgetni. Sokszor hallottam, ahogy megszólították, kezet fogtak vele, és rögtön elkezdtek szót váltani a múltról és a jelenről. Szép volt látni a mosolygó arcokat, az összetartó közösséget és mindent, amit egy falu adhat. A vasárnapi misén az osztrák pap megemlítette Márai Sándort. Tőle idézett, és olyan jó volt nekem ezt hallani. Láttunk három filmet a faluról és egy festménykiállítást is. Láttam M. alsótagozatos osztálytermét.

Kőszegen is sétáltunk. Nyugodt, békés városka, sok becsületkasszával. Biztosan működik, különben nem tennék ki az emberek a portékájukat az utcára. Megkapják a pénzüket is bizonyára, és engem ez örömmel tölt el. Vannak becsületes emberek, és ez nagyon lelket melengető érzés tud lenni. Láttunk egy herendi kiállítást, megnéztük a felújított zsinagógát is. Nagyon szép volt mindkettő. M. is megemlítette, hogy milyen szép Kőszeg, szeret ott lenni, ahogy én is.

Emlékek idézése

Mosok, vasalok, pihenek, és visszaemlékszem a horvátországi útra. 

Emlékszem Krk szigeten a déli pihenőjét töltő cicára, a Macedóniából jött kedves, mosolygós, beszédes pincérre, aki szívesen váltott szót velem. Omisaljban szinte minden ház előtt lévő kis árnyas, zöld kertekre, és a mindenhol tiszta Adria vízére. Látom magam előtt, és érzem az ízét a Rijekában kapott almás süteménynek, és örömmel vettem, hogy minden kávéhoz egy nagy pohár, friss vizet kaptunk. Zadarban különösen sok volt az erős pálmafa, és jó volt hallani a pincérnőtől, hogy hogyan  kell kiejteni helyesen a viszontlátásra szót horvátul. A napernyők még ugyan csukva, de már sokan napoztak, és néhányan fürödtek a tengerben. Crikvenicában magyarul köszönt a pincér, és a kávét egy kedves "tessék" szóval tette le elém. Hogy honnan tudta, hogy így kell, nem tudom, pedig nem szólaltam meg magyarul.

Sokszor arra gondolok, hogy nem kellene fényképezni, de aztán mikor hazajövök, és később is a már lassan összemosódó, törezedett emlékek kitisztítására jó nézegetni a fotókat, és minden a helyére kerül. Mit hol láttam, mire lehet emlékezni.

Horvátországban

Kilenc napot Horvátországban töltöttünk. Tegnap jöttünk haza, most a mosógépnek sok feladata van, és én közben pihenek is, mert elfáradtam. Minden út fáradtsággal jár, de mint mindig most is megérte elutazni.

Szép ország Horvátország, a tengerparton voltunk. Nem fürdős, napozós volt az ottlétunk, hanem utazgatós. Minden nap máshová mentünk, Rijekához és Krk-szigethez közel volt a szállásunk, ami tiszta és kényelmes volt. A környékbeli helyeket jártuk be. A víz hihetetlenül tiszta, az idő jó volt, sokat sütött a nap, mikor egyszer zápor volt egy fagyizóban ültünk, fedett helyen éppen. Lassan kezdődik a főszezon, máris sok a turista, de mi még megúsztuk a nagy tömeget és a hőséget. Igyekeztem a kis horvát nyelvtudásomat használni, amikor csak tudtam. Mindig felkészülök az utakra, köszönök, megköszönök...az adott nyelven. Láttam, hogy ők is örültek, hogy valaki  a saját nyelvükön szól hozzájuk, még akkor is, ha nem sokat.

Kicsit hanyagoltam  a blogom, itthon sem voltam, igyekszem gyakrabban írni. 

M. fiatalabbik fiánál megszületett a baba május 22-én, voltunk babanézőben, és megyünk is még, sőt, ők is jönnek. A kisfiú útrakel, és meglátogat bennünket. Nagyon aranyos a pici, eszik, alszik, mozgolódik, ahogy egy ilyen kicsinél lenni szokott. Ölbe vettem, hihetetlenül jó érzés volt.

Itália ízei

Igyekeztem sok mindent kipróbálni az olaszoknál. Főleg tésztákat és pizzákat ettem. Most többet nem is írok erről. Talán csak annyit, hogy Pármában falakat borított be a sok sonka a boltokban.:)

Beszéljenek szavak helyett a képek! 

Főleg az olasz nyelvről...

Olaszországban sok szép ember beszél egy gyönyörű nyelvet. Mikor sétáltunk az utcán, gyakran láttuk, hogy 4-5 ember összeverődik, és hangosan, élénken gesztikulálva használják azt a csodálatos, dallammal megáldott nyelvüket. Ha idősek gyűltek főleg össze, akkor "Nyugdíjas klubnak" hívtuk őket. Köszöntek egymásnak, hogylétükről érdeklődtek, és bizonyára a sportról, politikáról, családról... váltottak pár szót. Öröm volt őket nézni. Vidámak voltak, jókedvűek, élvezték a napfényt és egymás társaságát.

Az autóban csak olasz beszédet és dalokat hallgattunk egy hétig. Találtunk egy adót, ahol csak olasz zene szólt. Amire még felfigyeltem az volt, hogy az éttermekben is csak olasz dalok mentek. Nem volt annyi angol, mint ahogy itthon és más országokban is hallható.

A kávézókban mindenhol voltak újságok. Sokan a kávéjukat kevergetve olvasták a híreket, a férfiak főleg a sportújságokat böngészték. Én is belelapoztam néhány lapba, hogy ne csak halljam, lássam is az olasz nyelvet. Egyébként is figyeltem a feliratokat az utcákon, az utak mentén. Próbáltam hangosan vagy csak úgy magamban kiolvasva élvezni őket.

Volt a magyar nyelvhez is szerencsém. Mikor egy helyen leadtam a személyi igazolványomat( az útlevelem lejárt) a recepciós hölgy hangos "Jó napot kívánok!"-kal köszönt magyarul. Beszélgettünk, elmondta honnan jött Magyarországról, és hogy milyen szerencsések vagyunk mert előtte pár nappal még esett az eső napokig. Akkor pedig sütött már a nap. Egy másik szállodában is lakott egy magyar házaspár, velük is váltottunk pár szót.

Jelentem a Garda-tónál roskadoznak gyümölcsöktől a narancsfák, Pármában falakat borít be a sonka, puhán habos a Cappuccino mindenhol, al dente a tészta, és Olaszországban is zöldül, virágzik minden. 

Szép napokat töltöttünk ott, most pedig győzöm magam kipihenni, de megérte.

Hekk

Jó egy nap nem főzni, hanem egy jó helyre elmenni, és valami finomat enni. Mikor kórházban voltam, egy szobatársam elmondta, hogy a legjobb hekket a közeli Fertőrákoson a Kovács Kocsmában lehet enni. Kipróbáltuk, és azóta visszajárók vagyunk. Így is lehet élvezni az életet. A finom ételek mindenképpen ehhez  tartoznak.
Elindulunk, és tudjuk, hogy valami jóban lesz részünk. Várjuk, hogy kihozzák a halat, nekilátunk, és még utána megiszunk egy kávét is. Nem sietünk, örömmel eszünk, közben hallgatunk is, beszélgetünk is, de leginkább hallgatva élvezzük az ízeket. Süt a februári nap, pattog a kályhában a tűz, gyűlnek a vendégek, keverednek a magyar és a német szavak. Közel a határ.

Minden rosszban van valami jó. Hányszor mondjuk ki ezt a mondatot, és mindig megbizonyosodhatunk az igazáról. Ha nem kerülök kórházba, soha nem tudjuk meg, hova kell menni hekket enni.