Egy

lelkész egy feszülten izgatott valakinek azt mondta, hogy menjen ki a temetőbe. A kérdő tekintetre azt válaszolta, hogy tele vannak sírok olyanokkal, akik magukat pótolhatatlannak hitték a munkahelyükön, az életben, és izgultak, idegeskedtek, nem találtál meg az öröm békéjének boldogító titkát. Lám, elvesztegettek így sok napot, és pótolhatók is lettek végül.
Kimentünk a temetőbe,* eszembe jutottak ezek a mondatok.
Minden temető olyan, mint egy szomorúan szép múzeum, melyeket holtak lelke őriz.

* A soproni Szent Mihály temető

Jázmin

"...Egész éjjel árad az illat 

a vonuló fuvallatokban. 

A hold a lépcsőn följebb ballag, 

az emelet fénye kilobban. 

Éj van. Zárul a virág szirma. 

Gyűrődött rejtekébe zár ott 

a puha, titokzatos urna 

ki tudja, milyen boldogságot."

Giovanni Pascoli: Esti jázmin - részlet

Tulajdonképpen sokszor annyi is elég  az élet élvezetéhez, hogy a munkahelyem asztalán illatozó jázmint találjak, és néha munka közben csak úgy beleszagoljak. 
Sejtésem van róla, hogy ki tette oda, de aznap már nem dolgoztunk együtt, így majd később köszönöm meg neki. 
Eszembe juttatta, hogy régen mennyi jázmin teát ittam, és azt is, hogy már mióta nem. Drapp bádogdobozban volt a jázminlevél, abból vettem mindig forrázásra, már annak is hangulata volt, hogy pepecselni kellett vele, és közben illatozva telt az idő.
Szombati sétánkon többet is találtunk, szagolgattam, nem mozdultam onnan egy ideig.

Hétvége

Arra jöttem rá, hogy az én fényeim tulajdonképpen félhomályok és inkább a fények melletti árnyékok, ráadásul így szeretem őket! :-) 
Otthon is gyakran árnyékolok, kizárom az erősen vakító fényeket.

Tegnap csak úgy lassan szöszöltem itthon, minden egyes tevékenység között szünetet tartottam, megcsináltam a málnás tortát, közben elkezdett esni az eső, és az erősödő kopogásban mikor mindennel végeztem -amivel nem azt félretettem-, úgy döntöttem hogy legyen vége a napnak, és este Miss Marple nyomozását nézem. Ha valamit mostanra megtanultam az, hogy nem kell mindent erőltetni. Régebben minden tervet teljesíteni akartam, és addig nem tudtam pihenni. Úgy érzem a hasznomra válik, ha nem fegyelmezett rendben akarom mindenképpen leélni a napjaim, de ez bizonyára az éveim szaporodása miatt is van, kicsit lassulok, és tudomásul vettem.
Ma megünnepeltük anyuval  a szülinapját. Csináltam finom ebédet, és elvoltunk késő délutánig együtt. Nyugis, békés napunk volt, amit már ünnepként élek meg.
Holnap munkahely, kezdődik egy újabb szakasza az évnek.Van egy hét szoktatás, szervezés gyerekek nélkül, aztán hajrá!

Ágnes, éppen most láttam a fodros ruhádat a blogodban. Nekem is van egy hasonló, sőt, a múltkor általad hiányolt csipke is van rajta. Ez is ujjatlan, mint a tied, és a színük is szinte egyforma.:-)
Vannak ilyen véletlenek.

Lazítás

Olvasom a  blogokban, az én fejemben is megfordul, hogy a jó pillanatokból  is össze lehetne rakni az életet, ha észrevesszük legalább egy részét belőlük, mert olyan természetesnek tartjuk őket. A rosszat jobban számon tartjuk, és elnyammogunk rajtuk?
Olvasok Ivette-ről is a blogokban,  át is éltem, és mikor még mindig itt van szombaton is, én pedig a tegnap után most bentről szárazon nézhetem, akkor néhány nyugodt szép pillanattal összekötöm ezt  a makrancos nőt, és igyekszem is a tudatában lenni, különben ez is elszáll, mint a többi.
Anyu otthon pihenget, és ellátva, M. azt írja, hogy ahol éppen van, a piac tele friss gyümölccsel, zöldséggel, és süt a Nap. 
Én pedig megbeszéltem Ivette-tel, hogy ha még ma is itt lesz végig, akkor rá hivatkozva itthon jól és békében elleszek a nap hátralévő részében, főzőcskézek kedvemre, jöhet egy kis házimunka, olvasok is, előveszem az el sem tett mécsestartókat, és tudatában leszek mindennek.

Anselm Grün:  Az életművészet könyve c. munkájában olvasom azt, amit én még nem csinálok elég jól ( néha sehogy), viszont igyekszem:

"Ha este visszanézek a napomra: Fontos az, hogy tudatosan éltem. Már hálás vagyok, ha hátrahagytam személytelen nyomokat ebben a  világban. Ez mindig akkor történik, ha egészen jelen vagyok a találkozásban, ha olyannak észlelem az életet, amilyen. Minden, ami tudatosan történik, nyomot hagy. Nem az a fontos, milyen eredményt tudok felmutatni."

Teázás

Veszprémben könyvesboltba és gyógynövényboltokba is bementem, vettem szálas zöld teát, aztán, hogy tovább teljen az idő beültem az "Elefántba" teázni. Mennyivel másabb az, ha elénk teszik a teát, citromot, a mézet ( "...és csöppje hull a méznek..."*, erről a szóról mindig ez jut eszembe), és én az akkor éppen rám törő nyugalommal, elbabrálgatok velük, és ott is az ablak közelében ülök. 
M.Franciaországban van,  holnap érkezik haza, én pedig meghívtam  a srácokat ma ebédre. Eléjük teszem az ételt, a teát vagy a kávét, amit akarnak, mert tudom milyen jó, ha elénk teszik. Hadd adhassak én is abból valamit vissza, amit kaptam.
Utána sokat beszélgetünk, aztán még csinálunk teát, és megigazítjuk magunk mögött a párnát, átülnünk egy másik helyre( esetleg), és úgy folytatjuk. Nem találkozunk eleget, megbecsülöm azt a pár órát az ajándékba kapott fiúkkal.

* Radnóti Miklós

Hétvégi malomról és másról

Van úgy, hogy este nem szól semmi zajt keltő eszköz, játszunk és beszélgetünk.
M. jelezte, hogy szeret malmozni, és nyugodtan játszhatunk, ha ki akarok kapni. 
Aztán meglepődött!:-D

Aztán van úgy, hogy szép csészéből kávézunk, csendben beszélgetünk, vagy a csend beszél. 

Egyszer úgyis megszólalunk, és úgy folytatjuk, mintha abba sem hagytuk volna.  

És igenis szép csészéket használok, pedig általában az a sorsuk, hogy nem mernek belőlük inni, hátha eltörnek, és ezt elkerülendő vitrinben állnak évekig, talán tulajdonosuk egész életén át. 

Én igenis élvezni akarom őket, és eddig még semmi bajuk sincs.

Anyu szerdától itthon van, és ma olyan ügyes volt, hogy taxival egyedül elment  a kórházba kontrollra. Én nem tudtam vele menni, ahogy szoktam, mert munkahelyről semmiképpen sem tudtam eljönni.Mikor hazaért, fel is hívott telefonon, elmondta, hogy a feladat teljesítve, és beszámolt az eseményekről!

Szerintem jót tett a tepertő és a szalonna.

Szombat reggel mélyen szántó gondolatok nélkül

Sokáig ( fél 9) aludtam, mert késő éjjel aludtam el. A redőny az eddigi legnagyobb ötlet volt, csak kár, hogy ilyen későn, tavaly szereltettem fel. A reluxa vagy a sötétítő függöny nekem kevés reggel.
Most, hogy alakul az erkélyem, kiültem élvezni a helyzetet.Tavaly járólapozás, a fémrészek festése, a dróthálós üveg kicserélése,  idén a székek mellé asztal. Majd teszek terítőt is, de még nincs olyan csipeszféle, hogy rögzítsem, ha fúj a szél. Még kerül virág a sarokba, helye már megvan. Kolléganőm ajándéka lesz.
Eddig is kiültem éveken át, de pár részlet tökéletesítése után most úgy érzem van egy új szobám most olvasni, teázni, kávézni, beszélgetni, bambulni a szemközti fákat a madarakkal.
Nyúzott fáradtságom valamelyest kisimult pár percre. Hamarosan nekiállok főzni, Anyu jön ebédelni ma és holnap is, mielőtt hétfőn fél 8-ra megjelenünk a kórházban  a keddi műtétre.
M. a francia ( Marseille) ég alatt bandukol jelenleg, de megfázott, és tegnap úgy férfiasan( ahogy "ők" szoktak betegségükben) panaszkodott a Skype-on. Megbeszéltük a citromos teát, a viszonylag korai lefekvést, és némi C vitamin bevitelét, hogy megfelelő állapotban tudja nézni ott azt a sok szépséget.

Mint a bogarak

Anyu 78 évesen is rendületlenül hisz a Mikulásban, úgy látszik ez a hit elhatározás kérdése is, valamint vágy a törődésre,  és a valóságtól való elrugaszkodásra is. Kor nem számít!
Valamilyen "csoda" folytán viszont Anyunál tette le a puttonyos az én ajándékomat( még ilyet!), sőt Anyu írásával még üzenetet is hagyott nála számomra.
Valahogy így történnek ezek a dolgok...

Munkahelyem "kávézós" asztalán van az Adventi koszorúnk, ég az egyelőre egy gyertya rajta, szívesen ülünk le oda kávézni, beszélgetni a szabad percekben, odavonz a fény minket, mintha bogarak lennénk.Ott keringünk mindig az asztal körül, pillanatok alatt ott foglaljuk el a székeket és a fotelokat ebben az időszakban. Néha süt valaki valamit, összejönnek a születés- és névnapok is...Majszolgatunk ezt-azt közben.
Nesze neked mértékletesség, amit elhatároztam!

A gesztenye...

...  a sütőben végezte, és pucolgatás, ropogtatás után csak a zörgő héja maradt előttünk a kistányéron. 
Végül mégis csak beszélgetés melletti "lassító" volt. 
Semmi nem  kerülheti el a sorsát, és amit hiányoltam  mégis beteljesedett.
Igaz, máshol, mással, másképp, és nem a kollégával való beszélgetés fültanúja volt, miközben szedtük ( lásd előző bejegyzés), hanem tegnap este M-nal beszélgettük át a hetünket mellette.
Aztán tea is kellett, és végül befejeztük a Franciaországban készített még nem látott képeinek nézegetését, ami nem kis feladat úgy, hogy közben a történeteket is végighallgattam, melyekhez a képek voltak az illusztrációk.
Már tudom milyenek lehettek régen a szülők által emlegetett esték, mikor a beszélgetésekkel és mesélésekkel is telt az idő a gyér fényben, mikor TV, rádió, pláne az internet nem kapott szerepet abban, hogy jól teljen az idő.

U.i.: A beszélgetés fontos!

Frissen mosott...

...függöny fönn van illatosan anyu lakásában. Ez kell az otthonérzethez, gyorsan meg is csináltam.
Van még munka, pedig a nagyján túl vagyunk, de megbeszéltük, hogy majd hétfőn folytatjuk. Még a  világ teremtése sem 3 nap alatt zajlott le, mi is több időt szánunk a takarításra. 
Rám egy kis szűkkörű szülinapozás vár hamarosan. ( Nem az enyém!) Ajándék gyümölcstortát kora reggel megcsináltam, a hűtőben pihen. Utazik egy kicsit ebben a melegben, de a légkondi miattunk is 21 fokra van az autóban beállítva. Pár percet kibír a következő hűtőszekrényig velünk.Nekünk még ez utóbbi sem adatik meg!:-)
Hogy a poros, fizikai munka utáni fürdést követően milyen egy esti pihenés?
Egy kancsó limonádé, fotel, ventilátor, kintről az eső utáni hűlő levegő befelé a nyitott ablakon át, és közben Poirot nyomoz.
Valahogy így is lehet...

Múlt héten...

 ... közelgő júniusi hőség,  tanév vége, számokkal, statisztikával foglalkozunk már a gyerekek helyett. Gyerek ugyan van még, de már kevesebb, vagy érettségizik vagy gyakorlatra jár.
Fiatal kollégával tervezzük régóta, hogy el kellene valahova menni. Napok, hetek múlnak, nem  megyünk, csak emlegetjük, de azt sűrűn. 
Az elmenésen  egy fiatalember azt érti, hogy  sörözni menjünk, és persze megy a foci EB is. Tehát megyünk sörözni egy munkahelyhez közeli helyre, közben meccset nézünk, mellettünk mindenki szakértő, veszünk sós mogyorót is a vendéglátóipari egységben, nevezzük egyszerűen kocsmának.
Aztán meggondoljuk magunkat -erről egy hőbörgő nőszemély is tehet-, bár nem is annyira zavar, inkább tanulmányozzuk a kissé lehetetlen helyzetet. Legyen ebben  is részünk! 
Átjövünk hozzám, nagy tál pattogatott kukorica az ölünkben, mi is "szakértünk", van  sör is a hűtőben, én már csak hűs ásványvízre vágyom, és közben gurul a labda...

Kis hír a péntek estémről

Mondjuk azt, hogy öröm, ha péntek este egy 10 órás, korán kelős munkanap után egy asztali lámpa fénye mellett a déli, maradék sajtos pogácsát esszük, citromos teát iszunk mellé, és Bob Dylan is szól, mert beszélgetés közben  a youtube-ra is keveredünk.
Mindig mindenről nincs kép, de van az aznapi lakótelepi napkeltéről...:-)

Csak az öregek...

...tudnak olyan türelemmel várakozni, a visszatérő gyerekeikre- így is *építeni a szeretetet-, ahogy Mama teszi a hirtelen jött nyári melegben a hűvös falak árnyékában kinn az udvaron. A közel 90 év bizonyára megtanította őt arra, hogy miért a nagy sietség, aminek vagy akinek el kell jönnie,  úgyis megérkezik.
Ha erre is tanít az idő, akkor jó.
Az udvaron már sok virág el is virágzott, mert a természet is csendben teszi a dolgát, bent is csend, a cédula is ott van az asztalon, hogy sokat kell inni, mert kell a folyadék. Nincs mindig aki figyelmeztesse, csak cédulára írt a betűk teszik meg.
Az újságok (melyek leginkább az egyház hírei) és a szemüveg mellett ott a nagyító is, hogy olvasni tudjon. A TV-t, rádiót már nem mindig hallja. Talán ez a lelki béke titka? 
Közben visszatérünk egy temetésről, mert aminek el kell jönnie úgyis eljön... 
Fájós lábai már nem engedik, hogy ő is részt vegyen rajta. Hát, türelemmel vár minket, érdekli, hogy a temetőben, hogy zajlott a búcsú a végleg távozottól, majd ölbe tett kezekkel figyelmesen követi az unokákról a híreket, mert tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy róluk tudjon. Kimondatlanul is, beérett bölcsességgel azt tudatja velünk, hogy a jövő van előttünk, nem a múlt.

*A türelem tulajdonképpen a szeretet építőművészete. Egyfajta "passzív" alkotás, amikor a belőlünk áradó szeretet és bizalom éppen azáltal készteti változásra a másik embert, hogy nem szólunk bele az életébe, nem sürgetjük, nem szabunk neki sem határidőt, sem feltételeket. Egyszerűen csak várunk rá. Ez a legfontosabb.

(Simon András)

Csendben zörrenő emlékek

"...jó a csend most

s gondolataimban járok

s illanok éveket-évtizedeket

bejárom a messze végtelent..."

( Jószay Magdolna)

Van amikor az ember néhány emléke és ajándéka halkan megzörren a csuklóján, majd egy újabb mozdulattal a kávéskanál és a porcelán koccanásával vegyül el. 
A múlt hétvégi kinti farsangi forgatag, a dobok ütemes hangja után a kávéház egy hátsó, még  üres termében  ez a halk zajkeltés az összes történés.
Még beszélni sincs kedvünk akkor, mert így jó! 
Így volt jó!

Este

A szőlőnek "Bertanénis" íze van!- mondod  a laptop előtt ülve, és közben bekúszik az emlék is, mikor virágokat öntöztél gyerekként a nyári szünetben.
Berta néni egy papnál dolgozott, volt szőlő és pince is amire felügyelt. A nagynéni és Valentin atya vendége lehettél forró, száraz júliusi napokon. 
Szeretted a locsolókannás feladatod, büszke is voltál rá, hogy egészen a szomszéd falu parókiájáig eljutottál, és kíváncsiságukat rejtegető szemek is pillantottak rád a kerítésen át. Talán lányok szemei is?:-)
Az emléknek is zamata van, mint a szőlőnek.
Puha szeptemberi estéken lehet róluk mesélni, és béke van közben.

Kis emlékek nagyvárosból

Budapesten turistaként - ha a szállásra csak este megyünk vissza-, az utca is az otthon. 
Erzsébet téren kerestünk üres székeket, szereztünk vizet, és leültünk. Beszélgettünk( mindig van átbeszélendő friss élmény), aztán csak csendben nézelődtünk. Úgy is lehet rendezni a látottakat. Sőt, a sok mászkálás utáni fáradt tompaságban leginkább úgy lehet.

Test számára pihenést nyújtott az árnyékban lévő szék, léleknek pedig az érintés.

Ez utóbbihoz néha elég, ha két ujj összeér...

Nem sokkal korábban vettem egy képeslapot. 
Volt itthon egy képkeretem, abba kerestem valami nekem tetsző képet egy ideje. Nem is igazán kerestem, abban benne van a nekem nem tetsző szorongás, hogy vajon megtalálom-e. Valójában csak szerettem volna valahol rátalálni. Az csak egy történés, melynek ugyanúgy elégedettség a vége.
Megtörtént, rátaláltam egy képeslapra keresés nélkül is! Ott volt egyszer csak előttem.
Szeretem a  fekete-fehér, esős képeket. 

Ez a kép  1908-ban készült a Tabánon, és van rajta eső, nedvesen fénylő macskakő és háztető, esőtől áztatott kettős magány, valami ezüstösen derengő melankólia...
Én úgy gondolom, nem happy end-es a történet. 
Pedig az az oltalmazó esernyő úgy kellene ott hátul is. 
A megörökített pillanat valósága azonban ez. 
A képek lényege, hogy nyitottak, és a néző láthatja benne a az előzményt és folytatást egyénisége, tapasztalatai szerint, (ha veszi rá a fáradságot, és van egyáltalán értelme szövögetni a történetet). 
A pillanat a nagy egész része. A kép pedig egy kiragadott pillanat.

Visszabillenés óhaja

Most érzem, hogy az otthonom mennyire fontos bázis, mennyire őrzöm a nyugalmát, biztonságát. A felújítások miatt a az otthon nyugalma felborult, az ideiglenesség lépett előtérbe, a rendezetlenség, és  a mesterek miatt egyfajta átjáróház is lett. Kibillentem!

Lassan megpróbálom magam visszabillenteni.

Limonádé és néhány gondolat

Limonádé recepteket láttam a blogokban. 
Nem mintha különösebb recept kellene hozzá, de a kedv előjött miközben olvastam, vagy csak a képeket nézegettem. 
Hőség megszűnt most hétvégére végképp. 
15 fok alatti hőmérséklet, ablakot verő eső július vége felé közeledve. Mindez vasárnap.
A limonádét mégis megcsináltam. Mert nem lehet mindig várni arra, hogy majd valaminek örüljünk, és ehhez az örömhöz mindig  minden tökéletesen összejöjjön. A limonádéhoz valójában hőség kellene, ha a vele járó élvezeteket maximálisan élvezzük.  
Ha várunk, akkor viszont halogatunk, múlik az idő. 
Elszalasztunk sok mindent. Várjuk, hogy örülhessünk. Kitűzzük, hogy majd akkor és ott, ha ez, meg ez megtörténik, vagy a mienk lesz... Közben meg telik az idő. Eltelik!

Nem vagyok/voltam netfüggő...

...de tetszett itt! :-)
Kerestünk lehetőséget, hogy találjunk internetet az Őrségben, de nem vittük túlzásba. Jó volt, hogy nem volt TV-nk és netünk sem.
Én  belenéztem a blogomba, másokéba is:-), M. az emailjeit futotta át. A srácok az Egyesült Államokban, jó volt tudni róluk.
Kifizettük a 200Ft/ óra nethasználati díjat az őriszentpéteri TeleHázban, és kinyílt a világ. Bár nekem az ott lévő is elég volt. 
Egy régi gőzmalmot alakítottak át erre a célra. Van kávé, édességként csoki,  programokat is szerveznek oda gyakran. Információkat szerezhetünk az Őrségben zajló más programokról, szállás és étkezési lehetőségekről, egyfajta kulturális csomópont. Lehet fénymásolni, nyomtatni is. Volt, aki azért jött.
Elképzelem, amint vetítik az Üvegtigrist ( mintha láttam volna a programban) és hely átalakul mozivá. Eszembe jutott Kapolcs, ott is lehet akár egy pajta is kiállítóterem. Miért is ne?

M. többet nézegetett a neten, én egy idő után abbahagytam, élveztem a kinti fényesen remegő forróságban a hűvöst, a félhomályt. Le is lehetett kicsit feküdni egy régi, kellemesen hideg bőrkanapéra. Én a kávémmal el is nyúltam, és tetszettek a száradó virágok, a kopott, de jól használható környezet. Időnként bejött valaki, kérte a kávét, és leült egy gép elé.
Amúgy békés csend!

Közös étkezés

A legjobb lassító a közös étkezés és az utána következő késő délutánba nyúló beszélgetés. Az is jó, ha sok a fiatal!:-)