Az utóbbi pár napom...

M. erkélyén van édes szőlő, érő füge, rózsaszín leander és borostyán. Jó kiülni oda a sárga napernyő alá, és olvasni. A növények jótékonyan takarnak a szomszédok elől, és a meleg, olykor forró augusztusi szélben susognak a levelek. A közeli templom toronyórája üti az órák számát, így követem az idő múlását. 
M. egyik nap elment a boltba, és én addig olvastam az árnyékban. Mikor megjött láttam, hogy virág van nála. Tudtam, hogy az enyém, de mégis feltettem az eléggé buta kérdést, hogy én kaptam-e. Természetesen igen. Csak úgy minden indok nélkül, és nem is kell néha ok, hogy az ember virágot kapjon. 
Láttuk a pici babát is. Most 3 hónapos. A közös vacsorán ő is ott volt. Kissé nyugtalan volt a drága, mert 2 oltást is kapott aznap, de hősiesen kibírta, végül ránk is nevetett, gőgicsélt, és nagy szemekkel figyelt minket. Olyan tökéletes a pici. Mindene megvan kicsiben, szép a gömbölyödő a pofija, puha ujjacskái, talpai, apró körmei...
A napokban megkóstoltam az erkélyen lévő saját szőlőt, a fügét, volt csendes kávézás, délutáni pihenő, hűsító fagyizás, békés olvasás, és az ebédekhez finom vörösbor is. Egy-két kortyot ittam csak, de jólesett. A napsütésben szép rajzolatú árnyékok díszelegtek a falon, olvasás közben figyeltem a mozgásukat, ahogy az idő előrehaladtával kúsztak egyre inkább felém. 

Máskor is békés, nyugodt napjaim vannak, gondoskodom és közösen gondoskodunk róluk, hogy mindig azok legyenek. Most sem csalódtam bennük. 

Hasonlókat kívánok nektek is.

                                    

A Balaton mellett

A Balaton mellett töltöttünk pár napot. Nem strandoltunk, de hajókáztunk és sétáltunk Csopakon és Balatonfüreden. A legnagyobb hőségben pedig pihentünk a szállásunkon. Én már nem fekszem ki a napra, elmúlt az az időszakom, elég annyi barnulás, amennyit az utcán összeszedek nyaranként. 

Elmentünk a csopaki Petrányi Borteraszra ebédelni, sétáltunk a Füredi Tagore Sétány platánfái alatt, várt ránk a Jókai sétahajó is, és tettünk egy 1 órás utat Tihany felé. Hallgattam a hullámok surrogását, a hajókürtöt, a gyerekhangokat, néztem a vitorlásokat és a Tihanyi Apátság fehér tornyait. 

Emlékszem néhai Jutka barátnőm szavaira, aki mindig megnézte, hogy szép ember-e a kapitány. Jót nevettünk mindig, mikor megállapítottuk, hogy igen, szép ember. Elmúlt az az idő, mikor még Jutkánál nyaraltam, és ilyen buta kérdésekkel is múlattuk az időt fiatal korunkban. Fiatalság, bolondság.:)

A Balaton szép emlékeket idéz fel bennem, főleg miatta. Egész nap szinte a strandon voltunk, az anyukája rántott pontyot csinált nekünk vacsorára, és az apukája Csopakról hozott nekünk bort. Beszélgettünk a nagypapájával is, majd kártyázás után fáradtan nyugovóra tértünk. Szép idő volt az életemben ez az időszak.

A Tagore Sétányon borfesztivál van most még hetekig, a bor mellé lehet venni pogácsát, zsíroskenyeret lilahagymával, sült halat és kolbászt. Leültünk mi is egy kis bort inni, és friss pogácsát enni mellé. 

Eltelt 3 nap, még tart a nyár. Most itthon besötétített szobában vagyok, elég volt a fényekből, a színekből és a hőségből, de gyűjtöttem megint szép emlékeket.

Kapolcson

Nem minden évben megyünk Kapolcsra, de mégis úgy alakult, hogy tavaly is voltunk, és idén is. 

Meleg, égető napsütés, forró, selymes por, mely a szandálomban elől be- hátul kijön, kiszáradt fűbe süppednek a lépéseim. Egy kék kút mellett sokan állnak, pohárba, ásványvizes palackba eresztik a vizet. Én is beállok a sorba, a víz fröcsköl, csobogó hangot ad, a lábaimra sűrű cseppekben hull. Iszom, felfrissít, folyatom a kezemre is, végighúzom a vizes kezem az arcomon. Hamar megszáradok, a hátitáskámba teszek egy kis vizet, jó lesz későbbre.

Fiatalok, idősek mennek az úton, autók kerülgetik őket. Mindenki türelmes, senki nem siet. Kerámiák, szappanok, édességek, élénk színek, rétesek, kolbász és lángos illat, a patak partján sokan ülnek, fekszenek, belemennek a vízbe, mely bokáig ér. Hallom, arról beszélnek, hogy hideg, jó felfrissülni a tikkasztó, júliusi hőségben. Kötél is kifeszítve a patak felett, rajta egyensúlyoznak. Akiknek sikerül végigmenni rajta, azoknak taps jár.  

Mikor már annyira elfáradunk, hogy nem bírjuk tovább, odamegyünk a parkoló autóhoz. A hőmérő 41 fokot mutat, beindul a klíma, nem is tudom mi lenne nélküle. Persze, meglennénk akkor is, de jobb így. Becsukom a szemem, élvezem a frissítést, és elindulnunk.

A szállásra megyünk, lezuhanyozom, és kiülünk az árnyas teraszra olvasni. Vasárnap késő délután van, hirtelen feltámad a szél, esőt hoz. Csepp hull cseppre, leteszem inkább a könyvet, és figyelem az égi áldást. Régóta vártunk rá. Egy kicsit lehűl a levegő, és arra gondolok, hogy a kapolcsi por most sárrá alakul. Megúsztuk eső nélkül, míg ott voltunk pénteken és vasárnap. Talán jövőre is megyünk.

Nyári napok...

Telnek a napok illatokkal, ízekkel, jó dolgokkal. Könyvtárban is voltam, éreztem a könyvek illatát, mely gyerekkorom óta jó dolog számomra. 

Babaillatot is éreztem. A majdnem két hónapos pici eljött szülinapot ünnepelni.:) M. idősebbik fiát köszöntöttük fel egy görög étteremben. Jó volt, mert összegyűltünk, beszélgettünk, finomakat ettünk. Én görög salátát is kértem. Kellemesen hideg volt és finom. Nagyon jól esett, szeretem ezt a salátát. A feta sajt sóssága külön öröm volt  a melegben. Az izzadással sót is veszít a test, volt mit pótolni.

Langyos zuhany az átmelegedett lakásban naponta legalább 2x. Tusfürdő illata, délután pihenés, olvasás. Semmi komoly munka ebben a hőségben.

M. elveszített iratokat, de benne volt egy névjegykártyája a telefonszámával együtt. Az, aki megtalálta felhívta, és megígérte, hogy visszajuttatja hozzá. Örültünk, és megbeszéltük, hogy vannak jó emberek.

A mosógépe elromlott. A szervízben jelezték, hogy csak egy hét múlva tudják megjavítani. Másnap viszont visszahívták, hogy már két nap múlva tudnak mégis jönni. Ez is jó dolog volt. Volt minek újra örülni.

Fagyit nyalogatva egy fagyizóban néztem anyu volt erkélyét. Onnan éppen rálátni. Hárman is kijöttek nézelődni az erkélyre. Nem is gondolták, hogy valaha hányszor megfordultam ott, ahol most ők laknak. Nem nekik adtam el  a lakást, azóta már mások laknak benne. Láttam, hogy nézték a fagyizókat, engem is láttak, de nem tudták, hogy milyen gondolatok jártak közben az eszemben.

Ízek, illatok, jó dolgok...Szerencsére van bennük részem.

Hétköznapjaim

Hogy mit csinálok mostanában? Erkélyt takarítok, majd kiülök a tiszta erkélyre, kórházban beteget látogatok, gyógyszertárba megyek többször is, mert nincs az a gyógyszer, amit szeretnék, így megrendelik, és vissza kell mennem érte. Ezenkívül boltba megyek szinte naponta, hogy mindig legyen itthon gyümölcsöm. Olvasok, TV-t nézek, számítógép előtt ülök, blogokat olvasok, képeket nézegetek.

Élvezem, hogy kicsit lehűlt a levegő a hőség után, figyelem, hogy miként szervezik a gimis osztálytalálkozót. Idén elmegyek, mert a múltkorin nem voltam. Akkor voltam magam alatt a vélt betegségem miatt, és ilyenkor mindent kíván az ember csak azt nem, hogy emberek között, emlékeket idézve beszélgessen.

Kávézgatok, Messengeren, WhatsAppen chatelek, telefonon is beszélgetek. Telik a nyár, kibírom a hőséget is, figyelem ki hova megy nyaralni, és örömmel veszem, ha valaki például Krétáról, Skóciából képeket küld. Van aki még ott van, van aki már hazajött.

Semmi különös nem történik velem, de a hétköznapokat élvezve köszönöm, jól vagyok.

Kisbaba

Hétvégén babáztam. Vasárnap elhozták a 3 hetes kisfiút látogatóba. Már utazik, szeret emberek között lenni. Tömegközlekedési eszközön is vitték, persze megcsodálták, hogy milyen picike és aranyos. Mosolyog, ásítozik, nyöszörög... Teszi, amit kell: eszik, alszik. Megsimogattam a kis lábacskáját, kezecskéjét, a fejét. Olyan jó volt látni. Szopott, utána álomba merült, finoman emelkedett  a kis mellkasa. Jó helyre került, a szülei imádják, ő pedig kiegyensúlyozottsággal válaszol.

Jó dolog, ha egy ilyen pici van a környezetemben. Kapom rendszeresen a képeket is róla, de nem merek feltenni ide belőlük mást, csak a kis lábát, mert nem beszéltem meg a szülőkkel, hogy lehet-e. 

Itt a kánikula, reggel kiszellőztetek, utána a redőnyöket lehúzom, és a kellemes félhomályban elvagyok. Még nem melegedett át nagyon a lakás, és ez így jó egyelőre. Majd elmúlik ez is, mint annyi más. Sok dolgot kibírtunk, ezt is túléljük.

Hőségben

Zuhanyozni készülök a nagy melegben. A lakásban 28 fok van. A vizet langyosra állítom, úgy folyatom magamra hosszan, elgondolkodva. Előtte boltban voltam, folyt rólam a víz, mikor hazajöttem. Összeszedek pár mosnivalót, beteszem azt a  ruhát is a gépbe, amiben voltam. Kiteregetek a zuhanyozás után mindent az erkélyre, hadd száradjanak.

Telnek a napok a hőségben. Hallottam a rádióban, hogy ne végezzünk a nagy melegben nehéz fizikai munkát. Már aki megteheti. Tartom magam hozzá, mert szerencsére nekem nem is igazán szükséges. Amit teszek az mosás, teregetés, vasalás, mosogatás... Éppen annyi, ami egy személyre adódik. Nem nagy házimunkák.

Reggel az az első, hogy becsukom az éjszakára nyitva hagyott ablakokat, lehúzom a még nem lehúzott redőnyöket. Előveszem a croissant-omat, kicsit beteszem a mikroba, hogy langyos legyen, elkészítem a kávét. Mióta Franciaországban voltam gyakran veszek, és ha kávézóban vagyok, sokszor azt kérek. Megkedveltem. Elkezdődik az újabb forró nap.

Jövő hétre hűvösebb időt mondanak. Várom, addig pedig valahogy csak kibírom. Most pedig teszek a tarkómra egy  vizes zsebkendőt, és kiülök a már árnyékos erkélyemre. 

Tudom, hogy mindenkinek nehezére esik a meleg elviselése. Még egy kis kitartást kívánok nektek és magamnak is. 

Pár nap a szülőföldemen

Gyermeki nyugalom szállt meg, mikor szülőhelyemre tartottam, majd végre megérkeztem. Milyen más egyéb érzés is lehetett bennem, mikor gyermek és fiatal korom színhelyére mentem? Jó dolgok értek ott valaha. Útközben láttam az ismerős helységneveket, melyekre olyan szívesen emlékeztem, láttam az út mellett a görögdinnye árusokat, a learatott gabonatáblákat, napraforgó és kukorica földeket, akácfákat a vibráló, igazi  hőségben, melyek az ott töltött nyarakra emlékeztettek. 
Békéscsabán és környékén jártam pár napig. A Kondorosi Csárdában birka pörköltet kértem, és ízlett. Hiába, alföldi "gyerek" vagyok. 15 éve ettem utoljára. Az ország nyugati részében nem készítik, és hiányzik.

Már nem él rokonom Békéscsabán, sajnos máshol sem. Jó lett volna találkozni az utolsó rokonnal, anyu unokatestvérével, Gyuri bácsival, de már nem él. Elmentünk megnézni a házát, de már más lakik ott, ahogy nagymamám házához is elmentünk, de ő már sem állt a kapuban várva minket. Láttam a régi óvodámat, iskolámat, a kórházat, ahol születtem. Jöttek elő az emlékek, és bennem volt az a megnyugtató béke, melyről már írtam. Otthon voltam. Nem múlik el az érzés, mégha régen is kerültem el onnan.

Hazafelé tartva megálltunk Kapolcson. Nyüzsgő tömeg, színes forgatag várt ránk. De valami csoda folytán az emberek hihetetlen türelemmel kerülgették egymást, nevettek, beszélgettek. Sok volt a fiatal, az idős, mindenki felszabadult érzésekkel járt-kelt, evett, ivott, nézegetett, vásárolgatott. Ez volt a lezárása az utunknak.

Hőségben

Helyzetjelentés következik.

Hogy kerülnek téli gondolatok a hőségbe? Amikor megláttam, hogy 41 fok van az erkélyemen, gyorsan kivettem a legvastagabb kabátomat a szekrényből, és betettem a mosógépbe. Kiakasztottam az erkélyre és gyorsan meg is száradt. Holnap folytatom a téli holmijaim mosását.

Mindent elvégeztem délelőtt, amit mára terveztem, és délutánra nem marad más, mint a besötétített szobában egy kis olvasás. Nézem néha a Tour de France kerékpárversenyt  is a TV-ben főleg a francia tájak, falvak, városok miatt. Délután erre is sor kerül.

Egy rövid, ujjatlan ruhában vagyok itthon, sokat iszom, és úgy döntöttem, hogy ma nem megyek ki. Tegnap voltam boltban, ma azt sem kell. Éjjel szellőztettem, most becsuktam az ablakokat, hogy ne jöjjön be kintről a meleg.

Nem főztem, mert az is csak meleget csinál, az ebédem egy hűtőszekrényből kivett jó hideg kefír és egy pogácsa volt. Van itthon eper, barack, még délután ezeket fogom enni.

Egyre csak melegszik az idő a következő napokban, de mi mást is várhatnánk a júliustól. A nyár a forró napok miatt nem a kedvenc évszakom, de megtanultam kezelni a hőséget, és a tűrőképességem is nagy. 

Kívánom nektek is, hogy átvészeljétek ezt az időjárást. A fagylalt kelyhet nem most ettem, de szívesen nézegetem és emlékszem rá. :)

Múlnak a napjaim

Általában reggel ébredés után felhúzom a redőnyöket, kinyitom az ablakokat. Ebben a hőségben viszont mindent fordítva csinálok, lehúzom a redőnyöket, hogy ne süsse az ablakokat a Nap, és becsukom őket, hogy ne jöjjön be   a nagy meleg. Így is meleg van bent, nem hiányzik a kintről beáramló hőség. 

Időnként hideg vizet folytok a csuklómra, nedves zsebkendőt vagy törölközőt teszek a nyakamra, és langyos vízzel lezuhanyozom. Mindig van egy palack víz mellettem, időnként belekortyolok. Ujjatlan, könnyű ruhát vagy csak egy pólót veszek fel. Szerencsére volt egy kis lehűlés a napokban. Jó dologként értékelem.

Ért egy másik jó dolog is a napokban. Elromlott a mosógépem. Na, nem ez volt a jó dolog. Hangosan zúgott, mikor adta ki magából a vizet, és csak vékony sugárban jött ki belőle a víz.  Nem értek hozzá, nem tudtam mi lehet a baja. Sikerült egy szerelőt szereznem. A tudakozót hívtam fel, ők adták meg egy helyi szerelő telefonszámát. Már felkészültem arra, hogy kell vennem egy új mosógépet, és hogy az mennyi gonddal fog járni. Aztán a szerelő megállapította, hogy csak a szűrő tömítődött el. Kitisztította, és megszűnt a probléma. Örültem neki. Tanulság: Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy csak egy egyszerű problémáról van szó.

Múltkor taxival elmentem a postára. Úgy döntöttem, hogy visszafelé már gyalog jövök. Nem mondom, hogy könnyű volt a legnagyobb hőségben megtennem az utat.  Elszoktam a gyaloglástól, néha úgy érzem, hogy szinte félek menni. Gyenge vagyok, attól tartok, hogy útközben fogy el az erőm. A gyengeség bizonyára a sok fogyás és az állandó otthonlét eredménye is. Szerencsére találkoztam egy volt kolléganőmmel. Beszélgettünk, és közben kérés nélkül elkísért egy darabon a hazafelé vezető úton. Biztonságérzetet adott a jelenléte. Örültem, hogy gyalog hazaértem. Ez is egy jó dolog volt, ami mostanában velem történt. 

Múlnak a napjaim csendben, apró, jó és rossz dolgokkal együtt.

Hársfa

Az elmúlt percekben nem is volt annál jobb, mint érezni a hársvirág illatát így Pünkösd vasárnap délután, amit egy-egy kósza szellő hozott felém, mikor kiültem az erkélyre, hogy némi levegőhöz is jussak a nap folyamán. Közben megszólalt egy galamb is, turbékolt, monoton hangon adta tudtára a világnak, hogy él, miközben megpihent a fán.

Marad számomra az erkély szokás szerint, igaz, hogy délután nem süti a Nap, és az, hogy napfényhez is jussak nem adatik most meg. De így is jó. 

Magamhoz vettem a kávém, és élveztem az illatokat, a hangokat és a látványt, amint egy anyuka kézenfogva a kisfiát átment az úton. Szépek voltak, jó volt őket látni.

Nem lett olyan kánikula, mint amit ígértek, de ezt egyáltalán nem bánom. Így sokkal kellemesebb az időjárás.

Jó hétvégét ( ami még megmaradt belőle) és Pünkösd hétfőt kívánok mindnyájatoknak.

Pipacsok

Azt hallottam az időjárás jelentésben, hogy jövő hét második felében akár 36-37 fok is lesz. Igazi kánikula ígérkezik. Most még élvezhető a benti kellemes hőmérséklet. Nem tudom bejön-e a jóslatuk, tévedhetnek a meteorológusok is.

Most borult az idő, az eső is esett, 14.5 fok van vasárnap délután. Kicsit hűvös van, de én raktározom magamban ezt az érzést arra az időre, mikor majd nagyon melegem lesz a lakásban. Kellenek a jó emlékek, szerencsére sokszor meg is adatnak.

Szombaton mentünk az autóval, és én nézegettem a pipacsokat. Régen, mikor sétálgattunk, egészen közel tudtam menni a pipacsmezőkhöz, most csak így autóból láttam őket, de így is magával ragadott a látvány. 

Ezt a képet egy valamikori sétánkon készítettem, mikor még kézközelben voltak a pipacsok, és meg tudtam simítani őket. Finom, selymes az érintésük, szeretem őket.

Szép volt, jó volt, igaz volt.

Augusztus

 

A fényképezőgépet felfelé fordítom egy kattintás erejéig. Belesüt a  Nap. A lehúzott redőnyeimet nézem  az erkélyemen, tudom, hogy bent árnyékossá teszik a szobákat, és ez jólesik majd a kinti még egyelőre mindig erős fény után, pedig már augusztus van.  A nyár vége közeledik. Hamarosan arról fogok majd írni, hogy a napfény már nem olyan erős, hanem kissé fátyolosan tompább, mint volt.

A meleg arra is jó, hogy a téli kabátjaim hamar megszáradjanak. Majd télen emlékezni fogok arra, hogyan veszítették el a bennük lévő vizet egy nyári napon, és milyen időjárás volt, mikor  kint lógtak az erkélyemen, és a meleget magukba szívták. Mintha ezt a meleget is adnák majd át télen nekem. 
Augusztus van, még pár hét és elkezdődik  a szeptember,  az  ősz kezdete. Rohan az idő, gyorsan eltűnik egy év, és egymás után telnek el örömmel, de szomorúsággal is vegyítve. Semmiképpen nem múlnak el az évek nyomtalanul felettünk, hol jobb, hol rosszabb nekünk. Mi sem vagyunk mindig tökéletesek, hol ilyenek, hol olyanok vagyunk.

De éljünk még tovább, megérdemeljük, elvégre erre születtünk!

Apró történet

Ez az esemény akkor történt, mikor még nagy kánikula volt.

Mikor egyszer Borka tanácsát alkalmazva egy vizes törölközővel a nyakamon ültem a számítógép előtt, M. megkérdezte, hogy akarok-e egy jégkrémet. Megkérdeztem tőle, hogy van-e itthon. Ugyanis úgy tudtam, hogy nincs. Valóban nem volt, de azt mondta, hogy  felöltözik, és elmegy a boltba, hogy vegyen. Persze, hogy megörültem.

Aztán megérkezett, és megettünk egyet-egyet. Finom volt. A másik kettőt tartogattuk másnapra. Volt minek örülni a következő napon is, mégha nem is nagy dolog, ami az örömöt okozta. 

Valahogy így is lehet szebbé tenni egy nyári délutánt, hogy valaki törődik velünk, megteszi a ki nem mondott gondolatainkat, és mi azt köszönettel el tudjuk fogadni.

Ez egy egészen apró történet, de a szívünkben naggyá válik az öröm egészen kis pontja, mely beépül az emlékeinkbe, és van mire gondolni, ha éppen rosszabb napunk van, és amikor nem teljesülnek váratlanul a bennünk rejlő vágyaink kérés nélkül is.

Történések

Hőségtől gyöngyöző homlokkal azon gondolkozom, hogyan tehetném elviselhetővé a kánikulát. Már mindent kipróbáltam, amit valaha olvastam, hallottam, láttam. Végül rájöttem, hogy igazán jobb csak akkor lesz, ha elmúlik a nyár. Addig mindig vissza fog térni a kánikula. Kivárom türelemmel, addig kibírom valahogy. Írhatom ezt többes számban is: kibírjuk valahogy. 

A gyümölcsök hűvöse is segít. M. minden ebéd előtt egy órával megeszik egy almát. Ha együtt vagyunk az adag megduplázódik. Jólesik a nagy melegben. Elvégre naponta egy alma távol tartja a doktort is. :) " One apple a day keeps the doctor away."  Ezt is figyelembe lehet venni. Más gyümölcs is kerül az asztalra a hűtőből.

A sokáig csukott ajtók megnyílnak végre újra és újra, tőlük utcák, utak vezetnek valahova, akár egy görög étteremhez is. Ott is nyitva állt már az ajtó, és ránk várt, hogy Souvlakival, Baklavával és egy finom kávéval megünnepeljük a vasárnapot. Az ünneplés módjai ( mit, mikor és hogyan) találékonyság és tapasztalat kérdése, mint ahogy a kánikula elleni védekezés is az. Igaz, hogy nem túl sok sikerrel.

Az utcák és utak emberekhez is vezetnek már szerencsére, nemcsak épületekhez. Találkoztunk az ifjú házasokkal és Thomas bátyjával is. Végül nála kötöttünk ki, és estébe nyúlóan megnéztük a fiatalok által a Salzburg környéki hegyekben a nászúton készült képeiket, videóikat.

Telnek a napjaim örömmel, örömtelenül, vidámsággal, vidámság nélkül, szorongással vagy anélkül, erővel, erőtlenül, hirtelen jött sírással vagy  sírás nélkül.

Akármi is történjen mindig várom, hogy még sokáig eljöjjön egy új nap, mert a könnyek felszáradnak végül, és az örömtelibb napok veszik át a hatalmat felettünk. 

Így legyen, ezt kívánom nektek is. 

                                 

A hosszú

hőség után kicsit lehűlt a levegő. 24 fok van, és néha beborul az ég. Kitártam az ablakokat. Hadd hűljön le kicsit a lakás! Kis szellő is lengedezik kint, mekkora  megkönnyebbülést okoz ez is. Meglengette a függönyt, keresi a szellő befelé az utat. Milyen örömöt is tud okozni az időjárás, annak ellenére, hogy bosszantani is tud. Viszont elég, ha kicsit megkönnyíti az életünket a kánikula után, máris jobban érezzük magunkat, és áldjuk a változást.

Hogy miért tudom németül, hogy középfülgyulladás (Mittelohrentzündung) az azért van, mert le akartam fordítani M-nak. Délelőtt ugyanis orvosnál voltam. Ott kiderült, hogy középfülgyulladásom van. Kaptam rá cseppeket. 5 napig 3x csepegtetni kell,  és 10 napig nem mehet bele víz. További panasz esetén vissza kell mennem. 

Újra feladatot kaptam az egészségemmel kapcsolatban. Mikor el akarom felejteni, hogy más baj is lehet vele, mint ami van, mindig valami közbejön. Próbálom könnyedén kezelni a problémákat, mert ha sokat gondolok rájuk, akkor az a lelkivilágomat is lehangolja. Nincs rá szükségem. Igazán nincs!

Most valami másról is szóljon még a bejegyzés: 

A nyárhoz hozzátartozik a cseresznye. Milyen szép és finom tud lenni. Az érettek bordó fénye arra csábít, hogy a számba vegyem őket.

Gyerekkoromban még jobban szerettem, mint most. Igazi gyerekkedvenc a szépségével és ízével együtt. A fülemre is akasztottam, ahogy sokan mások is megtették. A természet adta fülbevaló jó játék volt, utána nem úszta meg a gyümölcs, végül a számban végezte a "v" betű alakú szárakon lógó páros cseresznye.

Levendula

Szeretem, ha van itthon a kis vázáimban, van több helyen is lakásban. Szeretem a levendulaolajat és a szappant is. Van fehér levendula is innen nem messzire egy bank előtt, az utcát díszíti. Van levendulás bögrém is, még Kőszegen vettem nagy örömmel. Levendula díszítéses papírszalvétám is van. Jól fel vagyok szerelkezve mindennel.:)

Tetszik a színe is, ha találok az utcán, akkor elmorzsolgatok egy szálat az ujjaim között, és szagolgatom. Ma is megtettem, és nagyon jól esett, mélyen beszívtam, és örömmel raktároztam el magamban az illatát.

Kellene tartani a szekrényemben is, de odáig még nem jutottam el, de ami késik, nem múlik. 

Egyszer vettem egy kis levendulás párnácskát is. Levendulaszínű, fehér pöttyös anyagból készült a párna, itt van a számítógépem mellett. Néha meggyömöszkélem, és akkor jön ki belőle az illat.

Egyik kedvencemben, Thomas Mann: A varázshegy című regényében Hans Castorpnak egy zöld levendulaszappana volt a tisztálkodásához:

"Hans Castorp attól tartott, hogy átalussza a reggelit. Olyan kimerült volt előző este; de korábban talpon volt, mintsem kellett volna, s így volt ideje bőven, hogy tüzetesen elvégezze reggeli szertartásait  - rendkívüli civilizált szertartások voltak ezek, egy gumikád, valamint zöld levendulaszappan és hozzátartozó fürdőkefe játszották benne a főszerepet..."

Egyszerűen szép, nem hivalkodóan kedves növény. 

Hozzátartozik a Balatonhoz is, főleg Tihanyhoz és Dörgicséhez. Nem tudtam soha ellenállni neki, és egy-egy szálat betettem a gomblyukamba és a hátizsákom zsebébe is, míg sétáltunk.