Karácsony

23-án, szombaton ültem az ablak mellett, és néztem a hóesést. Erős szél kísérte, keverte a pelyheket, és a háztetőket gyorsan fehérré változtatta a hó. Arra gondoltam, hogy az előrejelzés szerint elolvad Szentestére , de az én hangulatomat akkor a fehérség még inkább ünnepivé változtatta. Már csak egy nap volt hátra.

A Szentestét M-mel töltöttem nála kettesben. Délelőtt feldíszítettük a fáját, én már a másodikat, mert pár nappal előtte a sajátomat is feldíszítettem. Késő délutánig hallgattuk még a telefonjaink pittyegését, fogadtuk az utolsó jókívánságos üzeneteket. Aztán elcsendesedett minden, csak a karácsonyi zene szólt halkan. Szép volt az este a karácsonyfa fényeinél.

Karácsony első napján nem volt főzés, egy étterembe mentünk nyolcan, utána a kávé, az édesség és az ajándékozás már M-nél volt. Estig beszélgettünk, és gondoltunk a pici májusi érkezésére, és hogy jövőre már egy kisbaba is kerülhet ajándékként a fa alá. M. fiatalabbik fiánál kisfiú fog születni.

26-a délelőttjét még M-nél töltöttük újra kettesben, megebédeltünk, és a délután már nálam volt. Így a karácsonyt mind a két helyen ünnepeltük, nem volt senki sem egyedül, összegyűlt a család. Legyen mindenki együtt jövőre is! 

Remélem, hogy nálatok is úgy telt a karácsony, ahogy elterveztétek. Szívből kívánom, hogy így legyen.

Karácsonyra

Már nem jövök, és nem írok a blogomba az ünnep előtt, így most szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni minden hozzám látogató barátnak és olvasónak. Mert sokukra már barátként tekintek, akiknek lehet írni, gondolatokat, érzéseket, hangulatokat megosztani, olvasni náluk, átérezni a fájdalmukat és örömüket. 

Jól telt ez az évem, és ehhez ti is hozzájárultatok. 

Legyen szép és meghitt az ünnepetek!

 

Szeretettel: Éva  

Karácsony

Eltelt a karácsony, és én nem voltam egyedül. 23-án eljött M. és másnap a szentestét együtt töltöttük nálam. Előtte még M. meglátogatta az édesanyját az öccsével együtt. Neki még él az édesanyja, nem úgy, mint nekem. 

Halat csináltam vacsorára, és csendesen, békésen telt az este a karácsonyfa mellett.

Karácsony első napján reggel elmentünk M-hoz Ausztriába, nem volt problémás a határátkelés. Be kellett mutatni a 3 oltásról az igazolásokat, és már mehettünk is. 

Egy görög étteremben ebédeltünk karácsony első napján M. családjával, nem volt így gond a főzéssel. 

A kávézás és a süteményezés ( ez utóbbiból kimaradtam a cukorbetegségem miatt) már az ő lakásában volt. Sokat beszélgettünk, és csak apró ajándékokat adtunk egymásnak, nem csináltunk belőle nagy ügyet. 

Ott voltak M. fiai, az egyik fiú felesége, az ő testvére és az édesapjuk. Heten voltunk összesen. 

Anyu nagyon hiányzott. Visszaemlékeztem a vele együtt töltött karácsonyokra, és kicsordultak a könnyeim. A szentestét mindig együtt töltöttük, olyankor mindig nálam aludt. A következő napot már nála töltöttük, együtt ebédeltünk, és nagyon jó volt.

Karácsony másnapján és az azt követő napon még együtt voltam M-nal nála. Tegnap, kedden hazajöttünk hozzám, és ő még itt marad velem egy békében eltöltött napig.  

A következő  karácsony remélem már Covid nélkül telik, ez a egyik legnagyobb vágyam, hogy nyugodtan, kockázattól mentesen találkozhassunk  a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, a többiekkel.

Kívánok nektek egészségben gazdag, boldog új évet, és azt, hogy váljanak valóra a terveitek, vágyaitok.

Kívánság

Kívánok szép és áldott karácsonyt mindenkinek. 

Legyen olyan, amilyennek elképzeltétek, és meg is tettetek érte mindent.

Advent útja vezetett idáig, remélem, hogy az is szép volt, nyugalomra, örömre, szeretetre hívogató. 

Megérkeztünk.

Eltelt

a karácsony. Voltak félreértések, helyzetek tisztázása. Ki kihez megy. Természetesen fordítva tudtuk, aztán átbeszéltük, és nálam találkoztunk. 
Esemény!
Szarvasdíszítéses mániám  van, így esett, hogy ugyanazt a plédet vettem meg korábban, mint amit anyutól ajándékként  karácsonyra. De legalább más színűt, és az javít a helyzeten. 
Másnap jött Martin is a srácokkal, velük is ünneplés. Karácsonyfa mellé virág is járt( Éva nap).
Nem folytatom tovább, olyan volt a karácsonyunk, mint amit az ember kíván, végül meg is kapja, és örül neki.

Karácsony

Szenteste és karácsony első napján Anyuval voltam, beszélgettünk, énekeltünk, ajándékoztunk, a másnapot Martinnal és a srácokkal (fiatalemberekkel) töltöttem, akikkel ebéd után gyertyát készítettünk ajándék viaszlapokból, szudokuztunk, römi is volt, mert játszani jó. 
Ezeken kívül volt az ünnepben csend és nyugalom, de még a legelején a sírás határáig sodró szavak - néha elég egy mondat is -, hogy aztán végül rendezzük az ügyet, és visszakapjuk a békét, a megbocsájtás által, melyre oly nagy szükségünk van. Az ünnep egyben hétköznap is, csak fényesebb, készültünk rá, sebezhetőbbek vagyunk, és jobban fáj, ha mást kapunk, mint az általunk felépített idilli terv, amiről tudjuk, hogy nem létezik.
Ajándékként megkaptam többek között dédanyám több mint 100 éves (1905-ös kiadású) imakönyvét a beírásaival, és az általam választott illatot is ajándékba, még pár kisebb ajándék is volt, mert megbeszéltük, hogy nem esünk túlzásba. Könyv volt természetesen.
Ételben éreztük, hogy mikor kell visszafogni magunkat. Egyébként pedig karácsonykor nem diétázik az ember, így bele is törődtem, hogy több volt mint máskor. 
Szerencsére lesz advent is, karácsony is, mert jó hogy vannak ünnepek. Jézus megszületett, és a szeretet is létezik. Ki mit akar ünnepelni ezekben a napokban azt válassza ki, és legyen elégedett a választásával.

Advent 24.

Eljött! 
A hálás várakozás meghozta az ünnepet. 
Ne törekedjünk a tökéletességre, az úgyis szubjektív. 
Azt nem mondom, hogy nem fáradtam el (elviselhető), de készen állok az ünnepre lelkileg is, és egyébként is. 
Az előbbihez kellettek a léleképítő sorok, fehéren fénylő erő*, csend, a fények, a karácsonyi hangulat egyéb ismert kellékei.
Az utóbbihoz kellett egy hosszú lista, kitartás, és főleg az, hogy az iskolákban időben elkezdődött a karácsonyi szünet. Volt időm, enélkül lehet, hogy nehezebb lett volna. Tulajdonképpen ez a pár szabadnap nagyon kellett, hogy ne rogyjak le a kelleténél korábban. Bár mindig annyi erő van bennünk, amennyi kell, de mégis...
Ma korán keltem, mert a kenyeret megvenni fontos volt, már nem akarok többször boltba menni a mai napon. A vacsora félig kész, de annak még nem is kell készen lennie. Ég egy mécses mellettem, míg írom ezt a bejegyzést. A fény kell - az végig kellett- és békés gondolatok!

Itt köszönöm meg a látogatásait az ismeretlen ismerősöknek, Nektek. 
Jó volt más életébe és gondolataiba is belenézni. Ezt is köszönöm, és ezt is Nektek. 

Most egy kicsit elcsendesedem.

*„Fehéren fénylő erőnek lássuk magunkat, melyhez közvetlenül vagy hírnökök által szól az Isten.”

Brenda Ueland

Legyen áldott mindenki számára ez az ünnep! 

Karácsonyról 4.

Még visszatérek a karácsonyra, ami  a képeken még nem volt fehér. 
A második napon a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Ajándékoztunk, majd ebéd után sétáltunk az erdőben, és hogy ne legyen laza lépegetés a sétánk, felmentünk a TV toronyhoz és a Károly-kilátóhoz is.  
Én hegymenetben szuszogtam ( ebből is látszik, hogy nem igazán én szorgalmaztam a felmenetelt) , de azt is tudtam, mennyire kell egy kis erőfeszítés a friss levegőn az ünnepi bentlétek után. Önmagamtól csak úgy nem szoktam hegyre felkaptatni.:-) Rosszul teszem.
Aztán otthon lazítottunk. Mindenki lehuppant egy fotelba, csak háziasszony szorgoskodott.Tulajdonképpen szeretem ezt a feladatot.
Teáztunk, beszélgettünk, majd elkezdtünk kártyázni, és a játék meg is valósította örök feladatát. Voltak nevetések, beszólások, győzelmek, és nem véresen komoly revansok.
Este elkezdett esni a hó, az idei első. 
Tapsoltam örömömben.
Mégis lett fehér karácsonyunk!

Karácsonyról 3.

Van valami régen elvesztett hangulata számomra az állomáson történő várakozásnak. Régebben gyakrabban tettem, és tegnap olyan jó volt az órát és a hosszú síneket, a várakozó, érkező, induló embereket nézni úgy, mint régen. Kotorásztam elő a vele kapcsolatos emlékeimet, mint a képeslapok küldésének és érkezésének valaha volt élményét. Igaz, most is küldtünk egymásnak, nem hagyjuk veszni a szokást.

Tudtam, hogy a tegnapi 17.41-kor érkező vonaton rajta lesz, akit várok.

Hazafelé sétáltunk, és betértünk egy templomba is.

Este olvasunk, énekeltünk, beszélgettünk. 
Így telt karácsony első napjának estéje.
Minden úgy volt, ahogy lenni szokott, de nem is akartam mást!

Karácsonyról 2.

Tegnap, karácsony első napján anyunál ebédeltem, vetett Luca napkor búzát magának is, nekem is, és ki is kelt karácsonyra annak rendje és módja szerint. A hagyomány szerint jó lesz a termés. 
Így legyen!
Hozott szentestére almát, diót, fokhagymát az asztalra, elvágtuk az almát ezúttal is ketté, mert ketten voltunk, ettünk is belőle , hogy jövőre is együtt üljünk, kóstoltunk a dióból és a fokhagymából is a szépségért,  az egészségért és a gonosz (csak nem ólálkodik itt? ) elűzése érdekében. Jézus, Mária és József ott volt a fa alatt és mindenhol.
Illatozott a mézes sütemény az asztalán, volt aszalt szilvával töltött pulykamell, de a legnagyobb ajándék a folytatódó béke és a csend volt.

Karácsonyról 1.

A szenteste mint máskor csendben anyuval, az ego mindkettőnk részéről nagyon messzire volt, bár mostanában egyre inkább kimenőt kap, és talán jól érzi magát valahol máshol, vagy legyengülve üldögél valahol.
Együtt reggelizünk, anyu visszament már, előkészíti az ebédet( már készen van, melegíteni kell csak), amit én most legszívesebben kihagynék, mert ugye a kevesebb több, és a gyomrom is ezt mondja. Könnyű ebéd lesz szerencsére, az együttlétre fektetjük a hangsúlyt.
Estefelé jön M. vonattal, kimegyek elé az állomásra, szerintem ma este beszélgetés és az ajándék könyvek olvasása lesz, ugyanis kölcsönösen azt kértünk egymástól.Tavaly is jó esténk volt így.
Holnap dél körül csatlakoznak a fiúk, ajándékozás, megebédelünk, séta is lesz, és kávézás után előkerül valami játék, szerintem ahogy az utóbbi években is: sokat nevetve kártyázunk.
Thomast nem hagyjuk mindig nyerni ! :-) Részemről mindegy ki nyer, azt figyelem majd, hogy jól érzik magukat.

Advent 24.

"Örömödre lesz, és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén."

Lukács 1.14

Vége is, kezdődik is, még csináltam volna tovább a készülődést, benne lettem volna a várakozásban. De az is jó, mikor itt van, amire vártunk. Most már tényleg csak bele kell helyezkedni, ott valahol a közepén ellenni a többiekkel, a megszokott tevékenységekkel, majd lenyugodva mélázgatni kis Jézus születéséről.
Minden nap írtam valamit, és jó volt csinálni az adventi kalendáriumot, de jó volt olvasni is őket, minden adventi bejegyzést bármilyen formában. Hozzátartozott a készülődéshez, hozzátartozott a várakozáshoz, lehetett várni az írásokat, a képeket is, és olyan jó, hogy végül mindig megszülettek. Ha nem reggel, akkor napközben, ha akkor sem, akkor este. Jászol-meleget adtak nekem! 
Köszönet érte a blogosoknak!

Áldott karácsonyt kívánok minden erre járónak!

Az első nap és a második nap története

25-én jó volt anyu tortáját megkezdeni, és nála ebédelni. Amilyen zűrös volt ez az év, van abban egy kisebbfajta csoda, hogy együtt vagyunk még. Benne is volt tumor, bennem is, de  még megvagyunk, kicsit kényeztettük is egymást az ünnep örömére.
Aztán megállapítottam, hogy jó a vasútállomáson várakozni valakire, közben nézni a kivilágított vonatokat, a benne ülő vagy a peronon álldogáló utasokat. Jó meglátni végül a pontosan begördülő vonatban a számomra megérkezőt is!
Eljött karácsony másnapja, ma délre megjöttek a srácok, és elmentünk ebédelni. Ajándékba kaptam, hogy nem kellett főznöm. Thomas finoman jelezte, hogy micsoda dolog az, hogy régen találkoztunk. Igen, igaza van. Van két "készen kapott fiam"sok éve, és ez jó! Anyjuk helyett ugyan nem vagyok anyjuk, de szeretem őket. Tudják is ez ők jól, és ott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyatuk legutóbb, szerencsére így van ez mindig! Egyébként napra készen tudunk egymásról mindent, de a személyes találkozás jó!
Jött egy váratlan vendég is délután örömömre M. öccse személyében.  Mivel ízlett neki a magyar bááájgli, hóna alatt egy egész rúddal távozott.:-)
Kávé, tea, süti, sok beszélgetés, ajándékozás, egy mécses, két mécses, sok mécses... Az ajándékozás végül jól sikerült, kár volt annyit problémázni rajta korábban.
Tudom, hogy Thomas újra randizik, és azt is, hogy Markus még nem. Egy kicsit belementünk magánéletbe.
Aztán a maradék süti összepakolása a torkosabbik számára, és búcsúzás.
Majdnem vége a karácsonynak.

U.i.: Holnaptól nagyon-nagyon visszafogom magam az evésben! 

Szenteste

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus,a Dávid városában.

                                                                                                                           Lukács 2:8-11

A szeles, gyertyafényes este és éjjel, minden hagyományával, elenyésző újításaival, békében, nyugalomban telt! Éppen úgy, ahogy terveztem. 
Kis süteménnyel és kávéval a számban üldögélek itt, bepislogva más szentestéjébe a blogokon keresztül. Már aki eddig hozzáfért a gépéhez, mert a karácsonyi elnyúló közös reggelik fontosak. 
Mi túl vagyunk rajta Anyuval, aki már hazament, de mielőtt elpakolnék és elmosogatnék( ismétlődő hétköznapi cselekedet az ünnepben), ülök még  itt pár percet közeli és távoli, online, sőt, offline társaságotokban is, mert korábbi bejegyzéseitek azért itt vannak.
Anyunál ebédelek, nála lesz a délután, M. elé pedig a 17:41-es vonathoz kimegyek az állomásra.

Jókívánság

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves blogos társnak és családjának!

Prózaibb dolgok: 
Sikerült mindent úgy elrendeznem, hogy reggel csak kenyeret kellett vennem már, az előre el nem készíthető ételeket délután megcsinálnom, és persze magam rendbe szednem, ami leginkább zuhanyozásból és hajmosásból áll  majd. Nem sok időt igényel.
Teszek újra körömvirág kenőcsöt is majd a jobb kezem hüvelykujjára. Munkahelyi karácsonyfa díszítéskor megsérült, most a körömágy be van gyulladva, és kínlódtam vele eléggé a mostani készülődésben. Hogy tud egy ilyen kis sérülés fájni!
Most már csak nyugalomban szeretném fogadni és eltölteni  a karácsonyt minden hagyományával és kevés újításával. Idén kicsi lesz a fa, ez is újítás. 
Egyelőre úgy érzem, hogy jó döntés volt. E köré fogunk gyűlni, ezt fogjuk szeretni.
Szerettem az eddig elvezető időszakot, megköszönöm azoknak is, akik blogjaikkal is hozzájárultak ehhez az érzéshez.

Munkahelyi karácsony

Sok-sok éve én csinálom  a kollégiumban a karácsonyi műsort. Valahogy az emberre ráragadnak a feladatok, melyek aztán évről-évre megtalálják. 
Van előnye, mert egy idő után kisujjból rázza ki, és pár évig ugyanazokat a gyerekeket is meg tudja kérni, ha jól csinálják, és ők nagyon jól! Igaz, más-más műsort állítok évente össze, de minden nagyon olajozottan megy már kevés próbával, ahogy idén is. Jövőre új szereplőket kell keresnem, mert a mostaniak elmennek. Elég kevesen vannak vállalkozók, de már vannak elképzeléseim.
A közönség pozitív visszajelzése pedig az, hogy a dumagép és poéngyáros fiúk is csendben voltak, gyakorlatilag egy pisszenés nélkül ment le a műsor. Nagy szó!
Mire eljön az igazi, az otthoni karácsony -mert az az igazi-, addigra egy fát már feldíszítünk a munkahelyen, le is szedünk, próbálunk munkahelyi Mikulás után karácsonyt is, és még mindig meghatódunk egy-egy telitalálat vers- vagy idézetsoron, a halk gitárpengetésen, míg sisteregnek a csillagszórók, mert az olyan angyalian békés.
Az ebédlő sarkában pedig tegnaptól ott van a közös fa egészen addig, ameddig szétszélednek majd hétvége előtt a gyerekek, hogy megkezdődjön végre a szünet az otthoni ünneppel.

Olyan

kevés kell, hogy az ember örüljön, úgy igazán, mélyen, fülig érő szájjal. Kevés és mégis sokat adó, ebben van a titok. Elég meglátni egy borítékot a ládámban, hogy jó érzések töltsenek el, és régi borítékok, bélyegek, címzések öröme előjöjjön egy másodperc alatt.
Alig várom, hogy fölérjek, és kibontsam, mert csak úgy felszakítani nem akarom útközben a lépcsőn a borítékot. Hogy néz majd ki utána? 
Aztán olvasás után a lapnak keresek egy megfelelő helyet, lehetőleg közel a számítógéphez, hogy sokszor lássam. 
Köszönöm szépen, Márta! Nekem is van már havat néző Micim, pedig most se havam, se saját macskám.:-)

Visszaemlékezés

Az ünnep mindig a már megszokottak évenkénti újraélése, de az apró változtatások színt adnak bele vagy beépülnek. Részemről megtartom a megszokottat, de színesíteni is óhajtok. Valahogy így van a hétköznapokban és magában az életben is. Ráaggatjuk a változtatásokat a már meglévő zsinórjára.
Nyitott is vagyok, zárt is maradok, attól függ éppen kivel ünnepelek. Van aki elfogadja a változtatást, van aki kevésbé, így nekem mind a kettőből juthat.
Még egy-két kép a szilveszterről és az új év első napjáról:
Sokan gyűltünk össze a sportcsarnokban a koncerten ( kosármeccsek hangulata is előkúszott emlékeimből), a pezsgő elmaradt éjfélkor, és az aszu is csak hirtelen ötlettől vezérelve került le az áruház polcáról a vacsorához. A józan élet és anyagiak miatt nem sűrűn fogy nálunk! :-), de mióta Tokajt nem is egyszer meglátogattuk, azóta megkedveltük az egyedien édes ízét.
"Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél..." -jutott nekem egyébként még eszembe róla.
Lencseleves volt jan.1-én, Anyu a hagyomány híve, nála ebédeltem. Kis malacka és kéményseprő- adjunk esélyt a szerencsének alapon- is volt az asztalon egy karácsonyi angyal társaságában. Anyu kedvenc copfos angyala, tavaly vettem neki, és azóta dédelgeti, hurcolgatja!:-))) 
Elmúlt a szép ünnepi időszak, mától már munkahely.
Tudtam, hogy így lesz, bele fogok törődni nehezen, és várom a következőt.

Karácsony 3.

26-án reggel is 9-kor ébredtem, reggelizés, majd a lakás és magunk gyors rendbe szedése után az egyre jobban szakadó esőben kimentünk a fiúk elé az állomásra. Nem éppen ilyen egy karácsonyi idő, de végül is szeretem az esőt, esernyő is volt, állomásnak és autónak is van/volt teteje. Alig áztunk meg.
Megebédeltünk egy étteremben (M. ajándéka, hogy ne kelljen főzni), majd itthon folytattuk az ünnep hátralévő részét: desszert, kávé, ajándékozás, közben beszélgetés, zene, újra beszélgetés, ajándékok használatba vétele, utána elő a kártya. Tavaly is kártyáztunk, "mert a játék még jobban összehozza az embereket." Idézet Thomastól.
Tényleg jó a játék, lehet nevetni, bosszankodni, de azt is csak játékból, lehet elhatározni, hogy most én győzök, de ugye amellett, hogy tőlünk is függ a végeredmény, még attól is függ, hogy  milyen lapokat osztanak nekünk.
Meg aztán volt aki 4 még az elején kiosztott jokerrel sem tudott győzni, volt aki nem is igazán akart, mégis sikerült neki, mert csak élvezte, és nem görcsölt rá.
Na, tessék, majdnem olyan, mint az élet!:-)

Karácsony 2.

Dec. 25-én Anyunál ebédeltem, csak melegíteni kellett a már korábban elkészített ebédet, a paprikás csirkét. Karácsonykor nem szeretünk sokat a konyhában lenni, tehát előre dolgozunk.
Délután még beszélgetés, kisebb belealvások a mondandóba. Békében elvoltunk, ami  a különböző egyéniségek számára nagy adomány. Megnéztem Anyu ismerős karácsonyi díszeit, mindig erősítik az otthon érzetet. Idén csak pár fenyőágat díszített fel, körberakta kedvenc képeslapjaival, angyalkákkal, mécsesekkel. Szenteste úgyis nálam volt, ahol fa is van.
M. este 6 körül jött, elmeséltük egymásnak a külön töltött előző nap történéseit, utána vonzottak  a karácsonyra kapott könyvek, és nekiálltunk olvasni.Nagyon jó a fa melletti olvasás, a pislákoló fények. Én borsmenta teát is csináltam, használ a gyomornak és az epének.
Ma reggel 9-ig aludtam, szerintem most jött ki rajtam a karácsonyi készülődés és az ünnepkor jellemző érzelmi túlfűtöttség fáradtsága.