1865-ben ezen a napon adták át ünnepélyes megnyitó keretében a Magyar Tudományos Akadémia székházát, az Akadémia palotáját.
Már
1831 óta működött az Akadémia különféle bérelt helyeken, de
a nemzet ügye volt, hogy végre legyen méltó épülete annak az
intézménynek, amely a magyar nyelvet, magyar kultúrát és
művelődést szolgálja. Az is fontos volt, hogy közadakozásból
épüljön fel az Akadémia háza.
1860-ban kértek terveket akkori neves építészektől, magyaroktól és külföldiektől, hosszadalmasan zajlott a pályaművek elbírálása, mert a döntéshozók sokáig nem értettek egyet az épület stílusát illetően. De végül győzőtt a neoreneszánsz – mármint ami a stílust illeti, és egy berlini építész Fíriedrich August Stüler tervét hirdették ki megvalósításra érdemesnek. A tervezett méretekből valamelyest le kellett faragnia, hogy csökkenjenek a költségek.
Az építkezés 1865-re fejeződött be, az ünnepélyes megnyitó gyűlést december 11-ikén tartották.
A Vasárnapi Újság így tudósított róla:
„Decz.
11-én történt először, hogy a tudománynak ez ünnepét azon
palota sugárzó csarnokaiban ülték meg, melyet a nemzet lelkes
áldozatkészsége emelt szellemkincsei őreinek. E palota, mely
legdíszesebb terünk ékességét képezi, be van fejezve s az
épület nemes arányai a kedvező térviszonyok folytán, teljes
érvényre juthatnak.”
Valóban ékesség volt és ma is az.
A
belső udvaron áll egy vadgesztenyefa, a hagyomány szerint még
Arany Jánosék ültették annak idején, amikor a főtitkári hivatal melletti lakásban laktak. Szegény eléggé csenevész, főleg ahhoz képest, milyen nagyon idős, de az őt bekerítő épület árnyékában csak nyújtózkodni képes már vagy százhatvan éve. Olvasom, hogy a jövő
évi 200 éves jubileum alkalmából megújul az épület, nagy lendülettel
folynak a felújítási munkálatok. Ugyanott azt olvasom, hogy a
belső udvarra parkolót és kerékpártárolót terveznek –
azonnal a gesztenyefa jutott eszembe. Elférnek-e körülötte az
autók, és egyáltalán: hogyhogy autók lesznek körülötte? Elfér-e, nem károsodik-e a fa a parkoló közepén? Olyan szerencsés voltam, hogy éveken át ültem Arany János szobájában,
pont szemben az eredeti cserépkályhával, és az ablakból
egyenesen a gesztenyefára láttam. Az udvar nem nagy, a közepén
álló fát vajon beleszámították a tervezésbe? Megmondta-e nekik valaki, hogy az nem akármilyen fa? Vajon megmarad-e? Vajon áll még?
3 megjegyzés:
A szimbólumok ereje! Csak néha az ismeretek hiányoznak hozzá, hogy átérezhessük őket...
A fák nemszeretete ennek a rendszernek az egyik alapattribútuma. Így minden - általad is feltett - "él-e még az a fa"-kérdéstől félek.
Nálunk az utcánk egyetlen igazi szépségét, a 40 éve árnyas oldalt adó gesztenyefasort, mivel magántelken volt és luxusingatlant építettek oda, két év alatt, kitartó nemmunkával kiirtották.
Vagyis az ilyen fákat, ha nem áll módunkban megvédeni, érdemes az álmainkban őrizni, emléküket jelennek venni. Úgy mi sem sérülünk annyira.
Ha módunkban áll megvédeni, abban az esetben bűnösök vagyunk, ha nem tesszük.
Ebben a témában elég radikális vagyok - vállalom.
Egyúttal: Arany János szobájában??? Ez a szoba is megérne egy posztot! ;)
Most láttam egy cikket a felújításról: "A II. ütemben az udvar alatt egy 300 főt befogadó, korszerű technikával felszerelt konferenciaterem készülne el" - úgyhogy a fa biztosan nem marad meg, ha alatta építkezni fognak.
Igen, állítólag a hálószobája volt. :)
Megjegyzés küldése