Ilyenek voltak az új év első percei és első órája Sydneyben, Szevero-Kurilszkban, Tokyóban,  Kusatsuban  és Habarovszkban - aszerint, ahogy ott a messzi Keleten az időzónák szerint sorrendben odaért hozzájuk az éjfél.
(Ajánlatos teljes képernyősre állítani, és hangja is van!)

(ABBA - Happy New Year)

Az Antarktiszon a Casey kutatóállomáson pedig úgy köszöntött be az új esztendő, hogy az utóbbi két nap alatt még csak be sem sötétedett és ez egy jó darabig így is lesz.

Az előző bejegyzés cseresznyefái Japánban, a Shimogou városkához tartozó Yunokami-Onsen vasútállomáson virágoznak.  Ez Japán egyetlen nádtetős állomásépülete.

Az állomásépület helyiségeit a várakozó utasok pihenésére tették alkalmassá. Az egyik helyiségben régi irori, vagyis a padlóba süllyesztett tűzhely van, fölötte akasztóra függesztett vízmelegítő edénnyel. Az edény emelésére és leeresztésére egy rögzített, hagyományosan hal alakúra formált kar szolgál. A másik helyiségben pedig lábfürdő medencét alakítottak ki.

Az irori

A lábfürdő medence

Az állomáshoz tartozik egy haranggal kiegészített óratorony. Nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy vajon a harangjáték naponta mikor hangzik fel, de van a youtube-on egy déli 12-kor felvett videó, ezek szerint délben biztosan eljátssza a maga rövidke melódiáját. 

Ezt pedig vasárnap rögzítettem és mivel a kamera néma, a hangulat kedvéért alászerkesztettem a harangjátékot. Itt éppen két vonat érkezik az állomásra, ez itt elöl bevárja a másikat, az utasok beszállnak, aztán ki-bejárkálnak, főleg fotózni lépnek ki, de végül mégis elérkezik az indulás ideje és szépen kimegy az állomásról mindkét vonat.

A közelben  a Takakura szentélyt a vidék őrző istenségének tiszteletére szentelték és egy nyolcszázéves cédrusfák alkotta ligetben építették fel.

Innen pár kilométernyire van a régi hagyományos építésű nádfedeles házakból álló Ouchijuku, amolyan skanzen-féle látványosság, ennek egyik utcájára is irányul egy webkamera,  napközben láthatjuk, amint a turisták jönnek-mennek a Nanshan utcán. Áprilistól novemberig a fent említett vasútállomástól autóbusszal lehet eljutni Ouchijukuba, ahol amennyire lehetséges, megőrizték az Edo-korból fennmaradt település látványát, a villany- és telefonkábeleket például a föld alatt vezetik. Az Edo-kor Japán történelmének 1600 körül kezdődő, nagyjából 260 évig tartó időszaka volt, a gazdasági növekedés és viszonylagos béke, virágzó kultúra kora. Ekkor lett a mai Tokyo elődje, Edo az ország tényleges fővárosa, miközben a császári főváros Kyoto volt.

Ouchijuku település a 17. századtól kezdve postaállomás volt, ahol megpihenhettek az utazók,  megszállhattak a fogadókban, ételhez-italhoz jutottak a kocsmában, és ha szükséges volt, lovat válthattak és hordárt bérelhettek. A magasabb rangú hivatalnokok és a szamurájok számára külön fogadót tartottak fenn.

Némi kellemetlenség, hogy mindkét kamera valós idejű közvetítését elég gyakran reklámok zavarják és akasztják meg, de ha azt a pár másodpercet kiböjtöljük, az oldal frissítésével tovább nézhetjük az élő adást. Éjszakára a közvilágítást lekapcsolják, hajnalig csak pár fényforrás látható - egyébként 7 órával jár előbbre az óra Japánban.

*************************************

Kis kiegészítés:

Klári kérdezte, vajon gyógyvíz van-e abban a lábfürdő-medencében?  Most utánanéztem és nagyon valószínű, mert a vasútállomáshoz tartozó Shimogou városkát úgy hirdetik, mint több meleg forrásra épített nyitott fürdővel rendelkező helyet. Az itt feltörő alkalikus termálvizet ezekben a fürdőkben és a hozzájuk tartozó gyógyszállókban  neuralgia, bőrbetegségek és reumatikus bántalmak kezelésére alkalmazzák.

Április van, Japánban a cseresznyevirágzás ideje. Így hullanak a szirmok egy kisváros vasútállomásán, így fotóznak ugyanott a japán turisták, és ilyen gesztussal engedte be ma délután a majdnem-szumóbirkózó alkatú kalauz az utast a vonatajtón. :)

Hogy mindez pontosan hol történik, arról majd legközelebb.

(Ez utóbbira különösen érvényes, hogy ajánlatos teljes képernyősre állítani, mert akkor legalább látni a lényeget.)

Egy kis kitekintés jóval távolabbra: Japán, Kawagoe város, Crea Mall. Bevallom, nem sokat tudok mesélni róla. A város a Honshu szigeten fekszik,  nem messze Tokyótól északnyugati irányban, lakosainak száma 33 ezer fő. Kawagoe fő látványossága a Kita-in templom kertjében található 540 kőszobor, melyek Buddha tanait mutatják be. A szobrokat 1782-1825 között alkották. 

Hogy az üzletközpont, a Crea Mall mekkora épület és hogy a kamera által mutatott képen az emberek a pláza belsejében járkálnak-e, vagy netán az utcát látjuk, arról fogalmam sincs. A Google-térképen ugyan megtaláljuk az épületet, de azon kívül, hogy ez egy nagy kockaház egy nagyon szűk utcában, semmi más nem derül ki róla.

A kamera képe nem túl szerencsés, alig videószerű, mert erősen szaggat, de ezért (engem legalábbis) némiképp kárpótol, hogy egy egészen más világ, messzi vidék embereit láthatjuk közelről, civilben, sokat szájmaszkban, meg nap ellen védő ernyővel, egy-egy biciklin kerekezőt, nagy ritkán egy asszonyt leegyszerűsített kimonóban, diáklányokat formaruhában. Talán még annak is érdemes odakattintani, akinek kamaszkori múltjában nem volt egy Michiko, a levelezőpartner középiskolás lány, aki miatt éveken át vonzódott Japánhoz, írásjeleket rajzolgatott és azonosítgatott, és az akkoriban népszerű egy-két japán dalt hallgatta a rádióban. :)

Ez a templomegyüttes egyik épülete cseresznyevirágzás idején:

Ezek pedig a nevezetes szobrok:

(A kamera fölötti kis ablakban lehet próbálkozni a megjelenítés különféle módjával, nekem a Live Feed vált be legjobban, de kísérletezni érdemes a Live Java Viewer vagy a Refreshing Stills lehetőséggel is.)