Esőben

Szinte megállás nélkül esik, és hideg van. Tegnap elővettem a bokáig érő téli csizmám, abban mentem be dolgozni, váltócipő úgyis van bent. Így is vizes lettem.
Előtte takarítottam, volt egy órám a délutáni indulás előtt, beültem kedvenc fotelembe, és elővettem a most olvasott könyvem. Esőverte ablak közvetlenül mellettem, tehát tökéletes volt minden. Nehezemre esett bemenni dolgozni, olyan jó volt így. 
Ma szabadnapos vagyok, délelőtt elintézem amit kell, és délután nyugalom jön várhatón a könyvvel. Hátha egyszer kimegy belőlem  az izmaimba ivódott korábbi fáradtság, és a későbbi készenlétre magamban hordozott feszültség.
Na, ennyi a panaszkodásból.
A gyerekek találtak egy kismadarat tegnap. Szerintem kiesett a fészkéből. Lacikának nevezték el, és csak remélem, hogy megérte a reggelt, míg jött egy olyan kolléga, aki egy ornitológus kör tagja, és van pipettája is.

Szombaton

este templomról-templomra mászkáltunk a Templomok éjszakáján. Erre utaltam az előző bejegyzésemben.
Ritkán mutatott és látott helyekre mehettünk be, lezárt, de most megnyitott, megviselt, poros lépcsőkön toronyba jutottunk fel( én inogva, kapaszkodva stb!), és álltam a szószéken is, hogy tegyek olyat, amit még nem tettem. A hétvége néhány órájában töltődöm fel, hogy újra kezdhessem a hetet, mielőtt még  az elemeim lemerülnének.
A templomok lazák és mosolygósak voltak, és ez a hangulat tetszett így. "Szépségesen üde-gyertyás-zenés-bibliás-áhítatos" hangulat az Orsolyita templomban volt számomra, ahol az Szent Orsolya Gimnázium ( Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium) diákjai komoly fiatalságukkal adták nekem mindezt programként úgy, hogy alig tudtam eljönni onnan. Ez a hangulat is tetszett.

Hogy fér sok minden egy estébe?
Hozzátartozott az estéhez egy-egy pizza, és a Bajnokok Ligája döntőjének utolsó negyed órája, amit még elcsíptünk! Igaz, hogy a Dortmundnak drukkoltam, de az sem érintett érzékenyen, hogy a München nyert.
Hogy meccset is nézek?  Igen, előfordul, hogy egy jónak ígérkező elé beülök. Egyszer egy kollégámmal nálam pattogatott kukoricával és sörrel.
Ennyi fért egy estébe, miután anyut elláttam, kipipáltam az elintézendők listáját, magam is valamennyire rendbe szedtem( Mission impossible!) és némi takarítást is csináltam itthon egy előző napi 11 órás munkahelyi lét után, hogy aztán  a vasárnap estét is ott töltsem.
Várom a nyári szünetet.

Kontroll után

Anyuval kontrollon voltunk, eddig úgy néz ki időben volt a műtét. CT eredményén áttétről nincs szó, de még várunk egy szövettant. Hallottam, ahogy leesett a kő anyu szívéről, gurult utána az enyém is. Micsoda időszak ez, és főleg a  várakozás az eredményekre nehéz. Még várunk tovább, mert még mindig várni kell arra a bizonyos szövettanra, ami majd megadja a következő lépést az onkológusnál.Mennyi különbség van várakozás és várakozás között. Ez nem a buszmegállóban állás, ennek tétje van.
Anyu már pár napja nem téblábol hálóingben a lakásban, hanem felöltözik nappalra is, csak délután fekszik le, szemetet is levitte már egyszer. Utcán ma velem volt egy kicsit. 100 lépés is volt talán, és lesz több is.
Nem sokat, de mindig többet vállal be, ahogy az ereje nő, és vele a bátorsága is.
A kórház büféjében evett egy nagyot, és csivitelt a taxisofőrrel hazafelé.:-)
M. hétvégétől nyugdíjban van, én pedig egy szabad hétvégére vágyom, ami  most össze is jön, mert nem kell vasárnap este dolgoznom.
A képek Sopronban készültek akkor, amikor éppen nem az intézkedések miatt voltam úton, hanem ráérősen mászkáltunk. Majd legközelebb írok róla, miért volt a mászkálás, mert célja azért így is volt.

Aktualitásaim

“Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”

(Példabeszédek könyve 12:25)


"Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje, és amit Isten tesz, az megáll. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak."

( Példabeszédek könyve 3:1)

"Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve, én felüdítlek titeket."

( Mt 11,28)

Ismétlik...

...önmagukat a hétvégék. 

Vasárnap délután kb. 25 percnyi autózással Haschendorfba mentünk, mely falu temetőjében Valentin atya sírja is található. Ezért is ismétlődött az előző hétvége- ha közvetve is-, mert most is Berta néni nyomában haladtunk.
Ismét volt kápolna is a temetőhöz elég közel, ameddig elmehettünk, hogy legyen célunk. Múltkor megbeszéltük, hogy nekünk az a jó, ha célirányosan megyünk. Úgy látszik a tervezés és megvalósítása áll közel hozzánk, és ebben egyetértünk.
A kápolna félig nyitott, szép ablakát hosszan néztem, M. ezalatt előnyre tett szert,  de kissé tempósra véve a gyaloglást beértem. Igaz, ő is lassított, máskor is így sétálunk, mert én a részletek miatt lemaradok általában, de nem akarunk változtatni a másikon. Még szerencse, hogy ebben is egyetértünk. Azért vannak ám különbségek közöttünk( hajjaj!), mielőtt a "tökéletességnek" még a látszata is felmerülhetne! 

Múlt héten a bodza- és az akácillat volt a jellemző a sétánkon,  most a jázminillat, hoztam is két kis ágat haza.

Egy időben sokszor ittam jázmin teát, aztán abbahagytam. Egyszer elhatároztam, hogy visszatérek rá, de csak tologattam, tologattam a polcomon a dobozt. Valami elszakított tőle, magyarázat sincs rá, és nem is fogom keresni. A megmagyarázhatatlan érzések és történések csoportjába teszem ezt is, hogy ne gondolkozzam mindig olyan sokat olyanon is, amin nem érdemes.

            

Arasznyinál...

...olykor kisebb üvegek- néha tényleg vázák - segítenek nekem abban, hogy egy-egy szál kis virág kerüljön beléjük út- és járdaszélekről, hogy otthonomban legyen, ami vonzza a szemem, ha éppen pár sziromra vágyom.
Csak semmi túlzás!

Történet Oggauból

Mikor múltkor kimentünk kicsit a bodzavirágos, akácillatú természetbe, akkor tulajdonképpen megálltunk, hogy egy kápolnához menjünk. Aztán ott ragadtunk kicsit üldögélve a fűben és egy padon, ahol M. elmesélte, hogy ez a kápolna a közeli faluból, Oggauból indulva egyfajta zarándokhely volt. Van is egy akvarell róla Berta néni házának egyik falán.
Tetszenek a Fertő parti lévő településeik nevei: Apetlon, Oslip, Andau, Oggau... Dallamuk van.
Berta néni itt szolgált egy Valentin Gratzer nevű papot házvezetőként sokáig: 1945-től 1982-ig! Ő írta görögből azt érettségit, láttuk néhány szép pecséttel ellátott iratát is, és néha kimegyünk a Soprontól is csak pár km-re található Haschendorfban ( a szülőfalujában) lévő sírjához. 
Bementünk a templomba, a parókiát csak kívülről láthattuk, pedig M. sokszor töltött az épületben nyári szüneteiből pár hetet Valentin atya és Berta néni vendégeként, öntözte a kertet, és büszke volt gyerekként arra, hogy ő ott vendég lehet. Nevetve mesélte, hogy kihúzva magát, peckesen  ment végig a falu utcáin bimbódzó hiúságát is legyezgetve!:-) Gyerekkori emlékek! 
Közben az is eszembe jutott, hogy miután meghal valaki, milyen gyakran követjük az útját, keressük a helyeiket, emlékük nyomát.
Többször, mit életében.

Hétvégi malomról és másról

Van úgy, hogy este nem szól semmi zajt keltő eszköz, játszunk és beszélgetünk.
M. jelezte, hogy szeret malmozni, és nyugodtan játszhatunk, ha ki akarok kapni. 
Aztán meglepődött!:-D

Aztán van úgy, hogy szép csészéből kávézunk, csendben beszélgetünk, vagy a csend beszél. 

Egyszer úgyis megszólalunk, és úgy folytatjuk, mintha abba sem hagytuk volna.  

És igenis szép csészéket használok, pedig általában az a sorsuk, hogy nem mernek belőlük inni, hátha eltörnek, és ezt elkerülendő vitrinben állnak évekig, talán tulajdonosuk egész életén át. 

Én igenis élvezni akarom őket, és eddig még semmi bajuk sincs.

Anyu szerdától itthon van, és ma olyan ügyes volt, hogy taxival egyedül elment  a kórházba kontrollra. Én nem tudtam vele menni, ahogy szoktam, mert munkahelyről semmiképpen sem tudtam eljönni.Mikor hazaért, fel is hívott telefonon, elmondta, hogy a feladat teljesítve, és beszámolt az eseményekről!

Szerintem jót tett a tepertő és a szalonna.

Így telt a szerda

3 hónappal ezelőtt kaptam csontsűrűség vizsgálatra időpontot, eltelt az idő, elmentem délelőtt Balfra, hogy meglegyen ez is. Eredményt kb. két hét múlva küldik el. Gerincem deformitása és meszesedése miatt hamis az érték mindig( jobbnak mutatja, mint valójában lehet), így  meg sem csinálták, a csípőmön mért érték viszont állítólag azt mutatja, hogy koromnak megfelelő a sűrűség. Kicsit előre kiszivárogtak az ott dolgozók, akik között ismerős is volt.
Utána rögtön a kórházba mentem, anyut hazahozni- mégsem kedden jöhetett-, majd bevásároltam neki, mosnivalót gyorsan még elhoztam tőle, és beértem a munkahelyemre is időben. 
Még egy esernyővel is gyarapodtam, mert nem vittem reggel magammal, de olyan felhők gyülekeztek, hogy nem akartam agyonázni, és utána hosszú órákig vizes hajjal és ruhában lenni. Gyorsan vettem egyet, volt rá 5 percem a balfi busz indulásáig. Milyen jó, hogy volt, mikor Balfra értem, éppen szakadt! 
Vannak jó döntéseim!:-)
Mosógép több alkalommal is tette a dolgát este, olyan jó tisztának tudni a ruhákat, és este még megnéztem a Szulejmán c. sorozat sokadik részét. Sőt, tornáztam is, mert végre komolyan kell vennem a hátizmaim erősítését.
Zsúfolt, de eredményes nap volt, el is fáradtam.
Hegymászóinkról továbbra sincsenek megnyugtató hírek. Sőt, egyre inkább tragikus konkrétumok.

Álmok

Évek óta nem álmodtam vizsgahelyzetről, de most újra elkezdtem. Újságjaimat rendezgetve, selejtezve, közben bele olvasva egy-kettőbe ezt találtam egy olvasói levél válaszaként.
Én is elolvastam:

"A vizsgahelyzet az álmokban mindig egy felszólítás önmagunk tovább fejlesztésére és a változtatásra. Ön tudja, hogy nem készült, mégsem érzi magát kellemetlenül emiatt. Ez azt mutatja, hogy tudatalattijában ott van a válasz és a megoldás arra, hogy miként kerülhet újra harmóniába önmagával. Ez a helyzet arra is rámutat, hogy élete során- főleg az elmúlt években-rendkívüli fejlődésen ment át, spirituálisan egy felsőbb szintre lépett, viszont ezt még nem egyeztette össze eddigi életével. Ez azt jelenti, hogy szinte kinőtte eddigi életét, magasabb igényei vannak, új normarendszere, fejlettebb ízlése. Ezt a lelki változást még nem tudja beilleszteni megszokott életébe, hiszen a változtatás sosem egyszerű.Önben azonban már megvan a vágy és az erő erre, sőt még visszatérő álmai is erre terelgetik. Amint elvégzi a lelki nagytakarítást, rátalál arra az útra, ami a harmónia felé viszi."

( A szerző ismeretlen)

Nem tudtam...

...mit kezdeni ByeAlex-szel kezdetben.

Később azt vettem észre, hogy dúdolgatom a dalt, mert olyan jó ringatós, és megkerestem a youtube-on is. Ez lett a kissé kezdeti fanyalgó elégedetlenségemből. 

Szombaton a fűben ülve is eszembe jutottak ezek a sorok, és este még a sikerének is örültem, amit az Euroviziós Dalfesztiválon elért:

„Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen…”

( Márta Alex: Kedvesem - részlet)

El lehet jutni a nemtől az igenig, a nem tetszéstől a megkedvelésig.

A szombatihoz hasonló természetben lazítós napot terveztünk hétfő délutánra, azaz mára is, de részben az eső szólt közbe, részben a fáradtság. Délután itthon voltunk, beleszundítottunk ebbe a napszakba, számítógépet is babráltuk, beszélgettünk is, kávét is csináltam, hátha a koffein segít. 
Azért egy pipacsmező mellett elidőztünk vagy negyed órát délelőtt a kórház után ( anyusomnak elege van a bentlétből már nagyon, de holnap úgyis hazajön), mikor éppen kisütött a nap, és egy másik helyen lábujjhegyre állva ugyan, de elértem az akácvirágokat, hogy megszagoljam őket. 
Összeszedtük az emlékeinket a vasútról  régi mozdonyok között mászkálva. Én a kátrányos, olajos illatra emlékszem nagyon a  régi útjaimról, melyek forró napokon a talpfákról, kövekről áradtak be a lehúzott ablakokon át, különösen, ha nyílt pályán kényszerültünk megállásra. Már megint az illatok...
Többek között ezek is történtek ma.Többek között.
Nagyon említésre méltó nem történt,  kissé álmos napom volt ma, és nem bántam.
Holnap kora reggel viszont újra munkahely.

Pünkösd előtt

Reggeli után bementünk anyuhoz, aki egyébként kedden jöhet haza. Valami kis hazai is bekerült a kórházi mellé, és egy kis beszélgetés is, ami talán még fontosabb volt. 
Aztán M-nal megebédeltünk, és az elvonuló hidegfront esője utáni felerősödött fények és színek kivittek minket egy közeli falu határába. Oda, ahol aztán fűben ültünk, padon lógattuk a lábunkat az előkerült, szeretett hátitáskám szomszédságában. Mindenféle tücskök, bogarak, lepkék gyűltek körénk, a pipacsok piros foltjait keresgéltem, az illatra pedig nem lehet panasz, ha az akác és a bodza virágzik.
Ennyit a mai napról, kicsit kivonultunk oda is, ahol nem falak határolják a létet, és ki kehet szabadulni a napi gondolatok fogságából. Ennyi is elég volt, ezért mentünk, nem többért, és meg is kaptuk.

Vasárnapi pillanatok /3.

Bent miközben folyt németül a beszélgetés, én, mint lakótelepi ember vágytam ki az udvarra, és találtam egy bokrot tele katicával. El is tűntem a konyhából egy időre. 
Rudi, M. öccse hívogatott, mikor már egy ideje hiába vártak vissza. Átmentünk Berta néni házába, mert mikor ki kell üríteni egy házat, egy élet maradékát eltüntetni, akkor sok a munka, és sok-sok utánfutónyi a rakomány. 

Sok munka, sok érdekesség. Mi mindennel foglalkozik egy ember, aztán sem ember, se élet. Iratok, dokumentumok viszont bőven. Olyan sok és szerintünk értékes, érdekes irat, hogy megkérdezünk egy múzeumot, kell-e nekik.

Elgondolkoztam, vajon milyen lehetett az a nap, mikor Valentin Gratzer a falu későbbi plébánosa a görög érettségijét írta, és mi most megnézhettük  a kiváló eredményt is, és milyen volt a nap, mikor évtizedekkel később gyönyörű kézírással a végakaratát készítette. Közben eltelt egy élet. Berta néni ennél a papnál szolgált, ő volt a házvezetőnője Valentin Gratzer haláláig. 
Se Valentin atya, se Berta néni már, csak mi tanulmányoztuk az írásokat, bizonyítványokat, az érseki aláírásokat, a pecséteket, a képeket, és közben tébláboltunk Berta néni konyhájában is, melyben én először voltam nélküle. 

Ritmus

Úgy látszik kellett  a vasárnapi "aprópillanatos" feltöltődés az erőgyűjtésre. Anyuval kedden este  el kellett mennünk a  sürgősségire, és ott is fogták a kórházban. A sebe (nagyon!) begyulladt, és fájdalmas lett egyik napról a másikra. Antibiotikumot kap most, és leszívták a befelé csordogáló véres savót, sejthetően a gyulladás okozóját. Abban bízunk hogy a jegelés, és a gyógyszer megmenti attól, hogy újra fel kelljen nyitni. Ma reggel bevittem neki mindent, ami a bentléthez kell.
Megvan a napok, események ritmusa, és a váratlanok is beilleszthetők ezekbe. 
Egyébként mennyivel gyakorlottabban, olajozottabban ment most minden. Kipakolás az éjjeliszekrénybe, szekrénybe, megbeszélni a teendőket közben, melyek nagy része most abból állt, hogy le kellett mondanom mindazt telefonon, melyeket egyszer már elintéztünk berendezkedve egy kis otthoni  hosszabb létre.Megvan a feleslegesen megszervezett, és megtervezett dolgok ritmusa is, de tudomásul kell venni a "másképp"-et, és ebben is gyakorlatunk lesz.
Érzem, hogy már könnyebben tudok alkalmazkodni a váratlan eseményekhez.

Vasárnapi apróságok /2.

Megérkeztünk M. szülőfalujába vasárnap kora délután. A falusi ház kapuja és a konyha ajtaja tárva-nyitva, míg a mama bent aludt. Mi letettük a virágot, amit Anyák napjára vitt M. (Ausztriában május 2. vasárnapja), és a mamát nem felébresztve kimentünk a 3 hete elhunyt Berta néni sírjához, aki mama nővére volt. 
A kis falvak kertek alatt vezető útjai olyan hangulatosak. Mi az első képen lévőt használtuk.
Temető? Sok-sok apró virág mindenhol, és ha lehet ilyet mondani, akkor emiatt nagyon élt a hely.

Mama közben felébredt, megtörtént a felköszöntés, és a hamarosan megérkező M. öccsével asztalhoz ültünk. Egy kávé- és süteményillatú  falusi konyha vasárnap délután megadja azt, ami kell a léleknek. A testnek is megadja sütemény formájában:-). Egyébként a cukorértékem egészen szépen helyre állt már, így nem álltam ellent, de csak módjával veszem magamhoz az édességet.
Én voltam a háziasszony a szeleteléstől a mosogatásig, az is ajándék lehetett, hogy mama csak mosolyogva nézett, míg én sertepertéltem. Egyszer azért benézett a "kredencbe".
Jó íze van ennek a szónak, mi is így hívtuk gyerekkoromban.

Vasárnapi apróságok /1.

Miközben M. szülőfalujába tartottunk, figyelmeztettet, hogy egy Ferrari ment el mellettünk, és megkérdezte, hogy láttam-e. Mondtam, hogy nem, mert én a felhőket néztem akkor már percek óta.

Kőszegen vezetett át az utunk, és  megbeszéltünk egy találkozót M. egy régi barátjával. Nem az utcán várt ránk, hanem bent itta már a kávéját, és az ablak melletti asztal mellől integetett nekünk. Csatlakoztunk hozzá, besütött a nap, míg beszélgettünk, és nem törődtem semmivel, csak a hangulattal, és a barát sárga pulóverén megduplázódó fénnyel. Hirtelen elengedtem magam, és úgy maradt ez az érzés egész nap.

Kőszegen sétálni jó, és annyira soha nem sietős, hogy meg ne tegyük baráttal vagy kettesben. 
M. szülőfaluja 12 perc innen az alig jelzett határ túloldalán, és tudjuk, hogy gyorsan ott vagyunk úgyis.
Egyedül is jó sétálni Kőszegen. M. valamit visszavitt a parkolóban lévő autóba, én nem mentem vele, hanem volt negyed órám csak úgy, hogy elmerüljek a városka részleteiben és az egészben is, míg visszaért.