Blogturné - Erin Watt: Cifra palota

Miért: Sorozatfolytatás. ROYAL!

Tartalom: Halálos ​ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ez a rész nagyon ütősre sikeredett. A két írónő mindent megtett azért, hogy feltegye az i-re a pontot, hiszen ez az utolsó rész, ami Ella és Reed kapcsolatát helyezi a középpontba. A második kötet akkora csavarral ért véget, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne folytassam angolul az olvasást... Azonban, a rossz minőség miatt meg kellett várnom a fordítást, de azt kell mondanom, hogy megérte!  Egyrészt, most sincs vele probléma, abszolút élvezhető a magyar verzió is, plusz a történet, na attól letettem a hajamat. 

Oké, azt azért nem árt leszögeznem, hogy ez a rész minden eddiginél jobban magában hordozza a szappanopera-faktort. Szinte tíz oldalanként történik egy váratlan fordulat, vagy csavar, ami engem sokszor a szó szoros értelmében befeszített olvasás közben. Többször azon kaptam magam, hogy ökölbe szorult a kezem, mert egyszerűen azt éreztem, hogy nem lehet igaz! Ezt a két szerencsétlent már tényleg csak tragédiák sújthatják? Ella és Reed rengeteget szenvednek, és olyan helyzetekkel szembesülnek sokszor, hogy az már-már a hihetetlen határát súrolja. A könyv elég hosszú, ennek ellenére, meglepően kevés olyan pillanatot találtam, ami a boldogságukat bizonyította volna. Imádtam ezt a drámavonatot, nem mondom, hogy nem így van, de én valamivel több boldog pillanatot szerettem volna nekik. 

Az a baj, hogy szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire gyűlölöm Ella biológiai apját, Steve-t. A férfi felbukkant a Megtört herceg végén, majd rögtön úgy kezdett el viselkedni, mintha bármit megtehetne Ella-val, aki, bár tény, hogy az ő lánya, eddig a létezéséről sem tudott! Ez mi? Egyáltalán, hogy képzeli? Callum egy biztonságos otthont teremtett a hősnőnk számára, végre mindenki elfogadta a jelenlétét, erre megjelenik ez a pöcsfej (bocsánat, de ennél már csak csúnyább jelzőkkel tudnám ott jellemezni), és elvárja, hogy mindenki rögtön haptákba vágja magát. Ráadásul ott van még Dinah is, akitől az embernek minden egyes másodpercben, amikor csak a színen van, kinyílik a bicska a zsebében. Ennél a nőnél gusztustalanabb hárpiát ritkán láthatunk. Nem péklapát, fejlövés kellene neki! A férjével egyetemben, nyilván. 

Azoknak, akik hozzám hasonlóan rajongtak az előző kötetekért, ezt is csak ajánlani tudom, ugyanis hozza azt a színvonalat, mint az elődjei, sőt, olykor még meg is haladja. 

Kedvenc karakter(ek): Reed, Ella, Easton
Gyűlölt karakter(ek): Steve, Dinah
Pont:10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 208
Oldalszám:
Sorozat: The Royals (#3)

Résztvevő blogok listája:

10.16. - Kelly&Lupi olvas
10.18. - Angelika blogja
10.20. - CBooks
10.22. - Sorok között
10.24. - Könyvvilág
10.26. - Ambivalentina
10.28. - Dreamworld
10.30. - Deszy könyvajánlója


Nyereményjáték:

Melyik országé ez a palota? A kép és egy jellemző mondat alapján ki kell találnotok, melyik ország királyi, hercegi palotáját mutatjuk nektek! Ezután már csak be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, és már esélyesek is vagytok a könyvek megnyerésére. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Itt található az egyedülálló 80 m hosszú tükörterem.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Simone Elkeles: Visszatérés a Paradicsomba

Miért: Simone Elkeles.

Tartalom: Caleb Becker nyolc hónapja ment el Paradise-ból, és magával vitte a titkot, amiről megígérte, hogy a sírig őrizni fogja. Ha kiderülne az igazság, mindent tönkretenne.

Maggie Armstrong igyekezett erős maradni, miután Caleb összetörte a szívét és eltűnt. Valahogy sikerült továbblépnie. Eltökélte, hogy új életet kezd.

Csakhogy Caleb és Maggie kénytelen együtt részt venni egy nyári kiránduláson. Próbálnak nem törődni az egymás iránt érzett vonzalommal, de az eltemetett érzések a felszínre törnek. Caleb kénytelen szembenézni az igazsággal, hogy mi történt aznap este, amikor Maggie balesetet szenvedett, máskülönben a titok tönkreteszi a kapcsolatukat, és örökre közéjük áll.

Semmi sem tart örökké… még a búcsú sem. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Oké, ebben a részben Caleb szimplán egy seggfej. Egy rohadt nagy seggfej. Annyira felidegesített a könyv elején, hogy az utálatom iránta a könyv feléig, vagy talán még tovább is tartott. Értem, hogy meg van sértődve azon, hogy jogtalanul csukták le. Ami, egyébként teljesen jogos, meg minden. De az a stílus, amit megenged magának, na az... Az fájt. Úgy dobálgatta Maggie-t az érzései között, mint valami labdát, attól függően, hogy épp milyen kedve volt. Még szerencse, hogy a lányt kemény fából faragták, és az esetek többségében fel tudta vele venni a versenyt, mert különben nem kizárt, hogy agyvérzést kaptam volna. 

A RE-Start program, mint olyan, nagyon jó ötlet - amennyire tudom, Amerikában a mai napig működik ehhez hasonló dolog, azzal viszont nem vagyok tisztában, hogy itthon van-e hasonló prevenciós kezdeményezés -, de... egyértelműen lerí, hogy a történet szempontjából egyetlen egy célja volt, hogy a hőseink rá legyenek kényszerítve, hogy egy légtérben tartózkodjanak, és így az érzelmeik újra lángra kaphassanak. Nem haragszom érte, de szerintem ennél valahogy jobban is meg lehetett volna ezt oldani. Szintén a program hátránya, hogy behoztak egy rakat mellékszereplőt, akiket azonban nem igazán fejtett ki. Erinről például egyetlen egy mondatra elegendő információnk van, és kész. És csak zárójelben jegyzem meg, hogy azalapján egy egész könyvet meg lehetne írni róla. Nem hiszem, hogy meg fog történni, de hátha. 

A másik: a történet lezárása szerintem el van kapkodva, de nem is kicsit. Annyira gyorsan történnek az események, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Hol ez bukkan fel, hol az, hol A problémát oldják meg másodpercek alatt, hol C-t, majd eszükbe jut a B is. Itt már mindent csak belenget Elkeles, de arra nem veszi a fáradtságot, hogy rendesen megírja. És az első rész tükrében: szerintem ez nagyon nagy gond. Komoly témákat feszeget ugyanis, de arra már nem telik tőle, hogy ezeket fel is építse. És igen, emiatt rohadt csalódott vagyok. Arról nem is beszélve, hogy mindezek után, a történet legvége annyira szirupos, hogy felfordult tőle a gyomrom. 

Amennyire szerettem az első részt, és tartottam majdhogynem remekműnek a benne levő drámaiság miatt, annyira érzem most gyengének, sőt, akár bénának is ezt a lezárást. A stílusra most sem tudok panaszkodni, mert az remek volt, mint mindig, de ez a történetvezetés... Számomra ez volt a halál netovábbja.

Kedvenc karakter(ek): Matt, Maggie
Gyűlölt karakter(ek): Caleb
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Kiadta: könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 272

Sorozat: Leaving Paradise (#2)

Résztvevő blogok listája:

10.10 - Sorok Között

10.12 - CBooks

10.14 - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Szerencsére már elég sok Simone Elkeles regény megjelent magyarul, amit velünk együtt sokan a szívetekbe zártatok.

A mostani játékunk egyszerű: ismerjétek fel, hogy az adott idézet melyik Elkeles könyvből származik, és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Te követsz engem? – kérdezi, de nem néz a szemembe. 
– Aha. 
– Miért? 
– Őszintén? 
Végre rám néz, és felvonja a szemöldökét. 
– Ott akarok lenni, ahol te – osztom meg vele az egyetlen igaz és őszinte választ.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Elle Kennedy: A cél

Miért: Sorozatzáró kötet. 

Tartalom: A ​lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Bár nem nagy kedvvel estem neki ennek a résznek (volt bennem némi félsz, hogy Kennedy itt el fogja sütni a minden-ilyen-sorozatban-kötelező-szálat, vagyis az egyéjszakás kalandtól teherbe eső lányt, ami sajnos bejött, és ez még kicsit rosszabbá is vált, amikor szembesültem a fordítással. Szerintem helyenként kifejezetten borzasztó. Tele van név felcserélésekkel (amitől vannak jelenetek, amik első blikkre teljesen értelmetlenek), és az elején például annyira hirtelen van szempont csere, hogy a fordító még fel sem tüntette. 

Később szerencsére, valamelyest javult a színvonal - sőt, ami azt illeti, elég sokat -, így már volt rá lehetőségem, hogy a történetre is odafigyeljek, amitől először nem estem hasra. 

Tucker egyéjszakás kalandba bonyolódik a Briar egyik eminens diákjával, Sabrinaval. Akit egyébként, csak úgy mellékesen jegyzem meg, az Isten is bottal veri. Meglehetősen nehéz anyai körülményekkel küzd (egy ponton például egyenesen hajléktalannak nézik, ami azért, ha belegondolunk, elég durva), de még nem is ez a legnagyobb gondja, hanem az igencsak perverz nevelőapja, Ray. Na, ő az a fajta férfi karakter, akitől a hideg is kiráz engem, egyszerűen azért, mert idegtépően irritáló. Minden lehetőséget megragad, hogy kényelmetlen helyzetbe hozhassa Sabrinat, de olyannyira, hogy én már alig vártam a találkozását Tuckerrel, és abban bíztam, hogy a srác majd szépen elkeni a száját.
Tucker, egyébként, számomra egy kimondottan kellemes meglepetés volt. Nem nagyon emlékszem rá, hogy az előző részekben olyan sok szerepe lett volna, inkább úgy mondanám, hogy elbújt a sarokban. Mint kiderül mindközül ő a legidealistább, és mindennek fejébe még egy reménytelen romantikus is, aki szabályosan rajong az édesanyjáért. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen a nő egyedül nevelte őt fel, és mindent megtett azért, hogy a fiának a lehető legjobb életet biztosítsa, ezt pedig igenis, meg kell becsülni. Számomra az tette ezt a srácot a legszimpatikusabbá, hogy a többiekkel ellentétben, igencsak tisztában van a korlátaival. Ő nem a jégen képzeli el az iskola utáni jövőjét, mivel tudja, hogy ennyire nem jó játékos, éppen ezért, a tanulmányai révén tudatosan igyekszik építeni a saját, és leendő családja biztonságát.
Persze, mindezek alapján kissé furcsa, hogy a Sabrinaval való kapcsolata egy kósza kalandként indult, viszont, az szintén egy komoly pozitívum, hogy ő küzd ezért, és nem mond le róla. Még akkor sem, ha a véletlenek összjátéka miatt többször is felmerül, hogy esetleg zaklatja a lányt, ami persze egyáltalán nem igaz.
Nekem ez lett az abszolút kedvencem ebből a sorozatból, mert minden kliséje ellenére is imádtam a főszereplőinket, így csak ajánlani tudom, de azért azt meg kell említenem, hogy itt is picit bajosnak érzem, hogy bár hokicsapatról beszélünk, a sport alig játszik ebben szerepet. 

Kedvenc karakter(ek): Tucker, Sabrina

Gyűlölt karakter(ek): Ray

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Barthó Eszter

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 432

Sorozat: Off-Campus (#4)

Résztvevő blogok listája:

10.08. - Deszy könyvajánlója
10.09. - Sorok között
10.10. - Angelika blogja
10.11. - CBooks
10.12. - Ambivalentina
10.13. - Könyvvilág
10.14. - Dreamworld
10.15. - Kristina blogja
10.16. - Never Let Me Go

Nyereményjáték:

Mivel a sorozat végéhez értünk, ideje elbúcsúzni a szereplőktől. Minden állomáson egy-egy főszereplőről találtok egy rövid leírást, ez alapján kell felismernetek és a keresztnevét a rafflecopter megfelelő sorába beírnotok. Az utolsó állomás viszont rendhagyó lesz, erre figyeljetek!

Ha figyelmesen követtétek a sorozatot eddig, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Két cél lebeg a szeme előtt: bejutni a Harvardra és elhúzni otthonról.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Karen M. McManus: Lehull a lepel

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le? (Maxim)

Vélemény: Ez egy elég furcsa könyv, a szó pozitív értelmében. Egyszerre cuki, és valahol mégis csak hátborzongató, elvégre a történet lényege, hogy öt büntetésben lévő fiatal közül, az egyikük meghal, és a maradék négy között keresik a gyilkosát. Akárhonnan nézzük, ebben azért van némi para. Ugyanakkor mégis aranyosan közelít ehhez a témához. Noha van benne feszültség, méghozzá nem is kevés, végig az volt az érzésem, hogy úgyis meg fog oldódni az ügy, és valószínűleg közel sem olyan bonyolult a megoldás, mint azt elsőre gondolnánk.
Tetszett a koncepció, hogy minden diák szemszögét úgy mutatja be nekünk az írónő, hogy óra/perc pontossággal tudjuk, hogy mi történik velük, ki miként reagál adott helyzetre, mint például Budapest hadnagy (nem vicc, tényleg így hívják a férfit) érkezésére, akit a fiatalok kikérdezésével bíztak meg. Ezzel kapcsolatban volt egy apró észrevételem: amennyire én tudom, kiskorú gyerekeket nem kérdezhetnek ki a szülők és/vagy ügyvéd jelenléte/beleegyezése nélkül, kiváltképp Amerikában, ahol az emberek kimondottan háklisak erre. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de eddig minden bűnügyi regényben és sorozatban amivel találkoztam ebben a témában, ez történt.
Egyébként, valahol érthető, hogy miért nem kedvelte a többség szegény Simont. A fiú igazi pletykafészek volt, aki gondolkodás nélkül teregetett ki minden szennyest, ami a fülébe jutott. A probléma nem feltétlen a pletykásságával volt, hanem azzal, hogy ezt a Bayview-i gimnázium minden diákjának a tudomására hozza, mit sem törődve az esetleges következményekkel. Csak példaként: képzeljünk el egy lányt, akiről mindenki azt gondolja, hogy eminens jókislány. Erre jön egy pletyka, hogy egyébként, iskolán kívül fűvel-fával lefekszik. Majd jön Simon, és ezt nagy dobra veri. Egy ilyen esetnek könnyen lehet az a következménye, hogy a diákság egyszerűen kirekeszti a lányt. És ennél sokkal kisebb dolog is lehet, ami ugyanígy hat egy közösségre. Egyébként a halál módja bennem végig azt az érzetet keltette, hogy bár nem valószínű, ez még akár egy baleset is lehet. Ahogy derültek ki az információk, nem csak a szereplőinkről, hanem az egész iskoláról is, folyamatosan billeget a véleményem.
Egy apróság, amivel lehet, hogy egyedül leszek, de nekem egyáltalán nem tetszik ez az átvett borító. Számomra kimondottan igénytelen hatást kelt. Bár a koncepciója nem rossz, hasonlít is az eredetire valamelyest, de egyszerűen nem néz ki jól. Éppen ezért fontosnak tartom megintcsak leszögezni, hogy nem szabad a borítója alapján megítélni a könyveket, mert akkor az ember könnyen kimaradhat egy olyan élményből is, mint ez.

Kedvenc karakter(ek): Bronwyn
Gyűlölt karakter(ek): Budapest
Pont:10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 384
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

10.01 Kelly és Lupi olvas
10.03 Ambivalentina
10.05 Sorok között
10.07 CBooks
10.09 Könyv és más
10.11 Könyvvilág
10.13 Olvasónapló
10.15 Sárga könyves út

Nyereményjáték:

Ha már bűnügy, legyünk tisztában a fogalmakkal! Minden állomáson találsz egy hivatalos bűnügyi megfogalmazást, neked egy szóval kell beírnod a jelentését a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!  (Pl: feladvány: A bűntény helyszínén talált tárgyak. - Megoldás: Bűnjelek)

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

 Az a személy, aki saját szemével látott, saját maga átélt vmely eseményt, s erről szükség esetén figyelembe vehetően be tud számolni, számot tud adni, esetleg tanúskodni is tud.

a Rafflecopter giveaway

Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szükségem van rád?

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban. 

Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak? 

Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat? (GABO)

Vélemény: Ha belegondolok, hogy ezt a részt karácsonyra vettem meg magamnak, és mostanra sikerült kiolvasnom (a harmadik résszel egyetemben, amit gyakorlatilag fél nap alatt kivégeztem)... Hát, azt hiszem elmondhatom, hogy kicsit húzós félévem volt. De, most már sikerült elolvasnom Eden és Tyler második kalandját, és IMÁDTAM.

Azt viszont muszáj leszögeznem, hogy egy dolog nagyon-nagyon zavar ebben a könyvben, az pedig annyi, hogy Maskame ugyanazokat a köröket futtatja le a hőseinkkel, amit egyszer már sikerült az első részben. Különösebb spoiler nélkül, csak annyit mondanék, hogy ilyen volt Tiffani karaktere, akit még mindig zokszó nélkül el tudnék ásni a hátsó kertünkben, még kérni sem kellene. Az a lány maga a borzalom. Egy elmebeteg nőszemély, aki két év elteltével is azt képzeli magáról, hogy még mindig ő irányít a baráti társaságban (emlékeztek még a terhesség-hisztijére? Na, a kavarás és műbalhé még most sem áll tőle távol, ami maga a döbbenet). 

De a lényeg persze a két főszereplőnk, akikért még mindig oda meg vissza vagyok. Már abban a pillanatban, hogy újra találkoznak a reptéren, szinte tapintható, hogy egyikük sem tud úgy gondolkodni, hogy mostohatestvérekként találkoznak.  Ami mondjuk nem csoda, hiszen mindketten meggyónták már az érzéseiket, együtt is töltöttek egy éjszakát, és a több és a többi. Viszont, Eden összejött Dean-nel, éppen ezért, nem is olyan egyszerű a helyzetük, ha ezt megjáratja az ember a fejében. Nem kell nagyon, csak egy kicsit. Ugyanakkor - és ezzel olykor nem nagyon tudtam, mit is kezdhetnék -, nagyon úgy tűnt, hogy ez Tylert egy kicsit sem zavarja. Ugyanúgy képes elcsavarni a lány fejét, mint korábban, és viszont. Ez az adott helyzetben, pedig... ha nem is gáz, de azért finoman szólva kellemetlen.
A mellékszereplők terén is vannak kiemelkedő személyek, mint például Tyler egyik jó barátja, Emily, aki kezdetben sok félreértés forrása, de ettől még nem lehet nem rajongani érte. Laza, aranyos, és egyszerűen imádni való. De említhetném a fiú szobatársát, Snake-t is, aki nem is olyan elszállt figura, mint amilyennek kezdetben tűnik.
A történet most is lendületes, vannak benne nagyon frappáns, de ugyanakkor sajnos erőltetett csavarok is akadnak benne. A vége pedig... Na a könyv végén annyira, de annyira felhúztam magam, hogy szívem szerint kidobtam volna a munkahelyem ablakán (kell nekem olvasásra szánni az ebédszünetemet), mert alig láttam a vörös ködtől. Még szerencse, hogy régen beszereztem a záró kötetet is, így legalább tudtam folytatni. 

Kedvenc karakter(ek): Eden, Tyler, Emily

Gyűlölt karakter(ek): Tiffany, Eden apja (David)

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gonda Éva

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 400

Sorozat: DIMLY-trilogy (#2)

Blogturné #247 - Jessica Sorensen: Ella és Micha jövője

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak.

Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet.

Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel elég régen - konkrétan valamikor tavaly nyáron - olvastam ezt a könyvet, kicsit lehet, hogy nehezemre fog esni összeszedni minden gondolatomat erről a könyvről, de igyekszem.

Ella és Micha története már az előző részében sem volt éppen egyszerű, habkönnyű történet. A folytatásban azonban nem lett belőle más, mint a se veled, se nélküled viták végtelen áradata... Az egész könyv egy végtelennek tetsző, dráma hullámvasút. A fő konfliktusforrást elvégre az jelenti, hogy Micha-nak a zenekar turnéján kell lennie, miközben Ella ezt sokkal nehezebben viseli, mint szeretné. A lány vívódása megindító lenne, de egy idő után inkább idegesítőbe megy át, mert olyan érzése támad tőle az olvasónak, hogy egy ilyen lánynak, akit az előző részben egy elég problémás esetként ismertünk meg, tényleg ez a legnagyobb baja? Megértem, hogy Micah-hoz kötődik a legjobban a világon, tényleg megértem, de a nyűglődése borzasztóan vontatottra és unalmasra sikerült.

Micha, mint mindig, most is valódi hősszerelmesként viselkedik, akkor se adja fel, amikor egy "normális" - remélem érzitek az iróniát - pasas már fülét-farkát behúzva elmenekült volna, hiszen a nője pszichés problémákkal küzd, ráadásul nem is igazán erőlteti meg magát annak érdekében, hogy meggyógyuljon, vagy ilyesmi.

Ettől függetlenül, ahogyan azt már Sorensentől megszokhattuk, rengeteg már-már nyálas romantikus rész, ami csak azért volt ennél a résznél kicsit meglepő a számomra, mert a könyv elég rövid az első részhez képest (lehet, hogy Sorensen átvezetésnek szánta?). És, ha már romantika, arról sem szabad megfeledkezni, hogy töménytelen mennyiségű szex és erotika is van a regényben, amit szintén nem vártam egy ilyen komoly témát feszegető - vagy most már csak feszegetni akaró - NA-könyvtől,

Végre komolyabb belepillantást kapunk Micha családi hátterébe, akinek az apja egy elképesztően nagy suttyó paraszt, aki csak magára tud gondolni - nem ismerős ez valahonnan? Mondjuk minden második dráma tematikájú regényből? -, és ha ezt valaki a szemére veti, még neki áll feljebb, nem is kicsit. Igazi szemétláda, akit bármikor meg tudnék ütni dühömben.

De, ha már édesapák, hát azt kell mondanom, Ella apja is elég gyáva fazon sajnos, így benne sem lehet igazából megbízni, a könyv másik igen komoly mélypontját jelenti elég sok esetben. Néha ugyan próbálkozik, de próbálkozni, és ténylegesen cselekedni, ez a kettő nem ugyanaz. És ezt a férfi valahogy nem hajlandó felfogni.

Sorensen stílusa továbbra is jó, ahogyan azt már megszokhattuk, és a váltott nézőpont itt is jól működik. Ugyanakkor, a történet vége vége nagyon-nagyon csöpög, nem tudom, miféle folytatása lesz még a történetüknek, mert ezzel azért sikerül "szépen" lezárnia. De, majd meglátjuk, mit lehet ebből még kihozni, én tartok tőle, hogy nem valami sokat. Ha valaki egy vidám történetre vágyik, inkább kerülje el ezt a könyvet, mert biztosan nem a boldogság fog róla elsőként eszébe jutni. 

Kedvenc karakter(ek): Lila

Gyűlölt karakter(ek): Micha apja

Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Rudolf

Év: 2016

Oldalszám: 312

Sorozat: The Secret (#2)

Résztvevő blogok listája:

06.08. - Sorok között

06.10. - Angelika blogja

06.12. - Deszy könyvajánlója

06.14. - Dreamworld

06.16. - CBooks

06.18. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

A regény során Micha karrierje egyre jobban ível felfelé, a srácból lassan menő énekes válik. Így a mostani játékunkban egy-egy híres énekes képét találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a kép alapján ki látható a fotón, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők kisorsolunk 3 példányt a regényből.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #217 - Jasinda Wilder: Zuhanunk egymásba

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Kyle Calloway halálával Nellben is meghalt valami. De nem egyedül ő az, akinek küzdenie kell. Kyle halála ugyanis hatalmas űrt hagyott maga után szülei és bátyja, Colton lelkében és szívében is. A lányt pedig, akit szeretett, teljesen összetörte.

És amit soha nem sejtettél volna:

Becca de Rosa Nell legjobb barátnője. Miközben minden erejével barátnőjének próbál segíteni, Becca élete is gyökeres fordulatot vesz, és hamarosan már semmi sem az, aminek egykor hitte.

Jase Dorsey a tizenhatodik születésnapja utáni héten randevúra hívja Nellt, de végül az egész dugába dől. Ám nem tudhatja, milyen tragédiák és csodák történnek majd egy véletlen nyomán.
Most és mindörökké? Válaszd a csodát! (Könyvmolyképző)

Vélemény: Valamiért az én  fejemben az az elképzelés élt ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy rendes folytatásokból fog állni, nem pedig egy-egy párra épülő kötetekből - annak ellenére, hogy Nell és Colton története viszonylag kerek egészet alkot, egyébként -. Éppen ezért, finoman szólva, értetlenül pislogtam eleinte, amikor a történet legelején, Jason randira hívja Nell-t, azt a lányt, aki az én fejemben már Colton barátnője, a sztori szerint viszont még Kyle-é, aki egyelőre él.

Magyarul, Jason és Becca története félig-meddig párhuzamosan játszódik az előző kötettel. A kezdete bevallom, szerintem nagyon szerencsétlen, hiszen az alapja az, hogy a fiú csak azért viszi el randizni a lányt - aki egyébként évek óta rajong érte, sőt, talán picit még bele is van már habarodva -, mert Nell nem túl diszkréten visszamondja a megbeszélt vacsorájukat. Persze, nevezhetnénk ezt akár szerencsés véletlennek is, hiszen a találkozó jól sül el. Mégis, bennem akad némi tüske emiatt az indítás miatt, mert engem valahogy zavart ez a "ha nincs ló, jó a szamár is" alaphelyzet, amihez hasonlót szerintem mind éltünk már át. 

Ezt a kicsit döcögős indulást leszámítva egyébként nem tudok panaszkodni ezzel a könyvvel kapcsolatban. Bár nincsenek benne nagyon durva csavarok, a két főszereplőnk azért bőven ad csámcsognivalót az olvasóknak. 

Jason például szerintem pont a kicsit semmilyen jellemével lett nekem érdekes, ugyanis nem túl gyakori, hogy az aktuális rész férfi főhőse a teljesen semleges érzést váltsa ki belőlem. Nem szerettem, de nem is utáltam, csak szimplán elvoltam vele - miután Becca-nak elmagyarázza, szerinte hogyan is jött össze az a bizonyos első randevú -. A stílusa egyébként nem rossz, még akár humorosnak is mondható, addig, amíg be nem jön a képbe az, amit már mindannyian ismerünk: Kyle elvesztése. Nyilván eddig is tudtuk, hogy nem Nell volt az egyetlen - Coltont most hagyjuk ki a számításból -, akit taccsra tett a baleset, és a tragikus következmény. Tetszett, ahogyan Jason megpróbálja feldolgozni a fiú elvesztését, és ebben - nem meglepő módon - Becca lesz a legkomolyabb támasza. Becca, az egyébként abszolút stréber lány. 

Magyarul, a főhősnőnk egy szürke kisegér, aki fél kimozdulni a komfortzónájából, annak ellenére, hogy egyébként folyamatosan piszkálja az agyát a gondolat, de közben ott vannak a céljai, amiket el akar érni az életében, és amikért úgy érzi, mindent fel kell áldoznia. Még akkor is, ha ez inkább az anyja, mintsem a saját álmának megvalósítását jelenti. Ebbe a szerinte tökéletes képbe robban bele a focista fiú, aki teljesen kifordítja őt magából. Jason szála mellett, ez adja még a cselekmény drámaiságát, ahogyan Becca küzd önmagával és a családjával... furcsa módon, önmagáért. 

Jasinda Wilder hozza azt a színvonalat, amit a Zuhanok belédben megszokhattunk. Vannak remek pillanatai, de azért nem kell tőle a spanyolviaszt várni, mert azt sajnos, nem fogja feltalálni. Arra viszont, hogy elmerüljünk egy érzelmes, drámai történetben, egyszerűen tökéletes választás, nem fogtok melléfogni vele. 

Kedvenc karakter(ek): Jason, Becca
Gyűlölt karakter(ek): Nell
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 480
Sorozat: Falling (#2)

Résztvevő blogok listája:

12.02. - Kristina blogja
12.05. - Angelika blogja
12.08. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Cbooks

Nyereményjáték:

Nyereményjátékunkban ezúttal a Rubin Pöttyös könyvek kerülnek főszerepbe. Borító részleteket találtok majd a turné állomásain, érdekességként, (hogy kicsit izgalmasabb legyen a megfejtés) az eredeti borítókból mutatunk nektek részletet. Ha épp megegyezik a magyar borító és az eredeti, akkor azzal csak könnyebb dolgotok lesz. Kutatásra fel! :) A Rafflecopter megfelelő részébe kell beírnotok a helyes megfejtést, az írók nevét és a könyvek címét is várjuk.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #81 - Julie Anne Peters: Mire ezt olvasod, én már nem leszek

Miért: Valami igazán érvágósat akartam olvasni.

Tartalom: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás. (Móra)

Vélemény: Érvágást akartam, hát, megkaptam. Ezt ne úgy értsétek, hogy annyira rossz volt a könyv, hogy pánikszerűen kerestem volna a borotvát, vagy ilyesmi, hanem annyira mély benyomást tett rám az egész történet, hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet! Mivel az egész regény arról szól, hogy egy lány tudatosan készül az öngyilkosságra, értelemszerűen rengeteg utalás van arra, miként érdemes - vagy, inkább lehetséges, mondjuk így - az ilyesmit véghezvinni, így aztán senkinek sem hiányzik, hogy egy fiatalabb olvasó innen ötleteket merítsen, ha épp maga alá temetné a depresszió... Ostobaságnak tűnhet, de sajnos megtörténhet, nem ez lenne az első alkalom a világtörténelemben.

Nem tudom, ismeritek-e Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című regényét, de amikor megjelent, akkora hatást gyakorolt az olvasókra, hogy az nem csak egy, az öltözködés terén tapasztalt divathullámot indított el a német nyelvterületeken, hanem egy valódi öngyilkosság-hullámot is. Ennek az az oka, hogy a könyv végső üzenete ez lenne: ha a választottad nem szeret viszont, inkább öld meg magad. Mondanom sem kell, hogy ennél rosszabb mondanivalót keresve sem találhatnánk. 

Valami hasonló történhet azzal is, aki elmerül Daelyn történetében, ugyanis itt az E/1-es formula, valamint az, hogy látjuk visszafelé pörögni a napokat, igencsak rányomja a bélyegét az ember hangulatára, s éppen ezért maximálisan be tudja rántani az olvasót. Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvénél nincs ilyen problémája az embernek, hiszen mi már csak végighallgatjuk az öngyilkosságra készülő lány vallomását, hogy mi vezetett el a tettéig... Itt azonban valósággal át is éljük. 

Daelyn motivációja elsősorban az úgynevezett bullying-ban rejlik, amit egy szóval nem is tudnék nektek lefordítani, de szerintem az iskolai bántalmazás fogalma fedi le a legjobban, hogy mit is jelent ez a szó. Sokunknak lehetett része ilyesmiben, de szerintem csak keveseknek fordult meg valaha is a fejében, hogy amiatt, hogy a társai csúfolják, öngyilkos akarjon lenni. A szerkesztők azonban gondoltak erre is: a könyv végén található néhány segítő telefonszám, és webcím, ami adott esetben segítséget kínál azoknak, akiknek ilyesmi eszébe jut, és szerintem ez egy remek gondolat. Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... 

Szóval: nagyon komoly, nehéz olvasmányról van szó, ami lehúz magával a francba, és nem csak azt mutatja meg, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással az emberek, de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is, ha pár rossz szót ennyire a lelkünkre tudunk venni. Olyannyira, hogy adott esetben észre sem akarjuk venni, ha valaki segítő kezet akar nyújtani felénk.

A történet vége számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nincs valódi vége. Nem tudjuk meg, pontosan mi történik Daelynnel az utolsó pillanatban, így ahányan vagyunk, annyian értelmezhetjük az utolsó oldalakat. Meg meri tenni? Vagy nem? Erről szerintem sokáig el lehetne diskurálni. De, akár arról is, hogy vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem. 

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: M. Szabó Csilla

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 248

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08/14 Dreamworld

08/15 Bibliotheca Fummie

08/16 Always Love a Wild Book

08/17 Zakkant olvas

08/18 CBooks

08/19 Könyvszeretet

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Az én karakterem leírása: A tizenhét éves lány egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Mindössze annyira emlékszik, hogy véget akart vetni életének, amikor megpillantott egy fiút a játszótéren.

a Rafflecopter giveaway

Patrick Ness: Válasz és Kérdés

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Todd, a kegyetlen hadsereg elől menekülve, a végzetes sebesülést szerzett Violával egyenesen a legfőbb ellenség, a Mesterpolgár karjai közé fut. Violát elszakítják tőle, őt börtönbe zárják, és meg kell tanulnia a Mesterpolgár új rendje szerint létezni.
Milyen titkok rejtőznek a városon kívül? Viola életben maradt? Hol van?
Mi az a titokzatos Válasz?
Majd újabb és újabb bombák robbannak… (Vivandra)

Vélemény: Már az első résztől is szabályosan leesett az állam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, ennek a kötetnek többszörösen sikerült felülmúlnia az elődjét. Itt ugyanis a szó szoros értelmében nem jutottam szóhoz olvasás közben. Annyira megdöbbentő, lehengerlő volt az egész, bár... Nem feltétlen a jó értelemben. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy rossz lett volna a könyv, mert erről szó sincs, viszont ezerszer nyomasztóbb volt, mint a trilógia kezdő kötete.
Ezúttal nem a világ és a karakterek bemutatásán, hanem sokkal inkább a szálak mozgatásán volt a hangsúly. Sokszor, bár úgy érezhettem volna, hogy nem történik semmi, mégis folyamatosan pörögtek az események, mindig volt mire figyelni. Ez nagyban köszönhető a kettős nézőpontnak, hiszen a főszereplőink, Todd és Viola külön vannak mozgatva . Új kapcsolatokat alakítanak ki, ezek közül én egyet emelnék ki, méghozzá a fiú és a Mesterpolgár kettősét. Volt valami nagyon abszurd az egészben. A Mesterpolgár igazán komoly manipulátorrá lépett elő már az előző részhez képest is, amivel, lehet, hogy ez furcsa kijelentés, de számomra abszolút eladta a könyvet, annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal görcsbe rándult a gyomrom, amikor csak megjelent a színen. Érdekes volt látni, ahogy képes átformálni Toddot egy olyan emberré, amilyennek ő szeretné látni, ugyanakkor, valahogy mégsem tudja maximálisan elérni a célját, mert a fiúban van valami plusz, ami a férfiből értelemszerűen hiányzik, ez pedig az a fajta elemi jóság, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs, ráadásul egyszerűen kiirthatatlan. S, amikor Viola is felmerül a színen, ez csak még jobban meglátszik.
A történet továbbra is mellőzi a romantikát, de szerintem nem hiányzik belőle - bár azért néha volt egy-két jelenet, aminél drukkoltam valami ilyen jellegű kis színesért, összességében mégsem káráltam miatta -. Érdekesebb látni azt, ahogy a Mesterpolgár megpróbálja kiépíteni a maga kis tökéletes, totálisan uralható városi társadalmát. Megjegyzem, ehhez azért kellett az az asszisztálás, amit Haven polgárai készségesen meg is tesznek neki. Ijesztő volt látni a teljesen elpuhult embereket, élükön Ledger polgármesterrel, aki annyira szánalmas volt, hogy arra nehéz szavakat találni. A szürke kisegér még enyhe kifejezés arra, hogy mekkora semmi volt az egész ember, mint megjelenés, mint jellem szempontjából.
Pörgős, izgalmas, letehetetlen könyv, de ennél többet nem tudok róla mondani anélkül, hogy spoilerekkel árasztanám el ezt a bejegyzésemet. Bár, azt azért kihangsúlyoznám, hogy ez a Válasz és Kérdés dolog, hogy vajon melyik mit jelent ebben a világban, nekem nagyon tetszett. Új volt, érdekes és izgalmas, és még arra is hajlamos volt, hogy rámhozza a frászt.
Szerintem ez megint egy olyan kötet, amit muszáj elolvasni ahhoz, hogy az ember tudja és értse, miért üt akkorát, hogy utána az ember napokig nem képes róla épkézláb mondatokban beszélni, csak tőmondatos szuperlatívuszokban. Ness stílusa még mindig remek, annak ellenére, hogy majd' egy éves kihagyás után nem egyszerű visszarázódni a nyelvtanilag direkt hibás mondatok világába, de azért az író ért hozzá, hogyan terelje el erről az olvasói figyelmét, akiknek ez idővel már fel sem tűnik. Inkább csak egy kis adalék, ami még egyedibbé teszi ezt a regényt. Egyedivé és felejthetetlenné.

Kedvenc karakter(ek): Todd, Viola

Gyűlölt karakter(ek): Prentiss Mesterpolgár, Coyle nővér

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Ágoston Alex

Kiadta: Vivandra Kiadó

Év: 2011

Oldalszám: 498

Sorozat: Chaos Walking (#2)

Colleen Hoover: Ugly Love

Miért: Előbb-utóbb érkezik belőle a filmadaptáció.

Tartalom: Amikor Tate Collins megismerkedik a pilótaként dolgozó Miles Archerrel, eszébe sem jut, hogy ez szerelem lenne első látásra. Még azt se mondhatni, hogy barátok lennének. Ami közös bennük, az a végtelen fizikai vágy egymás iránt. Amikor ez napvilágra kerül, rájönnek, hogy tökéletesen illenek egymáshoz. Miles nem vágyik szerelemre, Tate-nek ideje sincs rá, így nem marad más, csak a szex. Azonban Milesnak van két szabálya. 

Soha ne kérdezz a múltról. 

Ne várj semmiféle közös jövőt.

Vélemény: Eleinte nagyon utáltam ezt a könyvet. Annyira lassan, szenvedősen indul be a cselekmény, hogy többször azon kaptam magam, hogy inkább félreteszem, hogy még véletlenül se kelljen vele foglalkoznom, mert csak felidegesítem magam rajta, hogy a szó szoros értelmében nem történik semmi. Persze, Tate beköltözik a testvéréhez, Corbinhoz, meg persze találkozik férfi főszereplőnkkel, Miles-szal, de ebben ki is merül, és oldalakon keresztül mintha csak a nihil folyna mindenhonnan. Kissé olyan érzésem volt, mintha nem is Hoover írta volna, ugyanis mind Miles, mind pedig Tate olyan bicskanyitogatóan idiótán viselkednek kezdetben, hogy szívem szerint egyenként vágtam volna ki őket az ablakon.

Majd, ahogy nagy sokára végre elkezdődött a valódi történet, Hoover elővette azt a stílust, ami egy gyengébb lelkületű olvasónak garantáltan könnyeket csal majd a szemébe. Két szálon fut az egész, van egy múlt és egy jelen, s az előbbit Miles, míg az utóbbit Tate szemszögén keresztül látjuk, nem véletlenül. 

A fiú múltjában tulajdonképpen az első szerelem kibontakozását követhetjük nyomon, igaz, van benne pár jó csavar, de szerintem Rachel annyira felesleges karakter, hogy azt el nem tudom nektek mondani. Komolyan nem értem, mit látott meg benne Miles, azt meg pláne nem, hogy volt képes rajongani egy olyan lányért, aki gyakorlatilag nem csinál semmit egész idő alatt, csak vegetál, mint a sarokba állított szobanövény. Lehet, hogy egyébként nem lett volna olyan rossz női karakter, ha nem nyomja el őt teljesen a múltban szintén komoly szerepet játszó Mr. Archer és Rachel édesanyja, Lisa. Két ennyire önző embert, mint ezek ketten, régen nem láttam ezen a planétán. Semmi nem érdekli őket magukon és a saját boldogságukon kívül, így történhet meg az, hogy szinte teljesen vakok azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik körülöttük. És amikor végre hajlandóak kinyitni a szemüket, még nekik áll feljebb... Utálom az ilyet. 

A jelenben ugye arra fut ki az egész történés Miles és Tate között, hogy megállapodnak, egy üres szexkapcsolat lesz köztük, és kész, mondván össze lehet kötni ilyen formán a kellemeset a hasznossal. Sok kritikában olvastam - a készülő film előzetese és a könyv kacsán is -, hogy a Szürke ötven árnyalatához hasonlítják, megjegyzem, szerintem teljesen alaptalanul. Nem arról van szó, hogy alárendelné magát egyik fél a másiknak, hanem arról, hogy mindketten annyit kapnak, amennyit beleadnak ebbe a dologba, vagyis szexuális élményt, abból pedig elég sokat, csak mondom. Egy idő után már nem is számoltam, hány jelenetet írt le nekünk az írónő igen részletesen, de ebben a könyvben ezt maximálisan el tudtam fogadni, hiszen ez volt a lényege. Nem romantikus, nem nyálas, és egy picit sem rózsaszín, hanem nagyon is nyers és húsba vágó az egész, amilyen őszinteség sugárzik belőlük ezekben a pillanatokban. Nem is tudok, vagy pálcát törni felettük amiatt, hogy ezt az utat választották, hiszen manapság egyre gyakoribb az ilyesmi... De talán minden ilyen helyzetben ott rejlik a kérdés, hogy vajon meddig lehet fenntartani egy érzelmektől mentes, testiségen alapuló kapcsolatot. Mikor érkezik el a fordulópont, ha elérkezik egyáltalán? Meg lehet-e oldani egy ilyen problémát? Sok kérdést vet fel a könyv ezzel kapcsolatban, de nem mondhatnám, hogy mindenre teljesen kielégítő választ kapnánk.

A Tate-ben végbemenő változás elég megindító, hiszen eleinte, mint rezidens, valóban csak annyira vágyik, amennyit Miles adni tud neki, majd éppen a férfi miatt, ez fokozatosan fordul át valami egészen másba. És ez adta számomra leginkább a dráma-faktort, amit Hoover imád minél tovább fokozni.Én ugyan nem sírtam el magam olvasás közben, de azt nem mondom, hogy nem akadtak pillanatok, amikor nagyon közel álltam hozzá. Szokásához híven, az írónő remekül bánik a szavakkal, sikerül elérnie, hogy pont annyira legyen hatásos a történet, hogy napokig ne tudj elfeledkezni. Mert szép dolog a szerelem, csak van az a pont az ember életében, amikor valami egészen másba fordul át ez az érzés.

Kedvenc karakter(ek): Miles
Gyűlölt karakter(ek): Mr. Archer, Lisa, Rachel
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Simon & Schuster
Év: 2014
Oldalszám: 400
Sorozat: -

Blogturné #60 - Amanda Maxlyn: Mi lesz velem?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom:  Az élet olykor tréfát űz velünk.

Négy év óta mindenki csak a végzetes betegségben szenvedő lányt látja bennem.
De nem vagyok hajlandó sírni.
És feladni sem fogom.
Egy komoly kapcsolat a legutolsó dolog, ami mostanában szóba jöhet nálam, de a Parkerrel töltött éjszaka felforgatja a világomat. Ő kitartó, és tudja, mit akar. Engem.
Nem bánik úgy velem, mintha törékeny lennék.
Ám sejtelme sincs az igazságról, én pedig még nem állok készen arra, hogy bevalljam neki.
Mert mi van, ha ez mindent megváltoztat?
Tizenhét éves voltam, amikor az életemből tragédia lett.
Huszonegy, amikor rám talált a szerelem.
Aundrea McCall vagyok. Ismerd meg az utat, amit végig kell járnom. (WOW)

Vélemény: Kissé bajban vagyok ezzel a könyvvel, úgy érzem. Nehéz róla konkrétumok nélkül írni, viszont, ha egy fontos momentumot nem szögezek le ezzel a történettel kapcsolatban, akkor úgy érzem, semmi értelme nincs annak, hogy kritikát írjak.

Tehát: a könyv központi mondanivalója az, hogy miként próbálhat meg az ember felülkerekedni egy halálos betegségen, s milyen küzdelmeken kell átesnie, olykor saját magát is legyőzve ezzel. Aundrea a rák egyik igen komoly fajtájával kénytelen felvenni a harcot, így azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a tragédiája éppen ezért rendkívül megindító, s átérezhető, főleg olyasvalakinek, aki hozzám hasonlóan, külső szemlélőként ugyan, de átélt már hasonlót. Én például a történet egyes motívumaimmal kapcsolatban édesanyámat kérdeztem meg arról, hogy vajon mennyiben igaz mindaz, amit Maxlyn felvázol s azt kell mondanom, sikerült egy teljesen hiteles képet festenie Aundrea állapotáról, s ennek, a környezetére gyakorolt hatásáról. Kiemelném ezzel kapcsolatban a szülőket, akik, az én nagyszüleimhez hasonlóan, amikor szembesültek az édesanyám mellrákjával, képesek lettek volna mindenüket pénzzé tenni annak érdekében, hogy segíthessenek rajta, s valami hasonlón mennek keresztül Aundrea szülei is, bár az ő esetükben én úgy gondolom, néhol túlságosan is sarkított a kép, s nem pozitív értelemben... De ettől függetlenül, természetesen az ő helyzetük is megérhető.

Az igazi hangsúly azonban az eddigiek mellett, talán azon van, hogy a szerelem és a szeretet milyen komoly erővel bírhat egy ilyen nehéz helyzetben, s milyen sokat számít a betegnek, ha egy szerető, megértő közeg veszi őt körül, amely próbálja nem a világvégeként felfogni a történteket, hanem egy akadályként, amelyet együttes erővel igenis le lehet győzni. 

Ebbe a végeláthatatlannak tűnő küzdelembe kapcsolódik bele Parker is, aki kezdetben egy igen furcsa csavar révén kerül a lány közelébe, ám aztán valahogy mégis csak ott ragad. Kis túlzással, Aundrea úgy vonzza őt magához, mint legyet a légypapír, s véletlenül sem képes elengedni. Annak ellenére, hogy engem az efféle felállás általában zavarni szokott, most egyszerűen imádtam, mert egy egészen új megvilágításba helyezte a főszereplőnket és az életről alkotott felfogását. 

A kapcsolatuk rendkívül heves és intenzív, éppen ezért, egy NA-regényhez méltón, tele van erotikus feszültséggel, amely azonban kivételesen egy cseppet sem zavaró az én meglátásom szerint sem, holott, aki régóta követi a blogot, tudhatja rólam, hogy a túlzásba vitt erotikától sok esetben a falnak megyek. Teszem mindezt azért, mert úgy érzem, akkor és ott nem ezen kellene, hogy legyen a történet hangsúlya. Most, a reakciómat tudjuk be ezt annak, hogy én már annak is örültem, hogy legalább ennyi örömet találhat Aundrea az életében akkor, amikor valójában úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene, hiszen nem az ő hibája, hogy beteg lett, ám mást sem tud hibáztatni érte, bármennyire is szeretne. 

Amanda Maxlyn jó stílusban ír, és jó érzéke van ahhoz, hogy a mély érzéseket át tudja adni, így téve egy nem túl hosszú, ám annál komolyabb regényt felejthetetlen élménnyé. Humort ne keressetek benne, ám azt tanácsolom, hogy egy-két darab zsebkendőt készítsetek oda magatok mellé, mert alighanem szükségetek lesz rá olvasás közben.  Ezzel együtt, csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a szívszorító történeteket, mert ezt sem fogja megbánni, sőt, éppen ellenkezőleg.

Kedvenc karakter(ek): Parker
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Deres Anita
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: What Left of Me (#1)

Résztvevő blogok listája:

06.02. - Beharangozó

06.03. - Angelika blogja

06.04. - CBooks

06.05. - MFKata gondolatai

06.06. - Deszy könyvajánlója

06.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A Mi lesz velem? című regényben Aundrea a modern kor egyik rémisztő betegségével, a rákkal harcol. Erről a nehéz küzdelemről, arról, ki hogyan éli meg - legyen szó a páciensről, avagy annak szeretteiről -, számos irodalmi mű született. Mi most ezek közül szeretnénk néhány olyat feleleveníteni, amelyekből később mozifilm is készült. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy az egyes blogturné állomásokon közreadott jelenetfotók alapján nyomozzátok ki a szerző nevét, akinek regényét megfilmesítették.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #52 - Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a megváltás

Miért: Megtetszett az első rész.

Bevezető: A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a megváltás című regénye, a Véletlen sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden szívszorító történek folytatását!
2015. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül napvilágra került. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett.

Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint annak gondolata, hogy örökre elveszítheti Kaydent.

A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: neki és Kaydennek el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével Callie tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Imádtam az első részt, annak ellenére, hogy elképesztően komor volt. Egyszerűen lehengerelt az egész történet, és bíztam benne, hogy a folytatás sem fog csalódást okozni... és igazam lett. 

Mielőtt azonban ebbe bővebben belemennék, muszáj leszögeznem valamit: ha valaki épp élete teljében, életvidám korszakának csúcsán érzi magát, még ha be is szerzi ezt a könyvet, ne kezdje el azonnal! Annyira melankolikus, érvágós hangulatot sugároz magából az egész könyv, hogy ha valaki ezt épp nem akarja átélni és elveszíteni az életkedvét, inkább hanyagolja egy kicsit. Nem azért mondom ezt, mert rossz lenne a könyv, hanem azért, mert le fog húzni magával a mélybe, ezt csak garantálni tudom, és ha éppen nem tudod átérezni ezt, akkor nagy eséllyel úgy fogod magad mögött hagyni, hogy ezt a rakás szenvedést kár volt elolvasni. Pedig ez egyáltalán nem igaz.

Callie és Kayden története, mint mindig, most is rendkívül megindító, érzelemdús, és nézzünk szembe a ténnyel: szenvedős. Mindketten folyamatos elutasításba és süket fülekbe ütköznek, miközben a problémáik igenis kezdenek elhatalmasodni rajtuk, és ezzel egyedül - de még ketten is - elég nehéz megbirkózni. Bár már az első részben is imádtam őket, szerintem ez ebben a kötetben csak tovább fokozódott. Jó volt újra azt érezni, hogy nem sérthetetlen karakterekről olvasok, hanem emberekről, akiknek megvan a maguk fájdalma, amivel egyszerűen muszáj felvenniük a harcot. Nem számít, hogy a szüleik olyan elképesztően idegesítőek, hogy esküszöm, Maci Owenst szívem szerint shotgunnal lőttem volna fejbe amiért egy számító, érzéketlen ribanc. Ugyan az írónő felvillant pár aspektust ami miatt némi megértéssel kellett volna felé fordulnunk, de nekem ez nem jött össze. Bármilyen kemény is volt az élete, nem tudom elfogadni, hogy ölbe tett kézzel képes nézni, amint a férje halálra veri a gyerekeket, akiket ő maga hozott a világra. Az ilyen ember nem nevezhető anyának. De továbbmegyek: az ember jelző is luxuscikknek számít ebben az esetben. Hasonlóan negatív dolgokat tudnék mondani Callie anyjáról is, de vele szerintem inkább az a baj, hogy a homokba dugja a fejét. Valószínűleg nagyon is érzi, hogy miféle törés lehet a lányában, de elképzelhető, hogy nem akar vele szembenézni, mert akkor lényegében önmaga kudarcával kellene szembesülnie, miszerint csődöt mondott, mint szülő.

A két főszereplőnkkel kapcsolatban két apró hibát emelnék ki, amit sokan szerintem nem fognak annak venni, mindössze engem zavartak. Az egyik, hogy néha ilyen furcsán leírt visszautalások vannak az előző fejezetben az előző karakter szemszögéből már bemutatott jelenetre - például a végét egy az egyben megismétli -. Ez alapvetően nem probléma, de ha valaki a folyamatos történetvezetést kedveli, mint például én, annak talán kissé zavaró lehet. A másik a rengeteg szex. Ez egyszerűen azért idegesített, mert szerintem nem illett a történethez. Semmi baj sincs az ilyen jellegű jelenetekkel, de amikor valami teljesen máson van a hangsúly, miért kell ilyen dolgokkal is teletömni? Teljesen elvonja a figyelmet, az pedig nem szerencsés, legalábbis énszerintem. 

Sorensen, amiben szerintem újat hozott, az a mellékszereplők kérdése. Most rengeteget foglalkozik Seth-hel és Luke-kal is, amit imádtam. Érdekes volt Callie vagy épp Kayden szemén keresztül látni őket, de most valami egészen más színben. Sethről például kiderül, mennyire bölcs valójában, és a tanácsai, ha jól meggondoljuk, tényleg képesek segíteni. Annyi élettapasztalat, annyi élmény van benne, hogy már alig várom, hogy az ő könyvét is a kezembe vehessem, noha az a sorozat eddigi utolsó része, és még nagyon messze van... de ez nem számít. 

Rajongóknak kötelező!

Kedvenc karakter(ek): Kayden, Callie, Seth, Luke
Gyűlölt karakter(ek): Mrs. Owens, Mrs. Lawrence
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 368
Sorozat: The Coincidence (#2)

Részvevő blogok listája:

04.21. - Deszy könyvajánlója 04.22. - Media Addict

04.23. - Kristina blogja

04.24. - Angelika blogja

04.25. - CBooks

04.26. - MFKata gondolatai

04.27. - Kelly & Lupi olvas

04.28. - Tekla könyvei

04.29. - Zakkant olvas

04.30. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Játékunkban ezúttal a helyes srácoké és motoroké lesz a főszerep. Nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon közreadott képek alapján kitalálni, melyik film- vagy sorozat karakter gondoltunk.

(Figyelem! Nem a színész nevét kérjük, hanem az általa megformált figuráét. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway