Tartalom: Ha életben akarsz maradni ebben a pusztuló világban, fel kell venned a harcot az ellenséggel…
Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Bár annak idején olvastam a fülszöveget, mégis meg tudott lepni ez a könyv, mégpedig azzal, hogy változtat a megszokott kliséken. Allison gyűlöli a vámpírokat - akik egyre több és több városban ragadják magukhoz a hatalmat, bélyegzik meg az embereket, stb -, erre, szinte a történet legelején, bekövetkezik az általam nem várt fordulat: ő maga is vérszívóvá válik. Szokták mondani, hogy az ember életösztönénél nemigen van erősebb reakció, amit ki lehet belőlünk váltani, és a főszereplőnk esete éppen erre jó példa. Szinte át sem gondolja a döntését, csak arra tud koncentrálni, hogy túl akar élni, bármi áron. Nekem ez nagyon szimpatikus volt benne, mert egy nagyon emberi reakció volt a részéről.
A folytatás sem rossz, bár egy ilyen ütős kezdés után bevallom, a legkevésbé sem azt kaptam, amire számítottam. Félreértés ne essék, a történet színvonala egész idő alatt kitart, és kimondottan érdekes, plusz Kagawa stílusa sem rossz. Egy dolog felett azonban nem tudok elmenni szó nélkül, ez pedig az, hogy hogyan próbál meg Allie túlélni vámpírként. Kanin, a mestere meglepően keveset szerepel, így lényegében a lánynak fel kell találnia a spanyol viaszt, hogy miként is mennek a dolgok. ha megfordul az a bizonyos kocka. És kapaszkodjatok meg: a könyv szakít a megszokott klisével, hogy a lány belezúg a tanítójába, hiszen kettejük között egyáltalán nincsen romantikus kapcsolat. Minden csak a túlélésről szól, és nem egymás körberajongásáról. Újabb pluszpont az írónőnek ezért. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy ez a történet folytatásában sem lesz másként, mert szerintem ez lehet a könyv egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem a rózsaszín nyáltengerrel, hanem az izgalmas cselekményével tudja igazán fenntartani az ember érdeklődését.
Számomra külön öröm, hogy bár ebben a disztópikus világban is van némi romantikus szál - mert ez, mint tudjuk, a YA-regényekben elkerülhetetlen -, de nagyon minimálisra van leszorítva, nem fordul át a könyv egy komplett nyáltengerbe. Allie inkább marad határozott, mintsem romantikus lélek, ami szerintem az egyik legnagyobb erőssége. Az a fiú, aki mondjuk így, kiváltja az érdeklődését, Ezekiel, egy ember. És persze, ez a fele már nevezhető kissé klisésnek adott esetben, de szerintem egyáltalán nem lett az, hiszen a két szereplő nem esik egymásnak abban a pillanatban, hogy találkoznának, sőt. Elég lassan formálódnak köztük a dolgok, mivel nem ez képezi a történet gerincét, hanem az, ahogyan a lány próbál életben maradni - olykor igencsak furcsa, számomra kissé irreális és felfoghatatlan döntések által -. Emberek és veszettek veszik körül, van, akinek ő hajt a vérére, de akad olyan is aki kifejezetten az övére, és ez a furcsa macska-egér játék rengeteg izgalmat tartogat magában, hiszen a könyv igencsak bővelkedik az akciójelenetekben, ugyanakkor nem veti meg a kissé horrorisztikus elemeket sem. És megjegyzem, a regény, úgy utolsó negyede, szerintem kiemelkedően jól sikerült a történet többi részéhez képest, ha addig nem is tudott teljesen berántani, utána már nem volt ilyen problémám, szinte megállás nélkül faltam és faltam a betűket, amíg a végére nem értem. Egyszerűen csak hűha. Én nagyon elvoltam vele, bár bevallom, leginkább Allie karaktere miatt szerettem, a többi szereplő nem fogott meg különösebben, de ennek talán az lehet az oka, hogy a könyv elsősorban őrá, nem pedig a környezetére fókuszál. Talán a folytatásban másokról is megtudhatunk néhány dolgot.
Ugyan nem olvastam Kagawa másik sorozatát, engem a Halhatatlanság szabályaival sikerült megnyernie magának.
A folytatás sem rossz, bár egy ilyen ütős kezdés után bevallom, a legkevésbé sem azt kaptam, amire számítottam. Félreértés ne essék, a történet színvonala egész idő alatt kitart, és kimondottan érdekes, plusz Kagawa stílusa sem rossz. Egy dolog felett azonban nem tudok elmenni szó nélkül, ez pedig az, hogy hogyan próbál meg Allie túlélni vámpírként. Kanin, a mestere meglepően keveset szerepel, így lényegében a lánynak fel kell találnia a spanyol viaszt, hogy miként is mennek a dolgok. ha megfordul az a bizonyos kocka. És kapaszkodjatok meg: a könyv szakít a megszokott klisével, hogy a lány belezúg a tanítójába, hiszen kettejük között egyáltalán nincsen romantikus kapcsolat. Minden csak a túlélésről szól, és nem egymás körberajongásáról. Újabb pluszpont az írónőnek ezért. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy ez a történet folytatásában sem lesz másként, mert szerintem ez lehet a könyv egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem a rózsaszín nyáltengerrel, hanem az izgalmas cselekményével tudja igazán fenntartani az ember érdeklődését.
Számomra külön öröm, hogy bár ebben a disztópikus világban is van némi romantikus szál - mert ez, mint tudjuk, a YA-regényekben elkerülhetetlen -, de nagyon minimálisra van leszorítva, nem fordul át a könyv egy komplett nyáltengerbe. Allie inkább marad határozott, mintsem romantikus lélek, ami szerintem az egyik legnagyobb erőssége. Az a fiú, aki mondjuk így, kiváltja az érdeklődését, Ezekiel, egy ember. És persze, ez a fele már nevezhető kissé klisésnek adott esetben, de szerintem egyáltalán nem lett az, hiszen a két szereplő nem esik egymásnak abban a pillanatban, hogy találkoznának, sőt. Elég lassan formálódnak köztük a dolgok, mivel nem ez képezi a történet gerincét, hanem az, ahogyan a lány próbál életben maradni - olykor igencsak furcsa, számomra kissé irreális és felfoghatatlan döntések által -. Emberek és veszettek veszik körül, van, akinek ő hajt a vérére, de akad olyan is aki kifejezetten az övére, és ez a furcsa macska-egér játék rengeteg izgalmat tartogat magában, hiszen a könyv igencsak bővelkedik az akciójelenetekben, ugyanakkor nem veti meg a kissé horrorisztikus elemeket sem. És megjegyzem, a regény, úgy utolsó negyede, szerintem kiemelkedően jól sikerült a történet többi részéhez képest, ha addig nem is tudott teljesen berántani, utána már nem volt ilyen problémám, szinte megállás nélkül faltam és faltam a betűket, amíg a végére nem értem. Egyszerűen csak hűha. Én nagyon elvoltam vele, bár bevallom, leginkább Allie karaktere miatt szerettem, a többi szereplő nem fogott meg különösebben, de ennek talán az lehet az oka, hogy a könyv elsősorban őrá, nem pedig a környezetére fókuszál. Talán a folytatásban másokról is megtudhatunk néhány dolgot.
Ugyan nem olvastam Kagawa másik sorozatát, engem a Halhatatlanság szabályaival sikerült megnyernie magának.
Gyűlölt karakter(ek): Jeb
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 464
Sorozat: Eden-trilogy (#1)
Résztvevő blogok listája:
Május 25 - Media Addict
Május 27 - Deszy könyvajánlója
Május 29 - Függővég
Június 2 - Kelly Lupi olvas
Június 4 - CBooks
Június 5 - MFKata gondolataiNyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunk nem más, mint egy játékos könyvajánló.
Ha szereted az A halhatatlanság szabályaihoz hasonló tini vámpíros könyveket, akkor könnyen ki fogod találni, hogy melyik ilyen stílusú könyv borítójának részletét mutatjuk meg.
A könyv íróját és címét a rafflecopter megfelelő sorába kell beírnotok és helyes megfejtők közt három példány kerül sorsolásra az Éden trilógiájának nyitókötetéből.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
