Blogturné - Marissa Meyer: Cinder

Miért: Többen is ajánlották.

Tartalom: 126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Őszinte leszek, a szó szoros értelmében évekig győzködtem magam arról, hogy egy kicsit sem érdekel engem ez a könyv. Azzal magyaráztam ezt, hogy sohasem voltam az a fajta, aki szeretné a meséket, így modern köntös ide, vagy oda, elkönyveltem magamban, hogy nekem ez sohasem tetszene... Mégis, mivel olyan sokan győzködtek, a nyár folyamán végül is megvettem, és el is kezdtem. Noha az élet több alkalommal is közbeszólt, most, hogy a végére értem, be kell vallanom: régen tévedtem ekkorát. 

Marissa Meyer egy olyan utópisztikus világot teremtett meg, amely azonnal magával ragadott, holott nem tartom magam kimondottan sci-fi rajongónak, sőt, éppen ellenkezőleg. Ennek ellenére, volt valami a regény kezdetében, ami azonnal letaglózott. Talán az az enyhe morbid felhang, amivel Cinder kiborg létére utalt az írónő, vagy Kai herceg felbukkanásának mikéntje érte el bennem ezt a hatást, nem tudom pontosan, de az biztos, hogy azonnal megszerettem. 

Ne tévesszen meg senkit: ez a történet nem csak egy régi, gyerekkori klasszikus újramesélése modern köntösbe ágyazva, hanem annál sokkal több. A karakterek, de még maga a világ is, olyan mondanivalóval van felruházva, ami jócskán túlmutat az eredeti művön. Hiszen mikor olvashattunk Hófehérke történetében emberek ezreit pusztító pestisjárványról, vagy éppen a földönkívüliekkel folytatott páratlan politikai játszmákról, amelyek teljes egészében átszövik a könyvet, éppen ezért nem is nagyon lehet egy lapon emlegetni egy mezei ifjúsági regénnyel. 

Mint tudjuk, Hamupipőke gyakorlatilag azonnal beleszeret az ő hercegébe, ehhez képest Cinder és Kaito kapcsolata nagyon lassan bontakozik ki a szemünk előtt, és sokáig nem is lehet ezt romantikusnak nevezni. Mindketten emberként kezelik a másikat, s nem úgy, mint a tárdadalom, amely körülveszi őket. Nem egy trónörökös és egy megvetett, fémvázzal teletűzdelt lány egymáshoz való viszonyának változását látjuk, hanem sokkal inkább két egyszerű emberét, akik szívük szerint elmenekülnének azelől, amit a sors rájuk mért. Éppen emiatt mindketten rendkívül szerethetőek, míg például az őket körülvevő negatív szereplők - Adri, a mostoha, vagy épp Levana a holdkirálynő - kifejezetten utálatosnak lettek megalkotva. Mindenesetre, ők ketten is újabb elemekkel gazdagítják a már ezer meg egyszer olvasott/hallott történetet, így a róluk szóló részeket is élvezet olvasni. Ráadásul, a pillanat, amikor Cinder és Kai herceg világa valóban egymásnak ütközik, alighanem a regény legmeghatározóbb pontja, sőt, továbbmegyek, maga a tetőpont. Annyi feszültséggel van tele, hogy szinte görcsösen szorítottam a könyvet, annyira izgultam értük, hogy jól sikerüljön... De a végeredményről már nem az én tisztem beszámolni.

Meyer a mellékszereplők tekintetében is kitett magáért - azon, hogy ki-kit személyesíthet meg vajon az eredeti műből, lehet gondolkozni, mert véleményem szerint olykor nem is annyira egyértelmű ez a kérdés -, bár én közülük csak egyetlen egyet emelnék ki, Iko-t a kis androidot, aki Cinder leghűségesebb barátja és társa jóban-rosszban egyaránt. Mivel egy programozott személyiségről van szó, azt hihetnénk, hogy egy rendkívül egysíkú lényről lehet szó, de ez távolról sincsen így. Iko-nak valódi személyisége, és világképe van, ami olykor kimondottan vicces, máskor azonban  inkább elgondolkodtató.

Rengeteg új, meglepő elem, fordulat, és egy rendkívül izgalmas cselekmény, mindez megtalálható ebben a könyvben. Ha valaki már eddig is sokat gondolkozott azon, hogy beszerezze-e, csak bátorítani tudom. Még az is könnyedén megszeretheti, aki sohasem volt az a mese-rajongó. Ráadásul minden korosztály találhat benne valami újat, ami miatt azonnal megszereti majd. Örülök, hogy ezzel a történettel zárhattam a 2014-es évet.

Kedvenc karakter(ek): Kai, Cinder

Gyűlölt karakter(ek): Adri, Levana

Pont: 20/10

 Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Bujdosó István, Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 448

Sorozat: Lunar Chronicles (#1)

Résztvevő blogok listája:

10.25 - Deszy könyvajánlója - EXTRA
10.26 - CBooks - Értékelés
10.27 - Deszy könyvajánlója - Értékelés
10.28 - Nem félünk a könyvektől - Értékelés
10.29 - Kelly & Lupi olvas - EXTRA
10.30 - Hagyjatok! Olvasok! - EXTRA
10.31 - Sorok között blog - EXTRA
11.01 - Függővég - EXTRA
11.02 - Hagyjatok! Olvasok! - Értékelés
11.03 - Nem félünk a könyvektől - EXTRA

Nyereményjáték:

A Cinder nem titkoltan Hapupipőke feldolgozás, ahogy ezt már a blogturnénk felvezetőjében is
olvashattátok. Ennek örömére merüljünk el a Hampipőke feldolgozások világában!
Minden állomáson egy jelenetfotót találtok valamilyen filmből, ami részben vagy egészben Hamupipőke-feldolgozás, vagy legalábbis merített Hamupipőke történetéből.
A feladat egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a filmek címét! (Angol és magyar címet is elfogadunk.)

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #256 - Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.

A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.

A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban? (Gabo)

Vélemény: Ha valaki esetleg régebb óta követi a blogot, a tudhatja, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen rákattanok bizonyos tematikájú könyvekre. Annak idején például négy-öt tanár-diák szerelemmel foglalkozó könyvet olvastam el egyhuzamban. Idén, a Stepbrother Dearestnek hála, most éppen a mostohatestvérek közötti szerelemről szóló történetekre kezdek ráfüggni. Ennek az egyik állomása a Mondtam már...?.

Számomra azért volt nagyon érdekes a könyv, mert, bár nagyon döcögősen indul, egy ponton rendesen felpörög, de, ami a legfontosabb, a főszereplő fiú, Tyler, nem az a tipikus rosszfiú, nem olyan, mint az idegesítő Maddox-fiú, akit nagyon utálok, szóval még véletlenül sem olyasvalaki, aki játssza a kemény macsót, majd a legváratlanabb pillanatokban megy át igazi nyáltengerbe. 

Tyler a szó szoros értelmében negatív férfi karakter. Az még talán hagyján, hogy iszik, nőzik, füvezik, de nem veti meg a keményebb drogokat sem, szóval nem mondhatnám, hogy Maskame pozitív színben akarná feltüntetni előttünk. Ez a srác maga a züllés mintapéldánya, aki még csak véletlenül sem akarja megkönnyíteni az anyja és a nevelőapja életét. Ebben pedig, még, ha nem is akarja, kapóra jön neki Eden, aki az ő teljes ellentéte. A lány próbál beilleszkedni az új családjába - ennek egyébként szerintem picit több részt is szentelhetett volna Maskame, ahelyett, hogy folyton csak plázázni jár a környékbeli csajokkal -, és nem is boldogul rosszul, alapvetően, egészen addig, amíg nem Tyler-ről van szó. Rengeteg pattogós párbeszédük van - és igen, régen nem emeltem már ki ilyesmit egy regényben -, amikben elég erős a dinamika, ami képes magával vinni. Igazából, én sok esetben alig vártam, hogy végre valahára beszéljenek, mert azokat a részeket egyszerűen imádtam. 

Tyler viselkedésére persze, kapunk magyarázatot, azonban, nekem külön tetszett, hogy az írónő nem válaszol meg minden felmerülő kérdést a karakterrel kapcsolatban, akadnak dolgok, amiket nyitva hagy, és remélem, hogy a folytatásokban szépen kibontja majd ezeket. Eden és Tyler azonban nem változtatnak egymáson, ezt le kell szögeznem. Attól még, mert kialakul köztük valami, a srác nem tesz száznyolcvan fokos fordulatot, igenis megmarad valamennyire negatívnak. Lehet, ostobaság, de nekem ez érdekes volt benne. 

Ja, és ha már negatív karakterek, hát nem tudok elmenni szó nélkül Tyler barátnője mellett, aki nemes egyszerűséggel egy pszichopata ribanc. Olyan húzásai vannak a csajnak, hogy én helyenként csak pislogtam. Ritkán látok ennyire direkt módon rosszindulatú karaktert, aki nem hogy péklapátot, egyenesen akasztófát érdemelne inkább.  

Ha valaki nyálas romantikára vágyik, nem tudom ajánlani ezt a könyvet, de aki szereti a nem annyira klisés történeteket, annak Eden és Tyler történetét csak ajánlani tudom.

Kedvenc karakter(ek): Tyler
Gyűlölt karakter(ek): Tyler barátnője, akinek rittig nem jut eszembe a neve
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Gonda Éva
Kiadta: Gabo Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 440
Sorozat: DIMLY-Trilogy (#1)

Résztvevő blogok listája:

Augusztus 28 - Könyvvilág blog

Augusztus 30 - Kelly & Lupi olvas

Szeptember 1 - CBooks

Szeptember 3 - Deszy Könyvajánlója

Szeptember 5 - Dreamworld blog

Nyereményjáték:

A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #247 - Jessica Sorensen: Ella és Micha jövője

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak.

Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet.

Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel elég régen - konkrétan valamikor tavaly nyáron - olvastam ezt a könyvet, kicsit lehet, hogy nehezemre fog esni összeszedni minden gondolatomat erről a könyvről, de igyekszem.

Ella és Micha története már az előző részében sem volt éppen egyszerű, habkönnyű történet. A folytatásban azonban nem lett belőle más, mint a se veled, se nélküled viták végtelen áradata... Az egész könyv egy végtelennek tetsző, dráma hullámvasút. A fő konfliktusforrást elvégre az jelenti, hogy Micha-nak a zenekar turnéján kell lennie, miközben Ella ezt sokkal nehezebben viseli, mint szeretné. A lány vívódása megindító lenne, de egy idő után inkább idegesítőbe megy át, mert olyan érzése támad tőle az olvasónak, hogy egy ilyen lánynak, akit az előző részben egy elég problémás esetként ismertünk meg, tényleg ez a legnagyobb baja? Megértem, hogy Micah-hoz kötődik a legjobban a világon, tényleg megértem, de a nyűglődése borzasztóan vontatottra és unalmasra sikerült.

Micha, mint mindig, most is valódi hősszerelmesként viselkedik, akkor se adja fel, amikor egy "normális" - remélem érzitek az iróniát - pasas már fülét-farkát behúzva elmenekült volna, hiszen a nője pszichés problémákkal küzd, ráadásul nem is igazán erőlteti meg magát annak érdekében, hogy meggyógyuljon, vagy ilyesmi.

Ettől függetlenül, ahogyan azt már Sorensentől megszokhattuk, rengeteg már-már nyálas romantikus rész, ami csak azért volt ennél a résznél kicsit meglepő a számomra, mert a könyv elég rövid az első részhez képest (lehet, hogy Sorensen átvezetésnek szánta?). És, ha már romantika, arról sem szabad megfeledkezni, hogy töménytelen mennyiségű szex és erotika is van a regényben, amit szintén nem vártam egy ilyen komoly témát feszegető - vagy most már csak feszegetni akaró - NA-könyvtől,

Végre komolyabb belepillantást kapunk Micha családi hátterébe, akinek az apja egy elképesztően nagy suttyó paraszt, aki csak magára tud gondolni - nem ismerős ez valahonnan? Mondjuk minden második dráma tematikájú regényből? -, és ha ezt valaki a szemére veti, még neki áll feljebb, nem is kicsit. Igazi szemétláda, akit bármikor meg tudnék ütni dühömben.

De, ha már édesapák, hát azt kell mondanom, Ella apja is elég gyáva fazon sajnos, így benne sem lehet igazából megbízni, a könyv másik igen komoly mélypontját jelenti elég sok esetben. Néha ugyan próbálkozik, de próbálkozni, és ténylegesen cselekedni, ez a kettő nem ugyanaz. És ezt a férfi valahogy nem hajlandó felfogni.

Sorensen stílusa továbbra is jó, ahogyan azt már megszokhattuk, és a váltott nézőpont itt is jól működik. Ugyanakkor, a történet vége vége nagyon-nagyon csöpög, nem tudom, miféle folytatása lesz még a történetüknek, mert ezzel azért sikerül "szépen" lezárnia. De, majd meglátjuk, mit lehet ebből még kihozni, én tartok tőle, hogy nem valami sokat. Ha valaki egy vidám történetre vágyik, inkább kerülje el ezt a könyvet, mert biztosan nem a boldogság fog róla elsőként eszébe jutni. 

Kedvenc karakter(ek): Lila

Gyűlölt karakter(ek): Micha apja

Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Rudolf

Év: 2016

Oldalszám: 312

Sorozat: The Secret (#2)

Résztvevő blogok listája:

06.08. - Sorok között

06.10. - Angelika blogja

06.12. - Deszy könyvajánlója

06.14. - Dreamworld

06.16. - CBooks

06.18. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

A regény során Micha karrierje egyre jobban ível felfelé, a srácból lassan menő énekes válik. Így a mostani játékunkban egy-egy híres énekes képét találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a kép alapján ki látható a fotón, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők kisorsolunk 3 példányt a regényből.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #245 - Anna Banks: Nemezis

Miért: Anna Banks.

Tartalom: Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.

Tarik csak most vette át Theoria irányítását. és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.

Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes? (Maxim)

Vélemény: Eleinte kicsit féltem elkezdeni ezt a könyvet, hiszen Anna Banks előző sorozata nem lett éppen a kedvencem. Ugyanakkor, éppen emiatt akartam adni még egy esélyt az írónőnek, abban reménykedve, hogy hátha most valami sokkal jobbal - és élvezhetőbb stílussal - tud előrukkolni a Nemezisben, és hála az égnek, így is lett. Ez a regény simán kenterbe veri az egész Szirén-sorozatot, meglátszik rajta, hogy Banks mind stílusban, mind történetvezetésben képes volt a fejlődésre, annak ellenére, hogy bizonyos elemeket megtartott - például a váltott nézőpontot -. Le a kalappal előtte, komolyan! 

Mivel nem sokszor olvasok fantasyt, egy kicsit bajban vagyok azzal kapcsolatban, hogy ezt a könyvet vajon minek is nevezhetném, Vajon ez még csak simán fantasy, vagy hajaz már a high-fantasyre? Sajnos, én nem vagyok nagyon képben a kettő közötti különbségekkel, de mivel sok tekintetben engem emlékeztetett Sarah Raasch: Hó, mint hamu című könyvére, talán beleillik a high-fantasy keretbe. A rajongók ezt majd biztosan jobban meg tudják nekem mondani. :) 

Mindenesetre, ebben a történetben adott nekünk Sepora hercegnő, aki, mint kovács, igen különleges képességgel rendelkezik. Egy picit durvának éreztem, hogy a saját testéből -kezéből - kovácsol fegyvert. Nyilván innen ered a kovács megnevezés. Ötletnek zseniális, nyilván, hiszen hasonlóval eddig még nem nagyon találkoztam, de azért van benne valami hátborzongató (mint Anne Bishop könyvében a látók, akiknek magukat kell vagdosni a látomások érdekében), főleg, mivel mégis csak egy YA-regényről beszélünk. Nem kell attól tartani, hogy ez durva explicitással lenne leírva, vagy ilyesmi, erről szó sincs - mégis egy mágikus világról, és tizenévesekről van szó, ugyebár -, csak maga az elképzelés tűnik picit erősnek. Ettől még, mondom, én imádtam. 

Az is tetszett, hogy Sepora-nak a saját érdekében kell menekülnie, és nem azért, mert valaki rábeszéli, hanem ő maga képes felismerni azt, hogy adott esetben veszélyben forog az élete, hiszen  az apja nem  gyermekét látja benne, hanem egy eszközt, amit csatában használni kell. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez minden, csak nem egy életbiztosítás. 

Sepora útja a szomszédos királyságba vezet, ahol végül az ottani királlyal, Tarikkal kerül szembe, aki nem sokkal idősebb nála, mégis, hatalmas felelősség szakadt a nyakába. Egyrészt új uralkodó a trónon, másrészt a népét pestis tizedeli, és akkor még ott van a lány is, akivel nem kellene közeli kapcsolatba keverednie. El nem tudom mondani nektek, hogy ez a srác hány kört ver az előző sorozat Galén-jára, de egy tucatot minimum. Sokkal komplexebb, érdekesebb a karaktere - szerintem sokaknál instant bookboyfriend lesz, és nem érdemtelenül -, és érezhető a közte és Sepora közötti feszültség. Mondhatjuk, hogy van benne egy enyhe Rómeó és Júlia 75000. feldolgozása vonal, de kit érdekel? Illik bele, engem éppen ezért nem zavart. Oké, vannak romantikus pillanatok, persze, viszont nem éreztem annyira beleerőltetettnek és túltoltnak, mint a Poszeidónban. 

Abszolút kellemes meglepetés az írónő tollából. Pörgős, izgalmas cselekményt kapunk, ami egy pillanatra sem ül le, de ezt nem is bánja az ember, mert a regény lendülete képes magával ragadni. 

Kedvenc karakter(ek): Tarik, Sepora
Gyűlölt karakter(ek): Sepora apja
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Stieger Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 352
Sorozat: Nemesis (#1)

Résztvevő blogok listája:

06.03. Könyvvilág
06.05. MFKata gondolatai
06.07. Kelly&Lupi olvas
06.09. CBooks
06.11. Deszy könyvajánlója
06.13. Dreamworld

Nyereményjáték:

A Nemesisben fontos szerepet játszanak a fémek, melyek aztán megolvadnak.
Minden blogon találtok majd egy-egy fémet, melynek az olvadáspontját kéne megmondanotok. Segítségül megadjuk a vegyjelüket is.

A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek egy számra vagyunk kíváncsiak! Játékra fel! :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #241 - Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Miért: Alexandra Bracken.

Tartalom: A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.

Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…

Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.

Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre. (Maxim)

Vélemény: Annak idején, amikor Amerikában megjelent ez a regény, sok jót hallottam róla, és őszintén kíváncsi voltam, hogy vajon ez a sorozatkezdő kötete jobban sikerült-e, mint annak idején a Sötét elmék, ami, mint talán emlékeztek is rá, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet - de a trilógia befejező kötete abszolút megmentette a szememben az egész szériát -. 

Sajnos, akadnak hasonlóságok. Nem történeti szinten értem, hiszen ez egy időutazással foglalkozó regény, míg a SE egy tipikus disztópia volt, Viszont a nagyon lassú, már-már unalomba csapó történetfelvezetés itt is jelen van. Noha rendkívül erősen indít a regény a bevezetőjében, a jelenkori szál, mint olyan, elképesztően unalmas. Az egy dolog, hogy a főszereplő leányzó neve nem teszik - nekem a Henrietta túl régies hangzású, az Etta becézés pedig... viccesen hangzik, és valahogy nem tudtam komolyan venni -. Nagyon csapongó a történet eleje, és persze elképesztően lassú is, ráadásul zavaros. Az írónő mindenféle szereplőket dobál be, meg a múzeumi koncertet, amiknek a jelentőségére sokáig magyarázatot sem kapunk, mert a történet egyszer csak ugrik egyet, és sokat kell várnunk, mire a korábbiakkal kapcsolatos köd fel tud szívódni a fejünkben.Számomra ott indult be a cselekmény, amikor Etta magához tér a hajón, és szembetalálja magát Nicholas-szal és a kapitánnyal. Apropó, Nicholas. 

Szívem szerint most nagyon-nagyon hosszú áradozásba kezdenék amiatt, hogy van még egy Nick, akiért lehet rajongani - igen, a neve láttán is kitört belőlem a CON-fan, de amikor rájöttem, hogy a főhősünk külső leírása relatíve hasonlít a kedvenceméhez, hát, én teljesen elvesztem, ezt talán bevallhatom -. Mivel a főhősünk egy teljesen más kor szülöttje, mint Etta, sokkal érettebben, megfontoltabban viselkedik, amit én egyszerűen imádtam. Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyire erős férfi karakterről, aki nem a fizikumát tekintve erős - bár, mivel hajón dolgozik az 1770-es években, nyilván azon a téren sem lehet rá panasz -, hanem lelkileg is. Nem esik hanyatt azonnal a vele szembekerülő lánytól, inkább viselkedik kicsit távolságtartóan, mintha csak próbálná felmérni a helyzetet. És még egy hatalmas pozitívum: Nicholas félvér. Ez önmagában talán nem tűnik nagy dolognak, de ha belegondolunk, hogy a YA és NA regények kilencvenkilenc százalékában fehér szereplőkről van szó, így számomra már ez is hatalmas változatosságot, és és nem kevés pluszt jelentett. 
Etta-t kezdetben nem tartottam jó karakternek, mert szerintem néhol kicsit furcsán viselkedett. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember találkozik egy új helyzettel, és csak áll, mint Bálám szamara, ahelyett, hogy megpróbálná azt minél előbb megérteni, és feldolgozni. Kicsit lassú szereplő, de a cselekmény előrehaladtával kimondottan sokat javult, és akkor már kezdtem kapizsgálni, vajon mit láthat majd benne Nicholas. 
Viszont, akitől egyszerűen falnak mentem, az Sophia. Annyira, de annyira idegesített a stílusa, hogy én azt el sem tudom nektek mondani. Úgy viselkedik, mint aki mindenkinél jobban tudja a dolgokat, ami lehet, hogy így van, de ezt képes olyan beképzeltséggel tálalni, hogy szívem szerint a torkánál fogva rángattam volna ki a könyvből, hogy aztán földhöz csapjam. Idejét se tudom már, mikor húzott fel ilyen szinten utoljára női mellékszereplő - annyira, hogy miatta akár képes lettem volna félbehagyni az olvasást -. 
Maga a történet szerintem meglepően komolyra és érdekesre sikerült, nagyban felülmúlja az én szememben a SE-t. Engem a klasszikus kalandregényekre emlékeztetett ez a könyv, igaz, nyilván Etta képessége miatt sokkal komplexebb és bonyolultabb sztorit kapunk, ami a korai döcögése után abszolút fogyaszthatóvá és szerethetővé válik, csak odáig el kell jutni. Ha ez sikerül, utána már lehetetlen nem szeretni. :) 

Kedvenc karakter(ek): Nicholas
Gyűlölt karakter(ek): Sophia
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 418
Sorozat: Passenger (#1)

Résztvevő blogok listája:

05.28. Always Love a Wild Book
05.30. Kelly & Lupi Olvas
06.01. MFKata Gondolatai
06.03. CBooks
06.05. Deszy Könyvajánlója

Nyereményjáték:

Etta Spencer az útja során több jelentős történelmi esemény részese lehetett, azonban mindig kellett valami jel, hogy tudja, mikor is jár pontosan. A mostani nyereményjátékban ti is hasonló helyzetben találhatjátok magatokat. A megadott rövid leírás alapján találjátok ki, melyik korba utaztunk, és a helyes dátumot írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Alexandra Bracken: Az idő vándorai regényéből.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Azon a napon IV. Henrik király mezítláb, fedetlen fővel jelent meg Canossa váránál, hogy esdekeljen a pápának, hogy vonja vissza a kiközösítését.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #227 - J. Kenner: Izzó vágy

Miért: Sorozatzáró kötet. 

Tartalom: Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar. (Athenaeum)

Vélemény: Bevallom, eleinte egyáltalán nem értettem ezt a könyvet. Nem arra gondolok, hogy zavaros lett volna, vagy ilyesmi, de a szereplők motivációi számomra nagyon furcsán hatottak. Az egy dolog, hogy a hőseink, Kat és Cole már korábbról ismerik egymást, mégis zavart, hogy a nő gyakorlatilag a könyv legelső oldalán már azon rugózik, hogy meg akarja magát dugatni a férfival. Nem azt mutatja be, hogy bármilyen értelemben komolyabb érdeklődést táplálna iránta, mindössze a testi vágy motiválja a történet mondhatni teljes egészében. Lehet, én vagyok az idióta, de még az erotikus regények esetében sem ugrálok az ilyen szexéhes főhősnőkért, így talán érthető, hogy bizony, ő sem lopta be magát a szívembe. Persze, ez egyébként, mint ötlet nem rossz, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, akinek éppen ez a vonal nyeri majd el a tetszését ezzel a regénnyel kapcsolatban.

Az ugyan pozitívumként írható fel, hogy a nő nem is rejti véka alá, hogy bizony-bizony, ő sem éppen ártatlan, ma született bárány, hanem voltaképpen egy aljas, megmegátalkodott csaló. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy ezek után vajon megfelelő főhősnő-e, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a sorozatban a szereplők nem éppen ma született bárányok, lényegében mindenkinek van valami rejtegetnivalója, így szinte borítékolható volt, hogy ezalól ő sem lesz kivétel. 

Számomra alighanem a lány ennyire egyoldalú viselkedése volt a regény abszolút mélypontja, ám szerencsére, Kenner-nek van érzéke hozzá, hogy ezt ellensúlyozza valamivel, jelen esetben például Cole karakterével. 

Ezt a pasit úgy fogja körül a rejtélyesség burka, mint egy második bőrréteg. Egyáltalán nem az a tipikus férfi, aki egy ilyen nőszemély láttán kapva kapna a lehetőségen, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálja tartani magát a csábítással szemben - hogy ez meddig sikerül neki, azt majd meglátjátok -, ez pedig nekem adott egy kis pluszt ehhez a könyvhöz. Ugyanis üdítő volt látni, hogy most nem a nőnek kell dolgoznia azért, hogy legyen valami, és nem szerencsétlen férfinak/srácnak kell tepernie, mint az állat - bocsánat a nyersségért, de itt tényleg erről van szó -, ha el akarja érni a célját. 

A romantika, mint olyan, szerintem ebben a történetben nem létezik, szexben és erotikában nincs hiány, ez kétségtelen, de nekem hiányzott belőle az igazi érzelmi töltet, ami akad benne, az pedig leginkább műnek hatott az én szememben. Ugyanakkor a BDSM-vonal, mint olyan - és ez engem lepett meg a legjobban -, szerintem nem igazán illett bele ebbe a részbe. Számomra mezei romantikus-erotikus történetként jobban működött volna. Nem azt mondom, hogy Cole-ból nem néztem volna ki ilyesmit, csak nem tudom... Van, amikor egyszerűen nem működik a dolog, értitek, mire gondolok? Hiába kapunk rá egy relatíve korrekt indokot, hogy miért is érdekli a főhősünket az ilyesmi, mégis úgy éreztem, hogy nekem ez most nem passzol. Az is lehet, hogy csak túl sok hasonló regényt olvastam korábban, ez sem kizárt. 

A cselekmény, bár helyenként kiszámítható, van benne egy-két egész jónak mondható csavar, amiért megéri elolvasni, de azért nem szabad tőle hatalmas csodát várni.

Kedvenc karakter(ek): Cole

Gyűlölt karakter(ek): Kat

Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Kiadta: Athenaeum Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 320

Sorozat: Wanted (#3)

Résztvevő blogok listája:

02.01 Kristina blogja

02.03 CBooks

02.05 Insane Life

Nyereményjáték:

Az írónőnek, J. Kennernek hazánkban az Izzó vággyal együtt hét könyve jelent meg. Olvastad őket? Nem? Sebaj, kis keresgéléssel minden választ megtalálsz.

Minden állomáson egy borító részletét látjátok, J. Kenner valamelyik magyarul megjelent könyvéről és ki kell találnotok melyik könyv borítójából származik a részlet.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway