Blogturné #166 - Jennifer L. Armentrout: Légy mellettem

Miért: Jennifer L. Armentrout.

Tartalom: Teresa Hamilton hihetetlenül kemény éven van túl: halálosan beleszeretett a bátyja legjobb barátjába, aki viszont az első, csodálatos, bódító, életmegváltó csók óta egy árva szót sem szólt hozzá; sikerült véget vetnie egy rettenetesen rossz kapcsolatnak; most pedig olyan sérüléssel küzd, ami talán a táncosi karrierje végét jelenti. Ideje hát, hogy elővegye a B-tervet – főiskolára megy. Reméli, hogy itt majd sikerül meggyőznie Jase-t, hogy ami köztük van, őszinte szerelem.

Jase Winstead súlyos titkot hordoz magában, amiről soha, senkinek nem beszélne – különösen nem a legjobb barátja lenyűgözően szép húgának. Még életében senki nem csókolta meg olyan szenvedélyesen, mint Teresa, de nem hagyhatja, hogy ez a kötelezettségei útjába álljon. A legkevésbé arra van most ideje, hogy tartós kapcsolatba bonyolódjon, de közben képtelen kiverni a fejéből a lányt. Minél többször sodorja őket egymás mellé a sors, annál kevésbé tagadhatják egymás iránt érzett érzelmeiket. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani bármelyik Jennifer L. Armentrout könyvre, de eddig ez tetszett a legkevésbé azok közül, amiket volt szerencsém olvasni tőle. Akármennyire is imádom az írónőt, Teresa és Jase története nem tudta belopni magát a szívembe. 

Ez részben köszönhető a magyar fordításnak, ami szerintem szokatlanul igénytelen lett, de lehet, hogy csak én voltam rossz passzban, azért éreztem annak, ezt nem tudom, bár mástól is hallottam hasonló véleményt, így aztán lehet benne valami. 

Viszont, ami miatt leginkább nem vagyok kibékülve a sztorival, az Teresa. Ez a lány úgy káromkodik, mint a kocsis, el nem tudom nektek mondani hány baszd meg van a könyvben, de mondjuk úgy, hogy már nekem is feltűnt, pedig lány létemre én is elég sokat szoktam káromkodni - tudom-tudom, nem szép dolog, de sajnos megesik az ilyesmi -. És félreértés ne essék, nekem nem azzal van a bajom, hogy Tess szentségel, hanem azzal, hogy egészen egyszerűen szerintem nem illett a karakteréhez. Mert attól még, hogy Cam húga, az nem jelenti azt, hogy nyugodtan lehet anyázni, mert szerintem az ő esetében ez kimondottan karakteridegen, és engem eléggé zavart is. 

A másik dolog pedig a tánc. Az első részből tudjuk, hogy Teresa-nak megsérült a térde, ezért nem táncolhat. Ez még így rendben is van, csakhogy szerintem, ha valakinek annyira a balett volt az élete, mint a főszereplőnknek, akkor sokkal többször kellett volna, hogy szóba kerüljön, vagy felmerüljön a lány gondolatai között. Ehhez képest, jó, ha ez úgy háromszor meg lett említve a több, mint ötszáz oldalas könyvben, ami lássuk be, nem valami sok. És a kritikámnak ezen a pontján kezdek rájönni, hogy én tettem túl magasra az elvárásaimat Armentrout könyveivel szemben... De ettől még sajnos nem hiszem, hogy megváltozna a véleményem. 

Jase szerintem egészen jól sikerült karakter, bár meglepően nagy drámakirálynő. Ő az, aki a leginkább problémázik mindenen - összejöjjön-e Tess-szel, vagy sem, aztán meg hirtelen teljesen féltékeny lesz -, de mégis, van benne valami nagyon szerethető. Igaz, a kapcsolata a lánnyal leginkább olyan, mint egy hullámvasút, egyszer nagyon fent, egyszer meg nagyon lent van. Hol imádják egymást, hol komoly veszekedéseket folytatnak, amivel őszinte leszek, sokszor nem tudtam mit kezdeni, mert teljesen indokolatlannak éreztem Jase ellenállását, miközben máskor meg úgy fut Teresa után, mintha kötelező lenne... Kissé furcsa az egész, de lehet, hogy csak én vagyok rosszul bekötve. 

Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a könyvben van egy kimondottan erős csavar, ami Tess lakótársához, Debbi-hez köthető. Higgyétek el, az ő szála tartogatja az egész történet legnagyobb csavarját, ami engem igencsak meglepett, mivel a legkevésbé sem számítottam rá. Persze Cam és Avery is fel-felbukkannak a könyvben, de az ő szerepük szerintem annyira nem jelentős - kivéve Cam indokolatlan kiakadásait, amikért néha megérdemelt volna egy nagy taslit. 

Armentrout rajongóknak szerintem kötelező darab, de sajnos, nem hibátlan alkotás. Jó a romantika, csak kicsit kapkodós, de ettől még abszolút elfogadható, ha valaki szereti a macska-egér játékot. 

Kedvenc karakter(ek): Cam, Avery, Debbie, Jase
Gyűlölt karakter(ek): Erik
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László,
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 528
Sorozat: Wait for You (#2)

Résztvevő blogok listája:

05.21. - Deszy könyvajánlója

05.22. - Angelika blogja

05.24. - Insane Life

05.26. - Kristina blogja

05.28. - CBooks

05.30. - Media Addict

Nyereményjáték:

Vajon a rövid karakterleírás alapján kitaláljátok-e, mely Jennifer L. Armentrout teremtette karakterre gondoltunk? Megfejtésként a szereplő és a sorozat címét várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai karakter: Két fiútestvérem van, hármasikrek vagyunk, én lány lettem. Sötét, derékig érő hajam van és legjobb barátnőmet Katynek hívják.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #130 - Jennifer L. Armentrout: Bízz bennem

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.

Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Lehet, nem épp a leghosszabb bejegyzésemhez lesz most szerencsétek, ugyanis kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nem azért, mert nem tetszett volna, szó sincs erről, hiszen imádom Armentrout könyveit, a probléma inkább azzal van, mint a legtöbb ilyen másfeledik kötettel, hogy ugyanazt a történetet, meséli el nekünk, mint a Várok rád. Így magáról a cselekményről nem igen van miről írni, bár szerintem olykor kifejezetten szórakoztató látni, hogy mivel üti el az idejét Cam, amikor nem Averyt próbálja meg a lehető leggyorsabban becserkészni. 
Éppen ezért értelemszerűen nem kell tőle csodát várni, viszont megvan az az előnye, hogy ha valaki jobban szereti adott esetben a férfi főhős szemszögén keresztül látni az eseményeket, akkor akár ezzel is kezdhet - mint én annak idején Penelope Douglas Nélküledjével -, mert lényegében ugyanazt az élményt fogja kapni, mintha Avery történetét vette volna a kezébe. Annyi a különbség, hogy a történet valódi drámáját most félig-meddig külső szemlélőként láthatjuk. 
Akad a történetben egy apró, de számomra nagyon is szívderítő újdonság, ez pedig az a becenév, amit Cam akaszt a lányra, ez pedig nevezetesen, az Eperke. Igaz, hogy már több, mint egy éve olvastam az első részt, de emlékeim szerint, ott nem merült fel ez a becenév. Ha tévedek, valaki javítson ki nyugodtan.
Cameron továbbra is nagyon elbűvölő, akár csak Rafaello, a történet szerintem egyik - ha nem egyenesen a - legszerethetőbb és legcukibb mellékszereplője, ami belegondoltok, elég komoly teljesítmény, mivel egy teknősről van szó. Mégis, az a kis állat minden egyes felbukkanásával képes bearanyozni az ember napját.
A romantika, nem meglepő módon, nagyon rendben van, nem okoz meglepetést, hiszen pontosan tudjuk, hogyan sikerült becserkésznie a kis vörös leányzót, de az biztos, hogy így látva a törekvéseit, csak még jobban megszeretjük Cam-et. de amire én személy szerint nem számítottam, az az volt, hogy nem csak őt, de például Stephanie-t is. Ennek az az oka, hogy értelemszerűen, most valamivel többet szerepel, és komolyabb rálátást kapunk arra, hogy milyen kapcsolat volt köztük korábban, és ez mivé vált. Őszinte leszek, én egyre inkább várom, hogy egyszer az ő történetét is elolvashassam, mert szerintem komoly meglepetésekre számíthatunk benne.
De ha már mellékszereplők, nem szabad elfeledkeznünk Ollie-ról és Jase-ről, akik már a Wait for You-t is nagyon feldobták, de itt persze többször vannak a színen, hiszen a főszereplőnk velük érintkezik a legtöbbet - Avery után, természetesen -, ez pedig magával hozza azt, hogy még többet lehet rajtuk nevetni. Ez különösen igaz Ollie-ra, akinek a legelső felbukkanása szerintem örök emlék marad a számomra, mert egyszerre volt kicsit abszurd és mégis elképesztően vicces.
Magyarul, egy kicsit sem bánom, hogy újra átélhettem ezt a történetet, igenis megérte elolvasni. A rajongók biztos vagyok benne, hogy sort fognak rá keríteni, de azoknak is bátran merem ajánlani, akik még nem olvasták a sorozat valamelyik kötetét, mert meghozza az ember kedvét, komolyan mondom. 

Kedvenc karakter(ek): Cam, Avery, Rafaello
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: Wait for You (#1.5)

Résztvevő blogok listája:

01.04. - Angelika blogja

01.06. - CBooks

01.08. - Deszy könyvajánlója

01.10. - Insane Life

01.11. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Raffaellónál tündéribb kis kedvencet aligha hordott hátán a föld. Mostani játékban azért megkísérlünk néhány cuki teknős felkutatásával. Minden állomáson megadunk egy képet vagy idézetet, a ti feladatok pedig kitalálni, melyik filmből vagy könyvből származik a megadott részlet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

J. Lynn: Frigid

Miért: Tényleg kezdek Armentrout-függővé válni.

Tartalom: Sydey évek óta szerelmes a legjobb barátjába, Kylerbe, aki azonban arról híres, hogy több lánnyal feküdt már le, mint ahánnyal nem... Igazi szoknyapecér, aki egyedül csak a Sydet óvja, mint egy nagytestvér. Csakhogy, a lány már többet akar tőle, még akkor is, ha úgy érzi, semmi esélye sem lehet egy ilyen srácnál. A téli szünet azonban olyan véletlenek sorozatával indul, ami örökre felkavarja a kettejük közötti állóvizet.

Vélemény: A regény témája, azt hiszem, örök érvényűnek is mondható. Hiszen mindenkiben megfogalmazódott már a kérdés - legalább egyszer, de az is lehet, hogy kétszer, vagy netalántán még többször -, hogy vajon férfi és nő között van-e barátság. A többség biztosan rávágja, hogy igen, van, de aztán, ha a lelke mélyére néz az ember, biztosan talál legalább egy olyan példát, ami az elmélet ellenkezőjét támasztja alá. Vajon miért van ez így? Mi lehet az oka annak, hogy a legtöbb esetben a férfi és nő közötti barátság egyszerűen nem működik.  Én eddig azt a magyarázatot hallottam - s jórészt azt is tapasztaltam -, hogy amiatt, mert az egyik fél előbb-utóbb többet akar a másiktól. Hogy melyikük, az nem számít, de tény, hogy az ilyesmi eléggé megvisel egy barátságot... Főleg akkor, ha a két fél nem elég érett ahhoz, hogy ezt értelmes emberek módjára megbeszéljék. 

Most viszont itt az ideje, hogy áttérjek magára a könyvre. Azt kell mondanom, hogy Armentrout hozza a tőle megszokott könnyed, jól érthető, és humoros stílust - amivel az is együtt jár, hogy néha az éjszaka közepén is felnevetsz, ha egy olyan részbe futsz bele -. Nagyon jól visszaadta a téli hangulatot, pedig az ősz elején olvastam, s mégis. Néha kedvem lett volna kinézni az ablakon, hogy nem-e esik a hó... Tudom, hogy ennek nem sok értelme van, de higgyétek el, így volt. 

Ez a könyv is két szemszögből íródott, s ugyanazt az elvet követi, mint az Origin esetében... Igaz, míg annál a regénynél valamivel kiegyenlítettebbnek éreztem azt, hogy mennyi jelenet van Daemon, és mennyi Katy szemszögéből, itt egyértelműen Sydney dominál ezen a téren, bár elég sokat kapunk Kylerből is. 

Szóval Sydney és Kyler. Mit is mondhatnék róluk? A kapcsolatuk nemes egyszerűséggel aranyos, legalábbis a regény elején mindenféleképpen. Igaz, már ott is kitűnik, hogy bár elvileg csak barátság van köztük, a viszonyuk sokkal bensőségesebb, mint azt elsőre gondolná az ember. Amikor pedig éppen nem aranyos, akkor elképesztően szenvedélyes. Akadt néhány olyan jelenet, aminél átvillant az agyamon, hogy "Hm, igen, ezt én is el tudnám viselni". Bár, töredelmesen bevallom, hogy voltak pillanatok, amikor Kylert meg tudtam volna verni, annyira idióta volt. Sydneyt pedig kedvem lett volna addig rázni, amíg elő nem kerül a józan esze.  Viszont, ettől függetlenül a két karakter jól kiegészíti egymást, és nem csak az ágyban, hanem az életben is. Tipikus példái annak, amikor két ember már annyira összecsiszolódott - ne felejtsük el, hogy majdnem húsz évük volt rá -, hogy már ők maguk sem tudják pontosan, hol húzódik a határ a barátságuk és a szerelem között.    

Őszinte leszek, számomra még most sem egyértelmű, miért éppen Frigid lett a könyv címe. Igaz, hogy Sydney, egy korábbi csalódás miatt ezzel a jelzővel illeti magát, de én nem igazán érzem indokoltnak, hiszen folyamatosan azt bizonyítja, hogy valójában egyáltalán nem az... Csupán valaki, aki egy akkora csalódás után fél újrakezdeni - értem ezalatt a randizást s társait -, és  ezért inkább fogja magát, bezárkózik a kényelmes csigaházába, vagy éppen a könyvek világába menekül. Valamint abba a tévhitbe ringatta magát, hogy neki az is elég, ha Kyler közelében lehet, mint a legjobb barátja, még akkor is, ha valójában sokkal, de sokkal többet szeretne tőle. 

Engem lepett meg a legjobban, hogy kivételesen mennyire nem zavart, hogy Armentrout a regény igen jelentős részében csak ezt a két karaktert mozgatta. Sydney szerencsétlenkedése, valamint Kyler kedvessége - és felsőteste - teljesen elvonta a figyelmemet arról, hogy a többiek alig-alig szerepelnek. Mondjuk, nézzünk szembe a tényekkel: hány lány panaszkodna, ha arra kárhoztatnák, hogy egy hetet Kyler Qhuinnel összezárva kell eltöltenie? Szerintem nem sokan.

Aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, ami kikapcsolja az agyát egy hosszú és fárasztó nap után, annak bátran ajánlom ezt a könyvet. Bár, azt hiszem, ezt szenteste illene olvasni, egy bögre tea, vagy forrócsoki kíséretében. Ki tudja, talán akkor újraolvasom majd. Miért ne? 

Kedvenc karakter(ek): Kyler, Sydney

Gyűlölt karakter(ek): Zach, Mindy

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: angol

Kiadta: Spencer Hill Contemporary

Év: 2013

Oldalszám:

Sorozat: Frigid (#1)