Isaac Marion: The New Hunger

Miért: A Warm Bodies előzménykötete, muszáj volt elolvasnom.

Tartalom: Hogyan lett R zombi és birkózott meg az új "életével" a kezdetek kezdetén? Hogyan vészelte át Julie kiskamaszként a zombi-inváziót? Mi történt Nora öccsével? Ezekre a kérdésekre kaphat választ, aki kezébe veszi ezt a könyvet.

Vélemény: Igazából ez a rész sokban hasonlít a Warm Bodies-ra - nem csak azért, mert annak az előzménye, hanem egyébként is -, és mégis, rengeteg szempontból különbözik tőle. Először is: ebben a kötetben nem csupán R nézőpontjából ismerhetjük meg a történetet, Marion ugyanis ebben a rövid előzménykötetben - vagy inkább novellában (?) - három szálat mozgat egymással párhuzamosan. Adott ugyebár R, aki éppen ekkor ébred az új létre, továbbá Julie, aki ebben a részben még csak tizenkét éves, és éppen a szüleivel próbál még élő emberek nyomára bukkanni, valamint Nora, aki az öccsével Addis-szal keres maguk számára biztos menedéket. A stílus most is ugyanolyan megfoghatatlan, sötét, szomorú... Ebből a részből hiányzik a humor, és ettől az egész nyomasztóvá válik. Nem találni benne semmit, ami képes lenne kirántani ebből a hangulatból.

Engem személy szerint R-szála lepett meg a legjobban. Vagyis, sokkal inkább az eleje. Minden különösebb spoiler nélkül, annyit talán elárulhatok, hogy szerencsétlen zombi életében sokkal erőszakosabb személy lehetett, mint holtában. Mivel az emlékei jelentős részét elveszítette - csupán hétköznapi dolgokra emlékszik, olyasmire, ami a saját életéhez kapcsolható, egyáltalán nem -, a mi ítélőképességünkre van bízva, hogy a kezdőjelenet alapján milyennek ítéljük meg a főhősünket. Így utólag visszagondolva, ez egy elég jó húzás volt az író részéről.

Julie története semmilyen különösebb csavart nem tartogat, engem személy szerint kissé untatott is, de azért volt valami, amire akaratlanul is felfigyeltem, ez pedig az édesanyja viselkedése. Az a nő komolyan meg akar halni.  Ez így most lehet, hogy nagyon rosszuk hangzik, de ettől még igaz. Hogy ennek mi lehet az oka? Az én meglátásom szerint ő az a karakter, aki egészen egyszerűen feladta. Aubrey már egyáltalán nem bízik abban, hogy találnak egy emberek alkotta kolóniát, ahol túlélhetik ezt a katasztrófát. És éppen ezért, az ő lénye csak tovább mélyíti ezt a negatív hangulatot, ami remekül passzol ehhez a történethez, de mégis... Néha egyszerűen sok. Túlságosan is sok. Én a férje helyében lehet, hogy egy idő után egyszerűen fejbe lőttem volna. Ha valaki nem akar szembenézni a megváltozott világgal, és ahhoz a legjobb tudása szerint alkalmazkodni, akkor akár hagyhatná is az egész élet dolgot a fenébe. Jó, nyilván a családjára való tekintettel kitart, de ettől függetlenül igen komoly hátráltató tényező lehet Julie és az édesapja számára. 

Nora és Addis szála pedig... Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjam, mi volt a két legnagyobb problémám ezzel a könyvvel - bár ebből alighanem csak az egyik tényleges probléma, a másik inkább ízlés dolga -. Az egyik gondom az lenne, hogy ez az egész bevezető kötet úgy felesleges, ahogy van. Tény, hogy megismerhetjük, miként csatlakozott R M-hez és a többi zombihoz, de ennek semmi jelentősége. A többiekkel is ugyanez a helyzet, egyik szálat se kell ismernünk ahhoz, hogy értsük a könyvet, sőt, igazából egyes részeknél inkább összezavarja az embert, ha olvasás közben igyekszik a Warm Bodies valamelyik pillanatához kapcsolni. Úgy értem, én például olvasás közben gyakran gondolok arra egy ilyen kötetnél, hogy igen, erről és erről szó van később is, szóval tényleg fontos. De itt... Talán Addis halál az egyetlen fontos dolog, de arra se mernék megesküdni, hogy erről szó lenne az első részben. 

És itt érkezünk el igazából az én második problémámhoz: ez a rész messze több erőszakos, horrorisztikus jelenetet tartalmaz, mint a Warm Bodies. Nem viccelek, néhol szabályosan a hányinger kerülgetett. Ez tényleg csak amolyan adalék, de ha az eredetiben nem kellett ennyire durvára venni a figurát, akkor miért pont egy 140 oldalas előzménybe kell annyi horrort belecsempészni, amennyi a Warm Bodies-ban is sok lett volna? 

És Marion most írja a folytatást... Amit szintén nem értek, de ezzel majd akkor fogok foglalkozni, ha megjelenik.

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek):-
Pont: 5/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Zola Books
Év: 2013
Oldalszám: 140
Sorozat: Warm Bodies (#0.5)
.

Isaac Marion: Eleven testek

Miért: Nemsokára (2013 februárjában) kihozzák a könyv alapján készült mozifilmet, aminek nemes egyszerűséggel imádom az előzetesét. 

Tartalom:  
Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője
R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között. (Libri)

Vélemény: A film ugyan még nem jelent meg, de azt már most lehet sejteni - bár, ez teljesen személyes vélemény -, hogy az adaptáció nem lesz rossz. Minden bizonnyal lesznek eltérések, ez elkerülhetetlen, de én úgy gondolom, ugyanazt fogom visszakapni, amit a könyvben már megtapasztaltam, bár jóval több humorral fűszerezve. 

Marion regényének hangulata... eléggé megfoghatatlan. Nem kimondottan lehangoló, de nem is okoz nagy örömet. Egyszerűen csak úgy van. A történetet "R" szemszögéből ismerjük meg, aki, zombi lévén nem túl kommunikatív lény, és valljuk be, nem is kimondottan okos. Emlékszik bizonyos dolgokra, benyomásokra, fogalmakra, tehát van egy elképzelése az Élők világáról, akárcsak a többi zombinak, akik ennek megfelelően létrehozták a maguk kis minitársadalmát. Nincsenek külön vagyoni osztályok, vagy ilyesmi, de például van egyfajta "vallási" közösségük, vagy minek mondjam. Ennek megfelelően, például a zombik "házasodnak"... A rituálé ugyan nem túl bonyolult, de ott van. Aztán, "örökbe fogadják" azokat a gyerekeket, akik  szintén élőholttá váltak, és gondoskodnak róluk, hogy ne sorvadjanak el csak úgy. Igaz, ez sem a tipikus szülői gondoskodás, inkább csak egyfajta ösztön, vagy valami ilyesmi. Megvan az igényük arra, hogy olyan dolgokat csináljanak, mint a normális emberek, még akkor is, ha javarészt fel sem fogják, miért akarják. Csak szükségét érzik. Az éhséggel is ugyanez a helyzet: időről-időre megéheznek, és falkákba verődve vadásznak.
Maga a történet nagyon lassú, hiszen nem az események állnak a középpontban, hanem R gondolatai, észrevételei, valamint az, ahogyan megváltozik. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon tényleg változik-e, s nem csak arról van-e szó, hogy Perry kvázi megszállta, jobban, mint a korábban felzabált emberek? Ezt még most sem sikerült eldöntenem, igazából mindkettő variációt el tudom képzelni. R jelleméről nem sok minden derül ki a regény folyamán, hacsak az nem, hogy komolyan veszi a dolgokat, és esze ágában sincs feladni semmit, még akkor se, ha az IQ-szintje zombiként nem üti meg a normát. Ennek ellenére, vigyáz Julie-ra, nem hagyja, hogy baja essék, és ezt nagyra értékeltem benne.
A Rómeó és Júliás hasonlatban is lehet valami - el-eljátszottam a gondolattal, főleg annál a bizonyos erkélyes jelenetnél, ami szerintem elég jól sikerült, legalábbis én kimondottan élveztem -, bár nekem az a véleményem, hogy ebben a történetben ez nem feltétlen tudatos, mint mondjuk a When you were mine-ban (amiről negyedannyira sem voltam pozitív véleménnyel, mint erről a könyvről). De erről leginkább az írót kellene megkérdezni. Mivel ez nem éppen egy romantikus történet, R és Julie kapcsolatában sem ez a vonulat dominál. Inkább az, hogy elkezdenek kötődni egymáshoz, de ez nem feltétlen egyenlő a szerelemmel. Annak is lehet venni, de nem muszáj. Én ilyen "hol így, hol úgy" módon viszonyulok ehhez a kérdéshez.
Egyetlen egy negatívumot említenék csupán, ami lehet, hogy másnak éppenséggel tetszik, de engem halálra untatott: ez pedig Perry maga. Rengeteg visszaemlékezése van a könyvben, és én kimondottan utáltam. Megértem, hogy meg kell ismernünk, hogyan viszonyult Julie-hoz meg minden máshoz, de legszívesebben átugrottam volna azokat a részeket, amik az ő szemszögéből íródtak.
A történet vége is kissé összecsapottnak tetszik, de mégis... engem valahogy nem zavart. Lehet, hogy azért, mert a regény többi része nagyon tetszett, és ezért az, hogy mi van a végén, már nem izgatott annyira, mert elteltem a köztes történésekkel, ki tudja.
Bár ez a könyv sem rossz - nekem például kimondottan kedvenc -, könnyen lehet, hogy a film még jobb lesz. Már várom. Ízelítőnek íme az előzetes, ha még nem láttátok volna:

                                               
Kedvenc karakter(ek): "R", Nora, Julie
Gyűlölt karakter(ek): Perry Kelvin
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Libri kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 312
Sorozat:Warm Bodies (#1)