Miért: Imádtam az első részt.
Tartalom: A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket? (Maxim)
Vélemény: Annyira jó volt viszontlátni Elyast és Emelyt, hogy azt el sem tudom nektek mondani.
Érdekes volt az előző kötethez képest, hogy relatíve kevés cselekménnyel operál. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány hosszabb snittből épül fel az egész, de az az igazság, hogy ez a megoldás remekül működik, hiszen nem egy izgalmakban bővelkedő kalandregény, hanem egy teljesen hétköznapi, ám imádnivaló történet, napjaink Berlinjéből. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne, sőt, éppen ellenkezőleg, Bartsch megint csak egy érdekes, jó történettel lepett meg minket. Igaz, nekem Elyas okozott némi fejtörést, ugyanis az egyik lépése - amit egyébként már a legelső rész óta sejteni lehet - akkora, de akkora baromság volt, hogy egy alapos fejbekólintást érdemelne érte, akármennyire is imádom egyébként. Néha kifejezetten sajnáltam szerencsétlen lányt. Nem azt mondom, hogy Elyas rossz lenne, hiszen érezhetően rajong Emelyért, és most nem azokra a nagyon átlátszó, megjátszott udvarlási rítusaira gondolok, amiket a Cseresznyepiros nyárban láttunk, hanem valódi érzelemnyilvánításokra. És! Mindez nem merül el a nyálas romantika tengerében, hanem megmarad szerethető, kellően, de nem túlzottan rózsaszín szerelemnek, amiről amúgy öröm olvasni, még akkor is, ha teszem azt, egy pár nehezebb perióduson megy keresztül.
Ott van még ugyan Luca és a találkozás kérdése is, ami végül is nem volt rossz.... Csak nem tudom. Én egy picit többet vártam. Tudjátok, hogy van ez, ha egy szál nem oldódik meg a sorozat adott részében, akkor a folytatásban óhatatlanul is valami sokkal monumentálisabbra számít az ember, ha akar, ha nem. Velem is ez volt. Ettől nem romlott a könyv minősége, meg semmi, csak hagyott bennem némi hiányérzetet.
Amúgy ebben a kötetben jöttem rá igazán, mennyire tudok azonosulni Emelyvel. A szarkasztikus, öniróniába hajló humorát egyszerűen imádom, mert az enyém is nagyon hasonló. Plusz, a reakciói is nagyon... normálisak. Ha valami bántja, nem játssza az agyát, hanem igen is meglátszik a viselkedésén és a hozzáállásán, hogy bántja valami. Hasonló a helyzet a kedvenc férfi főszereplőnkkel is, bár őt ugye csak a lány szemszögén keresztül látjuk. Én nem szoktam ilyeneket mondani, de például egy Elyas szemszögű kötetre nagyon kíváncsi lettem volna... Na nem a két rész valamelyikének újraírására, ugyanis ezekkel sohasem tudtam mit kezdeni, és egyszerűen értelmetlennek tartom őket, de mondjuk egy önálló, harmadik kötetnek nagyon örülnék... Bár nem valószínű, hogy az írónő ilyesmit forgatna a fejében, én azért még reménykedem, ugyanis, nekem még van némi hiányérzetem. Úgy érzem, néhány kérdésre nem kaptam választ, vagy csak átsiklottam néhány részlet felett... nem is tudom. Mindkettő variáció elképzelhető.
A fordításra megint csak nem tudok panaszkodni, sőt, szerintem ebben a részben még kevésbé érződik az eredeti szöveg németessége, ami még élvezhetőbbé és gördülékenyebbé tette számomra az olvasást, amivel az első kötet esetében sem volt gondom. .
Imádnivaló történet, az első rész rajongóinak abszolút kötelező darab, amit nehéz utálni, még akkor is, ha az ember nem érzi mindenben tökéletesnek.
Érdekes volt az előző kötethez képest, hogy relatíve kevés cselekménnyel operál. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány hosszabb snittből épül fel az egész, de az az igazság, hogy ez a megoldás remekül működik, hiszen nem egy izgalmakban bővelkedő kalandregény, hanem egy teljesen hétköznapi, ám imádnivaló történet, napjaink Berlinjéből. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne, sőt, éppen ellenkezőleg, Bartsch megint csak egy érdekes, jó történettel lepett meg minket. Igaz, nekem Elyas okozott némi fejtörést, ugyanis az egyik lépése - amit egyébként már a legelső rész óta sejteni lehet - akkora, de akkora baromság volt, hogy egy alapos fejbekólintást érdemelne érte, akármennyire is imádom egyébként. Néha kifejezetten sajnáltam szerencsétlen lányt. Nem azt mondom, hogy Elyas rossz lenne, hiszen érezhetően rajong Emelyért, és most nem azokra a nagyon átlátszó, megjátszott udvarlási rítusaira gondolok, amiket a Cseresznyepiros nyárban láttunk, hanem valódi érzelemnyilvánításokra. És! Mindez nem merül el a nyálas romantika tengerében, hanem megmarad szerethető, kellően, de nem túlzottan rózsaszín szerelemnek, amiről amúgy öröm olvasni, még akkor is, ha teszem azt, egy pár nehezebb perióduson megy keresztül.
Ott van még ugyan Luca és a találkozás kérdése is, ami végül is nem volt rossz.... Csak nem tudom. Én egy picit többet vártam. Tudjátok, hogy van ez, ha egy szál nem oldódik meg a sorozat adott részében, akkor a folytatásban óhatatlanul is valami sokkal monumentálisabbra számít az ember, ha akar, ha nem. Velem is ez volt. Ettől nem romlott a könyv minősége, meg semmi, csak hagyott bennem némi hiányérzetet.
Amúgy ebben a kötetben jöttem rá igazán, mennyire tudok azonosulni Emelyvel. A szarkasztikus, öniróniába hajló humorát egyszerűen imádom, mert az enyém is nagyon hasonló. Plusz, a reakciói is nagyon... normálisak. Ha valami bántja, nem játssza az agyát, hanem igen is meglátszik a viselkedésén és a hozzáállásán, hogy bántja valami. Hasonló a helyzet a kedvenc férfi főszereplőnkkel is, bár őt ugye csak a lány szemszögén keresztül látjuk. Én nem szoktam ilyeneket mondani, de például egy Elyas szemszögű kötetre nagyon kíváncsi lettem volna... Na nem a két rész valamelyikének újraírására, ugyanis ezekkel sohasem tudtam mit kezdeni, és egyszerűen értelmetlennek tartom őket, de mondjuk egy önálló, harmadik kötetnek nagyon örülnék... Bár nem valószínű, hogy az írónő ilyesmit forgatna a fejében, én azért még reménykedem, ugyanis, nekem még van némi hiányérzetem. Úgy érzem, néhány kérdésre nem kaptam választ, vagy csak átsiklottam néhány részlet felett... nem is tudom. Mindkettő variáció elképzelhető.
A fordításra megint csak nem tudok panaszkodni, sőt, szerintem ebben a részben még kevésbé érződik az eredeti szöveg németessége, ami még élvezhetőbbé és gördülékenyebbé tette számomra az olvasást, amivel az első kötet esetében sem volt gondom. .
Imádnivaló történet, az első rész rajongóinak abszolút kötelező darab, amit nehéz utálni, még akkor is, ha az ember nem érzi mindenben tökéletesnek.
Kedvenc karakter(ek): Emely, Elyas
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 424
Sorozat: Cserenyepiros nyár (#2)
09/05 Deszy könyvajánlója
09/06 CBooks
09/07 MFKata gondolatai
09/08 Kelly &Lupi olvas
09/09 Könyvszeretet
09/10 DreamworldNyereményjáték:
Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A mai regény Mikszáth Kálmán utolsó nagyregénye, melyben az alispán megöli az egyik bírót.
