Patrick Ness: Válasz és Kérdés

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Todd, a kegyetlen hadsereg elől menekülve, a végzetes sebesülést szerzett Violával egyenesen a legfőbb ellenség, a Mesterpolgár karjai közé fut. Violát elszakítják tőle, őt börtönbe zárják, és meg kell tanulnia a Mesterpolgár új rendje szerint létezni.
Milyen titkok rejtőznek a városon kívül? Viola életben maradt? Hol van?
Mi az a titokzatos Válasz?
Majd újabb és újabb bombák robbannak… (Vivandra)

Vélemény: Már az első résztől is szabályosan leesett az állam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, ennek a kötetnek többszörösen sikerült felülmúlnia az elődjét. Itt ugyanis a szó szoros értelmében nem jutottam szóhoz olvasás közben. Annyira megdöbbentő, lehengerlő volt az egész, bár... Nem feltétlen a jó értelemben. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy rossz lett volna a könyv, mert erről szó sincs, viszont ezerszer nyomasztóbb volt, mint a trilógia kezdő kötete.
Ezúttal nem a világ és a karakterek bemutatásán, hanem sokkal inkább a szálak mozgatásán volt a hangsúly. Sokszor, bár úgy érezhettem volna, hogy nem történik semmi, mégis folyamatosan pörögtek az események, mindig volt mire figyelni. Ez nagyban köszönhető a kettős nézőpontnak, hiszen a főszereplőink, Todd és Viola külön vannak mozgatva . Új kapcsolatokat alakítanak ki, ezek közül én egyet emelnék ki, méghozzá a fiú és a Mesterpolgár kettősét. Volt valami nagyon abszurd az egészben. A Mesterpolgár igazán komoly manipulátorrá lépett elő már az előző részhez képest is, amivel, lehet, hogy ez furcsa kijelentés, de számomra abszolút eladta a könyvet, annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal görcsbe rándult a gyomrom, amikor csak megjelent a színen. Érdekes volt látni, ahogy képes átformálni Toddot egy olyan emberré, amilyennek ő szeretné látni, ugyanakkor, valahogy mégsem tudja maximálisan elérni a célját, mert a fiúban van valami plusz, ami a férfiből értelemszerűen hiányzik, ez pedig az a fajta elemi jóság, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs, ráadásul egyszerűen kiirthatatlan. S, amikor Viola is felmerül a színen, ez csak még jobban meglátszik.
A történet továbbra is mellőzi a romantikát, de szerintem nem hiányzik belőle - bár azért néha volt egy-két jelenet, aminél drukkoltam valami ilyen jellegű kis színesért, összességében mégsem káráltam miatta -. Érdekesebb látni azt, ahogy a Mesterpolgár megpróbálja kiépíteni a maga kis tökéletes, totálisan uralható városi társadalmát. Megjegyzem, ehhez azért kellett az az asszisztálás, amit Haven polgárai készségesen meg is tesznek neki. Ijesztő volt látni a teljesen elpuhult embereket, élükön Ledger polgármesterrel, aki annyira szánalmas volt, hogy arra nehéz szavakat találni. A szürke kisegér még enyhe kifejezés arra, hogy mekkora semmi volt az egész ember, mint megjelenés, mint jellem szempontjából.
Pörgős, izgalmas, letehetetlen könyv, de ennél többet nem tudok róla mondani anélkül, hogy spoilerekkel árasztanám el ezt a bejegyzésemet. Bár, azt azért kihangsúlyoznám, hogy ez a Válasz és Kérdés dolog, hogy vajon melyik mit jelent ebben a világban, nekem nagyon tetszett. Új volt, érdekes és izgalmas, és még arra is hajlamos volt, hogy rámhozza a frászt.
Szerintem ez megint egy olyan kötet, amit muszáj elolvasni ahhoz, hogy az ember tudja és értse, miért üt akkorát, hogy utána az ember napokig nem képes róla épkézláb mondatokban beszélni, csak tőmondatos szuperlatívuszokban. Ness stílusa még mindig remek, annak ellenére, hogy majd' egy éves kihagyás után nem egyszerű visszarázódni a nyelvtanilag direkt hibás mondatok világába, de azért az író ért hozzá, hogyan terelje el erről az olvasói figyelmét, akiknek ez idővel már fel sem tűnik. Inkább csak egy kis adalék, ami még egyedibbé teszi ezt a regényt. Egyedivé és felejthetetlenné.

Kedvenc karakter(ek): Todd, Viola

Gyűlölt karakter(ek): Prentiss Mesterpolgár, Coyle nővér

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Ágoston Alex

Kiadta: Vivandra Kiadó

Év: 2011

Oldalszám: 498

Sorozat: Chaos Walking (#2)

Patrick Ness: Kés a Zajban

Miért: Egy barátomtól kaptam kölcsön.

Tartalom: Megdöbbentően eredeti, izgalmas, különleges könyv a felnőtté válás veszélyes útjairól. Todd Hewitt az utolsó fiú Prentissvárosban, ahol állandó, nyomasztó zajban mindenki hallja a többi ember gondolatát is. Nincsenek titkok. De Todd váratlanul tökéletes Csöndre bukkan. Hazudtak neki, menekülnie kell. (Vivandra)

Vélemény: Mivel ez már a harmadik Patrick Ness könyvem idén, amikor elkezdtem olvasni, már volt egy kép a fejemben azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatok tőle. Ám, mint mindig, most is sikerült rám cáfolnia. Úgy, ahogyan a Szólít a szörny sem hasonlított a Soha nincs vége-re, úgy a Chaos Walking-trilógia első része is elüt tőlük.

Már maga az E/1 személy is az újdonság erejével hatott nekem, bár nem ezzel okozta a legnagyobb meglepetést, hanem a stílusával. Olyan szófordulatok, és magyartalan kifejezések vannak benne, hogy megkérdeztem azt a barátomat, akitől végül is sikerült kölcsönkapnom ezt a kötetet, hogy most én vagyok a hülye, vagy ennyire rossz a fordítás? Mint kiderült, egyik sem. Ez a történet eredetileg is ilyen, és ha az ember végre elmerül a történet világában, már nem nehéz rájönni, miért ebben a stílusban íródott.

Az Újvilág, ahol Ness könyve játszódik, kezdetben annyira zavaros - hála a szabadon rohangáló gondolatoknak, amiknek egyszerűen nem lehet gátat szabni -, hogy egy idő után már mi sem csodálkozunk azon, hogy Todd néhol számunkra zavaróan fogalmaz, sőt, alkalomadtán direkt módon ki is szól a könyvből, hogy tudjuk, nekünk meséli a történetét. Számomra ez abszolút izgalmassá tette az olvasást, s meg is adta azt a komor hangulatot, ami nem enged el akkor sem, ha már befejezted a regényt.
Többször is azon kaptam magam, hogy elgondolkoztam, vajon én képes lennék-e egy ilyen világban élni, ahol ennyire sok Zaj van? A könyvben több utalás is van rá, hogy mennyire nehéz ezzel a problémával együtt létezni. Hiszen, ha halljuk a másik gondolatait, akkor elméletileg nem léteznek titkok... Ami egyszer előny, máskor viszont hatalmas hátrány is lehet. 
Azt már a Soha nincs végében is megszokhattam, hogy az író imádja csavarokkal teletűzdelni a regényeit, ráadásul olyanokkal, amiket a legkevésbé sem várnál. Újra és újra képes megdöbbenteni, olyannyira, hogy én például többször is majdnem eldobtam a könyvet, de éppen ez volt benne a jó, hiszen egy pillanatig sem untam. Ugyanakkor engem is meglepett, hogy a regényben van egy visszatérő elem, ami itt a legkevésbé sem zavart - jobban mondva igen, de nem abban az értelemben, hogy "Jaj, már megint ugyanaz történik." -, mivel ez az elem idővel egy saját, önálló történetszállal bír ebben a regényben, és megvan a maga jelentősége.
A karakterek igen szélsőséges érzelmeket váltottak ki belőlem. Egytől-egyig annyira sarkítottak voltak, hogy csak vagy nagyon szeretni, vagy tiszta szívből utálni tudtam őket. Ettől néha olyan érzésem támadt, mintha egy gyerekmesét olvastam volna éppen, pedig ez egyáltalán nem igaz. Lehet ugyan, hogy a főszereplő egy gyerek, de a helyzetek, amiket meg kell oldania, egy meglett emberen is komoly fogást találnának, szerintem. És itt nem csak arról van szó, hogy meg kell védenie magát, és másokat is, hanem arról is, hogy a regény folyamán olyan komoly lelki terhek rakódnak Todd vállára, amikkel neki egyedül kell megbirkóznia. Én ezt tartom egyébként Ness egyik legnagyobb erősségének: nem fél terhelni a karaktereit, és attól sem riad vissza, hogy adott esetben úgy irtsa őket, mint más a szúnyogokat. Éppen ezért mindig mindenért és mindenkiért lehet, és kell is aggódni.  
Egy nagyon elgondolkodtató, megrázó, és mély nyomot hagyó könyv, ami azonnal rabul ejti az olvasóját. Én csak ajánlani tudom.
 

Kedvenc karakter(ek): Todd, Ben, Viola

Gyűlölt karakter(ek): Mesterpolgár Ifjú Prentiss, Aaron

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította:Hotya Hajnalka

Kiadta: Vivandra Kiadó

Év: 2010

Oldalszám: 460

Sorozat: Chaos Walking (#1)

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Miért: A születésnapomra kaptam.

Tartalom: A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg.

Conor ébren volt, amikor megérkezett.

Rémálomból riadt fel.

Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.

Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás.

Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani.

Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.

AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek. (Vivandra)

Vélemény: Elég nehéz erről a könyvről nyilatkoznom, és nem azért, mert ne tetszett volna. Sőt, éppen ellenkezőleg, minden egyes szavát imádtam, ami nem is csoda, hiszen a Soha nincs vége óta Patrick Ness rajongó vagyok. Mégis, szerintem fontos megjegyezni, hogy ez a történet nem az ő fejéből pattant ki. Az alapötlet Siobhan Dowd írónőtől származik, aki azonban, elhunyt mellrákban, mielőtt a regényt megírhatta volna.

Azt hihetnénk, hogy ez a könyv egy gyerekmese, hiszen egyrészt, egy tizenhárom éves kisfiúról szól, másrészt, a könyv illusztrációkkal van tele, ennek ellenére, én biztosan nem adnám gyerekek kezébe. Itt ugyanis csak a szemszög egy gyermeké, a mondanivalója viszont egy felnőtté. A történetek például, amiket a szörny mesél Conor-nak, egy meglett embert is gondolkodásra késztetnek, nemhogy egy gyereket, akiben még nem feltétlen fejlődött még ki az a nézet, hogy, ugyan az éremnek két oldala van, de nem mindig tudunk különbséget tenni jó és rossz között, van, amikor egy szürke térben mozogva kell boldogulnunk.  

Sokszor azon kaptam magam, hogy egyik-másik történet megoldásán töröm a fejem, és szerintem éppen ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága ennek a regénynek, hogy gondolkodásra készteti az olvasóját. Azon is sokat lehet elmélkedni, hogy vajon miért mindig 12:07-kor jelenik meg a szörny Conor szobájában, vagy hogy miért is indult meg éppen a fiú miatt, stb. Annyit elárulhatok, hogy talán nem minden kérdésünkre kapunk kielégítő választ a regény végén, de talán éppen így a jó.

A cselekmény, természetesen elsősorban Conorra, az édesanyjára és a kettejükben végbemenő változásokra koncentrál. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy, bár az asszony küzd, egyre inkább maga alá temeti a betegség, s a fiának meg kell birkóznia egy olyan komoly teherrel, amit el sem tud képzelni. Hiszen melyik tizenhárom éves akarna boldogulni egy anya nélküli világban? Annál is inkább, mivel a fiú családja már korábban szétesett, az édesapja elhagyta őket, hogy inkább Amerikában alapítson új családot, ám az anya betegsége őt is vissza-visszarántja Angliába. Szinte el sem tudom nektek mondani, mennyire utáltam ezt az embert. És nem azért, mert egyszer régen meghozott egy szerintem rossz döntést, hanem azért, mert utána is gyakorlatilag semmibe veszi a saját gyerekét. Fontosabb az új feleség, és az új kisbaba, minthogy valódi támogatást nyújtson Conor-nak, akinek talán nem arra lenne szüksége egy ilyen időszakban, hogy újra és újra azzal szembesüljön, hogy az apjának tizedannyit sem jelent az ő boldogulása, mint kellene. Ugyanakkor persze játssza a megértő férfit - férfit, s nem apát -, de ez olyannyira műnek hat tőle, hogy azt el sem tudom mondani.

Szerintem a regény utolsó néhány fejezete bárkit képes lehet megríkatni, de főleg olyanokat, akik már átélték azt, amit Conor. Amikor a betegség már annyira elhatalmasodik egy szerettünkön, hogy a remény egyre fogy, ugyanakkor makacsul ragaszkodunk egyetlen egészen vékonyka szalmaszálhoz, hogy az illető igenis, meg fog gyógyulni... És szinte nem akarjuk belátni, hogy egy idő után már nem ez a makacskodás segítene rajta, hanem az, ha elengednénk. Velem is így volt ez, amikor a nagypapám tavaly pünkösdkor kórházba került, még mindig reménykedtem abban, hogy valami csoda folytán legyőzi majd a rákot, és minden rendben lesz... Pedig akkor már az is nagy szónak számított, ha egyetlen kocka csokoládét meg bírt enni. Két héttel később már tudtam, hogy nincs tovább, meg fog halni, és nem tehetek ellene semmit, csak annyit, hogy nem marasztalom tovább, mert ezzel csak még több fájdalmat okozok neki, mivel nem tud elmenni. Azt a napot az egész családunk végigsírta, de azt hiszem, különböző időpontokban, de mindannyiunknak sikerült megbékélnünk a helyzettel, és a magunk módján elköszönni tőle. Másnap reggel kaptuk a telefont, hogy elment. Ez pedig egyszerre volt a legjobb és egyben legrosszabb hír, amit csak kaphattunk. Conor-nak ugyanezt kell megtanulnia, és ez talán az egyik legnehezebb feladat, amivel valaha is szembesülünk életünk során.

Egy zseniális ötlet, egy remek író megvalósításában, amit csak ajánlani tudok.

Kedvenc karakter(ek): Conor, a szörny

Gyűlölt karakter(ek): Conor apja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó T. Anna

Kiadta: Vivandra Kft.

Év: 2012

Oldalszám: 215

Sorozat: -

Blogturné #5 - Patrick Ness: Soha nincs vége

Miért: Egy ideje már szemeztem az író könyveivel.

Tartalom: Amikor a jéghideg víz a bőrödhöz ér, még nem vagy biztos benne. De amikor kezded elveszíteni az uralmat a tested felett, amikor először megérzed a reccsenést valahol a lapockád tájékán, majd amikor a koponyád éles csattanással a sziklának ütődik, már biztosan tudod: itt van vége….

Vagy mégsem?

Nem. Soha nincs vége. Hogy miért? Tarts velünk május 1-13-ig Patrick Ness felkavaró és ragyogó könyvének blogturnéján, s talán megleled a választ a kérdésre. A turné során megismerheted a regény roppant tehetséges íróját, a könyv nagyszerű karaktereit, olvashatsz virtuális világokról, mazsolázgathatsz az idézetek között, és ha ügyesen használod az eszed, megnyerheted Patrick Ness: Soha nincs vége című könyvének egy példányát!

A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben. Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van. Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely? Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni. Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége… Patrick NESS új ifjúsági regénye. Ismét felkavaró, megindító, letehetetlen könyv a világszerte elismert szerzőtől. (Vivandra)

Vélemény: Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első másodpercekben olyan érzésem volt, mintha egyszer már a kezemben tartottam volna ugyanezt. Kellett néhány pillanat, mire rájöttem, hogy ez talán nem véletlen, hiszen nem is olyan régen olvastam Rachel Wardtól a Nem enged a mélység-et, ami ehhez kísértetiesen hasonló helyzetet vázol fel - legalábbis a kezdés terén -, csakhogy itt az áldozat szemszögéből kísérhetjük figyelemmel a történetet. Gyakorlatilag vele együtt éljük át a halálát. Itt jöttem rá, mi jelenti az igazán nagy különbséget Ward és Ness stílusa között. Ward inkább a lelki vonatkozásokra helyezi a hangsúlyt, míg Ness elképesztő hitelességgel írja le a főhőse halálát. Gyakorlatilag mi magunk is átéljük Seth elmúlását... vagy mégsem?

Be kell vallanom, hogy a történet eleje, bár érdekes, ha az ember nincs éppen egy igen mély, melankolikus hangulatban, akkor az első száz oldalt garantáltan unni fogja, ugyanis leginkább arról van szó, hogy a fiú teljesen egyedül van, és próbálja kitalálni, hogy hogyan is került ebbe a számára pokolnak tűnő világba, ahol nincs senki. Ugyanakkor, ez egy remek alkalmat nyújt az írónak arra, hogy emlékek útján bemutassa, miként is jutott el a főhőse a halála pillanatáig. Majd ebben a pokolban felbukkannak újabb emberek is, és ez egyébként alighanem a regény egyik legnagyobb rejtélye: hogy kerülnek vadidegenek a te személyesnek hitt poklodba - akik egyébként szintén érdekes karakterek, bár időbe telik, mire megismerhetjük őket -? Nos, a válasz kiderül a könyvből, és én úgy gondolom, hogy ez alighanem az egyik legjobb rész az egészben.

Seth még gyerekkorában elköltözött a családjával Amerikába, de alapvetően angol - erre egyébként több, olykor humoros utalás is található a könyvben. Ám túl azon, hogy angol, még meleg is, amit igazából csak egy dolog miatt emelnék ki ebben a történetben, az pedig az, ahogyan ezt Ness felvázolja a regényben. Annyira apró utalásokból építi fel ezt a szálat Seth és Gudmund között, hogy az valami elképesztő. Egy nagyon egyszerű szerelmi történetet annyi drámaisággal képes felruházni, hogy az olvasó akár el is hiheti, hogy a kapcsolatuk is közrejátszott abban ami a főhősünkkel történt, igaz, én ezt elsősorban a szülők számlájára írom. 

Seth édesanyja például az önzésnek egy olyan magas fokára jut el, hogy én komolyan mondom, szívem szerint addig ráztam volna azt a nőt, amíg észhez nem tér, és fel nem fogja, hogy neki valójában két fia van, és nem csak egy. Az édesapa ugyan próbál valamilyen kapcsolatot kialakítani az idősebbik gyermekével - példának okáért ő egyáltalán nem tör pálcát felette amiatt, hogy az, ami -, de ő meg annyira papuccsá vált a felesége és a gyógyszerek hatására, hogy sok esetben olyan, mintha ott se lett volna. Bizonyos értelemben ugyanaz a láthatatlanság jellemzi, ami Seth-et, tehát sokszor úgy érezhetjük, hogy a Wearing család csak és kizárólag az anyából és Owenből áll.

Miután túljutunk ezeken a visszaemlékezéseken és azon az öngyilkos-hangulaton, amibe a történet kezdete hajszolhat minket, amint beindul a valódi cselekmény, olyan érzés keríti hatalmába az embert, mintha egy teljesen más könyvet tartana a kezében. Az események ugyan nem gyorsulnak fel túlzottan, de rengeteg új információt kapunk, amiket szabályosan meg kell emészteni ahhoz, hogy utána össze tudjuk kapcsolni az újonnan jövő apró morzsákkal. Azonban még így sem kapunk egy igazán komplex képet arról, hogy miként is működik az a világ, amelyet Ness bemutat nekünk. Ez egyébként egy nagyon izgalmas téma, de ennek boncolgatását én későbbi blogturnékra bíznám. 

Rengeteg kérdést hagy megválaszolatlanul egyébként, amelyeken nekünk kellene elgondolkozni és egyúttal továbbgondolni, hogy vajon pontosan mi történhetett. Ezzel a megoldással nekem csak a történet végén volt bajom, de ott nagyon. Iszonyatos függővég, ami, mivel legjobb tudomásom szerint nem lesz folytatás, engem kimondottan frusztrál. Amikor becsuktam a könyvet az első mondat, ami kicsúszott a számon, ez volt: "Ne már!".

Igazából egy nagyon érdekes és mély élményt nyújt a könyv, én leginkább egy esős délutánra ajánlanám mindenkinek. Én ugyan még nem olvastam az írótól mást, de szerintem érdemes ezzel kezdeni, akik pedig eddig is rajongtak Patrick Ness könyveiért, alighanem ezt is imádni fogják. 

Amit egyébként az íróról tudni érdemes: 1971. január elsején született Virginiában, de jelenleg Londonban él. Amellett, hogy számos könyvet írt, a rádiózásban is otthon van, több állomásnak is írt már, mint például a Radio 4 és a Sunday Telegraph. A könyveit többször díjazták is: Guardian Children’s Fiction Prize, the Booktrust Teenage Prize, és Costa Children’s Book Award díjakat sikerült bezsebelnie. Ha valaki most április 26-án járt a Könyvfesztiválon, találkozhatott is vele.

Eddig megjelent művei:

- Kés a zajban

- Válasz és kérdés

- Háború a békéért

- Szólít a szörny

- Soha nincs vége

Kedvenc karakter(ek): Seth, Regine

Gyűlölt karakter(ek): - 

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Lázár Juli

Kiadta: Vivandra Kft. 

Év: 2014

Oldalszám: 400

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

05.01. - Roni Olvas
05.03. - CBooks
05.05. - Könyvszeretet
05.07. - Zakkant olvas
05.09. - Media Addict
05.11. - Always Love A Wild Book
05.13. - Nem harap a...

Nyereményjáték:

A történet során Seth állandóan rejtélyekkel és kérdésekkel találja szemben magát. Ébredésének első pillanatától kezdve, mint egy kirakós darabkáit, úgy próbálja összerakni az életét, a múlt eseményeit, a jelen furcsaságait.
Így aztán a Soha nincs vége blogturné nyereményjátéka is a gondolkodásra és a logikára épül, segítségünkre hívva a könyv szereplőit és azok jellemző tulajdonságait.
Minden blogon találsz egy állítást - összesen tehát 7 db-ot. A 7 állítást figyelembe véve, azok információs tartalmát kiszűrve, kilogikázva a következő kérdésre kell választ adni:
Ki fut sportszerűen a regény szereplői közül???
/a kiadó kizárólag magyarországi postacímre postáz! Segítségül: a választ a bejegyzések némelyikében is megleled, ha figyelmesen olvasol!/

a Rafflecopter giveaway