Blogturné #81 - Julie Anne Peters: Mire ezt olvasod, én már nem leszek

Miért: Valami igazán érvágósat akartam olvasni.

Tartalom: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás. (Móra)

Vélemény: Érvágást akartam, hát, megkaptam. Ezt ne úgy értsétek, hogy annyira rossz volt a könyv, hogy pánikszerűen kerestem volna a borotvát, vagy ilyesmi, hanem annyira mély benyomást tett rám az egész történet, hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet! Mivel az egész regény arról szól, hogy egy lány tudatosan készül az öngyilkosságra, értelemszerűen rengeteg utalás van arra, miként érdemes - vagy, inkább lehetséges, mondjuk így - az ilyesmit véghezvinni, így aztán senkinek sem hiányzik, hogy egy fiatalabb olvasó innen ötleteket merítsen, ha épp maga alá temetné a depresszió... Ostobaságnak tűnhet, de sajnos megtörténhet, nem ez lenne az első alkalom a világtörténelemben.

Nem tudom, ismeritek-e Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című regényét, de amikor megjelent, akkora hatást gyakorolt az olvasókra, hogy az nem csak egy, az öltözködés terén tapasztalt divathullámot indított el a német nyelvterületeken, hanem egy valódi öngyilkosság-hullámot is. Ennek az az oka, hogy a könyv végső üzenete ez lenne: ha a választottad nem szeret viszont, inkább öld meg magad. Mondanom sem kell, hogy ennél rosszabb mondanivalót keresve sem találhatnánk. 

Valami hasonló történhet azzal is, aki elmerül Daelyn történetében, ugyanis itt az E/1-es formula, valamint az, hogy látjuk visszafelé pörögni a napokat, igencsak rányomja a bélyegét az ember hangulatára, s éppen ezért maximálisan be tudja rántani az olvasót. Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvénél nincs ilyen problémája az embernek, hiszen mi már csak végighallgatjuk az öngyilkosságra készülő lány vallomását, hogy mi vezetett el a tettéig... Itt azonban valósággal át is éljük. 

Daelyn motivációja elsősorban az úgynevezett bullying-ban rejlik, amit egy szóval nem is tudnék nektek lefordítani, de szerintem az iskolai bántalmazás fogalma fedi le a legjobban, hogy mit is jelent ez a szó. Sokunknak lehetett része ilyesmiben, de szerintem csak keveseknek fordult meg valaha is a fejében, hogy amiatt, hogy a társai csúfolják, öngyilkos akarjon lenni. A szerkesztők azonban gondoltak erre is: a könyv végén található néhány segítő telefonszám, és webcím, ami adott esetben segítséget kínál azoknak, akiknek ilyesmi eszébe jut, és szerintem ez egy remek gondolat. Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... 

Szóval: nagyon komoly, nehéz olvasmányról van szó, ami lehúz magával a francba, és nem csak azt mutatja meg, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással az emberek, de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is, ha pár rossz szót ennyire a lelkünkre tudunk venni. Olyannyira, hogy adott esetben észre sem akarjuk venni, ha valaki segítő kezet akar nyújtani felénk.

A történet vége számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nincs valódi vége. Nem tudjuk meg, pontosan mi történik Daelynnel az utolsó pillanatban, így ahányan vagyunk, annyian értelmezhetjük az utolsó oldalakat. Meg meri tenni? Vagy nem? Erről szerintem sokáig el lehetne diskurálni. De, akár arról is, hogy vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem. 

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: M. Szabó Csilla

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 248

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08/14 Dreamworld

08/15 Bibliotheca Fummie

08/16 Always Love a Wild Book

08/17 Zakkant olvas

08/18 CBooks

08/19 Könyvszeretet

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Az én karakterem leírása: A tizenhét éves lány egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Mindössze annyira emlékszik, hogy véget akart vetni életének, amikor megpillantott egy fiút a játszótéren.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #11 - Joss Stirling: Storm és Stone

Miért: Blogturné.

Tartalom: A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Joss Stirling - a Lélektársak sorozat szerzője - legújabb regénye, a Storm és Stone. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Raven izgalmas kalandját!

2014. július 3-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Az előkelő bentlakásos iskola borostyánnal borított falai között korrupció, botrány és egy összeesküvés baljós hálózata rejtőzik.

Az Amerikából jött Raven Stone-nak feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Először is ott vannak a titokzatos eltűnések. Aztán a tanárok hazugságai.

És most pedig a halálos fenyegetések…

A nyugtalanító történéseket csak tovább bonyolítja a rejtélyes Kieran Storm feltűnése, akinek nemcsak az agya penge, de a teste is döglesztő.

Raven érzi, hogy beleszeret a fiúba, de megbízhat olyasvalakiben, akiről szinte semmit sem tud? (Manó Könyvek)

Vélemény: Így a kezdet kezdetén egy igen komoly negatívumot tudnék kiemelni ezzel a könyvvel kapcsolatban, ami nem az írónő hibája, ez pedig a magyar fordítás. Mivel a blogturnék miatt az utóbbi időben nagyon sokat olvasok magyarul, nem igazán szoktam a fordításra figyelni - észre se venném, szerintem, ha annyira rossz lenne -, de most még nekem is szemet szúrt, hogy ebben a kötetben ez nem sikerült valami jól. Sok olyan mondat volt benne, ami számomra abszolút magyartalannak hatott. Persze, nem mindig volt ilyen érzésem, de amikor igen, akkor néhány percre félretettem, és inkább valami mással foglalkoztam.

Nos, nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de engem egy mozzanat fogott meg igazán ebben a történetben, az pedig Raven és az iskolatársai kapcsolata. Eddig nem sok olyan könyvhöz volt szerencsém sajnos, ami a bullying fogalmával foglalkozik - még ma sem tudom, hogy ennek a szónak mi lehet a magyar megfelelője, de én leginkább iskolai zaklatásként tudnám bemutatni -. Amikor elkezdtem olvasni, eszembe sem jutott, hogy egy ilyen, alapvetően a detektívkedésre épülő YA-regényben, ahol elvileg egyáltalán nem ezen van a hangsúly, ekkora teret kap majd ez a téma. Ehhez képest nagyon sok olyan jelenetet kapunk, amelyek bemutatják, hogy mennyire ellenségesen állnak a gazdag szülők csemetéi Ravenhez, aki ösztöndíjasként került az iskola falai közé.
A két főszereplővel nem voltak különösebb problémáim, sőt, külön értékeltem, hogy Raven egzotikusabb származású főhősnőre sikeredett, igaz, ennek viszonylag kevés jelét látjuk a könyvben - de példának okáért a borítón is megjelenik -. Ráadásul, mint arról korábban is volt szó, ő aztán rengeteg pofont kapott már az élettől ebben az iskolában, ennek ellenére nem adta fel, még akkor sem, amikor más már sírva csomagolt volna, és ezt szerettem benne egyébként.
Viszont Kieran... Nem tudom, ki, hogy lesz vele, de engem nem igazán fogott meg. Persze az alapvető szimpátia megvolt a részemről is, mivel mégis csak egy művelt karakterről beszélünk - ami egyébként nekem nagy gyengém -, de valahogy mégsem éreztem azt, hogy "Úristen, kell nekem!".
Talán azért van ez, mert nekem már megvan az ideálom, ha az ilyen kém-detektívfélékről van szó.  Tizenkét-három éves lehettem, amikor olvastam Anthony Horowitztól Az első bevetés című könyvet, és nekem azóta Alex Rider az abszolút kedvencem. Ennek talán az volt az egyik oka, hogy Alex nagyon érett a korához képest, már talán túlságosan is - ebben például abszolút hasonlítanak Kieran-nal. Csak, míg egyiküket egy cég képezte ki arra, ami később a hivatásukká vált, addig ez Alex esetében a nagybátyja közreműködésének volt köszönhető. Az MI6 pedig csak learatta a babérokat. Egyébként a történet alapkoncepciója nagyon hasonlít a sorozat Veszélyes iskola című részére, ahol szintén egy bentlakásos iskolában történnek ehhez nagyon hasonló esetek, de ott a tényleges történet, majd az ügy megoldása teljesen más jellegű.
A történet vége igen kiszámítható, szinte már a rejtély felgöngyölítése közben sejteni lehet, mire megy ki az egész cselekmény, ez azonban kétlem, hogy mindenkit zavarna.  A humor nem rossz, Joe karakterén nagyon jókat lehet derülni. Mégis, összességében ez a könyv nem ad olyan komoly élmény. Egy könnyed, nyári kikapcsolódásnak oké, de többet nem érdemes várni tőle.

Kedvenc karakter(ek): Raven, Joe

Gyűlölt karakter(ek): Hedda, Gina

Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Kiss Enikő Hajna

Kiadta: Manó Könyvek Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 328

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája: 

07.03. - MFKata gondolatai

07.04. - Kelly Lupi olvas

07.05. - Roni olvas   

07.06. - Könyvszeretet 

07.07. - Zakkant olvas   

07.08. - Insane Life

07.09. - Nem harap a...

07.10. - CBooks

07.11. - Deszy könyvajánlója

07.12. - Dreamworld

07.13. - Media Addict

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a nyomozásé lesz a főszerep! Ha velünk tartotok, Ti magatok is vérbeli detektívekké válhattok, ráadásul 2 szerencsés játékos gazdagabb lehet egy Storm és Stone könyvvel is.

Egy bűnöző menekülés közben elhullajtott néhány aktát, melyen híres könyves és filmes detektívek, ügynökök, kémek és nyomozók legfőbb ismertetői szerepelnek. Derítsétek ki, hogy kiket rejthetnek a leírások, majd ha már mindet megtaláltátok, azok segítségével rakjátok össze a bűnöző nevét, hogy minél előbb elkaphassuk őt.

Feladat:

1. Lájkoljátok a Manó Könyvek és a Blogturné Klub facebook oldalát.
2. Találjátok ki, kiket rejtenek a leírások, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Mindegyik mező kitöltése kötelező!)
3. Töltsétek ki a közös blogon található keresztrejtvényt, hogy a pirossal jelölt fősor kiadja a bűnöző nevét. Ezt a nevet pedig írjátok be a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe. (Kötelező!)
4. A hiányzó betűket a közös blogon keressétek.

Nyomozásra fel!

a Rafflecopter giveaway

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Miért: A születésnapomra kaptam.

Tartalom: A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg.

Conor ébren volt, amikor megérkezett.

Rémálomból riadt fel.

Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.

Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás.

Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani.

Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.

AZ IGAZSÁGOT.

Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek. (Vivandra)

Vélemény: Elég nehéz erről a könyvről nyilatkoznom, és nem azért, mert ne tetszett volna. Sőt, éppen ellenkezőleg, minden egyes szavát imádtam, ami nem is csoda, hiszen a Soha nincs vége óta Patrick Ness rajongó vagyok. Mégis, szerintem fontos megjegyezni, hogy ez a történet nem az ő fejéből pattant ki. Az alapötlet Siobhan Dowd írónőtől származik, aki azonban, elhunyt mellrákban, mielőtt a regényt megírhatta volna.

Azt hihetnénk, hogy ez a könyv egy gyerekmese, hiszen egyrészt, egy tizenhárom éves kisfiúról szól, másrészt, a könyv illusztrációkkal van tele, ennek ellenére, én biztosan nem adnám gyerekek kezébe. Itt ugyanis csak a szemszög egy gyermeké, a mondanivalója viszont egy felnőtté. A történetek például, amiket a szörny mesél Conor-nak, egy meglett embert is gondolkodásra késztetnek, nemhogy egy gyereket, akiben még nem feltétlen fejlődött még ki az a nézet, hogy, ugyan az éremnek két oldala van, de nem mindig tudunk különbséget tenni jó és rossz között, van, amikor egy szürke térben mozogva kell boldogulnunk.  

Sokszor azon kaptam magam, hogy egyik-másik történet megoldásán töröm a fejem, és szerintem éppen ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága ennek a regénynek, hogy gondolkodásra készteti az olvasóját. Azon is sokat lehet elmélkedni, hogy vajon miért mindig 12:07-kor jelenik meg a szörny Conor szobájában, vagy hogy miért is indult meg éppen a fiú miatt, stb. Annyit elárulhatok, hogy talán nem minden kérdésünkre kapunk kielégítő választ a regény végén, de talán éppen így a jó.

A cselekmény, természetesen elsősorban Conorra, az édesanyjára és a kettejükben végbemenő változásokra koncentrál. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy, bár az asszony küzd, egyre inkább maga alá temeti a betegség, s a fiának meg kell birkóznia egy olyan komoly teherrel, amit el sem tud képzelni. Hiszen melyik tizenhárom éves akarna boldogulni egy anya nélküli világban? Annál is inkább, mivel a fiú családja már korábban szétesett, az édesapja elhagyta őket, hogy inkább Amerikában alapítson új családot, ám az anya betegsége őt is vissza-visszarántja Angliába. Szinte el sem tudom nektek mondani, mennyire utáltam ezt az embert. És nem azért, mert egyszer régen meghozott egy szerintem rossz döntést, hanem azért, mert utána is gyakorlatilag semmibe veszi a saját gyerekét. Fontosabb az új feleség, és az új kisbaba, minthogy valódi támogatást nyújtson Conor-nak, akinek talán nem arra lenne szüksége egy ilyen időszakban, hogy újra és újra azzal szembesüljön, hogy az apjának tizedannyit sem jelent az ő boldogulása, mint kellene. Ugyanakkor persze játssza a megértő férfit - férfit, s nem apát -, de ez olyannyira műnek hat tőle, hogy azt el sem tudom mondani.

Szerintem a regény utolsó néhány fejezete bárkit képes lehet megríkatni, de főleg olyanokat, akik már átélték azt, amit Conor. Amikor a betegség már annyira elhatalmasodik egy szerettünkön, hogy a remény egyre fogy, ugyanakkor makacsul ragaszkodunk egyetlen egészen vékonyka szalmaszálhoz, hogy az illető igenis, meg fog gyógyulni... És szinte nem akarjuk belátni, hogy egy idő után már nem ez a makacskodás segítene rajta, hanem az, ha elengednénk. Velem is így volt ez, amikor a nagypapám tavaly pünkösdkor kórházba került, még mindig reménykedtem abban, hogy valami csoda folytán legyőzi majd a rákot, és minden rendben lesz... Pedig akkor már az is nagy szónak számított, ha egyetlen kocka csokoládét meg bírt enni. Két héttel később már tudtam, hogy nincs tovább, meg fog halni, és nem tehetek ellene semmit, csak annyit, hogy nem marasztalom tovább, mert ezzel csak még több fájdalmat okozok neki, mivel nem tud elmenni. Azt a napot az egész családunk végigsírta, de azt hiszem, különböző időpontokban, de mindannyiunknak sikerült megbékélnünk a helyzettel, és a magunk módján elköszönni tőle. Másnap reggel kaptuk a telefont, hogy elment. Ez pedig egyszerre volt a legjobb és egyben legrosszabb hír, amit csak kaphattunk. Conor-nak ugyanezt kell megtanulnia, és ez talán az egyik legnehezebb feladat, amivel valaha is szembesülünk életünk során.

Egy zseniális ötlet, egy remek író megvalósításában, amit csak ajánlani tudok.

Kedvenc karakter(ek): Conor, a szörny

Gyűlölt karakter(ek): Conor apja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó T. Anna

Kiadta: Vivandra Kft.

Év: 2012

Oldalszám: 215

Sorozat: -