A következő címkéjű bejegyzések mutatása: WOW. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: WOW. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 10., péntek

Blogturné #172 - Kim Holden: Bright Side

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Titkok. Mindenkinek van egy.

Némelyik nagyobb, mint a másik.

És amikor a titkokra fény derül…

Némelyik meggyógyít…

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene.

Mindketten titkolnak valamit.

És amikor a titkokra fény derül…

Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít. (WOW)


Vélemény: Kissé hektikus volt a kapcsolatom ezzel a könnyvel. Na, nem azért, mert rossz lett volna, mindössze az elején nehezen tudtam ráhangolódni. 
Be kell vallanom, engem kezdetben kimondottan idegesített Kate karaktere. Túl harsány személyisége van, ami elhiszem, hogy sokak számára kimondottan szimpatikussá teszi majd a főszereplőnket, engem mégis zavart. Talán azért, mert én magam igencsak pesszimista jellem vagyok, és éppen ezért, számomra szokatlan ennyire optimista karaktert látni, és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Persze, erre is megvan a magyarázat, a történet voltaképpen legnagyobb meglepetése, egy olyan csavar, ami nem túl meglepő, mégi, a cselekmény egyik mondhatni remek csavarja, ami sok mindent megmagyaráz. 
Ugyanakkor az is biztos, hogy a lány Gus-szal való kapcsolata egyszerűen felfoghatatlan. Mármint, ez a történet legelején kiderül, hogy nem sokkal korábban volt egy egyéjszakás kalandjuk, amivel még nem is lenne semmi baj, ha nem legjobb barátok lennének, ami miatt igen furcsán veszi ki magát a dolog... Annál is inkább, mivel szerintem a fiú fülig szerelmes Kate-be. Igaz, legtöbbször csak telefonon kommunikálnak egymással, a beszélgetéseikből ez egyértelműen kitűnik, plusz a lány is olyan, mintha viszonozná az érzéseit... Engem ez bevallom, olykor kicsit összezavart, mert olyan volt, mintha együtt járnának, x kilométer távolságból. Ugyanakkor kellemes meglepetés volt a számomra, hogy a lefekvés csak rövid ideig szerepel kettejük között, mint téma. Sokkal inkább az élményeikről beszélgetnek egymással, ami nagyon szimpatikussá tette a barátságukat - amiről elég nehéz volt elhinni, hogy tényleg csak annyi -. 
Kellert nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy a regény hosszához képest, ő relatíve keveset szerepel, mivel, mint ahogyan arról már volt szó, inkább Kate és Gus barátsága a lényeg, elvégre egy sokkal hosszabb kapcsolatról van szó. Ugyanakkor Keller testesíti meg a történetben a romantikus szálat, ami nem volt rossz, csak szerintem egy kicsit indokolatlan. A csavarig nem igazán éreztem a súlyát, hogy ő miért annyira fontos, de a végére összeállt, hogy mit is jelent neki a lány, és viszont. Nincs túlerőltetve, túlmagyarázva benne ez a szál, épp annyi, amennyire szükség van, és nyomja agyon a cselekményt. 
-Szerethető mellékszereplők is akadnak a sztoriban, akik tényleg mellékes szerepet töltenek be a nahy egész szempontjából. Ilyen például Clayton és Pete, akik időről-időre eltűnnek, majd újra fel-felbukkannak, majd, amikor nincs rájuk szükség, eltűnnek.
A regény legvége belopja magát az ember szívébe. A maga módján egyszerre keserédes, és mégis, rendkívül felemelő a befejezése, igaz, a maga egyszerű drámaiságával meg tudja hatni az embert. A történet meglepő komolysága miatt inkább a fiatal felnőtt generációnak ajánlanám szívesen, bár egy érettebb gondolkodású kamasz is átérezheti a regény mondanivalóját. Én csak ajánlani tudom. 

Kedvenc karakter(ek): Keller
Gyűlölt karakter(ek): Maddie
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 496
Sorozat: Bright Side (#1)


Résztvevő blogok listája:

06.06 Kelly és Lupi olvas
06.08 Dreamworld
06.10 CBooks
06.12 Kristina blogja

Nyereményjáték:

Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk  kötődik a  játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét! 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

2015. december 10., csütörtök

Blogturné #118 - Claire Contreras: Üvegszív

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom?

A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.

Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.

És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.

Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes. (WOW)

Vélemény: Lehet, hogy én leszek az egyetlen, aki számára ez a regény annak ellenére lett igazán maradandó, és meghatározó, hogy egyáltalán nem egy világmegváltás a története. Nem kell tőle sokra számítani, mivel nem markol nagyot, ellenben nekem, személy szerint rengeteget adott.
Nem is olyan régen, egy másik turnés könyv kapcsán tudom, hogy említettem, milyen jó történet volt az újrakezdésről. Azt hiszem, kissé elhamarkodottan ítéltem, mert akkor még nem olvastam Claire Contreras regényét. Különleges az egész. Ez elsősorban a felépítésének köszönhető, szerintem, mivel, a legtöbb, hasonló témájú regény ugyebár arról szól, hogy jön a nagy Ő, egymásba szeretnek a főhőssel/nővel, majd jön a tragédia, és az egyikük meghal. Általában az ilyen könyvek ugyebár azzal érnek véget, hogy az életben maradt fél ígéretet tesz magának - jellemzően a temetésen, vagy nem sokkal azután -, hogy megpróbálja újrakezdeni az életét. Na, Elle és Oliver története nem ilyen. Ráadásul, szerintem ez nem is New-Adult, hanem sokkal inkább a felnőtt korosztálynak szóló regény, ennek ellenére, nekem nagyon tetszett.
A legnagyobb erőssége szerintem az, ahonnan indít. Elle úgy egy évvel korábban elveszítette a férjét, és ekkortájt jut el odáig, hogy lassan elengedje a gyászt. Ebben pedig, szerencsére nem csak a saját családja, hanem természetesen Wyatt, a férj családja is a segítségére van. Jó volt látni, hogy a két család együtt küzd meg ezzel a nehéz helyzettel, és nem arról volt szó, hogy egyik kvázi kiveti magából a másikat egy ilyen tragédia után, pedig, mint tudjuk, ez is elő szokott fordulni, sajnos. Persze, nem kell félnünk attól, hogy nem látjuk, miként alakult a pár kapcsolata, néhány emlék azért vázolja nekünk, hogy jutottak el Wyatt elvesztéséig, de szerencsére nem ez a hangsúlyos, hanem az, ahogyan Oliver, Elle kamaszkori szerelme visszatér a nő életébe. 
Alapvetően tetszett, hogy bár volt valamennyi előzménye a kapcsolatuknak, a jelenben mégis lassan bontakoztak ki közöttük a dolgok, ami nem is csoda, hiszen Elle-ben azért van némi tüske a férfival kapcsolatban, ami csak fokozatosan szívódik fel, hogy aztán a seb begyógyulhasson. Ezért is találó egyébként a történet címe, hiszen Elle szíve valóban nagyon törékeny, és nem feltétlen Wyatt, hanem sokkal inkább Oliver miatt. Míg olvastam, bár drukkoltam kettejüknek, hogy meg tudják oldani a problémájukat, közben mindvégig az a mondás járt az eszemben, amit még talán az egyik nagymamámtól hallottam először: aki egyszer összetörte az ember szívét, az másodjára is össze fogja. Éppen ezért ő nem a felmelegített kapcsolatok híve, és minél többet gondolkoztam ezen. rájöttem, hogy alighanem neki van igaza. Ettől függetlenül fenntartom, hogy mint minden szabály alól, ezalól is lehetnek kivételek, persze.
A romantika rendben volt, meglepő módon, nem éreztem indokolatlanul soknak és feleslegesnek, pedig sok történet esetében elő szokott fordulni, hogy a cselekmény egy idő után nem is szól másról, csak a láthatatlan, rózsaszín nyáltengerről... De szerencsére Contreras könyve jóval több ennél, egy valódi élmény elolvasni, még ha picit nehezen is indul be, higgyétek el, megéri. 
A maga módján ez is egy jól megírt, szerethető kivétel, valós karakterekkel, akiket nem muszáj csak szeretni, vagy csak utálni, hanem képesek valós érzéseket kiváltani az emberekből. Régen találkoztam ilyen könyvvel, szóval örülök, hogy a kezembe került :) 

Kedvenc karakter(ek): Elle, Oliver
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 352
Sorozat: Hearts (#1)



Résztevő blogok listája:

12.06. - Angelika blogja
12.10. - CBooks
12.14. - Szembetűnő

12.18. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Az Üvegszívben fontos szerephez jut Elle szenvedélye, a művészet. A turné során hét állomáson hét olyan könyvnek a borítójából találtok majd egy részletet, amelyben legalább egy szereplő művész, vagy valamilyen szerephez jut a regényben a képzőművészet. Ezeknek a könyveknek a címeit várjuk a Rafflecopter dobozban. A szerencsés nyertes egy Üvegszív regénnyel, egy kitűzővel és egy könyvjelzővel lesz gazdagabb. Jó játékot kívánunk!


Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

2015. december 3., csütörtök

Blogturné #112 - Penelope Douglas: Nélküled

Miért: Kíváncsi voltam.

Tartalom: Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.


Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.

Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.Tatumot leszámítva.

Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.

Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.

A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared. (WOW)



Vélemény: Megint csak az én saram, elvállaltam ezt a könyvet, mondván, pasi szemszög, de a Szívatás története, nagyon nem lőhetek mellé, ha nem Tate szemszögén keresztül ismerem meg első ízben ezt a históriát... De nagyon nagyot tévedtem, úgyhogy, ha valaki ugyanezt tervezné, szerintem ne tegye, mert hatalmasat fog csalódni. Könnyen el tudom fogadni, ha valaki szerette az első részben, ott a lány szemén keresztül biztosan másként csapódott le az ő jelleme, mint így. Ebben a formában ugyanis egyszerűen tragédia. Így tömbösítve olvasva egyszerűen az agyam elszállt tőle, pedig az alapötlettel semmi gond. De tudjátok, hogy működött volna szerintem ez igazán? Ha a Szívatás történetét bontja két kötetre az írónő, és a két rész váltott szemszögben mutatja be a dolgokat. Úgy talán kevésbé lett volna zavaró a kedves főszereplőnk stílusa, amitől nekem néha kedvem lett volna meztéláb a falba rúgni.
Azt hiszem, Jared személyében megtaláltam Travis Maddox 2.0-át, mivel ez a pasi se százas, méghozzá nem is kicsit. Megértem, hogy a családi háttere miatt egy nagyon bizonytalan, lelkileg és mindenféle értelemben véve instabil karakter, de amikor ez már átmegy egy jojó-efektusba, akkor én már azon kezdtem el gondolkozni, hogy nem-e személyiségzavaros egyébként. Travishez hasonlóan rengeteg dührohama, és emiatt nem is vonzalmat éreztem iránta, hanem szabályosan féltem tőle. Nekem egy ilyen férfi közelembe ne jöjjön, mert lefújom gázsprayvel. Nagyon furán veszi ki magát, hogy az egyik pillanatban rühelli Tate-t - jellemzően akkor, amikor a lány ott áll előtte -, de ha nincs ott, akkor így imádja meg úgy. Közben meg olyan húzásai vannak akár a lány legjobb barátnőjével kapcsolatban is, hogy a földről kellett felkapirgálnom az állam maradványait.
Nem véletlen, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire kialakul köztük valami, mert ezzel a mentalitással tényleg nehéz lépést tartani, és megértőnek lenni. Éppen ezért, minden elismerésem a főszereplő lányunké, hogy nem adta fel, hanem addig-addig küzdött, amíg végül sikerült megoldást találniuk a problémáikra, és ez nagy pozitívum a szememben, még akkor is, ha számomra ez kicsit irreális. És ez nem Tate, hanem Jared miatt van.
Még véletlenül sem akarom elvenni azoknak a kedvét, akik már olvasták az első részt, mert ők nyilván teljesen máshogyan viszonyulnak ehhez a pároshoz, a kettejük közötti románchoz, és úgy általában az egész történetükhöz. Ismerve az érme másik oldalát, biztos vagyok benne, hogy teljesen más élményt ad, mint így önmagában.
A romantika mondjuk így is élvezhető volt, bár nekem kissé szirupos, de végül is, nem olyan vészes. El lehet vele lenni minden további nélkül, főleg, mivel összességében nem viszi túlzásba a dolgot. De lehet, hogy ezt csak azért éreztem így, mert Jared szemüvegén keresztül láttam.
Douglas összességében nem ír rosszul, de szerintem, érezhetően a férfi szemszög nem az erőssége, könnyen lehet, hogy ez volt az első ilyen jellegű szárnypróbálgatása, ami biztató, mert akkor sejthetjük, hogy ennél már csak jobb lesz. Főleg, ha nem bőrlehúzás címén, csakazértis elven fog ilyen jellegű történetet írni.
Rajongóknak merem ajánlani, akik viszont csak most ismerkednének az írónő munkásságával, azok szerintem vegyék elő először a Szívatást, biztosan nem fogják megbánni.

Kedvenc karakter(ek): Tate
Gyűlölt karakter(ek): Jared
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 376
Sorozat: Fall Away (#1.5)


Résztevő blogok listája:

11.28. - Kristina blogja
11.30. - Angelika blogja
12.02. - Letehetetlen
12.03. - CBooks

Nyereményjáték:

Egyre több író dönt úgy, hogy a legsikeresebb regényüknél, megírja mindkét főszereplő szemszögéből a történetet. Mi rajongók ezeknek, csak örülhetünk, hiszen újraélhetjük kedvenceink kalandjait. A játék ezúttal abból áll, hogy mind a hat állomáson kitaláljátok a rövid leírások alapján azokat a könyv címeket, amelyek a férfi szereplők szemszögeit mesélik el.
A helyes megfejtők között egy példányt sorsolunk ki Penelope Douglas: Nélküled című könyvéből, valamint egy könyvjelzőt és egy kitűzőt.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A mai kitalálandó regény: Ez a páros egy fogadástól jutott el a las vegasi esküvőig. Vajon a fiú miért hívja Galambnak a lányt? 

2015. december 1., kedd

Blogturné #110 - B. N. Toler: Lélekvesztők

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.

Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről? (WOW)


Vélemény: Tudni kell rólam, hogy kiskamasz korom óta rajongok az olyan misztikus történetekért, ami szellemeket látó emberek, és szellemek közötti kapcsolatokról szólnak. Ez nagyrészt Meg Cabot: Mediátor sorozatának köszönhető, ami akkoriban jelent meg, és engem azonnal levett a lábamról. Éppen ezért, mivel a Lélekvesztők is ezt a témát boncolgatja, nagyon komoly elvárásokkal kezdtem el olvasni, és azt kell mondanom, ezek nagy részét sikeresen teljesítette a könyv, ugyanis nekem nagyon tetszett, egyetlen egy dolgot leszámítva, ez pedig történet vége, de csak azért, mert az nagyon kiszámítható volt, már gyakorlatilag a legelső elejtett félmondatnál tudni lehetett, mire akarja kifuttatni Tolert a cselekményt. Valójában azonban ez se egy nagy probléma, mivel számomra nem rontotta el az olvasásélményt, ugyanúgy bele tudtam élni magam és izgulni a szereplőkért, könnyen kitalálható végkifejlet ide vagy oda. 
Kifejezetten jó húzás szerintem, hogy Charlotte nem tud hozzáérni a szellemekhez. Így, amikor Ike besétál az életébe, kettejük között valóban egy mély, lelki kapcsolat alakul ki, hiszen csak beszélgetni tudnak egymással. Éppen ezért, rengeteg közöttük a párbeszéd, amelyek fokozatosan mélyülnek el, és mennek el adott esetben erotikus irányba is, ami amúgy egy nagyon érdekes színezetet ad a történetnek, bár lehet, hogy valakinek ez sok lesz egyébként, az se tartom kizártnak, de nekem ez kifejezetten érdekes, és egy komoly pozitívum volt. Plusz, egyenesen imádtam, hogy ezek ketten próbálják kölcsönösen megmenteni egymást, elvégre Char-nak is sikerült elég mélyre kerülnie a balesete, és a képessége megjelenése óta - olyannyira, hogy Ike a lehető legjobbkor bukkan fel az életében, amúgy -. 
Nem számítottam rá egyébként, hogy ebben a történetben kialakul majd egy szerelmi háromszög is - nesze neked, ha csak a lényeget megragadva olvasol fülszöveget -. Ennek az az elsődleges oka, hogy én teljese más irányba vittem volna el ezt az egészet, mint az írónő, de egyébként működött ez a szál is, bár... Nem tudom. Ike-ban azt szerettem, hogy tényleg nagyon jólelkű, szerethető valaki, és hogy mennyire mélyen tud kötődni Charlotte-hoz, aminek szerintem nem is feltétlen az az oka, hogy ő már átlépett a túlvilágra, és emiatt a lány az egyedüli, akivel kommunikálni képes. George viszont... Hát, George nem lett a szívem csücske. 
Meggyőződésem, hogy Charlotte igazából csak azért szeretett bele ebbe a pasiba is, mert majdnem tökugyanúgy néz ki, mint Ike, plusz, hús-vér ember. Lehet, hogy ez így gonoszul hangzik - sőt, biztos -, de én messze nem éreztem annyi kémiát kettejük között, mintha Ike-ról lett volna szó. Ettől függetlenül az, ahogyan a lány mindent megtesz annak érdekében, hogy megmenthesse George-ot, nagyon megható, ez tény, bár szerintem olykor kicsit inkább fejjel rohanok a falnak mentalitással próbálja meg orvosolni a problémát, ami nem mindig célravezető. De George egyébként szerintem nem is akarja, hogy megmentsék. Mindegy, mindenki látott már NA-regényt, tudjuk mi lesz a nemakarásból. :) 
Összességében én csak ajánlani tudom ezt a könyvet, nekem maximálisan elnyerte a tetszésemet, és mivel relatíve rövid, egy kellemes délutáni-esti kikapcsolódáshoz egyszerűen tökéletes könyv. Ugyan nem egy humorra építkező könyv, ettől függetlenül a maga módján nagyon is szórakoztató olvasmány. Ha nem is Best of, de mindenféleképpen egy nagy kedvenc, legalábbis nálam

Kedvenc karakter(ek): Ike, Charlotte
Gyűlölt karakter(ek): Misty
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás Éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: -


Résztevő blogok listája:

11/29. Könyvszeretet
12/01. CBooks
12/03. Kelly és Lupi Olvas
12/05. Dreamworld

Nyereményjáték:

A WOW Kiadónak köszönhetően nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egy olyan film, sorozat, vagy könyv vár titeket, amelyben kísértetek találhatóak. A történet címének betűi a turné állomások bejegyzésében vannak elrejtve, nektek kell ezeket a betűket megtalálnotok, hogy a betűket helyes sorrendbe rakva megfejthessétek a címeket. Hogy nyerhessetek, a Rafflecopter dobozban írjátok meg, melyik blogon melyik történet címével találkoztatok, valamint kedveljétek a WOW Kiadó, és a BlogTurné Klub lapját Facebookon. A szerencsés nyertes egy ajándékcsomaggal lesz gazdagabb, mely tartalmaz egy példány a Lélekvesztőkből, illetve egy kitűzőt és egy könyvjelzőt is! Sikeres játékot kívánunk nektek!

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

2015. június 19., péntek

Blogturné #63 - Kim Karr: Kötődés

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Dahlia London lelkét apró darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, a szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre.
Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát.
A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük közös jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
A sorozat különös történettel indul, tele fájdalmasan felkavaró és lüktetőn izgalmas dallamokkal, akárcsak az a kétarcú zenei világ, amelynek kulisszái mögé bepillanthat az olvasó. (WOW)

Vélemény: Amennyire furcsának, s olykor érthetetlennek éreztem a Szétcsúszvát, annyira szerettem meg a Kötődést, igaz, azt hiszem, ez a könyv sem teljesen hibátlan azért. Kim Karr stílusa nekem kifejezetten tetszett, de azért szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért kell a főszereplő srácot River-nek hívni - amiről nekem időről-időre a River Flows in You című zongoradarab jutott eszembe -, de ez persze csak aprócska szőrszálhasogatás a részemről, mert idővel hozzá lehet szokni.
Egy dolgot muszáj kiemelnem ezzel a könyvvel kapcsolatban, az pedig a rengeteg szex. Ahhoz képest, hogy elméletileg egy NA-könyvről beszélünk, annyi erotikus jelenet tobzódik ebben a regényben, hogy szerintem inkább nevezhetnénk ezt sima romantikus szórakoztató irodalomnak, mint New-Adult-nak, annak ellenére, hogy a főszereplőink valóban a húszas éveik közepén járnak. 
Azt kell mondanom, hogy a történet, bár nagyon meglepő akar lenni, ha valaki sok NA-t olvasott az utóbbi időben, akkor biztosan kiszámíthatónak fogja tartani ezt a könyvet, szóval azt javaslom, hogy inkább egy viszonylag hosszabb szünet után vegyétek a kezetekbe, és akkor biztosan nem fog csalódást okozni, talán még meg is lepődtök a történet csavarján.
Nekem egy komoly problémám volt ezzel a könyvvel, ami nagy valószínűséggel másnak nem fog gondot okozni, ez pedig az idő múlása. Elképesztően gyorsan peregnek a hetek, majd a hónapok, s én néha úgy éreztem, nehéz vele lépést tartani, mert nem igazán tudjuk átérezni a főszereplőinkben végigmenő változásokat. Csak ugrálunk eseményről-eseményre, s közben próbáljuk elképzelni, hogy igen, ennyi idő alatt pont bele lehet zúgni a másikba, vagy feldolgozni egy szerettünk elvesztését, stb. Mivel a könyv viszonylag rövid, és elég nagy ívet akar leírni, nincs rá időnk, hogy leülepedjenek bennünk az események, csak sodródunk az árral. Egy akciódús történet esetében nem is lenne ezzel bajom, ám itt szó sincs erről, hiszen egy átlagos lány és egy rocksztár kapcsolatának viharos gyorsasággal való kibontakozását követhetjük nyomon.  
Rivert és Dahliat egyértelműen a szex köti össze elsősorban, de azért egy idő után el lehet róluk hinni, hogy van, amit szeressenek a másikban. River például a maga módján elég romantikus fazon, bár én személy szerint nem rajongok a hősszerelmes típusért, még én is megmosolyogtam egyes mondatait, vagy tetteit. Dahlianak voltak pillanatai, amikor én szívem előkaptam volna a péklapátot, bár nem tudnám megmondani nektek spoiler nélkül, hogy miért. Muszáj elolvasni a könyvet ahhoz, hogy elhiggyétek nekem, vannak eléggé ellentmondásos, és éppen ezért idegesítő dolgai.
Kim Karr stílusa az, ami elviszi ezt a történetet a hátán. Nagyon szerethető, olvasmányos stílusban ír, nem humoros, inkább elgondolkodtató az, amit el akar mondani az emberi természetről, s a testiség erejéről, mondjuk így. Szenvedélyes, néhol dinamikus, romantikus történet, s a maga nemében szerintem elég jónak mondható, én legalábbis elvoltam vele. Picit tucatsztori-érzete van a könyvnek, de mégsem zavaró módon, inkább csak azt juttatja eszünkbe, hogy picit más formában, de már találkoztunk ezzel a történettel.

Kedvenc karakter(ek): River
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás Éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 352
Sorozat: Connections (#1)

http://i.imgur.com/TDf46jp.png

Résztvevő blogok listája:

06.07. - Angelika blogja
06.10. - Insane Life
06.13. - Deszy könyvajánlója
06.16. - Kelly & Lupi olvas
06.19. - CBooks http://i.imgur.com/hx6ZfId.jpg
Nyereményjáték:

A Kötődés férfi főhőse, River Wilde, egy rockzenekar vezető gitárosa, s ez adta az ihletet a mostani játékhoz. Minden állomáson közreadjuk egy-egy híres gitáros képét, akiről az együttes neve minden bizonnyal rögtön eszetekbe fog jutni. Ám mi a zenész teljes nevére lennénk kíváncsiak. Segítségül még azt is eláruljuk, hogy mindegyikük zenéje szerepel a regényhez készült playlisten.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

2015. június 7., vasárnap

Blogturné #62 - Calia Read: Szétcsúszva

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUk1OyRWG7R2er7P57mcdbvRCtWCdEQ0GiOtot12pULabL3AYs2C6INu3MZQoGgT5CCR0zAkm89szd_AU8acqG-bWl_3m5blqtoNPMPGILKSqXjRyu6ADiBl6mmDiCX2XPLMWI8KLs8ns/s1600/covers_349408.jpg
Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom:  Naomi Carradine vagyok.
Hat hónapja még boldog voltam.
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?

Vélemény: Nagyon furcsa olvasmányélményt jelentett számomra ez a könyv. Már a kezdet kezdetén maga alá temetett egy melankólia, s ahogy haladtam előre a történetben, ez csak egyre rosszabb lett. Régen volt már ilyenben részem, hogy szívem szerint felvágtam volna az ereimet olvasás közben. Nem azért, mert rossz volt, hanem sokkal inkább amiatt, mert annyira át tudtam érezni Naomi fájdalmát, még, ha néha nem is egészen értettem, mi is történik vele.
A történet lényege abban áll, hogy Naomi ugyebár egy bolondok házába kerül, de a kezdet kezdetén ötletünk sincs, hogy miért. Bár, ő váltig állítja, hogy normális, a dolgok nem egészen így állnak, hiszen máskülönben nem nyüzsögnének körülötte az orvosok... De, ahogy bepillantást nyersz a gondolataiba, te magad is egyre-másra elbizonytalanodsz. Én egy ponton már mindenben és mindenkiben kételkedtem. Naomiban és az orvosokban egyaránt.
Egyébként a lány szerethető karakter, bár szerintem a többség, hozzám hasonlóan inkább szánni fogja majd. A két fiúval való kapcsolata pedig... hát, nem is tudom. Én azt mondanám, hogy nagyon elvont. Érthető is meg nem is, romantikus is, meg nem is. Lachlan a támogató, míg Max, ezt nem tudom jobb szóval kifejezni, a galád csábító képében tetszeleg, s egy ponton rájössz, hogy te magad sem tudnál választani kettejük között. Mindkettőben van valami, ami megfog.
Szenvedsz olvasás közben. Nem azért, mer rossz a könyv, hanem mert annyira nehéz, és annyira komoly témákat feszeget, hogy képtelenség sokat olvasni belőle egyszerre. Szabályosan megfekszi a gyomrodat, s egy időre félre kell tenned, hogy aztán újult erővel ismét nekivághass. 
Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de fogalmam sincs, mi lett a történet vége, mert egy akkora csavar van benne, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Emlékszem, csak ültem az ágyamon, és folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy mi a fenét is olvastam éppen? Nagyon felkavaró, és elképesztően furcsa az egész. Arra sarkall, hogy újra és újra elolvasd az utolsó oldalakat, hogy biztosan jól értetted-e, ami oda van írva, vagy sem...  S szerintem éppen ezért marad emlékezetes a regény, bár nem feltétlen pozitív értelemben. Nem azt mondom, hogy nem fog tetszeni, hanem azt, hogy annyira nyomasztó élményt fog jelenteni, hogy sokáig úgy fogod érezni, nagyon utálod ezt a könyvet. Majd, amint leülepszik, rájössz, hogy nem utálod, csak nem érted.Éppen ezért akár az egész könyvet érdemes újra és újra elolvasni, mert a csavar után teljesen más érzés szembesülni a történet valódi értelmével és jelentőségével. Egy egészen újszerű élményt ad.
Leginkább egy modern drámához, vagy kamaradarabhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, mert kevés szereplőt mozgat, s a története sem olyan hosszú valójában, mint amilyennek első nekifutásra érződik. Read stílusa nem rossz, bár néha szerintem kissé túlbonyolítja a dolgokat, így a megfogalmazása furcsává válhat olykor.
Olyasvalakinek tudnám ajánlani ezt a könyvet, aki nem bánja, ha át kell éreznie egy szereplő szenvedését, s nem érzi magát rosszul attól, ha egy történet komoly nyomot hagy benne. Nem épp egyszerű olvasmány, de rendkívül hatásos tud lenni, főleg, ha még nem találkoztál hasonlóval. 


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 8/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 328
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

Június 1 - Kelly Lupi olvas
Június 3 - MFKata gondolatai
Június 5 - Deszy könyvajánlója
Június 7 - CBooks
Június 9 - Kristina blogja

Nyereményjáték:

http://i.imgur.com/rfWoFfs.jpgNaomi Carradine diliházba kerül, látogassunk meg hát mi is párat. :) A Szétcsúszva turné keretén belül, a WOW Kiadó által felajánlott egy példányt a Szétcsúszva c. könyvből azok között sorsoljuk ki, akik a legtöbb filmek által híressé vált bolondok házát/elmegyógyintézetet felismer. Filmcímet, de akár magának az elmegyógyintézetnek a nevét is elfogadjuk megoldásként. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

2015. június 4., csütörtök

Blogturné #60 - Amanda Maxlyn: Mi lesz velem?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom:  Az élet olykor tréfát űz velünk.
Négy év óta mindenki csak a végzetes betegségben szenvedő lányt látja bennem.
De nem vagyok hajlandó sírni.
És feladni sem fogom.
Egy komoly kapcsolat a legutolsó dolog, ami mostanában szóba jöhet nálam, de a Parkerrel töltött éjszaka felforgatja a világomat. Ő kitartó, és tudja, mit akar. Engem.
Nem bánik úgy velem, mintha törékeny lennék.
Ám sejtelme sincs az igazságról, én pedig még nem állok készen arra, hogy bevalljam neki.
Mert mi van, ha ez mindent megváltoztat?
Tizenhét éves voltam, amikor az életemből tragédia lett.
Huszonegy, amikor rám talált a szerelem.
Aundrea McCall vagyok. Ismerd meg az utat, amit végig kell járnom. (WOW)


Vélemény: Kissé bajban vagyok ezzel a könyvvel, úgy érzem. Nehéz róla konkrétumok nélkül írni, viszont, ha egy fontos momentumot nem szögezek le ezzel a történettel kapcsolatban, akkor úgy érzem, semmi értelme nincs annak, hogy kritikát írjak.
Tehát: a könyv központi mondanivalója az, hogy miként próbálhat meg az ember felülkerekedni egy halálos betegségen, s milyen küzdelmeken kell átesnie, olykor saját magát is legyőzve ezzel. Aundrea a rák egyik igen komoly fajtájával kénytelen felvenni a harcot, így azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a tragédiája éppen ezért rendkívül megindító, s átérezhető, főleg olyasvalakinek, aki hozzám hasonlóan, külső szemlélőként ugyan, de átélt már hasonlót. Én például a történet egyes motívumaimmal kapcsolatban édesanyámat kérdeztem meg arról, hogy vajon mennyiben igaz mindaz, amit Maxlyn felvázol s azt kell mondanom, sikerült egy teljesen hiteles képet festenie Aundrea állapotáról, s ennek, a környezetére gyakorolt hatásáról. Kiemelném ezzel kapcsolatban a szülőket, akik, az én nagyszüleimhez hasonlóan, amikor szembesültek az édesanyám mellrákjával, képesek lettek volna mindenüket pénzzé tenni annak érdekében, hogy segíthessenek rajta, s valami hasonlón mennek keresztül Aundrea szülei is, bár az ő esetükben én úgy gondolom, néhol túlságosan is sarkított a kép, s nem pozitív értelemben... De ettől függetlenül, természetesen az ő helyzetük is megérhető.
Az igazi hangsúly azonban az eddigiek mellett, talán azon van, hogy a szerelem és a szeretet milyen komoly erővel bírhat egy ilyen nehéz helyzetben, s milyen sokat számít a betegnek, ha egy szerető, megértő közeg veszi őt körül, amely próbálja nem a világvégeként felfogni a történteket, hanem egy akadályként, amelyet együttes erővel igenis le lehet győzni. 
Ebbe a végeláthatatlannak tűnő küzdelembe kapcsolódik bele Parker is, aki kezdetben egy igen furcsa csavar révén kerül a lány közelébe, ám aztán valahogy mégis csak ott ragad. Kis túlzással, Aundrea úgy vonzza őt magához, mint legyet a légypapír, s véletlenül sem képes elengedni. Annak ellenére, hogy engem az efféle felállás általában zavarni szokott, most egyszerűen imádtam, mert egy egészen új megvilágításba helyezte a főszereplőnket és az életről alkotott felfogását. 
A kapcsolatuk rendkívül heves és intenzív, éppen ezért, egy NA-regényhez méltón, tele van erotikus feszültséggel, amely azonban kivételesen egy cseppet sem zavaró az én meglátásom szerint sem, holott, aki régóta követi a blogot, tudhatja rólam, hogy a túlzásba vitt erotikától sok esetben a falnak megyek. Teszem mindezt azért, mert úgy érzem, akkor és ott nem ezen kellene, hogy legyen a történet hangsúlya. Most, a reakciómat tudjuk be ezt annak, hogy én már annak is örültem, hogy legalább ennyi örömet találhat Aundrea az életében akkor, amikor valójában úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene, hiszen nem az ő hibája, hogy beteg lett, ám mást sem tud hibáztatni érte, bármennyire is szeretne. 
Amanda Maxlyn jó stílusban ír, és jó érzéke van ahhoz, hogy a mély érzéseket át tudja adni, így téve egy nem túl hosszú, ám annál komolyabb regényt felejthetetlen élménnyé. Humort ne keressetek benne, ám azt tanácsolom, hogy egy-két darab zsebkendőt készítsetek oda magatok mellé, mert alighanem szükségetek lesz rá olvasás közben.  Ezzel együtt, csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a szívszorító történeteket, mert ezt sem fogja megbánni, sőt, éppen ellenkezőleg.


Kedvenc karakter(ek): Parker
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Deres Anita
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: What Left of Me (#1)



Résztvevő blogok listája:

06.02. - Beharangozó
06.03. - Angelika blogja
06.04. - CBooks
06.05. - MFKata gondolatai
06.06. - Deszy könyvajánlója
06.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A Mi lesz velem? című regényben Aundrea a modern kor egyik rémisztő betegségével, a rákkal harcol. Erről a nehéz küzdelemről, arról, ki hogyan éli meg - legyen szó a páciensről, avagy annak szeretteiről -, számos irodalmi mű született. Mi most ezek közül szeretnénk néhány olyat feleleveníteni, amelyekből később mozifilm is készült. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy az egyes blogturné állomásokon közreadott jelenetfotók alapján nyomozzátok ki a szerző nevét, akinek regényét megfilmesítették.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)