Soha többet Anita Blake...
Befejeztem a Danse Macabre-t (itthon Haláltáncként fut), és úgy döntöttem, hogy nem rendelem meg a Harlequint. Annak idején az egyik kolleganőm adta az első könyvet, "ha szeretem a vámpírokat meg a vérfarkasokat, ezt imádni fogom". Igaza volt, az első 4 könyv úgy fogyott el, mint annak rendje és módja. Az ötödik, a Gyilkos tánc csalódás volt. Csalódtam Blake kisasszonyban, hiszen hol vannak már azok a híres erkölcsök meg a tartás, meg hogy ő a legkeményebb csaj St. Loisban?! Mégis, elolvastam az utána lévő könyvet, hátha jobb lesz. Egy kicsit jobb volt, de nem győzött meg. Még egy könyv, a Sápadt Hold. Imádtam. Gondoltam egy nagyot, épp munkahelyváltás volt kilátásban, meg ha már tetszik, csak nem lennék olyan pofátlan, hogy az egész sorozatot kölcsönkérem: rendeltem Amazonon. Nem volt elég pénzem az egész sorozatra, így "csak" 5 részt vettem meg, az utolsó hármat nem.
Telt az idő, közben megvettem magyarul a következő részt, az Obszidián Pillangót. Más volt. Végre. Akció, nyomozás, természetfeletti rosszfiúk, minden, ami szem szájnak ingere, Blake kisasszony végiggyakja Újmexikót... Nem is csoda, nagyon vártam, hogy megjöjjön a csomag, benne a következő résszel.
Megjött. Nagyon tetszettek a könyvek, kicsik, zömökek, pont beleférnek a táskámba, jó minőségűek, nem esnek szét. Elkezdtem olvasni a Narcissus in chains-t (Leláncolt Narcissus). Szenvedtem vele, de elolvastam. Nem tetszett. Talán a következő. Cerulean Sins (Égkék bűnök). Nem viccelek, 500 oldalnyi tömény unalom. Ms Blake viaskodik a (már szerintem régen nem létező) moráljával, gátlásaival, prűdségével. Közben a finom erotikus utalásokból átmentünk szoft-pornóba. A mi kis mintaszűz Anitánkból nem maradt semmi, a nyomozós szál gyakorlatilag már csak mutatóban van a könyvben, az egész egy nagy rakás agonizálás.
Incubus Dreams (Lidérces álmok). Ez annyiban különbözik az előbbitől, hogy még hosszabb, még unalmasabb, és a hátamon feláll a szőr attól, hogy a szerzőnek egyátalán hogy juthatnak ilyen dolgok az eszébe??? A pasiszámláló közben felment 7-re, miért is ne... Hát ők így boldogok, nem hihető? Nem, rohadtul nem, sajnálom.
A Micah felüdülés volt. Tisztán 80 oldal (nyomtatásban 250, de akkora betűkkel van írva, mint egy meséskönyv...), ebből van 30 oldal akció, a többi a mostanra már szokásos "nyavalygás", mégis, valahogy ez volt a legélvezhetőbb.
Az utolsó könyvet, a Danse Macabre-t el sem akartam olvasni, gondoltam fejezzük be itt, a Micah végén jó érzéssel töltött el, hogy mégiscsak van valami történés, nem csak a nyafi. Dehát, ha már csak megvettem, legalább elolvashatnám... Megtettem, kár volt. Sok mindent bevesz a gyomrom, de ezt már tényleg nem.... Komolyan elgondolkodtam, hogy kb a Gyilkos tánc óta meglévő tendencia az, hogy minél több szaftos részletet (ennél a könyben már hardcore dolgok vannak, csak kapkodtam a fejem, hogy nane, ezt már tényleg ne) ír bele a szerző, gondolom ettől jobban fogy, unatkozó háziasszonyok biztosan ilyesmire vágynak. Ez odáig jutott, hogy a Danse Macabre-ból gyakorlatilag már hiányzik a cselekmény. Nincs. A könyv kb 2 nap alatt játszódik, és 550 oldalon keresztül nem történik SEMMI. Amíg az első 4 könyvön végigszaladtam kb 2 hét alatt, addig ezzel szenvedtem egy hónapig. Kár volt.
Ezek után még mindig azt mondom, hogy aki szereti a vámpíros-vérfarkasos könyveket, az az első 4 könyvet és az Obszidián Pillangót olvassa el, tetszeni fog neki. Érződik, hogy Hamilton sok időt töltött azzal, hogy felépítse az univerzumát, a vámpíroknak komoly "mitológiájuk" van, nem csak emberek nagy fogakkal. A sorozat további részeit viszont csak elővigyázatosan.
A sok csalódás után most előveszem Fable új karácsonyi könyvét, a Mennyből a csontvázat, benne még nem csalódtam szerencsére :)
Ti olvastatok valami jót mostanában?
Telt az idő, közben megvettem magyarul a következő részt, az Obszidián Pillangót. Más volt. Végre. Akció, nyomozás, természetfeletti rosszfiúk, minden, ami szem szájnak ingere, Blake kisasszony végiggyakja Újmexikót... Nem is csoda, nagyon vártam, hogy megjöjjön a csomag, benne a következő résszel.
Megjött. Nagyon tetszettek a könyvek, kicsik, zömökek, pont beleférnek a táskámba, jó minőségűek, nem esnek szét. Elkezdtem olvasni a Narcissus in chains-t (Leláncolt Narcissus). Szenvedtem vele, de elolvastam. Nem tetszett. Talán a következő. Cerulean Sins (Égkék bűnök). Nem viccelek, 500 oldalnyi tömény unalom. Ms Blake viaskodik a (már szerintem régen nem létező) moráljával, gátlásaival, prűdségével. Közben a finom erotikus utalásokból átmentünk szoft-pornóba. A mi kis mintaszűz Anitánkból nem maradt semmi, a nyomozós szál gyakorlatilag már csak mutatóban van a könyvben, az egész egy nagy rakás agonizálás.
Incubus Dreams (Lidérces álmok). Ez annyiban különbözik az előbbitől, hogy még hosszabb, még unalmasabb, és a hátamon feláll a szőr attól, hogy a szerzőnek egyátalán hogy juthatnak ilyen dolgok az eszébe??? A pasiszámláló közben felment 7-re, miért is ne... Hát ők így boldogok, nem hihető? Nem, rohadtul nem, sajnálom.
A Micah felüdülés volt. Tisztán 80 oldal (nyomtatásban 250, de akkora betűkkel van írva, mint egy meséskönyv...), ebből van 30 oldal akció, a többi a mostanra már szokásos "nyavalygás", mégis, valahogy ez volt a legélvezhetőbb.
Az utolsó könyvet, a Danse Macabre-t el sem akartam olvasni, gondoltam fejezzük be itt, a Micah végén jó érzéssel töltött el, hogy mégiscsak van valami történés, nem csak a nyafi. Dehát, ha már csak megvettem, legalább elolvashatnám... Megtettem, kár volt. Sok mindent bevesz a gyomrom, de ezt már tényleg nem.... Komolyan elgondolkodtam, hogy kb a Gyilkos tánc óta meglévő tendencia az, hogy minél több szaftos részletet (ennél a könyben már hardcore dolgok vannak, csak kapkodtam a fejem, hogy nane, ezt már tényleg ne) ír bele a szerző, gondolom ettől jobban fogy, unatkozó háziasszonyok biztosan ilyesmire vágynak. Ez odáig jutott, hogy a Danse Macabre-ból gyakorlatilag már hiányzik a cselekmény. Nincs. A könyv kb 2 nap alatt játszódik, és 550 oldalon keresztül nem történik SEMMI. Amíg az első 4 könyvön végigszaladtam kb 2 hét alatt, addig ezzel szenvedtem egy hónapig. Kár volt.
Ezek után még mindig azt mondom, hogy aki szereti a vámpíros-vérfarkasos könyveket, az az első 4 könyvet és az Obszidián Pillangót olvassa el, tetszeni fog neki. Érződik, hogy Hamilton sok időt töltött azzal, hogy felépítse az univerzumát, a vámpíroknak komoly "mitológiájuk" van, nem csak emberek nagy fogakkal. A sorozat további részeit viszont csak elővigyázatosan.
A sok csalódás után most előveszem Fable új karácsonyi könyvét, a Mennyből a csontvázat, benne még nem csalódtam szerencsére :)
Ti olvastatok valami jót mostanában?
Megjegyzések
Majd megírom, hogy hogy tetszett a Fable, a Szennyből az angyalon én is könnyesre röhögtem magam :D
Nem lehet benn csalódni soha,soha..
Egyébként én most Csernus:A Nő című könyvét olvasom.
Ellentmondásos érzéseim vannak.Nagyon durván ír,de jók a meglátásai,bármerre nézek,ráismerek kapcsolatokra,
családunkra néhol..
Csak,miért kell folyamatosan káromkodnia, s ordenáré szavakat használnia?
Egyik részt sem. És azok is 4-500 oldalas kötetek, rögtön négy...:)))
Andi: köszönöm a díjat, nagyon aranyos vagy. Csernusnak én egy könyvét próbáltam meg elolvasni, anyum kapta kölcsön. Viszont nekem ez az ordenáré paraszt stílus annyira nem jött be, hogy 10 oldal után letettem és semmi sem maradt meg abból, hogy miről szólt volna...
Elkezdtem a Mennyből a csontvázat, már most (50. oldal) jó kedvem van tőle. Mégiscsak érdemes olvasni tv nézés helyett :)