Az elengedés művészete

Egész életedben próbáltál elengedni bizonyos dolgokat, csak hát sajnálatos módon fogalmad sem volt arról, miként kéne hozzáfognod. Egyszerűen képtelen voltál máshogy gondolkodni, mivel mindent versenynek éltél meg, versenynek önmagaddal. Ha már egyszer belekezdtél valamibe, muszáj volt jónak lenned benne. Fizikai fájdalmat éreztél a rosszul elvégzett félmunkától. Azt hajtogattad: Csináljuk egyszer, és csináljuk jól! Persze semmire sem mentél az elhatározásoddal, hiszen folyton szembetaláltad magad olyasmivel, amire nem volt ráhatásod. S miközben ez azóta sem változott, azon vetted észre magad, érdekes módon már nem dühítenek. Valamikor és valahogyan megtanultál elengedni.

Beszélgessünk a jogainkról? - (Variálós vasárnap #45)

Előrebocsátom, bár nem szeretnék politizálni, de minimum vaknak, süketnek és teljesen idiótának kell lenni ahhoz, hogy az ember ne vegye észre az elmúlt napok eseményeit. Az ismerőseim sorra osztogatják meg a kamu oldalak kamu híreit, és nem kell ahhoz sem különösen nagy tehetség, hogy felismerjük, a legtöbben csalódottak a választás eredményétől. Néhány józan ember is, aki azelőtt sosem ült fel az álhíreknek, most boldogan tovább osztja az összeset. Nem mélyülnék el a választási törvényben, ahogyan nem elemezgetném ki azt sem, miként történhetett, hogy a lakosság 2/3-a nem is hallott, de aki igen, az sem feltétlenül értette a taktikai szavazás lényegét. Hagyjuk a hatásvadász újságcikkeket és a lincshangulatot, mert most valami, látszólag legalábbis, valami egészen másról lesz szó, az emberi jogainkról.

Hegyi Zoltán Imre: Shizoo - és egy felolvasó

Létezhet jobb alkalom egy verseskötet ismeretesére, mint a magyar költészet napja?! Persze, hogy nem! Ahogyan akármilyen másik napon, lehet bátran szeretni, esetleg nem szeretni, de mindenképpen érdemes megismerni. És ha már valaki kitart amellett, hogy nem szeretni, akkor megosztanám vele azt a szilárd hitemet, miszerint mindünknek és midünkért írtak már legalább egy verset. S ha így sem szereted, akkor azt hiszem, még nem találtad meg a megfelelőt. Azt az egyet, ami csak neked szól. Ebben is segíthet Shizoo kötete, ami a költő nicknevét kapta címként is. Talán mert ő maga minden verse, és a  Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványában benne van - legalábbis 2012-től - az egész élete.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy van szerencsém személyesen is ismerni Zolit, aki a tavalyi évben elnyerte a  Prágai Tamás díjat. Irodalmi szabad rablás oldalát gyakran olvasom, el tudok barangolni, néha még veszni is benne, napi versei pedig  számtalan esetben megérintettek, így aztán, ha nem is az összes, de néhány versét már a könyv megjelenése előtt is ismertem.

Death Comes To Pemberley - sorozat

P.d. James 2011-es regényéből - magyarul is megjelent A halál jár Pemberley-ben címmel - a BBC készített egy 3 részes minidrámát, és bár a könyvet nem olvastam - nem érdekelnek a fiktív folytatások -, a sorozat valahogy folyton elém kúszott, méghozzá parádés szereposztással. Csupán idő kérdése volt, mikor adom fel az ellenállást, s mivel akaratom nemrégiben végleg megtört, egymásra is leltünk.

Elizabeth és Fitzwilliam hatéves házasok, és az életük már nem is lehetne jobb. Hatalmas partit készülnek adni, így rengeteg a tennivaló, mégis van idő megtölteni a házat nevetéssel, és régi mendemondákkal. Az ünnepség előestéjén Lydia kocsija vágtat a bejárat elé, pánikolva és sikítva, a férje, George Wickham eltűnt a ház körüli hatalmas parkban egy barátjával, és ezt hamarosan két pisztolylövés követett. A gyorsan összeverődött keresőbrigád minden gond nélkül rá is bukkan, csakhogy a legjobb barátja halott, ő maga véres, és csak azt hajtogatja, ő tehet róla.