Dirty Dancing 2017

Amikor megláttam, hogy tv film feldolgozást kap, csak azt tudtam mondani: Édes Istenem, miért?! De most tényleg, miért?! Aztán azt olvastam, hogy megtudhatunk valamit a szereplők utóéletéről, és végül is ez volt az a csali, amire ráharaptam.

A történet ismert, Az 1963-ban járunk, amikor Baby családjával együtt nyaralni indul, és az üdülőhelyen a véletlenek összjátékaként együtt táncol, majd beleszeret szép nézésű, vagány táncoktató Johnnyba.

Rólam az a tévképzet él, hogy nem szeretem a romantikus dolgokat, ami persze ebben a formában nem igaz. Szeretem én, csak igen keveset, hiszen minden egyes darab ugyanarról szól, de komolyan, és igazán kevés könyvet írtak, vagy filmet készítettek el úgy, hogy kiemelkedjen az átlagból. A Dirty Dancing azon kevés film egyike, ami a kliséssége ellenére is örök szerelemmé vált, és bevallanom, évente egyszer biztosan megnézem.  No nem a történt taglózott le ennyire, viszont Patrick Swayze csípőmozgása, billegő járása, rossz fiús attitűdje 15 éves korom óta elkísér. Jóllehet ezt az elvárást bitang nehéz átugrani, szinte lehetetlen, mégis adtam egy esélyt.

Teaser kedd #159

Mióta Killercat elköltözött az örök cicamezőkre, állandóan belefutok olyan könyvekbe, aminek a borítóján macska van. Vagy esetleg benne, sőt, olyan is akad, hogy mindkettő. Ez a könyv is ilyen. És miután Gerhes Gábor borítója megvett kilóra, valamint a tartalom érdekesnek tűnt, nem maradt más hátra, mint olvasni.

Arra készültem, hogy tömény dráma, ráadásul szociodráma, persze akkor is olvastam volna, de meglepően kellemes olvasmánynak bizonyul. Annyira, hogy vasárnap éjszaka vettem le a polcról, és alig ötven oldal van belőle. Oké, nem egy vaskos kötet, de akkor is! Az utóbbi években szinte csak képregényekkel haladok ennyire gyorsan. Nyugodtan mondhatom, szeretem.

A sivatagi ugróegerek ketrecénél álltam, és csodálkozva - nem, csodálattal - néztem testük bonyolult sziluettjét; hogyan boldogulhatnak az életben ilyen rövid lábakkal és ilyen hosszú farokkal.

- Ugróegeret akarsz venni? - kérdezte. 

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Beszélgessünk a gyerekvállalásról? - (Variálós vasárnap #43)

Talán nem a legjobb az időzítés, elvégre gyereknap van, de minek várni?! A mostnál soha semmi nem lesz alkalmasabb, no és időről időre fellobbanó vita tárgya, mire való a női test és a nő maga. Olvashatunk női princípiumokról, meg hogy be kell azt teljesíteni, és egyébiránt éljenek a szülő lányok, asszonyok. Éljenek, éljenek! Ebben mind egyetértünk, csakhogy nem vagyunk egyformák! Ahogyan az anyaságnak is rengeteg arca van, úgy a gyermektelenség sem skatulyázható be egyetlen mondattal. Az okok és indokok ezerfélék mindkét oldalon, de ennyi erővel akár azon is elmélkedhetnénk, mitől nő a nő. Mert nem attól, hogy kötelességszerűen teljesíti az elvárásokat, azaz világra hozza a következő nyugdíjfizető nemzedéket.

Rick Riordan: Magnus Chase and the Sword of Summer (Magnus Chase and the Gods of Asgard #1)

Amikor Rick Riordan új sorozatba kezd, akkor egyértelmű a feladat, olvasni kell és kész! Nincs alkudozás, ignorálás, időhúzás és önámítás! Mondhatom én, hogy nem érdekel, de ennek csak annyi értelme van, mint újra meggyőzni az egész emberiséget arról, hogy a föld lapos. Nem állítom, hogy lehetetlen feladat, mindenesetre meglehetősen erőpróbáló. A lényeg, mindegy, mit szeretnék, borg fordulattal szólva: "... minden ellenállás hasztalan".

Magnus két éve, mióta néhány farkas megölte édesanyját, hajléktalan. Megtanult vigyázni magára, tudja, hol juthat kajához, ruhához  és jó barátokat is talált, mégis csak magányos élet az övé. Aztán a 16. születésnapján hírt kap arról, hogy keresik. Nos, ha el akarsz tűnni, akkor ez bizony sosem jó hír, ezért megpróbál a dolgok elejébe menni. Mire észbe kap, már halott, és a Valhalla ölelő karjaiba zárja. Szó se róla, nem kevés a változás, harcosként napjában többször is meghalhat, elvégre fel kell készülni a világvégére, és bár szimpatikus csapatra talál a holtak közt, ráadásul einherjarnak lenni is szórakoztató lehet, de valkűrjét száműzik, úgy tűnik, méltatlanul került a Valhallába, és a tetejében még a Ragnarök is közeleg. 

Artúr és a galaxis - filmekről röviden

Két filmtől hangos most minden, az egyik az Arthur király - A kard legendája, és a második A galaxis őrzői vol. 2. Mindkettőt megnéztem, és természetesen nem is én lennék, ha nem lenne róluk véleményem. Mint korábban is annyiszor, talán most sem egyezik meg a tömegekkel, de azt hiszem, hogy épp ezért szerettek. Vagy nem?!

Teaser kedd #158

A múlt heti teaser kedd heveny nátha miatt elmaradt, pedig a méltán zseniális Rick Riordan egyik új sorozatával ismerkedtem. Oké, írni fogok róla, mert hogy valami elképesztő! Akadt, aki ebben kételkedett?! És ahogy bezártam a könyvet, feltámadt bennem valami, egy érzés, amivel hangulatba hozott a jó, de komolyan kiváló ifjúsági regényekhez.

Nem sok választásom maradt, áttértem az általam ismert második legjobbra. A fenti kép nem kevés nyomot tartalmaz, de ha valaki most jár itt először, annak elárulom, a Lockwood & Co már olyan magasságokba ért, amit nehéz körbeírni. Ebben a világban, amikor újra és újra megírják ugyanazt, igazán üdítő az eredetisége.

Not that  I'll be much use', he added, 'since, psychically speaking, I'am practically deaf and blind. The most warning I get of something coming nowadays is a sort of squeezing sensation in my stomach, and as often as not that's gas.'

Jonathan Stroud: The Creeping Shadow