Pittacus Lore: Egyek a végsőkig (Lorieni Krónikák #7)

Borzasztóan vártam a sorozat befejező kötetét. A hatodik rész környékén ugye fanyalogtam, mert ezzel túllépték a tervezettet, ami bennem rendszerint rossz vért szül, de aztán egyértelművé vált, hogy abba a könyvbe már fizikailag sem fért több, ráadásul a vége után csak pislogni tudtam, sűrűn és szaporán. Egyszerűen elképesztő, mennyire nem tömegfogyasztó barát Pittacus Lore neve mögé bújt író páros: James Frey és Greg Boose – aki egyébkén Jobie Hughest váltotta a harmadik kötet után, csak akkor még ezt senki sem tudta... 

John egy titkos katonai bázison várja, hogy visszatérjenek Hatodikék a szentélyből. Hatalmas árat fizettek azokért a talentumokért, amit a földi védők kaptak, de a háború nem válogat, és teljes erőbedobással tombol. Legalább az vigasztalhatja  avédőket, hogy a nagyvárosok feletti csatahajók nem indítottak még totális támadást, és Setrákus Ra fizikai valójában nem jelentkezik. Azt rég tudják ugyani, aki időt nyer, az jelen helyzetben is életet nyer. 

Jonathan Stroud: The Hollow Boy (Lockwood & Co. #3)

Megmondom őszintén, hogy a könyv megrendelése előtt még úgy gondoltam, ez lesz a befejező kötet. Mindenhol azt olvastam, hogy trilógia, és amikor számomra hirtelen változik a terv, az érzékenyen érint. Sosem tudom eldönteni, hogy miről van pontosan szó, az író nem akarja/tudja összetömöríteni a mondanivalóját, vagy csak egy gazdasági húzás.

Lockwoodnak és társainak annyi munkájuk van hogy már nincs idejük semmire. Nem tudnak normálisan felkészülni egy ügyre sem, vagy aztán kipihenni magukat. Mintha az egész világ megörült volna. Aztán kiderül mi a túlterheltségük oka, a nagyobb ügynökségek már nem fogadnak utcáról bejövő ügyfeleket, minden energiájukat leköti ugyanis a DEPRAC koordinálásával folytatott nagy vadászat, mivel soha nem látott mennyiségben felbukkanó látogatót terrorizálják a környék lakosait.
Bár őket nem hívták meg, muszáj átszervezni az ügynökség életét, szükségük van valakire, aki leveszi a vállukról a felesleges terheket. Az ötlet jó, a megvalósítás...

Lee Child: Killing Floor (Jack Reacher #1)

Bár a széria most tart a 21. részénél, nekem nagyjából két éve árválkodott a polcomon az első könyv, és végül is az új film érkezése lendített a szekerén annyira, hogy kézbe is vegyem. Persze utólag nagyon nehéz megérteni, miért vártam vele eddig, de már mindegy. Biztos, ami tuti, beszereztem a következő részt is.

Jack alig néhány órája tartózkodik Margrave-ben, ahova egy régen elhunyt zenész szelleme hozta, mikor letartoztatják gyilkosság vádjával. Gyorsan átlátja a helyzetét, és rájön arra is, mivel a gyilkosság idejében bizonyíttatóan még a környéken sem tartózkodott, hamarosan úgyis elengedik. A halott ember cipőjében találtak egy helyi telefonszámot, a reménybeli gyanúsított helyett azonban egy kocsonyaként remegő pénzügyi szakembert találnak. Mint volt katonai nyomozó, Reacher figyelmét felkelti az eset, menne és maradna is, de a kérdés továbbra is az, vajon kicsoda az elhunyt, és neki mi köze van ehhez az egészhez?

Charlaine Harris: Midnight Crossroad (Midnight, Texas #1)

Charlaine Harris mindig is a szívem csücske volt. Laza krimiket ír, szórakoztatóakat, könnyen olvashatóakat, ebből a szempontból pedig egyáltalán nincs jelentősége, hogy pararomantikus, avagy klasszikus kisvárosi krimik, az aprólékosság az életből merített mindennapi csetlések és botlások szerethetővé teszik a legtöbb figuráját.
Amikor megtudtam, hogy újabb sorozatából készítenek filmsorozatot, méghozzá egy általam még nem ismertből, két dolog vált egyértelműen biztossá:
1. nézni fogom;
2. de előtt olvasnom kell, mert ha úgy járok vele, mint a True Bloddal, arról előre tudni szeretnék.

Könyvelő Jack - filmekről röviden

Két akciófilmet néztem meg mostanában, amik meglepő módon teljesen különbözőek voltak. Oké, hát lőttek, ütöttek és rúgtak bennük, még az okok és okozatok sem leptek meg, de a körítés annyira elütött egymástól, én pedig annyira élveztem mindkettőt, hogy muszáj írnom róluk.