BÚÉK 2015!

Mindenkinek kívánok vidám, pezsgőfröccsenős, malacroppanós szilvesztert, és nagyon boldog, álmokat és terveket életre hívó, sikerekben térdig gázoló új évet!

Bár nem hiszek nagyon a horoszkópban, de nagymamámnak azt vettem idén, méghozzá kínait, őt ugyanis érdekli, én meg örülök, ha olvas. Persze fel kellett olvasnom belőle neki, de így legalább megtudtam, hogy 2015 a kecske éve lesz; a béke, harmónia, nyugalom, összefogás, sikeres harc a gonosz ellen, nagy kibékülések, kreativitás, művészi kibontakozás és szárnyalás éve. Nekem jól hangzik, legyen úgy! Nem vagyok semmi jó elrontója... Mindezeket kívánom hát Nektek is 2015-re, és mellé természetesen rengeteg sok jobbnál jobb könyvet és felemelő olvasási élményt!

Jövőre, veletek, ugyanitt! :)

~°° Miamona °°~ 

Kincs, ami van - Eredmény

Kedveskéim!

A Kincs, ami van játék ezennel véget ért. Köszönöm a sok remek megfejtést! Mindenki, aki Indiana Jones kellékeket ragadva velem tartott, sikeresen túlélte a kalandot, és nem csak túlélte, de minden ereklyét hiánytalanul összegyűjtött, ezért közjegyző jelenlétében gépi sorsolással döntöttem el ki legyen a két szerencsés nyertes, aki könyvet választhat magának...

Karácsony

 ~°° Minden kedves olvasómnak, bloggertársamnak, könyvet írónak, előállítónak és kiadónak, véletlenül idetévedő virtuális vándornak, manónak, törpének és óriásnak nagyon boldog, békés, meghitt, szeretetben, bejgliben és persze könyvekben/ olvasásban/ történetekben dúskáló karácsonyt kívánok!  °°~ 

 ~°° Miamona °°~ 

(Forrás: sarahwilkins.net)

Békés Pál: A félőlény

Karácsony előtt, így egy-két nappal, én buta, bohó, elmentem a dolgomra, emberek közé, és azok a közelgő ünnepektől megveszve szörcsögtek, hörögtek, happoltak, kapkodtak, én meg csak didegtem-dadogtam, hebegtem-habogtam, áztam-fáztam, bogarásztam. Hazaértem meghűlve, kinyúlva, kifáradva, felhúzva. A szoba közepén állva elkurjantottam magam: Na de most már elég! Majd levetettem magam az ágyra, kicsit még mindig dúlva-fúlva, az odakint kerengő "szörnyektől", amelyek kerregnek-karrognak, és akkor, félőlényhez híven, jól nyakig húztam a takarót, olvasni kezdtem a mesét, melynek első mondata máris megnyert magának: 

- Na, most lett elegem az egészből!

Neked is, kis barátom? Kérdeztem, bár még azt sem tudtam kihez beszélek, de roppant hamar egymásra hangolódtunk... És láss csodát! Mert én láttam. Ugyanis csoda történt. „Amolyan formás, rendes, igazi csoda.” A ráncaim egyenként elkezdtek kisimulni, arcszínembe visszatért a pulykaméreg nélküli üde rózsaszín, szemem villódzó fénye meghitt csillogássá "fakult" és a kinti kerregés-karrogás, kivert kutyaként eloldalgott.

Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca

Lehettél volna: hosszútávfutó a londoni olimpián, arcszappanozó borbélytanonc, kolbászgyártó sertéstenyésztő, zsoké, tulipánszedő, bokszoló, porszívóügynök, állatpreparátor, üveges, gyertyaöntő... De nem lettél. Vagy csupán ideig-óráig...

Helyette Chaplin lettél. Charlie, avagy "Chas" Chaplin. Az örökké magányos, tragikomikus, egyszerre szánni, szeretni és nevetni való bolond, botcsinálta ösztönlény. Akinek célja a szórakoztatás, ami nem cselekvés, ó de nem ám, hanem alap érzelmi állapot. És célja még az "emlékek bebalzsamozása". Azt hiszem, ehhez nagyon értettél. Még ma is, ha kezünk ügyébe egyszerre akad villa és zsemle, erős késztetést érzünk, hogy krumpli lábaidon táncot járjunk az asztalon. Vagy ha az utcán átsuhan egy árny, egy kissé esetlen, botladozó, hátával is játszó kedves csavargó, sétapálcával, túl nagy nadrágban, túl kicsi kabátban, keménykalappal a fején, félszeg tartással, Te jutsz az eszünkbe. Te, kedves Charlie, aki hátadat fordítottad Amerika felé, miközben az óceánra meredtél, amin átkeltél ugyan, mégsem érkeztél haza soha. Te, aki esendőségével többször is megnevettetted a halált... Aki nélkül a mozi nem lenne ugyanaz. És aki nélkül ez a könyv sem születhetett volna meg... 

Benyák Zoltán: Csavargók dala

„Ez egy csavargó világ, és a csavargók dalába nem kell rím.” 

Ez az a könyv és bejegyzés, ami előtt, közben, után mély levegőt kell vennem. Illetve előtte csak kellett volna, mert bevallom, hogy erre nem voltam felkészülve. Mert, amit kaptam, az... nincs rá jobb szó: kemény! Annak minden jelentésével. Pedig elég csak a borítót kézbe venni, máris arcunkba "tolakszik" minden, ami a könyvet olvasva ránk vár: kietlen magány, kirekesztettség, embertelenség, kiszolgáltatottság, tekergőző szavak, gondolatok, életek, vér, egy parányi kapocs, és körülöttünk a szurokként lemálló falak. Benyák Zoltán könyve nem romanticizált, habókos, kedves, szelíd csavargókról szól. Nem egy szívet melengető mai Twist Olivér, és nem is egy átírt Három férfi, egy mózeskosár. Hanem mélyen a húsunkba vájó, realisztikus pokolfeltárás.

Kincs, ami van!

Játék! Játék! Játék! Játék! Játék!

Kedves Mindenki!

Így, az ünnepekhez közeledvén, lenne kedvetek ismét velem játszani? Ha a válaszotok igen, akkor egy (remélem érdekes) kincskeresésre invitállak titeket!

A blogomon ugyanis elrejtettem 7 azaz hét "kincset". A ti feladatotok annyi, hogy mind a hetet megtaláljátok.

Hét állomásra, hét nyom fog elvezetni. Minden állomáson kincskérdések állnak lesben, ezekhez kell majd az adott bejegyzésben elővenni a lapátokat, és kiásni a válaszokat. 

A feladványokat úgy állítottam össze, hogy ne kelljen tetőtől-talpig végigolvasni minden játékban szereplő bejegyzést,  a "kincsek" általában megcsillannak, úgyhogy tartsátok jól nyitva a szemeteket! ;)

A kérdésekre (melyeket felsoroló pöttyök jelölnek és lila színűek) megtalált kincsválaszokat együtt, egy e-mailben összegyűjtve várom.

~°°~°°~°°~

 Beküldési határidő: 2014. december 27. éjfél 

 Cím: miamonakonyveldeje@gmail.com 

 Az email tárgya legyen: Kincs, ami van! 

~°°~°°~°°~ 

Nyeremény: az első két helyezett, egy meglepetés könyvlistából* választhat magának egy-egy könyvet. Azonos számú helyes megoldás esetén, közjegyző előtt sorsolok.

Mette Jakobsen: Minou szigete

 „November volt. Egy év telt el a cirkuszelőadás óta. És azóta, hogy Mama egy nagy fekete esernyővel kisétált a hideg reggeli esőbe. Egy év telt azóta, hogy eltűnt, és Teknőst is magával vitte.”  

Ez a könyv egy sziget. Egy kis hideg sziget. Egy kis hideg sziget, ahol mindig örvénylenek a hópelyhek. Egy kis hideg sziget, amit a térképeken nem biztos, hogy megtalálsz, de ahol mindig örvénylenek a hópelyhek. Egy kis hideg sziget, amit a térképeken nem biztos, hogy megtalálsz, de ha rajta is lenne, csak egy parányi, apró pötty lenne, azt hinnéd, talán csak egy félrefröccsent tintapötty. De a félrefröccsent tintapöttyön mindig örvénylenek a hópelyhek, ezek a még apróbb, leheletnyi, nyelveden azonnal elolvadó pöttyök, az így sem látható pacán. És ezen a pöttyön apró szívek és lábak dobognak. Igaz nem sok. Hét szív (illetve nyolc, mert Ládásnak kettő is van) és tizennyolc láb. Ha jól számoltam. Még nagyítóval sem látszanak a térképen, hiába is keresnéd. Egyedül ebben a parányi könyvben olvashatsz róluk.

Limpár Ildikó: Emlékek tava

„Váljék szép emlékké!” - kívánja olvasóinak útravalóul Limpár Ildikó, és valóban azzá is válik. Legyen bár az ember gyermek, felnőtt vagy öreg. Hiszen mindenkinek akadnak az útjában fújtató, kétfejű sárkányok és gonosz boszorkányok, akik csak arra várnak, hogy megszelídítsük őket. Vallom, hogy aki a mesékből egyszer, úgy érzi, örökre kinőtt, az nem lehet már felhőtlenül boldog. A mesének ereje van. Szíve, lelke, gyógyító érintése.

Szent Miklós (Mikulás) napján, talán ezért ébredtem hajnalban, és kialvatlanságomért jutalmul ezt a mesét kaptam. Amit ki is olvastam, mire megvirradt, és a varázsos melegség, amit itt hagyott, beragyogta az egész napomat!

Justin Torres: Mi, állatok

  „Miénk volt a kék labdánk, és a dühünk, és a szürkületbe forduló esti ég, és a sötétedő égre kirajzolódó háztetők, az antennák, a telefonkábelek, és volt egy varjúnk is valahol, amely néha felkárogott. Manny így szólt: - Van fehér mágia, és van fekete mágia - mi pedig hittünk neki.”  

Justin Torres első regényében, három kis vad magocska cseperedik Isten tenyerében. Jobban mondva öt, hisz maguk a cseperedést elősegít(end)ő szülők - a fehér anya és puerto rico-i apa - maguk is szinte gyerekek. Vad ösztönlények. Állatok... A biológia tesz egy családot családdá vagy a pillanatok? Ez a könyv, a félelmetes, szeretnivaló, kegyetlen és kegyetlenségükben is gyönyörű pillanatok tárháza.

A legnagyobb problémák egy könyvmoly életében...

(Képek forrása: google)

Bár nem szoktam gyakran ilyen kérdőív szerű körbeposztokat kitölteni, most valahogy mégis kedvem szottyant. Még a csokissal is kacérkodok... :)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Vallom, hogy sokszor nem én választok, hanem a könyv választ ki engem. Már csak azért is, mert meglepően kevésszer sikerül mellényúlnom. Valahogy általában jön egy hangulat, ott bujkál bennem, és akkor vagy meglátok egy könyvet, vagy valaki ajánl, vagy csak úgy előbukkan a semmiből. Olyan is előfordult már többször is, hogy éreztem, hogy egy könyv olvasós lesz nálam, mégis, valahányszor kézbe vettem jött egy sugallat, hogy ne most, még ne, úgyhogy félretettem, és valóban később eljött az ideje, és élmény lett. Legnagyobb példám erre a Harry Potter. Na arra aztán évekig érett a sugallat. De megérte! Persze azért nem vagyok könyvekkel suttogó, de hiszek az ilyen kis hétköznapi mágiákban. :)