Brokkoli krémleves

Tudom, nem találtam fel vele a spanyolviaszt, de megtaláltam azt az ízesítést, ahogy nekem tetszik. A másik 2 tesztalany is buzgón kanalazta, úgyhogy biztosan máskor is jöhet ugyanígy.

Hozzávalók:

50 dkg brokkoli, 1 kisebb fej vöröshagyma, 10 dkg natúr sajtkrém, 2 dl tej, olaj, só, jó sok bors, kevés chilipehely

A brokkolit megmostam, a vastagabb és a hosszabb szárakat levágtam. A vastagokról lehámoztam a fásnak tűnő széleket, felszeleteltem az összeset, a rózsákat kicsire szedtem. A hagymát apró kockákra vágtam.
Az olajon megpirítottam a hagymát, rádobtam a brokkoli alkatrészeket, néhány percet együtt pároltam. Sóztam, frissen őrölt borssal ízesítettem, majd felengedtem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte. Lefedtem, és addig főztem, míg a szárdarabok is puhák voltak. Akkor a rózsák felét egy tányérra szedtem, a többit összeturmixoltam a sajtkrémmel együtt. Visszatettem a tűzre, felengedtem annyi tejjel, hogy sűrű leves állaga legyen, visszatettem a brokkoli rózsákat, sóztam és borsoztam, valamint chilit tettem még bele. Felforraltam és készen volt.
A sajtkrém annyira megbolondította, hogy nem igazán kellett már hozzá különlegesebb fűszer, az pedig, hogy maradt benne zöldségdarab, kiváltotta a levesbetétet.
Egyszerű, gyors, finom...mi kell még?

Különleges baráti díj

Gabriellától kaptam ezt a kedves képet és díjat, amit nagyon szépen köszönök ezúttal is neki. Régebben azt gondoltam, hogy a blog írása magányos tevékenység, de úgy látom, hogy megdőlt ez a tévhitem:)


"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Az én választottaim:

Duende
Ottis
Napmátka
Vali
Cukroskata
Nemisbéka
Grenadine
Citromfű

Fogadjátok tőlem mindnyájan szeretettel!:)

Szárnyasmáj rizottó

A "szárnyas" eredetileg csirke akart lenni. Későn eszméltem a hétvégén, és a kedvenc boltomban már csak pulykamáj volt, azért abból készült, de nincs különbség; legfeljebb annyi, hogy a pulykamájat többfelé kell vágni.

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg csirke- vagy pulykamáj, 1 közepes fej vöröshagyma, 1 evőkanál zsír vagy olaj, só, bors, majoranna, petrezselyemzöld, 1 adag zöldborsós rizs

A májat tisztítás után falatnyi darabokra vágtam, a hagymát pedig apró kockákra. A zsiradékot felforrósítottam, beletettem a hagymát, átpirítottam, felengedtem 2 kanál vízzel, hogy puhuljon, majd zsírjára sütöttem. Hozzátettem a májat, fehéredés után borsoztam és majorannát szórtam rá, lefedtem. Nekem engedett annyi folyadékot, amennyi kellett a fövéshez, de ha valami csoda folytán száraz lett volna, akkor öntöttem volna alá annyi vizet, hogy a máj feléig érjen... Éppen csak addig kell főzni, amíg a közepe már nem véres, ez kb. 10-12 perc. Levettem a tűzről, megsóztam, és hozzákevertem a rizshez. Megkóstoltam, kicsit utánafűszereztem, hozzáadtam még egy kis petrezselyemzöldet.
/Nyáron vagy ősszel tettem volna hozzá darabokra vágott zöldpaprikát és paradicsomot is./

Szépen lehet tálalni, ha egy kör alakú, nem túl nagy edénykébe kicsit beletuszkolom, a tányérra borítom, és reszelt sajtot szórok rá, ami kicsit megolvad a meleg rizottón.

A hihetetlen kenyér

Néhány éve a lelkes kenyérsütögetők táborába tartoztam. Az indexes topikon naponta csereberéltük-módosítgattuk a kenyerek receptjét. Próbáltam volna reformosítani a család kenyerét, belevinni a teljes kiőrlésű verziót, de nem igazán voltak partnerek benne. El kell mondjam, hogy felénk lehet kapni néhány egészen jóízű kenyeret, és ők azt keresték minden egyes produktumban, a belbecs nem izgatta őket annyira... Az én lelkesedésem azután szépen lassan lelohadt, de időnként próbálkozok. Azt azért sikerült elérni, hogy már nem szólnak, ha valamelyik kelt tésztában találnak némi barna pöttyöt. (mert találnak, a lisztfajták keverése mániámmá vált azóta).

Tintalevesnél olvastam januárban egy hihetetlenül gyorsan és könnyen elkészíthető kenyérről. Akkor hirtelen felindulásból nekiálltam, hogy pillanatok alatt összeállítsam. Persze a kapkodásnak sokszor nem lesz jó vége, és akkor majdnem úgy is történt; mégpedig a víz kimérésénél egy olyan edényt használtam, amit nem szoktam, és utólag kiderült, hogy nem dl-ben, hanem más mértékegységben mérte, ennek eredményeképpen nagyjából a fele mennyiség került bele. Csodálkoztam persze nagyon, hogy miért nem áll össze, aztán rájöttem...próbáltam pótolni a mennyiséget, de az már nem olyan lett; végül lett kenyerem, és már az volt a csoda, hogy mégis ehető lett és el is fogyott.
Tegnap nem kaptam a boltban olyan kenyeret, amilyet szerettem volna, ezért újabb próbát tettem. Most óvatos duhaj voltam, fél adaggal kísérleteztem, de megbántam, mert nyugodtan süthettem volna 2 kenyeret, ahogy az eredeti receptben van. Merthogy azt még nem is írtam, hogy múltkor a sikerületlen kenyér felét szeletekre vágva lefagyasztottam, és a múlt héten - saját magához képest - igazán jó állapotban került elő.

A mostani saját, fél adagos verziómat írom le. Eszternél az eredeti Good Food-os recept és az ő változata van, valamint vannak még ötletek lisztfajtákra és egyéb tippek is. Az én kis családomnak ugye nem nagyon lehet totálisan teljes kiőrlésű lisztből sütni, de még próbálkozok, hogy mi az a küszöb, ami még elmegy.

Hozzávalók nálam:

100 g finomra őrölt zabpehely (kávédarálón 2 felvonásban daráltam meg, pilanatok alatt), 250 g BL80-as kenyérliszt, 100 g fehér tönkölyliszt, 2 mokkáskanál só, 1 evőkanál olaj, 2 dkg friss élesztő, 1 icipici cukor, 420 ml langyos víz, kb. 2-3 dkg reszelt sajt

A liszteket a sóval összekevertem. Az élesztőt egy kis cukros vízben feloldottam, és ezt, valamint a maradék vizet és az olajat is hozzáöntöttem a szárazanyagokhoz. A konyhapulton éppen kint volt egy darab mezei trappista sajt, és hirtelen ötlettől vezérelve reszeltem még belőle a masszába.
Egy kenyérsütő formába sütőpapírt tettem, belesimítottam a keveréket, meleg helyre tettem.

Letakartam, és duplájára kelesztettem, nekem több idő kellett, mint Eszternek, úgy kb. 45-50 perc.

Közben a sütőt bekapcsoltam 200 fokra alsó-felső sütésen, a szélére raktam egy kis konzerves dobozba vizet. 40 percet sütöttem formában, majd kivettem, és magában a rácson még 5 percet sült. A sütőből kivéve rácsra tettem hűlni.

A sajt íze sajnos nem annyira érződött, mint gondoltam, a színén mindenképpen látszik, de valószínűleg jóval több kéne bele. El tudom képzelni pedig jó kis sajtos kenyérként, de pl. aszalt paradicsomdarabkákkal és mediterrán fűszerekkel is...

Tényleg nincs vele semmi macera. Annak idején nekem a DNK valamiért soha nem sikerült igazán jól egyszer sem, ezért azt a negyedik vagy ötödik próbálkozás után azt feladtam. De ezt úgy látom, megtartom!

Zöldborsós rizs

A lányom már megtanulta, hogy kell finom párolt rizst főzni, de a múltkorában többen kérdezték tőlem, valamint fórumozós időszakomban sokszor előkerült problémaként. Ezért úgy gondoltam, megér egy posztot, hogyan készítem. Tudom, nem ez az egyetlen jó technika, viszont egyszerű, és mindig perfekt az eredmény. Édesanyámtól tanultam annak idején.

(Szerettem volna fázisképeket is csinálni, de pont betelt az SD kártya, és a rizst már nem lehetett otthagyni...de igyekszem pótolni!)

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg rizs, bő 2 evőkanál olaj, 1 közepes vöröshagyma, 20-25 dkg (mirelit) zöldborsó, só, bors, ételízesítő vagy fél húsleveskocka, petrezselyemzöld apróra vágva

A rizst kimérem egy bögrében (jól megjegyzem, meddig ért térfogatilag), majd átöntöm egy szűrőbe, és meleg vízzel, rázogatva alaposan átöblítem és jól lecsöpögtetem. Ezt a műveletet minél több idővel főzés előtt teszem meg, annál hamarabb lesz készen majd a konkrét tevékenység idején.
A hagymát apró kockákra vágom, és a kezem ügyébe teszem. A bögrébe előkészítek magam mellé annyi meleg vizet, ameddig a rizs volt benne. Egy lábosban felhevítem az olajat, ráborítom a rizst, és fakanállal addig kavargatom folyamatosan nagy lángon, amíg a rizsszemek "szétpattognak" egymástól, tehát a nedvesség elpárolog róluk. Ekkor a hagymát hozzáteszem, folyamatosan kevergetem ezzel is, amíg meg nem érzem a sülő hagyma illatát, ez kb. 1-1,5 perc. Ekkor óvatosan, hogy meg ne égessem magamat, ráöntöm a vizet, ami mellettem volt. Ezután kell próbálkozni; rizsfajtától függően kell még legalább feleannyi, maximum ugyanannyi víz még. (Tapasztalataim szerint az előfőzött illetve nagyobb szemű rizsekhez elég a másfélszeres térfogatú folyadék, a kicsi szeműekhez - pl. a szarvasi rizshez, amit mostanában használok -, ahhoz dupla mennyiség szükséges. Természetesen, ha valakinek van hús alapleve, az a tökéletes megoldás, de nélküle is el lehet boldogulni...
Kicsit csendesítek a lángon, összekeverem a rizst a folyadékkal, hozzáteszem az ételízesítőt, a borsot és annyi sót, hogy keverés után kicsit sósnak érezzem az ízét, és teszek bele még ízlés szerint petrezselyemzöldet. A tetejére szórom egy rétegben a borsót. Ezután lefedem, ha felforrt, minimálisra veszem alatta a hőfokot, NEM KAVARGATOM, NEM NYÚLOK HOZZÁ, 10 perc múlva lezárom alatta a lángot; magától megfő, és így pergős rizst kapok. Kb. még 10-15 perc múlva leveszem a fedőt, fakanállal óvatosan alányúlok, megnézem, megfőtt-e; ha véletlenül még nem elég puha, akkor 1 dl vizet öntök rá, lefedem, és hagyom még duzzadni a szemeket. Ennyi az egész!

Természetesen nem csak zöldborsóval jó; szoktam magában csak petrezselyemzölddel készíteni, de van, amikor apróra vágott sárgarépa kockák, karalábé, esetleg zsenge zeller is kerül bele, akkor egy kicsit tovább hagyom alatta a lángot, illetve egy kicsivel több folyadék is kerül alá. Ezen kívül az ízesítéssel is lehet játszani; attól függően, hogy mihez készül, lehet abból a fűszerből tenni hozzá, ami a húst illetve a hozzá való zöldséget ízesíti.

Calzone

A múltkorában sütöttem, hirtelen felindulásból. Ritkán sütök pizzaféléket, no nem azért, mert nem szeretjük, hanem mert próbálom magunkat védeni a plusz kalóriáktól, főleg így tél végén...
De igazából nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy a múltkorában kaptam kölcsön egy könyvet a sógornőmtől, mindenféle pizzák és lepények voltak benne. Párat ki is írtam belőle, csak nem tudom, nekikezdjek-e, mert a receptek szövegezése imitt-amott elég érdekes, így nem hiszek benne ezerrel, de talán majd a kezem megérzi, ha valami nem stimmel. A fotók azért szépek voltak benne, így megkívántam a calzonét. Aztán persze mentem a saját fejem után, a megszokott pizzatésztámból készítettem, és nem félbehajtva, hanem 2 lapból összedolgozva. Ez lett belőle:

Hozzávalók 2 nagyobb vagy 4 kisebb calzonéhoz:

30 dkg liszt (nálam kenyérliszt, fehérliszt és 1 ek teljes kiőrlésű liszt keveréke), 1 evőkanál olivaolaj, 1,5-2 dkg élesztő, 1 mokkáskanál cukor, 1 mokkáskanál só, 175 ml langyos víz, 1-1 mokkáskanál szárított oregánó és bazsalikom

A langyos vízbe tettem a cukrot, összekavartam, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.
A lisztkeverékbe tettem a sót és a fűszereket, beleöntöttem a habos élesztőt és a többi vizet, alaposan bedagasztattam a robotgéppel, végül belekerült az olaj is, azzal fényes-ruganyos tésztává dagasztattam.
Kevés liszt segítségével a kezeimmel cipóvá formáltam, pici liszttel megszórt tálba tettem, tetejét megsimogattam olajos kézzel, letakartam, duplájára kelesztettem.
Amikor készen volt, kicsit átgyúrtam, és én 8 kis golyót formáltam belőle, amiket kettesével nyújtódeszkán vékony körlappá nyújtottam.

A egyik közepére halmoztam a tölteléket (tetszés szerint): én most zakuszkát használtam paradicsomszósz helyett, arra ment egy kis húsféle és kevés szárított paradicsom, majd egy kis kecskesajtot morzsoltam rá.

A másik lapot a tetejére tettem, és alulról a lapok szélét felfelé hajtottam duplán, és az ujjammal alaposan összedolgoztam.

Ráügyeskedtem a sütőpapíros tepsire (szerintem legközelebb ott fogom összeállítani, mert akkor nem kell vele idétlenkedni...), és a maradék 3-mal is így cselekedtem.
20 percet pihentettem letakarva, a tetejét megszúrkáltam, és légkeveréses 180 fokos sütőben sütöttem készre 18 perc alatt.

Aszalt paradicsomos-kelbimbós ragu

Tegnap valami nyári ízre vágytam, a szemem megakadt a polcon az aszalt paradicsomos üvegen. Jött hozzá az ősz is, egy zacskó fagyasztott kelbimbó. Még előző este kivettem egy kis karajdarabot olvadni, így megvolt a triumvirátus; ez éppen elég egy jó kis raguhoz.

Hozzávalók 4 személyre:

35 dkg sertéskaraj (vagy bármilyen bőr nélküli hús, a főzési időn kívül szerintem nem lesz túl sok különbség), 1 közepes vöröshagyma, fél üveg aszalt paradicsom (10 db), 45 dkg kelbimbó, 1 evőkanál olaj, só, bors, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, őrölt kömény, 1 kicsi chilipaprika, 1 dl tejszín

A hagymát apróra vágtam, és aszalt paradicsom olaján átpirítottam. A kisebb kockákra vágott karajt beletettem, fehéredésig sütöttem, majd a közben feldarabolt, kissé lecsöpögtetett paradicsomok is belekerültek. Sóztam, bőven borsoztam, beleszórtam a többi fűszert - mindegyikből egy keveset -, pici vizet öntöttem alá, és puhára pároltam. Ekkor beleszórtam a kelbimbót, kicsit igazítottam a fűszerezésen (kapott még kicsi sót és borsot), valamint beleöntöttem a tejszínt, ezek után megpróbáltam inkább rázogatni a lábost, mint kavargatni. Pár perc múlva készen volt.
Petrezselymes rizzsel ettük, finom volt!

Készen vannak a húsos szalonnák!

Több héttel ezelőtt kezdtünk hozzá, és a múlt hétvégén érkeztek haza a szalonnáink a füstről. Jó, jó, nem a mienk mind, csak egy része, mert van benne az öcséméknek 1 nagy darab, és az anyukámnak is annyi, amennyit majd elhasznál belőle.
Tavaly is készítettünk, csak akkor kisebb disznók hasaalja részéből. Finom volt az is, csak miután vékony volt, nem igazán lehetett tekerni-csavarni; bízok benne, hogy ezek, amik nagyobb súlyú sertések alkatrészei és vastagabbak is, nem fognak annyira kiszáradni. Tulajdonképpen ez lesz a bolti bacon szalonna helyettesítője.

A férjem volt a kivitelező, én a fűszerezési projektet kerestem ki hozzá. 10 napig gondosan minden nap egy adag normál konyhasóval lettek besózva, megforgatva. Ezután 10 liter páclé készült:

Páclé 10 liter vízhez (nagyjából erdélyi pác, kiegészítve néhány fűszerrel):

1 kg só, 6 dkg kristálycukor, 1,5 fej fokhagyma, 3 db babérlevél, fél citrom apró kockára vágva, 1 csapott evőkanál őrölt koriander, 1 csapott evőkanál őrölt bors, 3 összetört szárított cseresznyepaprika, 1 evőkanál durvára összetört szemesbors, 5 szem törött szegfűbors, 1-1 lapos evőkanál majoranna és bazsalikom (+ a végén 3 ek pirospaprika)
A fokhagymát összezúztuk, mindent fűszert beletettünk a vízbe, felforraltuk majd kihűtöttük és belekevertük még a pirospaprikát.

Laza letörlés után ebbe kerültek bele a szalonnák. Itt is naponta átforgatta férjuram, 1 hétig pácolódtak. A füstre kerülésük előtt 1 nappal kiszedte a szalonnákat a léből, és felakasztva lecsorgatta róluk a felesleges páclevet. 1 hetet töltöttek a füstön, ilyenek lettek.
Jelen pillanatban a padláson lógnak, ott szellőznek, ha megvágjuk, megmutatom akkor is!

Nagyon citromos polentaszelet

Csekély angoltudásommal időnként járok-kelek angol lapokon is, de még nem nagyon volt bátorságom megvalósítani bonyolultabb dolgokat. Tegnap megint arra nézelődtem, és a BBC GoodFood oldalán levett a lábamról egy citromos süti. A leírás annyira bonyolultnak tűnt, hogy csak kulcsszavakat próbáltam keresni benne. Úgy gondoltam, hogy megsütöm a képen található sütit az alap hozzávalókkal. Azt már tudtam régről, hogy kell olyan citromhéj forgácsot csinálni. A lemon curd helyét megtalálni lett volna feladat, de sajnos amúgy is esélytelen volt, mert nem volt otthon, és én azonnal akartam olyan nagyon citromosat enni. Így tehát a következő végeredmény született, amiről meg kell mondjam, hogy így is nagyon finom! (Azért ha valaki elkészíti rendesen, kérem, írjon be nekem ide!) (Ja, és még elmesélném, hogy ráengedtem egy webfordítót a szövegre, hát rendkívül jót szórakoztam az eredményen:))

Hozzávalók:

4 nagyméretű tojás, 200 g cukor, 200 g puha vaj, 100 g finomra darált kukoricaliszt, 140 g sütőporos liszt (nálam normál finomliszt+fél kávéskanál sütőpor), 3 citrom reszelt héja, pici só

A tetejére: 1 ek nádcukor + 1 citrom héja, valamint 5 ek nádcukor+1 citrom leve

Egy tálban összekevertem a liszteket, a sót és a sütőport, valamint a reszelt citromhéjat.
A sütőt beállítottam 180 fokos alsó-felső sütési fokozatra.
Egy 20X30-as tepsit kibéleltem sütőpapírral úgy, hogy a papír szélei túlérjenek a szélein.
A tojásokat először alacsony, majd erősebb fokozaton robotgéppel összekevertem a cukorral.
Amikor jó habos volt, hozzáadtam a vajdarabokat. Végül a robotgépet a legalacsonyabb fokozatra kapcsoltam, és kanalanként hozzáraktam a lisztes keveréket. A tésztát beletettem a tepsibe, és a sütőbe tettem, 35 percre.
Sülés közben 1 citrom héját hámozóval vékonyan levágtam, felszeleteltem keskeny csíkokra. Kislábosban 1 kanál barnacukrot felolvasztottam, beletettem a csíkokat, kicsit pirítottam, majd felengedtem 2 evőkanálnyi vízzel, és addig gyöngyöztettem, míg el nem fogyott róla a víz. Egy másik tálkában a citrom kifacsart levét kevertem össze a 4 ek cukorral, egy spirálos habverő segítségével, a lehető legegyneműbb sziruppá.
10 percet hagytam állni a sütit a tepsiben, miután kivettem. Ekkor a papírnál fogva kitettem egy rácsra, rákanalaztam a citromszirupot, tetejére tettem a héjspirálokat is.

Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen így semmi extrém hozzávaló nincs benne, olcsó és egyszerűen elkészíthető sütemény. Az egyetlen talán a +3 citrom héja, de egy régen olvasott ötlet alapján ilyenkor télen ez nem kell, hogy gondot okozzon; az alaposan megsikált, teába kifacsart fél citromokat a mélyhűtőben gyűjtöm egy zacskóban, és ilyenkor elővéve jó kemények (és hidegek:)), könnyen lereszelhető a héjuk. Így gyakorlatilag majdnem mindig van ciromhéjam. Tudom, tudom, hallom az ellenzőket (és igazuk is van), hogy kezelve vannak vegyszerrel, de sajnos már semmiről sem tudom igazán, hogy nincs valami adalék benne. És nem minden nap sütök-főzök vele... de ezt a sütit azért szerintem jó néhányszor ismételni fogom.

Mézes céklasaláta

Még mindig cékla, most savanyúságra vágytam. Régebben olvastam a Terebessnél egy mézes cékla receptet. Ez alapjában egy eltevős savanyúság, de ilyen apróság azért nem riasztja vissza az ember lányát. A múlt héten elkészült, pár napi hűtőben állás után megkóstoltuk, és rendben találtuk, így jöhet a recept ide is. Mi kicsit savanyúbban szeretjük, úgyhogy átalakultak némileg a mennyiségek, nekünk így jön be.

Hozzávalók 4 db 7 dl-es üveghez:

2 kg cékla, 1 l víz, 10 dkg méz, 1 dl 20 %-os ecet, 1 csapott mokkáskanál őrölt kömény, 1 csapott evőkanál só, tormaszeletek

A céklát alaposan megsikáltam, és egy nagyobb lábosban megfőztem annyi vízben, amennyi ellepte. Bő 1 órát főtt, közepes termetű gyökerek voltak. Langyosra hűtöttem, megpucoltam, nem túl nagy darabokra vágtam. Tiszta befőttes üvegekbe pakoltam tormaszeletekkel együtt.
A vizet felforraltam a sóval és a köménnyel, levettem a tűzről. Beletettem a mézet és az ecetet, jól összekavartam. Az üvegekben levő céklára öntöttem, kihűtöttem, utána hűtőbe tettem. 5 üvegre való lett belőle.

Eredetileg szalicilt is írtak még tartósításhoz (mennyiség nélkül), de ekkora adaghoz szerintem teljesen felesleges, úgyis hamar megesszük :)

Update: az utóbbi időben méz helyett négyszeres erősségű édesítővel készül a diéta miatt, amelynek a mennyisége 2,5 dkg.

Mi lennék, ha...

Duendétől kaptam meghívást az újabb játékra. Nem tudom, ha holnap kérdezné valaki, akkor ugyanezeket a válaszokat adnám-e , de mindegy...jót szórakoztam vele!

...hónap lennék: március
...a hét napja lennék: péntek
...a nap egy időpontja lennék: napfelkelte
...bolygó lennék: nap
...tengeri állat lennék: tengeri csillag
...berendezési tárgy lennék: kandalló
...bűn lennék: valami bocsánatos:)))
...történelmi személy lennék: Mátyás király udvarhölgye
...folyadék lennék: száraz vörösbor vagy tokaji aszú
...drágakő lennék: gyöngy
...fa lennék: platán
...madár lennék: feketerigó
...szerszám lennék: fakanál
...virág lennék: ibolya
...időjárás lennék: napsütés
...mesebeli lény lennék: vizipók-csodapók
...hangszer lennék: szaxofon
...állat lennék: őzike
...szín lennék: piros
...érzelem lennék: öröm
...zöldség lennék: paradicsom vagy chilipaprika
...hang lennék: tavaszi szél
...elem lennék: tűz
...dal lennék: Zorán: Romantika



...film lennék: Volt egy farmom Afrikában
...könyv lennék: Csokoládé
...étel lennék: vastag csípős kolbász
...fűszer lennék: frissen reszelt gyömbér
...hely lennék: tengerparti cölöpökön álló ház
...íz lennék: csípős
...illat lennék: a tenger illata
...hit lennék: buddha
...testrész lennék: kéz
...arckifejezés lennék: mosoly
...tanóra lennék: földrajz óra
...rajzfilm lennék:A kis Vuk
...mértani alakzat lennék: négyzetes gúla
...szám lennék: 13
...ruhadarab lennék: meleg pulóver
...ékszer lennék: ezüst nyaklánc
...kiegészítő lennék: szemüvegkeret
...szeretet megnyilvánulása lennék: egy meleg ölelés
...rovar lennék: katicabogár
...gyümölcs lennék: narancs, meggy, eper, sárgabarack, málna…és így tovább, vége nincs:)
...smink lennék: ?
...épület lennék: színház


Továbbadom a játékot Gabriellának és Valinak.

Citromos spagetti parmezánnal és bazsalikommal

Olvastam néhány citromos spagetti variációt mostanában, de egyik sem az, amit én szoktam csinálni. Néhány évvel ezelőtt vonult be a repertoárba, leginkább az én kedvemért. Ezt megeszik ugyan itthon, de abszolút nem lelkesednek. Én viszont egyenesen rajongok érte, meg azok a szomszédaim is, akiknek továbbment annak idején a recept. Próbáljátok ki, és jöhetnek a vélemények:)

Hozzávalók 2 személyre:

25 dkg durum spagetti, 5 dkg vaj, jó 5 dkg reszelt parmezán sajt, 2 dl tejszín, 1 citrom leve és héja, sok chilipaprika apróra vágva vagy chilipor (természetesen ízlés szerint - akkor jó, ha csíp!), 2 púpos tk szárított bazsalikom vagy 1 tk szárított és sok zöld aprítva, só, bors

Egy nagy lábosban megfőzöm a tésztát.
Közben egy serpenyőben megolvasztom a vajat, belereszelem a citrom héját, beleszórom a chilit és a szárított bazsalikomot, illetve ha sok zöld van, akkor annak a felét is. Néhány kavarás után beleöntöm a tejszínt, kevés sót és sok frissen őrölt borsot, valamint a sajt nagyobbik részét. Ez egy jó sűrű szósz lesz. Kicsi lángon tartom, hogy a leve el ne párologjon. Ilyenkor szoktam megkostolni, ha kell még valami, akkor lehet korrigálni.
Ha kész a tészta, leszűröm, összekeverem a szósszal. A tányéron rászórjuk a maradék parmezánt.
Frissen a legjobb, leginkább melegen tartom a szószt és a tésztát is, és tálalás előtt keverem össze.

/Forrás: Tündérlala receptje az Index fórumról/

Szabálytalan halcurry aszalt szilvás rizzsel

Reggel kivettem a mélyhűtőből egy majdnem félkilós pontyfilé darabot. Csepegtettem rá egy kis citromot, halványan megsóztam, majd elkezdtem gondolkozni, mit is szeretnék belőle főzni. Kezembe akadt egy kis cetli (olvastam, hogy másoknál is vannak ilyen félig-meddig feljegyzések), amin egy halcurry recept volt. Lesz, ami lesz, gondoltam, ez lesz belőle (igazán ugye tengeri halfilé az alapanyag, de majd az esetleges maradék szálkákat átvagdosom...) Amikor a tényleges tettekre került a sor, akkor meg arra jöttem rá, hogy a leírásom szerint kicsit bonyolult, nem pont úgy kéne csinálni... Na, ezért lett szabálytalan, de a vége finom lett!

Hozzávalók:

kb. 50 dkg halfilé, 1 ek citromlé, 1 ek olaj+ 1 ek vaj, 1 nagy fej vöröshagyma durvára vágva, 1 darabka friss gyömbér, chili paprika apróra vágva, 1 tk őrölt koriander, 1 ek tamarindpüré, 3 gerezd fokhagyma apróra vágva, 1 tk currypor, 1 evőkanálnyi méz, só, kb. 2 dl tej vagy tejszín, 1 púpos tk kókusztejpor - ez utóbbi vadiúj szerzemény, muszáj volt kipróbálni:)

A halat kicsit sóztam, meglocsoltam egy kis citromlével, állni hagytam.
A felforrósított olajon és vajon elkezdtem pirítani a vöröshagymát, hozzáreszeltem egy jó darabka gyömbért, élvezkedtem egy kicsit az illatában, de ment utána a chili, a koriander, a tamarindpüré és a fokhagyma. Amikor már veszélyesen szeretett volna odaragadni, akkor levettem a tűzről, felöntöttem 2 decinyi vízzel (vigyázat, képes megégetni az ember karját!), és botmixerrel nagyjából egyneművé varázsoltam.
Kicsit megsóztam, tettem hozzá egy lapos tk curryport (na ezt nem szeretem nagy mennyiségben...) és 1 ek mézet, annyit, hogy a tamarind savanyú ízét ellentételezze.
Az én halamat itt még bevagdostam, de tengeri halnál ez a művelet elmarad. Kockákra vágtam, és a leve nélkül beletettem a szószba. Felöntöttem annyi tejjel, hogy majdnem ellepje, beletettem a kókusztejport, elkevertem, befedtem, és 15 percnyi idő alatt készre főztem.

Néhány apróra vágott aszalt szilvával ízesített párolt rizzsel ettük (és alig volt benne szálka, hála a férjem rendkívül jól elsajátított filéző technikájának is). 3 személyes adag lett.

Krumplis-sajtos csiga

Megint csigákat készítettem. Praktikus oka volt: 1 kg lisztből csináltam sósat, az első gondolatom kifli volt, de az nagyon sok idő, mire az ember lánya ennyi tésztából azt meghengergeti. Így jött a gondolat, hogy inkább csigásítom a dolgot, az sokkal hamarabb készen van.
Maga a tészta anyukám (családban és ismeretségi körben) híres-nevezetes krumplis pogácsa receptje. Igaz, valószínűleg nem a hozzávalókon múlik 100 %-ban, mert a recept nem titkos; mindenkinek megvan otthon, csak a végeredmény lesz mindenkinek másmilyen. Anyukámnak gyönyörű, pihe-puha belsejű, kívülről ropogós pogácsák születnek, nekünk többieknek csak valami klónozott másolat... Nagyon büszke voltam legutóbb, mert azt mondta, hogy már egész jól megközelítettem az övét.

Most a csigásnak fényképeztem a menetét, tehát jöjjön a recept:

Hozzávalók:1 kg finomliszt, nagyjából 40 dkg készen mért, melegen megtört, teljesen kihűtött krumpli, 25+10 dkg zsír vagy 30+10 dkg margarin, 5 dkg friss élesztő, 1 ek só, 1 mk cukor, 3 tojás sárgája, 1 dl tej, 200 g tejföl, kb. 200 g sajt, 2 tojásfehérje és magok a szóráshoz

A langyos tejben a cukorral felfuttatom az élesztőt. A lisztet összekeverem a sóval, a zsiradék első adagjával (a 10 dekát félreteszem), összedolgozom ujjheggyel, hozzáteszem a krumplit, morzsalékossá dolgozom össze az elegyet. Beleteszem a élesztős tejet és a többi hozzávalót, lágyabb tésztává dagasztom. Letakarom, hagyom pihenni kb. 1 órát, hogy duplájára nőjjön.
Kicsit átdagasztom, kettészedem. Az egyik cipót jó nagy négyszögre nyújtom. Megkenem a félretett zsiradék felével, meghintem kb 10 dkg reszelt sajttal. A rövidebb oldalánál megfelezem, elvágom, és mindkét oldaláról felhajtom a tésztát. Ugyanígy járok el a másik cipóval is.

A 4 rudat kb. 1 cm-es darabokra vágom, kicsit megigazítom, hogy kerekebb formát vegyen fel, sütópapíros tepsire teszem kicsit messzebb egymástól, mert nőnek rendesen. (Nekem 4 gáztepsinyi adag lett.) A telerakott tepsiket letakarom.

Közben bekapcsolom a sütőt 200 fokra alsó-felső sütésen. Az első tepsit nagyjából 25 perc pihentetés után teszem be a sütőbe, előtte lekeneem tojásfehérjével, kicsit megsózom, lenmagot és tökmagot szórok a tetejére (én ezeket szeretem a legjobban).

18-20 percet sültek a sütőben.

Aznap kívül ropogósak voltak, egy tepsi felét mindjárt jól előkóstoltuk még a vendégek érkezése előtt:)) Másnapra lezárt dobozban puhák lettek, és érdekes módon a sajtot akkor jobban lehetett érezni benne.

Csigák még nálam:

Sajtos-olívabogyós csiga
Fokhagymás-sajtos csiga

Fahéjas-csokis keksz

Lefényképeztem tegnap a maradékot, jól tettem, mert az előbb már csak 2 db volt a tálban belőle. A fiam ezt eszi folyamatosan, azt mondja, ez csúcs! (Igaza van:))

KicsiVúnál olvastam, megtetszett, jókat írtak róla a kommentekben is. Rögtön bizalmat szavaztam, dupláztam az adagot. Rám alig jellemző módon szinte alig változtattam rajta, mindössze annyit, hogy csak 10 dkg étcsokit vagdostam bele, bőven elég is volt, jutott belőle mindenhová. A villával alaposan lenyomkodtam, igyekeztem laposabb-vékonyabb kekszeket gyártani. 50 db lett belőle, 2 gáztepsi lett tele vele.

Az én sütőmben 200 fokos alsó-felső sütésen 17 perc, a leírt instrukciókkal ellenőriztem, tökéletes, finom! KicsiVú, köszi!

Krumplis nokedli

Tegnap délelőtt főztem, a fiúk nagy örömére. Azt a verziót írom le, ahogy anyukám is készíti. Próbáltam régebben leegyszerűsíteni, kicsit reformosítani, de mindannyiszor rá kellett jönnöm, hogy úgy nem igazi... Le kell tehát szögezzem, hogy nem diétás ennivaló, van benne kalória bőven, igaz, hogy soha nem számoltam utána:) És azt is, hogy nem expressz gyorsan készül, viszont így elkészítve nagyon finom. Aki nem szokta, próbálja ki; igazi téli idényétel!

Hozzávalók:

8 db közepes krumpli, 1 nagyobb hagyma, só, zsír
25 dkg liszt, 2 tojás, 1,5-2 dl tej, só, bors, tejföl a tálaláshoz

A krumplit meghámoztam, kisebb kockákra vágtam, sós vízben puhára főztem. Közben a hagymát apróra vágtam, kb. 1 kanál jóféle zsíron kis lángon lassan puhára, kissé barnásra pirítottam. (Annyi zsírnak kell lenni alatta, hogy szépen piruljon, oda ne égjen.)
Egy nagy lábosban vizet tettem fel forralni. A lisztet 1 mokkáskanál sóval, a tojásokkal és annyi tejjel kevertem össze, hogy sűrű, keményebb galuskatésztát kapjak. Mikor a víz felforrt, egy kanállal (nekem egy úgynevezett koktélos kanál vált be, amivel kevésbé lehet túl nagy galuskákat szaggatni, de elég hosszú a nyele ahhoz, hogy időnként meg is tudjam kavarni vele) beleszaggattam a tésztát, készre főztem.
Amikor a krumpli megpuhult, leszűrtem, a hagymához tettem. Egy fakanállal nagyjából széttrancsíroztam, tettem még alá egy kis zsírt, hogy ne legyen száraz, átpirítottam, megkóstoltam, szórtam még rá egy kis sót és sok-sok frissen őrölt borsot. A megfőtt nokedlit leszűrtem, hozzáadtam a hagymás krumplihoz.

A tányéron mindenki ízlése szerint borsozta és jól megtejfölözte. Ez az adag 3 jó étvágyú embernek vagy 4 normál adagnak felel meg.

Húsos-tejfölös savanyú káposzta egytál

Mi egy nagy lakótelep szélén lakunk; ez sok előnnyel jár. Rengeteg üzlet van, található posta, orvosi rendelő, gyógyszertár, óvoda, iskola...gyakorlatilag nem is muszáj kimozdulni innen, mert minden fontos dolog megtalálható, ami kell. A közelünkben sok-sok évvel ezelőtt nyílt egy kis baromfi húsbolt, kedves, készséges tulajdonossal, sokat jártunk oda. Azután valami ok folytán ő elment innen, átvette az üzletet valaki más. Innentől kezdve már nem az volt, ami azelőtt...a húsok nem voltak frissek, az emberek elmaradoztak emiatt, így aztán egy idő után kénytelenek voltunk más beszerzési hely után nézni, sőt inkább a zöldségesbolt felé vettem az irányt...
Most karácsony előtt meglepődve láttam, hogy emberek ki-be járnak abba a boltba, láttam a kiírást, miszerint új gazda lett. És minden van, a kínálat jobb, mint bármikor. Lehet, hogy megint több húst fogunk enni?

Tegnap reggel szemrevételeztem az itthoni készletet; volt gasztroajándékunk, egy 2 literes üveg savanyú káposzta és egy kis füstölt oldalas. Kerestem volna valami különleges felhasználási ötletet, de aztán egy egyszerű verziót választottam, saját kútfőből. Egytálételt készítettem, az most úgyis nagyon megy:) Elmentem abba a bizonyos boltba, vettem egy csontos pulyka felsőcombot, és a következő étel született:

Hozzávalók:

50 dkg csontos hús, kevés füstölt hús (esetleg kolbász), 10 dkg húsos szalonna, bő 1 kg savanyú káposzta, 1 közepes vöröshagyma, csombor, bors, (ha szükséges: só, fehérbor), 2 dl tejföl, 1 evőkanál liszt

A szalonnát és a húst kockákra vágtam, a hagymát apróra. A füstölt húst is kisebb kockákra vágtam, a csontról leszedtem, hogy hamarabb puhuljon. Egy vastagabb aljú lábosban a szalonnát megpirítottam, rátettem a hagymát, a húskockákat. Kicsit átpirítottam az egészet, megszórtam csomborral és borssal, beletettem a káposztát levével együtt, valamint az összes csontot is, azok jó ízt adnak az ételeknek. Felforraltam, egészen kis lángra tettem, 2 órán át főztem. Nekem volt elég lé a káposztán, ezért nem kellett rá pluszban. Fehérbort öntöttem volna rá, de az most megmaradt:) Meg kell kóstolni, hogy só kell-e, mert a káposzták nem egyformán vannak ízesítve... Amikor a hús jó omlós volt, a tejfölből, a lisztből 2 kanálnyi hideg vízzel habarást csináltam, és az ételhez adtam, 15 perc után készen volt.
Puha-ropogós kenyérrel ettük.