2010. május 31., hétfő

László Noémi: Pipacsmezők



mutasd nekem ha még lehet
a szélsöpörte tág mezőt
a moccanó rezgőfüvek
legyezte lusta levegőt
csak annyi áttetsző eget
mutass amennyit játszva is
a földtől pár arasznyira
elbír kerengő ujjbegyed

mutass páncélos mag körül
egymásra hajló íveket
az évszakot mutasd amint
megérleli a díszletet
egy képet adj amit a szél
fejed fölött majd átszakít
s csak szórja rád pipacsmezők
elillant lepkeszárnyait

Chérie



T-nek, a fiatalabbik fiúnak jó a humora. Mikor megmutattam neki tegnap, hogy apja mit hagyott üzenetként msn-en nekem legutóbb ( ebből tudjuk merre jár, hogy van), tett egy hamiskás megjegyzést:
"Papa olyan, mint egy meteorológiai jelentés útikönyvbe ágyazva.":-)
Vagyis szerinte tények, semmi romantika. Ami nagyjából igaz is, de szerencsére van kivétel is.:-)
Nevettünk T. megjegyzésén, jól esett a nevetés, és sajnáltuk, hogy M. nem nevet velünk együtt itt.
Kár, hogy ez a képeslap már nem volt itt tegnap is. Ma jött. Mert azért az a lap sarkában lévő szívecske módosítana a fiú véleményén.
A hátodalon lévő szöveg  sem meteorológiai jelentés.:-)))

2010. május 30., vasárnap

Újabb levél

Fiúk!
Jó volt, hogy korábban érkeztetek, többet voltunk így együtt.
A közös étkezések a testnek és léleknek is adják a táplálékot, ha közben beszélgetünk. Papa is szokta mondani, hogy az asztal fölött eltűnnek a problémák.
És mi kihasználtuk az alkalmat. Volt szó szerelemről, szakításról, egyetemről, munkahelyről, nyári programokról, lakásfelújításról, családról, életről, halálról.
Sőt, politikáról is. Még szerencse, hogy olyan tájékozott vagyok az osztrák politikában. :-))) De tényleg! Papával szoktunk erről is beszélgetni, és ha most veletek az alsó- ausztriai tartományfőnök politikai hovatartozása volt a témánk, nem okozott gondot belekapcsolódni a beszélgetésbe. Azért szerencse, hogy voltak más témáink is.Tudjátok, hogy papa is tisztában van azzal, hogy ki kicsoda a magyar politikában? Hogy tisztában van-e magával az itteni politikával? Kizárt! Azzal a magyarok sincsenek!
A háziasszony öröme, ha jó étvággyal esznek a vendégek. És ti megadtátok ezt az örömet nekem. Sőt, a maradék is dobozba került. Jó lesz vacsorára, vagy holnapra nektek.
Papa tudta, hogy ma vagytok itt nálam ebédre, és éreztem, hogy a gépet bekapcsolva kell hagynom ebéd alatt, és után is. Ismerem már őt ezek szerint, mert mikor a monitorra néztem láttam, hogy msn-en online van valahol Franciaországban. Ezek szerint  ő is tudta, hogy a gépet bekapcsolva hagyom ma délután, mikor itt vagytok. Keresett egy internet cafét.
Így együtt voltunk legalább. Hiába, a technika segít is, rombol is. Most szerencsére segített.
Papa onnan a messzi távolból is  nevelt benneteket kicsit!:-) Nem is lepődtetek meg, hiába az apa apa marad akkor is ha messzire van, és akkor is, ha már ti sem vagytok gyerekek.
Azóta otthon vagytok, máskor is gyertek!

Nem panaszkodom

Amíg Gyermeknapon felköszöntenek, pedig már nem vagyok koromnál fogva gyerek, amíg adhatok én is még Anyák napjára, és kapok is úgy, hogy nincs saját gyerekem, addig nem panaszkodom a sorsra.
( Mégha mindig nem is fenékig tejfel...)

2010. május 29., szombat

Hírek

Jó hétvége lesz. Szeretek főzni, van kire, és máris minden jó.
Anyu megelégelte a kímélő pulyka- és csirkehúsokat, leadta a rendelést rántott húsra disznóhúsból.Mellé jó kis krumplipüré, hogy a kíméletről is szó legyen.:-)
Holnap a fiúk jönnek ebédelni. Nem kérdeztem őket, hogy mit ennének, de biztosra megyek. Fasírt fasírttal!
:-)))
Mindig örömmel eszik, tehát azt is kapnak. Brokkolis póréhagymás lepény sajttal a tetején lesz még és valamilyen krumpli( sült is?)  + uborkasaláta. Fiatalemberek, nincs különösebb diéta.
Brownie vaniliafagylalttal szintén jó lesz. Szeretjük.
Felhők gyűlnek, lesz eső biztosan, de most úgyis fedett programom lesz.
Ruhák száradnak, addig szárazak lesznek, mire ideér bármi is a csapadékból.
M. elunta a sátorozást. Szállodába ment az utóbbi napokban, és nem is beszélt sátorozásról a jövőben sem. Megértem. Viszont elég rugalmas, ha valahol olyan helyet talál, ahol éppen jól esik a sátrat felvernie, akkor megteszi. A Tesco-s összecsukható székéről most nem írt, pedig nagy feladatokat szánt neki!:-)
Rochfortban is volt, és kóstolgatott sajtokat, mert valami sajttúrán vett részt! Szóval jó dolga van, autó is kész.
Hosszú hét után a munkahelyen jó most ez a szombat. Tegnap a péntek este volt jó, viszonylag korán lefeküdtem. Holnap este dolgoznom kell, de az még messzire van.

2010. május 28., péntek

Jószay Magdolna: Péntek este



Megszelídült kavicsok
morcognak talpam alatt,
ahogy haladok óvatosan.
Utamon tavaszi szellő
frissíti langyosan
megviselt tudatomat,
szemem tükrén a gondfelhők
is megjuhászodnak...
béke van, otthon és nyugalom...
vége a hétköznapoknak.








 
 
 
 
 
 
 
 

Gergely István: Május



Fényes gyertyatartók:
ünnep, remény, világ.
Nevetnek szélesen
komoly gesztenyefák.
S az akácvirágok,
mint csipke ablakon,
szellőben ringanak
békés álmatagon.
Hullámokat fésül
szellő gabonába.
Szélesen mosolyog
mézes repcetábla.
Győzött a május
hitetlen hiteken,
tombol a szerelem
buja szegleteken.
S akkor, mint fogoly légy
a csukott ablakot,
ugyanúgy értem én
a májusi fagyot.

2010. május 27., csütörtök

Kávé

 


Tegnap órákig szakadó eső, ma délután is ez várható.
Ma reggel viszont kicsit kisütött az nap. Ablak sarkig nyitva, párás fűillat jön be. Nekiálltam kávézni. Ennyi lesz a mai pihenőidőm, ahogy látom.:-)

2010. május 26., szerda

Hírek

Már nem taxival mentünk ( autóm nincs) Anyusommal a kórházba ellenőrzésre, hanem busszal. Ez nagy hírnek számít mert eddig nem mertük a tömegközlekedést használni, nehogy véletlenül meglökjék vagy hasonló. Eső esett, de mi akkor vagy buszon vagy fedett megállóban voltunk.Összefoglalva : Nem áztunk el.:-)
Minden varrat, kapocs kinn van mától Anyuból!
M. sátorozik nézelődik Franciaországban, nagy szerencséje van, eső nincs. Montpellier-ben van most, és végre talált internet cafét. Máskor ha így elment Franciaországba, akkor is  naponta beszéltünk, de úgy látszik most olyan helyeken mászkál, ahol ritkábban van, pedig keresi.Mostantól kisebb városkákba, falvakba megy, ami szerintem nagyon jó ötlet.
Autóra nincs gondja jelenleg, majd csak ha fizetésre kerül a sor. Ugyanis szervízben van. Nem karambol, de valami kő elintézte a lámpáját, a két első kereket is ki kell cserélni. Most a részleteket nem mesélte, majd ha hazajön elmondja.
A fiúkkal ma megbeszéltem, hogy vasárnap eljönnek hozzám ebédre.Kérdeztem, hogy lenne-e kedvük országhatárt átlépni egy ebédért és a találkozásunkért. A válasz egyértelmű volt!:-)))

Ha nyílnak már a pipacsok


Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom ( részlet)


"Az átkozott sorompó persze megint akkor ereszkedett le, pont három kocsival az orrom előtt, amikor rohannom kellett. Pillanatok alatt várakozó autósor kígyózott a hátam mögött, Kiszálltam. Meleg május volt, eső utáni ragyogás. A sorompótól nem messze árok, a partja tele frissen nyílott égőpiros pipaccsal.
A reggeli nap melegen tűz. Elsétálok az árokig. Az első szál pipacsot csak megszokásból tépem le. Még gyűrött a szirma, kisimítom, zsenge tűz az egész elröppeni készülő virág. A zöld szár szúrós és erős, tartja keményen a leheletfinom szirmokat, mintha össze se tartoznának, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. És mégis egy tánc az egész virág. Egy eskü, egy fogadalom, sikoltó, finom szemérmes gyönyör ez az apró útszéli gyom. Lázadó, szerelmes virágok. Pipacsok… egy egész pipacsmező."

2010. május 25., kedd

Hogy is mondjam el....

Hogy is mondjam el, hogy nem akkor jön a társ, amikor várod. Most, hogy egyedül vagy, és hiányzik a másik, szeretnél szeretve lenni újra, továbbra is.
Nem vagy még készen rá. Mert még a múltat siratod.Görcsös vagy és szomorú.
Hogy az a fiú, akinek tetszettél nem mondta azt azonnal a barátokkal és vele töltött bulis este után, hogy találkozzatok újra immár kettesben is?
Tudod, hogy ez nekem tetszik?! Pedig csak lehet, hogy gyáva a fiú. Vagy van annyira okos, hogy tudja, most olyat vársz el tőle, ami nagyon nehéz. Pótolni valakit, aki nem régen lépett ki a az életedből, és akit nagyon szerettél, és szeretsz.Mert napok alatt nem lehet lezárni semmit. Te is okos, érzékeny vagy, írtál is erről a lehetőségről.Csak  annyira szeretnél valakit melletted, mert most egyedül vagy.
Hogy a 'nem'-et nem az elején kell kimondani, hanem egy kis idő után, mikor már kezdett volna megismerni? Dönteni akkor észszerű, ha tudjuk miről döntünk? Sokszor van pedig ez így, és ezen már én is gondolkoztam. Az elején döntünk sokszor arről, amiről később kellene. Én akkor tettem meg ezt, ha féltem.Ha féltem valamit elkezdeni is.
Volt másik ok is. Amikor tökéletesen biztos voltam valamiben, hogy nem kell. De ez fiatal koromban ritkán esett meg velem. A tökéletes bizonyosság kicsit később jött, mikor elég tapasztalatom volt már sok mindenről.
Várj még egy kicsit! Nem én mondom, te is tudod, te is írtad. Valóban kell még az idő....
De legyél nyitott!

2010. május 24., hétfő

Szokásos apró hírek...:-)


Éppen ideje volt kimozdulnom. Jól esett benn lenni a hosszú hétvégén, dolgom is volt. Ma délután azonban kimozdultam.
Nem messzire. Írtunk arról, hogy jó-e panelban lakni. Vegyes a vélemény, és nem is csoda. Én azonban olyan helyen lakom panelban, hogy 10 percnyi gyaloglás után már  ilyen helyen vagyok.És hosszú kilométereket mehetek( bicajozhatok) , míg meg nem látom azt, hogy : Államhatár. Utána is folytathatom az utam, csak már Ausztriában.De ha előtte balra lefordulok, egy magyar faluban kötök ki, ami szintén jó dolog.


Végig az úton minden tele virággal. Csak úgy az út mellett, tehát úgy döntöttem, szabad belőle szednem.:-) M-t idézve: "Az egész világ a mi kertünk." Hát, szedtem egy csokorral, hogy legyen itthon, mert a régi virágjaim már hervadnak.


Itthon szétválogattam őket, és a lakás különböző pontjára pakoltam belőlük.Indok : Még a nyakam is alig kelljen tekerni, és már lássak is virágot.
Ez a jázmin lesz az egyik kedvencem már érzem. Odazarándokolok ehhez az asztalhoz néha megszagolni.
:-)


Mondjuk, ez sem csúnya... Csak  egy kis virág, és mégis mennyire szép. Minek ide csokor? Nem akartam annyit letépni, ez az igazi ok, hogy nincs csokor.:-) Jusson másnak is, és csipkebogyó is legyen.




Most szétnéztem egyet a blogvilágban, és voltam Sofiánál is. Jó nála, gondolom nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Nála lenni sok egyéb élveznivaló mellett azt is eredményezi, hogy van egy szép új háttérképem.
:-)))

Majd írok még egyszer a mai sétámról, kép is van bőven. Most iszom egy kávét. Elmaradt a délutáni, pótolni kellene...Hiányzik.

Erkély és száradó ruhák


Lóg, szárad, egyik adag leszedve, másik kicsipeszelve. Fregoli tele, a kihúzható zsinór az erkélyen tele.Mintha nagycsaládos lennék. :-)Igaz a magamén kívül anyunak is ágyneműt húztam, összeszedtem minden mosnivalót mindenhol.
Most a hideg szeles időre elővett pulóverek, sálak, sapka, nadrágok vannak a mosógépben.
Jelentem ilyen optimista vagyok, bízom, hogy nem jön vissza a múlt heti időjárás mostanában.
Lakótelepen erkélyen szárítunk. Hogy néz ki? Úgy, ahogy! :-)Úgy, ahol erkélyen szárítanak/ szárítok.
Tegnap mikor mentem át Anyuhoz, nézegettem az erkélyeket. Napsütésben, kellemes szélben himbálóztak a ruhák. Itt élünk, ismerjük a lakótelep hátrányait, és tudjuk, hogy mindenkinek szüksége van levegőn szárított ruhákra. Minek most a fürdőszobában kínozni szárítással bármit is? Nem szeretem az ilyenkor születő áporodott illatot szárítás után.

2010. május 23., vasárnap

Nagyon kellett nekem már ez a hosszú hétvége


Húslevest csak ráérősen lehet csinálni. Nagyon jól esett vele aprólékosan babrálni, a zöldséget pucolni, lassan főzni, majd befőzni a csigatésztát.
Az esős hét után, mikor a mosott ruha alig száradt, inkább csak dohosodott, most jó volt ágyneműt húzni, és napon, a lengedező szélben szárítani.
Tegnap este Poirot nyomozását néztem, és mint mindig, élveztem. Történetet is, környezetet is. Főleg ez utóbbit.
Kedvem volt kicsit olvasni, sőt, rejtvényt is fejteni a napokban.Végre elegendő időm is volt mindenre.
A fürdéseim kényeztetőbbek voltak, mint máskor. Fürdősó, teafaszappan...
Nefelejcses bögrémből teát kortyolgattam, aztán egy másikból ittam.
A sarkon egy férfi mindig virágot árul. Most is azt tette. Gondolom, két kék írisz virág lehullott neki, így otthagyta. Megtaláltam, felvettem, hazahoztam. Ha másnak nem kell, nekem kell.
Anyuval nyugodtan ebédeltem. Vittem neki ebédet. Sétához nem volt kedvem, csak annyi, míg átmentem hozzá. Talán holnap. Útközben szedtem neki egy kis csokor pipitért.
M. Franciaországban van. Azt hiszem a sátrát nem fogja elmosni az eső vele együtt. Szél sem viszi el. Már beszéltünk msn-en, azt írja melegszik az idő. 3 hét alatt akármi lehet, de biztató a kezdet.
Telik a hétvége, de még mindig van egy nap:-)

Virágjaim



Nem kell sok ahhoz, hogy egy kis hangulatot vigyünk a lakásba. A virágok meg is teszik ezt nekünk, ha éppen más ötlet és lehetőség nincs. Nem is kell sok belőlük, csak egy-egy jelzés itt-ott.
Jelenleg ezek a virágok vannak a lakásomban. Éppen csak van belőlük, de örülök nekik.

2010. május 22., szombat

Jószay Magdolna: Megnyugvás


Ránk zuhan feketén
az éj sötét leple,
szemhéj súlyát nem tartja fenn
már az éles elme,
pusztán az akarat...
gyűrött az arc
és lassú a gondolat.
Gyűjtsük össze a béke morzsáit,
fényesítsük sorra a nap kincseit,
béleljük ki álmaink melegágyait,
s ha majd lábujjhegyen oson a hajnal,
terítsünk tiszta abroszt
az új naphoz.


A másik levél

Szia, készen kapott, fogadott Nagyfiam!:-)

Megcsináltam a decoupage-os képet az Anyák napjára tőletek kapott rózsás szalvétával. Almatea is finom.
Jó volt veled tegnap beszélgetni. Kíváncsi voltam hogy vagy, miután megkaptad a szabadságod. Azt mondtad, amit már én is sejtettem, sőt tudtam.Nem vagy még alkalmas komoly kapcsolatra, és nem akarod magad lekötni. Nem hittem volna, de mást képzelsz magad mellé, mint Őt. A te döntésed, el kell fogadni.
Hogy beláttad ezt, és nem áltattad magad és Lenit, ez becsülendő.Korábban meg kellett volna beszélnetek ezt, így Lenit nem érte volna hidegzuhanyként a hír. Már te is érezted ez így utólag. Folyamatosan tanulsz. Életet is. Érzékeny vagy, intelligens. Menni fog ez.

Örülök, hogy azóta még tisztáztatok sok mindent. Így is kell.Őt is szeretem, téged is.Teszem, amire szükségetek van éppen ebben a nehéz helyzetben. Nem tudom saját Anyuddal meg tudtad volna-e mindezt beszélni, de itt vagyok helyette.
Köszönöm, hogy elfogadtál.

Mindenki tart valahol a fejlődésében. Nem tud máskép dönteni, ismerkedni, kapcsolatot fenntartani, szakítani, csak úgy, ahol éppen tart az illető. Lehet, hogy a másik más szinten van. Nem mondom azt, hogy fejlettebb, de más az egyénisége, más hatások érték, mást vár el egy kapcsolattól. És ez utóbbi lényeges. Te ezt még nem tudtad megadni. Minden kapcsolatban van egy alapvető probléma, ami kihat az egészre.
Kicsit megijedtem, hogy a szabadság majd a haverokkal való nagy kilengésekre lesz jó. Mert eljutott hozzám a híre. :-) Megmondom őszintén, ezért is kezdtem tegnap veled a beszélgetést. Megnyugtattál. Egyfajta levezetés volt, talán a stressz oldása.Túl vagy a levezetésen, és érzem őszintén beszéltél.
Oktatni nem akartalak, prédikálni sem. Tisztáztuk is ezt az elején.Beszélgettünk. Magadnak kell sok mindenre rájönni, megoldani, legfeljebb a beszélgetésünk felvethet általam látott megoldandó problémát is. Hogy az utolsó mondatod az volt, hogy jó volt a beszélgetésünk, jól esett. Ezt akartam. Hogy máskor is...

És várlak a megbeszélt személyes találkozónkon is. :-)
Minden jót!

2010. május 21., péntek

Zsille Gábor: Egészen apró


A vizitációs nővérek kolostorának
kertjében, pár perccel este hét óra után
egy idős apáca sepri az utat, egészen
apró és egészen halk, derekán kékeszöld
kötény, lábán elnyűtt papucs, a hatalmas platán
törzse el-eltakarja őt, a középkori
kolostorfal árnyékot vet egy bogárra, bódult
virágok, bódult szótlanság, macska kerülget
egy pocsolyát, Krisztus kőszobrára rigó száll,
feketerigó üldögél a Megváltó karján


2010. május 20., csütörtök

A szőlőmintás vajtartó


Kellenek a szép tárgyak. A történettel bíró tárgyak, főleg amelyek ősöké is voltak. Például nagymamám szőlőmintás vajtartója, mely nálam van, én használom.
Más a reggeli vajat ebből kenni a pirítósra vagy a zsemlére. Lehetne akár a papírjából is enni. Végül is jó úgy is. Ugyanúgy lehet onnan is kenni.
De sokkal jobban esik így a vajtartóból. Abból a sok évet megéltből, a nehéz üvegből, ami annyi évett kibírt, és valaha házivajat is őrzött. Azt a vajat, melyet valaha nagymamám köpült. A felesleg pedig ment a piacra, a vaj téglatestek tetején a saját jelzés, a saját minta volt belenyomva, hogy mindenki tudja, ki volt a vaj készítője.
Mert ha jó vajat készítettek, arra méltán voltak büszkék.

2010. május 19., szerda

Levél


Leni,
talpon kell maradni!
Sokat beszélünk rólatok, és bár elfogadjuk, hogy nem vagytok együtt, de fáj. Éjfélig rólatok beszélgettünk, mikor M. itt volt hétvégén. Mi látjuk, hogy mi volt a ti kapcsolatotokban a buktató. Hisszük, hogy látjuk. Most már...Helyesebben, nemcsak rólatok beszélgetünk, hanem egy adott helyzetet, jelenséget elemzünk.
Örülünk, ha megkerestek minket a gondolataitokkal. Így külön-külön is. Ezzel tudunk segíteni.
Aztán átbeszéltük, hogy a mi kapcsolatunkban is megvannak-e ezek a hibák. Csűrtük-csavartuk a témát, de úgy érezzük nincsenek. Látod, önző az ember. Vagy csak kihasználja a lehetőségeket a tanulásra, felülvizsgálatra? Magára is gondol, ha más helyzetében próbál tisztábban látni.De így van ez jól!
M. összeállított rólad egy fotóalbumot. Mennyi képünk van rólad/ rólatok. Nézegettük hétvégén. Az egyik kedvenc képet is rólad. Tudod, a metrósat. Szomorú vagy rajta.
Mennyi közös emléketek van nektek is. Én is, mi is mennyit átéltünk veletek.
Nem kell, hogy mi elveszítsük egymást. Ettől félsz, hogy T. elvesztésével sok mindent és mindenki mást is elveszítettél. Én is sokszor gondolkoztam már ezen. Ha egy kapcsolat szétmegy, többet is veszítünk, mint a másikat.
Elfogadom, hogy most harag is van benned, bár szégyelled is ezt az érzést. Először volt a sokk, utána a tiltakozás, jöhet a harag már, aztán talán eljön az elfogadás és a megnyugvás.
Hosszú lesz az út...
Most írásban vagyunk együtt. Ha már könnyebb lesz neked eljössz hozzám. Lehet, hogy nem lesz könnyű? Mert nálam is minden T-ra fog emlékeztetni. Soha nem voltál nálam nélküle.Talán akkor lenne jó eljönnöd, ha már nem leszel egyedül. Hozhatnád őt is, a másikat. Majd ha lesz egyszer. Ha már nyitott leszel egy új kapcsolatra.
Írtad legutóbb, hogy rosszul esik, hogy T. itt volt 2 hete, hogy együtt voltunk mindnyájan, csak te nem voltál velünk. Örültem nekik, mert Anyák napján felköszöntöttek, és jó volt, hogy itt voltak.
De hiányoztál.
Minden jót Neked! Várom továbbra is a híreid.

2010. május 18., kedd

Vágyak


Fáradok.
Az lenne a csoda, ha nem. Hetek, talán hónapok óta tart az erős fizikai, de főleg lelki hajtás.
Vágyaim vannak.
Vagy messzire elmennék, de úgy, hogy ne is kelljen hazagondolnom, aggódnom. De ez most nem megy.
Tehát helyette arra vágyom, hogy bezárjam az ajtót, ha minden feladatommal, munkával végeztem aznap.
Mellé valami monoton tevékenység-féle. Például tea ivása, de olyan lassan, hogy ki is hűl a végére.

Eszembe jutott Camus néhány sora, amit valaha olvastam. Ha mégis elmehetnék teljes nyugalomban valahova úgy, hogy a felelősséget, elvégzendőket tartalmazó listáimat itthon hagyhatnám, valahogy így gondolnám most az elmenetelt.
Előkerestem a régen őrzött idézetet:

"Amikor a kivilágított első osztályú fülkében találtam magam, behúztam az ajtót és minden függönyt leengedtem. És amikor végre ültem, a nagy csöndben, mely körbepólyált, úgy éreztem, megszabadultam. Megszabadultam először is a ziháló napoktól, melyek elmúltak, az erőlködéstől, hogy úrrá legyek az életemen, a zűrzavaron.
Minden elhallgatott. Vibrált a vagon. S bár hallottam a vonatablakon túl az esős éjszaka neszeit, ezt is csendnek éreztem. Néhány napon át nem kell többé gondolkodnom, csak mennem."

Albert Camus: Noteszlapok

2010. május 17., hétfő

Almatea


Almateát iszom.
Várom, hogy a száraz almadarabok megszívják magukat forró vízzel, és kiadják az aromát.
Anyák napjára kaptam én, akinek saját gyereke nincs.
Láttam, ahogy a srácok jöttek fel a lépcsőn, míg én az ajtóban vártam őket.
T. kezében csomag volt. Mikor meglátott, már nyújtotta felém, és mondta, hogy Anyák napjára tőlük. Ebben volt a tea is.
Apjuk a szobaajtóban állt. Figyelt minket, mutattam hogy Anyák napjára kaptam a fiúktól. Pirosodott a szeme, pedig nem sírós fajta.
Iszom az almateát, és hálás vagyok a sorsnak.
Hogy mégis van, ami nincs.

Esőben




Simára koptatott köveken eső kopog
Fűszálak hegyéről könnycsepp csorog
Fák dőlnek előre, majd hátra
Ha rátalálnak a szél ritmusára

Sötét, szürke vattacukor felhők
bodrozódnak, dagadnak tovább.
Pedig már elárasztott mindent
hideg árral ez a délután.

Csapzott hajam arcomra tapad,
mint testemre ingem.
Állok az esőben,
míg megtisztul a szívem.

(Koma)

Csak ilyen ciklon ne legyen ott...

M. azon morfondírozott ebben az őszi májusi időben, hogy hogy fogja ő végigcsinálni a 3 hét Franciaországot sátorral jövő hétvégétől. Amúgy 'fakír' egy pasi, de mégis...:-)
Ahogy látom, addig javul az idő itt, de nem is ez a fontos. Kérdés, hogy mi lesz ott, de ilyen ciklon most sem járt arra. Attól még lehet majd ott másik hideget hozó hasonló, de most a jóidőben bízunk. Szerencsére nagyon jó kempingek vannak Franciaországban. Tisztálkodási lehetőségek szuperek, mindennel felszereltek. Amúgy sem tölti nappal az idejét a kempingben csak éjjel alvással. Vagyis az időjárás az egyedüli, ami fontos, és kikerülhetetlen befolyásolója az útnak.
Mindenesetre tegnap a Tescoban vett egy kempingszéket. Mondtam neki, hogy jó lesz este csillagnézésre, és reggel térképnézésre, hogy eldöntse merre menjen. Eszébe jutott, hogy ruhát is lehet rá tenni. Multifunkciós szék!:-)))
Mikor megérkeztünk a nevezes szék vásárlásából, kivette a csomagtartóból, és felhozta. Kérdőn néztem rá, mert fotellal jól el vagyok látva. Ki kellett azonnal próbálnia, és a Forma 1-et abból kezdte nézni. Egy idő után felállt, és átült egy fotelba, egy kényelmesebbe. Még szerencse, hogy nem fog sokat üldögélni a Tesco-s kempingszékben.:-)
Szék van, sátor van, autónak is van 4 kereke, majdcsak lesz valami az időjárással is. Néha úgyis megy szállodába is, hogy kényelmesebben pihenjen. Majd akkorra időzíti a szállodát, ha zuhog az a fránya eső.
:-)
BON VOYAGE!

2010. május 16., vasárnap

Ez is május


Éjjel fütyülő szél, éles lombsusogás, esőcseppek ablakhoz ütődése. Nagyon sötét. Erre alszom el. Még átfut rajtam, hogy jó a biztonság.
Reggel ugyanez, csak a látvány is párosul hozzá, sötét már nincs, de zord szürkeség van.
Esernyőt minek használni, úgyis kifordítja a viharos szél.
Úton az autóval, rögtön beindítjuk a fűtést. Hátsó ülésre közben lepakolva a meleg kabát és a sapka. Jó ötlet volt elővenni azt, amit már egyszer eltettem.
Letört faágak, sodródó, levert levelek az úton, derékba tört fa is.
Mikor ki akarok szállni, az ajtót nyomja vissza egy erő. Amilyen gyorsan csak tudok mégis kierőltetem magam ( csak nehogy beszoruljon a bokám), pattanok, hogy a kabát minél előbb rám kerüljön.
Lakótelepen beindították a fűtést még reggel.
Jól esik most a melegből a kinti világot nézni, érzékelni, sőt, csak így esik jól. Persze, ehhez meg kellett tapasztalni a kinti hideget, esőt, szinte dühöngő szelet, hogy becsüljük a beindított fűtés eredményét.Csak azt a jót értékeljük igazán, aminek megtapasztaltuk az ellenkezőjét is.
Ablakból figyelem azokat( alig vannak kinn), akik mégis birkóznak az esernyővel, a tekergő leveleket, ágakat, a szélvihar hangját, vizes füvet, járdát.
Megérintem a radiátoromat, amiről azt hittem, hogy csak októberben lesz újra meleg.
Ez is május.

2010. május 15., szombat

...és eljött a tegnap este


Nem fehér gyertyát, hanem fehér mécsest gyújtottam a labdarózsa mellett, ahogy leginkább szoktam. Szívesen használom a kis teamécseseket.
Rátettem a mécsest tegnap is arra a lapos kőre, amit egyszer egy traktor fordított ki a földből, és sétánk közben megtaláltam. Végül hazahoztam.

2010. május 14., péntek

Labdarózsa



Az orgona elnyílt, a repcéig nem jutok el. Új virágot vittem ma be a szobámba. Nyílik a labdarózsa.
Éppen marokba illő, de soha nem szorítanám meg.


2010. május 13., csütörtök

Nem mindig fenékig tejfel...


Nem hiszem, hogy bármin meg kell lepődni. Amúgy meg Murphy még mindig nagy úr.:-)
Akkor estem egy nagyot az utcán, mikor kettőnk helyett is kell járkálnom, intézkednem. Hétfőn estem egy nagyot( egyenetlen járdán), fájdalmas volt a földetérés.Persze, hogy nem egy sima esés, sima sebbel. Napokon át váladékozik a térdemen a seb azonnali fertőtlenítés ellenére is.Megemlítem, hogy gyógyszertár előtt tanyáztam, és mentem is egy kis segítségért rögtön, valamint beszereztem egyben, ami ilyenkor kellhet itthonra is. Nem árt!
Akkor gyűlnek össze elintéznivalók éppen szerdai napokra, mikor szerdánként kellene továbbképzésre járni. Valaki más megy helyettem, végül is megoldódott, de nem ment könnyen.
M. sátrat akart verni most hétvégén valahol, mert sátorral akar menni jövő héten Franciaországba. Ilyenkor előtte mindig 'rágyúr az ügyre', ellenőrzi a felszerelést. Nekem még hideg van sátorban aludni, jeleztem is neki. Gyakorlatilag nemet mondtam, hogy velem próbálja ki a sátrát. Majd nyáron szó lehet róla.
Valószínű az ő sátorépítéséből sem lesz semmi, amennyi esőt jeleznek hétvégére.
Belelkesedve az egyik napsütéses délelőtt, elhatároztam, hogy másnap ágyneműt húzok. Hadd száradjon a napon, a levegőn! Másnap esett!
:-)
Anyu bizonyos fájdalomcsillapítókra, érzéstelenítőkre érzékeny. Így fájdalomcsillapító nélkül varrták neki össze a kissé szétnyílt vágást ma délelőtt. Jaj! De nagyon szépen helytállt, és agybafőbe dícsérték. Ez is valami.
Egyébként otthon van már Anyu, ma mentem el érte a kórházba.
Szóval összetorlódtak az események most nekem, nekünk. Murphy meg ott sertepertél körülöttük, nehogy már úgy legyen, ahogy eredetileg elképzeltük.
Most kezdem megtanulni a " Na, és?" fogalmát, de leginkább használatát.
Tulajdonképpen nagyon használható rövid kis mondat.:-)))

2010. május 12., szerda

Repceföldek szép emléke





Repce tengere
Kis templomot rejt messze
Arra indulok.

É.

Ez a tavasz olyanra sikeredett, hogy a sárga, méheknek kínálkozó repceföldeket csak autóból láttam, és még ki sem szálltunk, hogy egyet sétáljunk a közelükben.
Zaklatottabb ez a tavasz, elfoglaltabb vagyok, mégis tudatosan törekszem, hogy ne múljon el ez az évszak úgy, hogy ne legyen részem a virágokban, az illatokban. Félek, hogy nélkülük nagyon elfáradnék, nehezebben viselném a mostani terheket.

2010. május 11., kedd

Fűben


Már megint eszembe jutott az, hogy el kellene csak úgy feküdni a fűben. Rendszeresen eszembe jut, de van amikor erősebben.Gyűjteni fűből, földből az erőt. Volt már, hogy meg is tettem. Lakótelepen élve valahova el kell menni ehhez, de nincs messze innen , ahol csak a természet van.
Meg is tettem, meg is fogom. Elnyúlok akkor, nem törődtem semmivel.
Van, amikor kockás pléden képzelem el az egészet, és pikniknek hívom. Mégis másképp hangzik így.:-)
Ha nem egyedül tenném( piknik egyedül nem olyan jó, az már nem is piknik), akkor 3 dolgot vinnénk: sajtot, baguette-et és egy kis vörösbort. Most éppen így gondolom.

Lakótelepi tavunk


Tulajdonképpen kell ez a tó ide! Neve is van: Ibolya. Azért mert szerényen húzódik itt meg? Még azt sem mondhatnám. Eléggé láttatja magát.
Hogy nyelt-e el sok szemetet, nem tudom. Mindenestre szombaton önkéntesek tisztogatták. Fellélegzett a tó biztosan. Ezzel együtt mi is, itt élők.
Évente feltöltik hallal is a pecások örömére.

2010. május 10., hétfő

Kórház


Ez az az épület, ahol most minden nap előfordulok, és lakója is voltam párszor. A Soproni Erzsébet Kórház főépülete. Van még sok más épülete is, ahogy egy ilyen intézményben lenni szokott, de nekem valahogy mindig ehhez az épülethez volt 'szerencsém'.
Ilyen napsütésben tettem Anyuval pár lépést az épület előtt tegnap is és ma is. Azt a lilaakác-szerűséget is szemrevételeztük az épület előtt. A kinti levegő lefárasztotta, de elmondhattuk, hogy már kint is volt a műtét után. Utána egy automatából forró csokiztunk. Ez volt a jutalom.:-)

2010. május 9., vasárnap

Elmúlások



Elmúlik valami, amit szeretek. Lassan elvirágzik az orgona. Még raktam a szobáimba belőle, és várom a jövő évet.
Tegnap és ma sokat beszélgettünk. Egyik előző bejegyzésemben hangsúlyoztam a fontosságát.
Máskor is megtettük ezt, de T. és L. szakítása adta nagyon a témát.
Sőt, T.( a fiú) is eljött ma ebédre a testvérével. Mondtam neki, hogy annyiszor kell neki elmagyaráznia a szakítás okát a napokban, hogy ha nem akarja, én már nem 'gyötröm' vele. Azért reméltem, hogy még van közölnivalója, és érdekli a véleményem. Így is volt. Jól sikerült beszélgetésünk volt még négyesben szakításról is, másról is.
Jó volt így a hétvége. Beszélgetések szempontjából mindenképpen. Figyeltem, hogy mi zajlik le bennem a beszélgetések alatt és főleg utána. Nyugalmat éreztem, és nagyszerűen aludtam. Megállapítottuk M-nal, hogy nem is volt és nincs is tabutémánk. Ez is megnyugtatott.
Anyuval is jó beszélgetéseim voltak ma a kórházban. Talán jön haza kedden vagy szerdán.

Sőt, M. testvére is nálam volt szombaton. Őt is jó volt látni, kávézás és pogácsázás közben megbeszélni mindazt, ami legutóbbi találkozásunk óta történt.

2010. május 8., szombat

Zorba - Shirley

Sok filmet rögzítettem, hogy újra nézhessem őket. Aztán nincs belőlük semmi, nem is tudom miért nem nézem meg újra kedvenceim. Időhiányra sem hivatkozhatom. Arra van, amire akarom. Fontossági sorrendet lehet felállítani mindig. Egy filmre egy este biztosan lenne.
Két filmet fogok kikészíteni megnézésre, ez esetben immár sokadszori újranézésre: A 'Zorba, a görög'-öt és a 'Shirley Valentine'-t.

Akik látták őket, tudják, mi a közös bennük. Akik nem, azoknak elmondom, az élet szeretete, átadni magunkat neki, befogadóvá lenni, elveszíteni görcsenket, lerázni a megszokott, monoton napok izommerevítő terheit... Akarni mindezt vagy csak hagyni, hogy hasson ránk a jó, hogy felszívódjon belénk. Van akinek ez a természetse, van aki tanulja, és van aki tanítja. Shirley tanulja, rég elveszített vágyait keresi újra, és tanítja majd a férjének, remélhetőleg.
Zorba? Zorba így született. Ő görög, a görögnél is görögebb. De talán nem is a nemzetiség a fontos( bár a görögök tudnak valamit), hanem a tudás az élet szeretetéről. Éli életét, és tanít, azzal, hogy van, hogy létezik. Tanítja Basilt, az angol írót, hogy a film végén együtt táncoljanak, miközben omlik össze az, amiért dolgoztak.

Újra lehet építeni... Valami mást is esetleg, közben pedig élni!
(Részeg Szamárnak köszönöm, hogy eszembe juttatta a két filmet.)

2010. május 7., péntek

Jószay Magdolna: Péntek este



Megszelídült kavicsok
morcognak talpam alatt,
ahogy haladok óvatosan.
Utamon tavaszi szellő
frissíti langyosan
megviselt tudatomat,
szemem tükrén a gondfelhők
is megjuhászodnak...
béke van, otthon és nyugalom...
vége a hétköznapoknak.


Beszélgetni pedig kell...


Beszélgetni, beszélgetni és beszélgetni. Úgy is írhatnám, hogy megbeszélni. Néma gyereknek anyja sem ...
Szétvált útja egy olyan párnak, akikről azt hittem, hogy Isten is egymásnak teremtette őket, és együtt maradnak. Tudom, hogy ilyet merészség kimondani, de így láttam.
A fiú talán igazolást várt tőlem, hogy jól van az úgy, ahogy és amiért szakított. A lány kétségeesésében írt.Nálam futottak össze a szálak, bogozgatom most a történetet.
Nem beszélték át a problémákat. Akinek volt, nem szólt róla, nehogy megbántsa a másikat, és gyűlt benne a sok ki nem mondott szó. Lassan elhidegült.
Döntött, a szakítás a megoldás.Nem akarta tovább hitegetni a lányt már, hogy ők még összetartoznak. Végül is becsülendő dolog.
Igen ám, de a másik fél egy álomvilágban élt, nem vette észre, hogy baj van. Vagy nem akarta? Mindenesetre nem jelezték neki. Beszélgetések kellettek volna. Ha kell sok, sok tisztázandó. Mert a lány azt írja, a legrosszabb az, hogy nem vette észre amit kellett volna, és most már késő.
A kapcsolatokban nagyon fontos a beszélgetés. 

2010. május 6., csütörtök

Nem baj!:-)



Mert a nők gyakran nem úgy gondolkoznak, mint a férfiak. Hmmm, általánosításnak hangzik... Kedves Férfiak! Bocsánat, talán az is!:-)
Mégis, most egy mélyről feltörő igazságnak érzem azt, amit leírok.
Mikor Kámból, a Jeli Arborétumból jöttünk haza, mondtam M-nak, hogy álljunk meg annál a fazekasnál, ahol múltkor a bögrém vettem.
Kérdés: " Minek?"
Válasz: "Mert lehet, hogy kellene valami feleslegeset vennem. Például még bögrét".
Hozzáfőzni való: "Van már sok otthon".
Én válaszom: "Nem baj!!!":-)
Még magyarázatképpen megjegyeztem, hogy ő is sokszor volt már Franciaországban, mégis mindig odamegy újra. M. ekkor bólintott, így már megértette. Nem elég abból soha, amit szeretünk.:-)
A két új bögrémet azonnal meggusztálgattam, mikor beültünk az autóba.
Ime a képek!
A fehér alapúhoz ugyanilyen tányérka is van.

A neve: 'Késztény'

Anyu soha nem akart mobiltelefont használni, mert nem akarta megtanulni. Indok és kifogás volt bőven: Idős kora, de leginkább a " csak, mert" volt az indok.
Az én dolgom nagyon megnehezítette az ellenállása, pláne, mikor kórházban volt, de egyébként is. Nincs testvérem, nincs rokon. 75 évesen akármi történhet.
Tehát, döntöttem!Veszek neki egyet, és kész!:-)))
A nyuszi tojt neki egy olyat, amit kifejezetten az időseknek fejlesztettek ki. Nagy számok, a végletekig leegyszerűsített kezelés. Beletetettem 'Családbarát kedvezményt', hogy ingyen telefonálhassunk előfizetést ( ami lebeszélhető) és a kedvezmény kis díját leszámítva.
Mit mondjak, volt ennél már sikeresebb ajándékom is. :-)
Tudomásul vette, és félretette. Tudtam, hogy jön a kórházba menetel.Előtte nap elmagyaráztam a tényleg rendkívül egyszerű használatát. Még PIN kódot sem kértem bele. Kockázat, de egyszerűsíti a használatot.
És láss csodát! Anyu szereti. Első nap mikor hazajöttem tőle cseng a telefon. Mintha a világ legtermésztesebb dolga lenne, azóta úgy használja.Az első hívása végén közölte velem, hogy mégsem kell kidobni, mert tudja használni.:-) Megdícsértem, hogy milyen ügyes, és most büszke is.
Van a telefonnak neve is: "Késztény". Mert hogy kész tények elé állítottam vele, mikor megkapta. Nem fogadtam el kifogást.
Néha így kell...:-))))))

2010. május 4., kedd

Tökéletesség


Olyan tökéletes egyetlen orgonaszirom. Tömegével is lenyűgöző, de nem is kell túl sok.
Elég egyetlen egyet szemügyre venni.
Ma szakadó esőben kimentem a munkahelyem kertjébe, hogy hozzak orgonát az asztalomra. Most is megállapítottam, hogy egy esőtől vizes orgonabokor nagyon szép. Persze, amint törtem egy-két ágat róla a cseppek fejemre, arcomra hullottak.
Egyszer már átéltem ezt az érzést. Egy templom tövében lévő ázott orgonabokor egyik virágjába szagoltam bele. Úgy igazán mélyen. Az esőcseppek az arcomon maradtak. Emlékszem rá még most is, pedig olyan apró, szinte jelentéktelen esemény volt.
Ha tudnék verset írni egy esőáztatta orgonabokorról biztosan írnék.Semmi romantika, érzelgősség, hanem sorok a tényekről, a szirmok között megülő cseppekről.
Biztosan sokáig elégedetlen lennék a verssel. Mert nem tudnám a végletekig leegyszerűsíteni a tiszta, friss látványt és az élményt. Pedig egy vizes, esőáztatta orgonabokor ezt érdemli.
Ma néhány szirom azonnal lehullott, amikor behoztam a virágot. Kávészünetet tartottunk a kollégákkal.
Én virágszirom néző szünetet is.
Nagyon pihentető virágszirmot néző szünetet!:-)

Szirmok


Hullanak a puha szirmok, rózsaszín a járda.
Vágyam volt, hogy rám is hulljon belőlük, de mikor a fák alatt mentem el, éppen nem volt olyan szél, ami többet lesodort volna rám.
Nem akartam, hogy enélkül az élmény nélkül múljon el ez a szezon. Az ilyen kicsi vágyak teljesítésére is szükségem van. Kár, hogy nem mindig fordítottam eddig erre figyelmet. Csak tudomásul vettem, hogy lehullottak a szép szirmok, és a földön taposok rajtuk.
Vasárnap este mentem haza munkából, és kinyújtózva jól megráztam egy ágat, utána még egyet, majd még egyet. Mintha hóesésben álltam volna. Örültem, tényleg átfutott rajtam egyfajta boldogság ott állva.
Mikor elhagytam a fákat, lesöpörtem magamról a szirmokat, hogy a buszra ne velük szálljak fel. Nem is tudom mitől féltem. Biztosan megértették volna az utasok, ha így szállok fel, ha egyáltalán törődnek volna velem.Ez utóbbi a valószínűbb.
Otthon még kifésültem pár szirmot a hajamból.
Mégis hazajöttek velem...

2010. május 3., hétfő

Zsille Gábor: Elúszik, beköszön


Gyerekkor az is, ahogy a gyóntatószék
a falra árnyékot vet, s amint a késő
délutáni napfény elúszik, beköszön,
kettősük felváltva élesedik, sápad,
a bűnökben pácolt deszkák felragyognak,
s az utcára lépve végül a repkénnyel
futtatott homlokzat is olyan, mint régen,
a levelek erezete, a párkányon
matató bogár, a galambok násztánca.




2010. május 2., vasárnap

Anyák napján


Tudod, Anyu, most tényleg az a fontos, hogy veled legyek a mai napon. Kapsz virágot, főzök, amit szeretsz Anyák napjára. De az együttlét most tényleg mindennél fontosabb. Hamarosan ideérsz hozzám ebédre.
Holnap, hétfőn reggel bekísérlek a kórházba, és kedden ott nagyon nehéz napod lesz. Nekem is nehéz, csak másképp.
Kavarognak a gondololatok, hogy zajlott, amikor Apu is hasonló helyzetben volt. Akkor is nehéz volt bármit mondani.
Ismerve téged, tenni kell a dolgunk, végigcsinálni, érzelem helyett főleg az értelem vezessen! A héten mindent előkészítettünk. De én ugye titokban lehetek az érzelmeim hatása alatt, amikor fáj valamid, és erősnek kell lennünk.
Tudom, hogy erős vagy, erősebb mint én. Most kettőnk erejére is szükség lesz.
Összeszedjük!


2010. május 1., szombat

A Jeli Arborétumban rhododendron virágzás idején...



Már régóta akartunk a Jeli Arborétumba menni. Mikor is menjünk először, hogy maradandó élménnyé tegyük, mint éppen rhododendron virágzás idején.
Színek, illatok, szirmok...Virágok földön, ágakon, áthatolhatatlan töményen ömlött szinte ránk. Bármerre indultunk, bárhová érkeztünk rhododendron, rhododendron és ( mily meglepő) újra csak rhododendron: sárgán, halvány- és sötétrózsaszínűen és élénk vöröses-narancssárgán, közel, távol, mindenhol...
Azt hiszem, ma ezt a virágot fogom látni, ha becsukom a szemem.
Teljesen telítődtünk a látvánnyal, színessé tette a napunk.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu