A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bab. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bab. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 3., csütörtök

Tempe burger


A tempe meg én nem leszünk barátok, kapcsolatunk csupán egy hamburger erejéig tartott, de azért örültem hogy megsimertem. A kísérletezést a vega burgerek terén tovább folytatom.
A tempe tulajdonképpen szójababból (eredetileg indonéz étel) készül bizonyos gombák fermentációjának segítségével.Tempe készülhet más gabonából is.
Rúd alakú tömbökben árusítják, a szójaszemek még látszanak benne. Enyhén savanykás, erjedt illata van, íze picit több mint a tofunak. Vegetáriánus étrend jó kiegészítője lehet a benne lévő magas fehérjetartalom miatt.

Ennek a vegaburgernek kellemes textúrát adott, és már-már ténylegesen is húspogácsára emlékeztető külsőt, de a már említett kesernyés, erjedt ízvilágot nekem jó nagy adag hagymával és paradicsomszósszal kellett elmaszkírozni, hogy fogyasztásra alkalmasnak találjam :-)
Mindez ne rettentsen el senkit fogyasztásától. Ha veszünk, akkor lehetőleg biót és nem GMO szójából készültet érdemes.



Vega tempe burger hozzávalói 4 közepes pogácsához:
1 rúd (kb. 20 dkg) tempe
1 vörösbab konzerv
3 gerezd fokhagyma
nagyszemű tengeri só
1-2 ek szójaszósz vagy tamari
1 tk útifűmaghéj por
kevés víz
1 tk sörélesztő pehely
kevés csicseriborsó liszt
 
olivaolaj a sütéshez
 
Tk. kenyér vagy zsemle
 
Ízlés szerint lilahagyma, avokádó, rukola, paradicsom, csípős paradicsomos szósz



A vörösbabot lecsepegtetem, a tempét apróbb darabokra vágom és késes robotgépbe teszem. Fokhagymát nyomok bele, ízlés szerint sózom, szójaszószt vagy tamarit adok hozzá. Egy teáskanálnyi útifűmaghéj port feloldok egy fél deci vízben és mikor kissé megkocsonyásodott a tempéhez öntöm (ez segít tojás helyett összetartani a pogácsákat). 1-2 teáskanálnyi sörélesztő pelyhet is szórok hozzá.
Kézzel pogácsákat formázok a masszából és kevés csicseriborsó lisztben hempergetem meg a pogácsákat. Hűtőben egy-két órát állni hagyom.

Kevés olivaolajon pár perc alatt ropogósra sütöm a pogácsák mindkét oldalát.

Teljes kiőrlésű zsemlére halmoztam egy kevés rukolát, felkarikázott avokádót és paradicsomot, lilahagymát. Erre helyeztem a pogácsákat és rá nem kevés paradicsomszószt.

Jó étvágyat minden bátor kísérletezőnek! :-)


2012. október 23., kedd

Toszkán bableves


Sohasem tartoztam a ,,levesesek" táborába, de mióta saját konyhát vezetek és minden nap friss zöldségből is főzök így elkerülhetetlen volt, nem csak enni de megszeretni is a leveseket, krémleveseket. Jó pár hónapja írtam róla, hogy Írországban nem dívik a főzelék, nem ismerik a rántást és egyáltalán ezt a kategóriát sem. Helyette a már említett sűrű, rengeteg zöldséggel és egy kevéske tejszínnel vagy tejföllel ,,behabart" krémes leves a menő.
A most bemutatott bableves olaszos ízvilágú, rengeteg földi jóval van megpakolva. Az eredeti receptben pancetta is szerepel, amit én most kihagytam, mert szerettem volna végre egy húsmentes napot tartani.

Próbáljátok ki, és ha van kedvetek használjatok friss (szárított) babot hozzá! Igaz, hogy előző este be kell áztatni, de szerintem ezerszer finomabb a konzerveknél. A vörös bab nagyon egészséges, magas fehérjetartalommal bír (kiváló húspótló) , lassan emeli meg a vércukorszintet és sok-sok folsav van benne.

Toszkán bableves hozzávalói (4-6 adaghoz):
olívaolaj
1 nagyobb vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2-3 szár angol zeller
2 db sárgarépa
friss rozmaring
1 evőkanál paradicsompüré
1 (400g) olasz paradicsomkonzerv (vagy ennek megfelelő friss paradicsom)
kb. 40 dkg bab vegyesen (én adzuki babot és vesebabot használtam, de ízlés kérdése)
1 liter zöldségleves alaplé
tetszés szerinti tészta (pl.kagylótészta, makaróni)
bors
frissen reszelt parmezán a tetejére


A babot (ha szárítottat használunk) előző este beáztatjuk. Főzés előtt megmossuk, lecsepegtetjük.
Lábasban olívaolajat hevítek és a felaprózott vöröshagymát, vékonyra szeletelt fokhagymát enyhén megpirítom benne.
A felkarikázott sárgarépát, angol zellert (halványító zeller) kb. 10 percig párolom a hagymán (víz nélkül). Hozzáadom a friss rozmaringot (egészben), a paradicsompürét, paradicsomkonzervet, babot és kb. 1 liter zöldségleves alaplét. Felforralom és alacsony hőfokon, fedő alatt 20-25 percig főzöm. 
A rozmaringot ezután kihalászom a levesből (vagy benne is hagyhatjuk), majd hozzáadom a tésztát és kb. még negyed órát főzöm. (A babnak elvileg ez a főzési idő elég kell hogy legyen, ha nagyon nem tudjuk szinkronba hozni, akkor a tésztát külön is kifőzhetjük, és adhatjuk a folyamat végén a levesbe).
Sózzuk, borsozzuk, és kellő mennyiségű reszelt parmezán sajtot szórunk rá. Fokhagymás pirítóssal tálalhatjuk.


Jó étvágyat hozzá!

Recept és inspiráció: Catherine Fulvio: Eat like an Italian, Recipes for Good Life

2012. június 7., csütörtök

Spenótos-brokkolis céklasaláta adzuki babbal


Vacsorára kiadós bolognai tészta készül darált pulykahúsból, így ebédre egy egyszerű és gyors salátát találtam ki magamnak. Nagyon ízlett Dórinál az adzuki bab, így én is vettem egy csomaggal. Előző éjszaka beáztattam, majd bő vízben fél órát, 40 percet főztem. Nem lett teljesen puha, úgy szeretem, ha kicsit keményebb textúrája van.
A brokkolit megpároltam, szintén roppanósra.


Tányérkára céklát karikáztam, a spenótleveleket összekevertem a rukkolával (1-1 marék), kevés citromlevet és olívaolajat öntöttem rá, majd a tányérra pakoltam. A megfőtt adzuki babot és brokkolit a levelek tetejére porcióztam. Frissen őrőlt bors és egy csipet tengeri só bolondította meg ezt a szuper ebédet.
Jó étvágyat!


Tudtad, hogy...?

A szójabab után a japánok második legkedveltebb babfélesége az adzuki bab.

Fogyasztása nem új keletű, hisz már időszámításunk előtt 1000 évvel is ismerték Kelet-Ázsiában. Ez idő tájt Kínában és Koreában fogyasztották előszeretettel, Japánba később került be.

Az adzuki legáltalánosabb színe a vörös, de létezik fehér, fekete és szürkés színben is. 

Ragukhoz, salátaként, szalsza alapjaként és szendvicsek alkotóelemeként használják világszerte a leggyakrabban.

Gazdag proteinekben, B1- és B2-vitaminban. Híres vas- és kalcium-tartalmáról, továbbá magnézium és foszfor is található benne. Természetes inzulinszabályozó, koleszterincsökkentő, vérnyomás-szabályozó tulajdonsága is ismert.   

Magyarországon leginkább vörös színű adzukit vásárolhatunk. Elkészítése nem bonyolultabb, mint a többi babféleségé. Főzés előtt viszont érdemes 8-12 órát áztatni, felpuhítani.

Forrás:Internet, Teller.hu

2011. május 8., vasárnap

Piedone vacsorája


Tüsszögök, prüsszögök, lever a víz, fáj a torkom és még sorolhatnám. Jól időzített megfázás összes tünete ez. Az élet azonban nem áll meg, Abigél baba is számít rám minden téren, és a napi séták sem maradhatnak el. Remélem, hamarosan regenerálódom! Bezzeg gyerekkoromban hogy szerettem beteg lenni! Az óvoda, iskola helyett ilyenkor legtöbbször dédnagymamánkhoz mentünk öcsémmel, ahol igazi gyógyító kezek viselték gondunkat. Reggeli előtt egy-egy kis kupaknyi konyakot kaptunk, mert az, a dédnagymamám szerint gyógyító erővel bírt. Ebédre általában minden kívánságunkat teljesítette. Imádtam a palacsintáit, meg mindent amit főzött, mert teljesen más ízük volt mint akár nagymamáim, akár anyukám főztjének. Felnőtt fejjel jöttem rá, hogy miben rejlett az ízletes ételek titka: a dédnagymama disznózsírral készített mindent, azzal sütött-főzött és még meghűlt mellkasunkra is disznózsíros borogató kötés került. Ebéd után aztán édes volt az álom, majd szabadfoglalkozásként általában videókazettákat néztünk tesómmal. Kedvenceink voltak a Piedone filmek! Százszor is megnéztem ,Seriff és az idegenek', ,Piedone Afrikában' és az összes többi klasszikust is. Imádtam azokat a részeket, ahol Piedone ,falatozgatott'. Hagymás bab vagy tripla burger láttán összefolyt a nyál a számban. Sajnos a dédnagymama már nem él, és több éve is már, hogy Bud Spencer filmet néztem (Írországban szerintem nem is ismerik őket...), a disznózsírra sem fogok átterni. (Azért néha-néha egy jó hájas tésztát de megennék!). A megfázás miatt az ízeket sem igazán érzem, ezért gondoltam olyasmit kéne főzni, amiben van egy kis erő, és a dédinél töltött napokra visszagondolva a hagymás bab, azután pedig rögtön a chilis bab , majd chili con carne ugrott be.

Egy lábasban hagymát pirítottam, és 1-1 teáskanálnyi őrölt köménnyel, kakukkfűvel, és 1 evőkanálnyi chili porral hevítettem össze. Megforgattam benne fél kiló darált marhahúst és barnára főztem. Hozzáadtam egy olasz paradicsomkonzervet, egy konzerv kukoricát, 1 vörösbab konzervet, 1 evőkanál vörösborecetet, 1 csapott evőkanál barnacukrot. Belemorzsolgattam 1 marhahúsleves kockát, felöntöttem fél liter vízzel, lefedtem és forrástól számítva 20 percig főztem. Azután a fedőt levéve még további 20 percig bugyogott a tűzön, amíg a hús meg nem puhult és jó szószos állaga nem lett. Időközben elkészítettem hozzá a krumplit is. Nagyjából egy kiló krumplit megpucoltam, apróra kockáztam és puhára főztem. Majd a krumplipüré mintájára egy egész tejföllel zúztam össze (se vajat , se tejet nem adtam hozzá, csak a tejfölt.) A megfőtt chilit tűzálló edénybe öntöttem át és tetejére pakoltam a tejfölös krumplit, sajtot is reszeltem rá (cheddar).





Előmelegített sütőben sütöttem tovább még 20-25 percig, amíg a sajt rá nem olvadt, meg nem pirult a krumpli.
Nagyon tartalmas étel, így se előételre se desszertre nincs szükség, úgy laktat.
Kellemesen csípős ízét sikerült így megfázva is élveznem.