Nagyon csokis céklás Brownie (Rachel Allen)

Ezt a receptet egész egyszerűen muszáj volt kipróbálnom! Egyrészt bár enni ettem, de sütni még sosem sütöttem brownie-t, másrészt kíváncsi voltam mit produkál a cékla a sütiben, mennyire lesz majd fellelhető az íze. Arra számítottam, hogy akár a répatortánál nem lesz domináns a zöldség íz, de számomra érezhető volt, bár semmiképpen nem rontott az élvezetén. Annyit azért még muszáj elmondanom: nem igazán gyerekeknek való édességről van szó. Sőt! Szerintem igazi felnőtteknek járó kényeztető falatok ezek. Sok blogtársamnál láttam már ehhez hasonló receptet, az én verzióm Rachel Allen Cake c. szakácskönyvéből származik. (Ha még nem unjátok.)

Hozzávalók (kb. 20x30 cm-es tepsihez):

27 dkg cékla (megfőzve)

25 dkg étcsoki (80%-os ment bele)

25 dkg puha vaj

3 db tojás

30 dkg cukor (én 15 dkg finomítatlan nádcukrot tettem bele)

7,5 dkg liszt

5 dkg kakaópor

csipet só

1/2 tk sütőpor

Először a céklát készítem elő. Jó alaposan megmosom (ha frisset használunk) és edénybe teszem. Bő vízben felforralom, majd alacsonyabb hőfokon, fedő alatt puhára főzöm. Ez a cékla méretétől függően 30-60 perces főzési időt jelent (én egy nagyobb céklát használtam fel).
A megfőtt cékláról könnyű lehámozni a héját. Apróbb darabokra vágom és kézi botmixerrel összepépezem, hűlni hagyom.
Az étcsokit vízgőz felett megolvasztom. A puha vajat krémesre keverem a cukorral, majd a tojásokat egyenként beleütöm, felverem. Mehet bele ezután a céklapüré és a megolvasztott csoki is. 
A lisztet, kakaóport, sót, sütőport egy tálba szitálom, majd a nedves összetevőkhöz keverem, jó simára dolgozom.
A tepsit kivajazom, alját sütőpapírral bélelem ki. Beleöntöm a tésztát, spatulával elegyengetem a tetejét és előmelegített sütőben sütöm 180 Celsius-fokon (gáz 4) 30-35 percig. A teteje, illetve a közepe maradjon egy picit rezgős, a tészta ne száradjon ki teljesen, maradjon picit szaftosabb. (Bár mindez ízlés kérdése, nekem ez a textúra és állag nagyon ízlett.)
A tepsiben hagyjuk hűlni egy picit, majd kiborítjuk, langyosan kockákra szeljük és vagy magában vagy egy gombóc vaníliafagylalttal, tejszínhabbal tálaljuk. 
(Rögtön 4 szeletet a szomszédainknak adtam, nehogy mindet egyedül faljam be. Diétázók messziről kerüljék el!)

Jó étvágyat hozzá és természetesen a cékla kihagyható, de egy próbát megér!

Tudtad, hogy a brownie Amerikából származik? A 19. század végén az USA-ban és Kanada egyes részein vált igazán népszerűvé. Textúráját tekintve valahol a piskóta és egy morzsásabb keksz (cookie) között van, bár rengeteg variációjával találkozhatunk. Diót, mogyorót, aszalt gyümölcsöket is tehetünk bele. A fehér csokoládéval készített változatot pedig stílusosan ,blondie-nak' (szőkeség) nevezik.

It's fánk time!

 

Még nincs itt a farsang, de egy finom fánkra bármikor kapható vagyok, főleg ha keleszteni sem kell a tésztáját. Ez egy ilyen recept sőt még író is került bele! Az ötlet a BAKED c. süteményes könyvből származik ahonnan már egy majomkenyeret is bemutattam a kedves olvasónak.

Ha jobban belegondolunk szinte minden országnak megvan a saját fánkja: az osztrákok igen büszkék a maguk Krapfenjére (a szó egy Krapfen nevű bécsi pékre és annak feleségére utal, aki mérgében nyers kenyér tésztáját dobta a forró olajba, majd nagyokat csodálkozott, hogy pár perc múlva milyen finomság főtt ki benne).
Talán sokan kóstolták a Berliner-t (vagy Pfankuchen-t) is, mely a németek verziója és általában lekvárral vagy csokival van töltve.

A pampuska (vagy szalagos fánk, kanálfánk) a fánk palóc nyelvterületen használt elnevezése. A néphit szerint varázserővel bír és ették ezt hogy a szél ne fújja le a háztetőt, vagy a gyümölcsösben pusztuljanak ki az ürgék.

Forgácsfánk (herőce, csöröge) jelentése csörög, ropog és nem ritkán lakodalmakra is megsütötték.

Ha még picit északabbra megyünk, akkor a csehek tarkedlijét vagy kőttes fánkját kóstolhatjuk meg, mely szintén gyakran töltve van.

A spanyoloknál rosquilla-nak nevezik és általában kisebb alakúak ezek a sütikék, régiónként igen különböző módon készítik és egyes helyeken csupán kifejezetten húsvéti finomságnak számít.

Mint megannyi étel eredeténél a kör alakú, középen lyukas fánk (angolul doughnut a.k.a. donut) keletkezése körül is nagy viták folynak. Vannak akik szerint holland telepesek hozták be a receptet Amerikába.
Mások egy 1803-ból származó angol szakácskönyvben olvasták először készítésének leírását, mely ott pusztán csak amerikai eredetet jelöl meg.
Az biztos, hogy az USA-ban annyira szeretik, hogy még nemzeti fánk napot is (National Doughnut Day) kineveztek ünneplésére (minden június első péntekjére esik). Ha ezen a napon arra járnánk, akkor sok boltban ingyen fánkot is kaphatunk!

Vissza a recepthez!

Hozzávalók (az amerikai mértékegységeket átszámolva kb. 10 db közepes méretű fánkhoz és jó pár kisebb golyóhoz):

44 dkg liszt
1/2 tk szódabikarbóna
2 tk sütőpor
csipet só
15 dkg cukor (nyírfacukor is jó bele)
1 tk fahéj
1 tk őrölt szerecsendió
2 db tojás
175 ml író
60 ml tejföl
6 dkg vaj

olaj a sütéshez (a szőlőmagolaj erre a célra príma, mert más olajoktól eltérően sütési hőmérsékletén kevesebb káros égéstermék keletkezik)

A száraz összetevőket: liszt, só, sütőpor, szódabikarbóna, (nyírfa)cukor, fűszerek egy nagy keverőtálban összekeverem.
A vajat megolvasztom, hűlni hagyom.
Egy másik tálban felverem a tojásokat, elkeverem vele az írót, tejfölt, vajat. Fokozatosan a száraz összetvőkhöz adagolom ezt a keveréket és fakanál segítségével egynemű tésztává dolgozom ki.
(A könyv szerzői szerint jó ragacsos tésztát kell kapjunk. Ezzel semmi gond nem volt, olyan ragacs lett, hogy nem tudtam kiszaggatni sem, így még bőven kellett liszteznem).

A tésztát lisztezett felületen átdolgozzuk, kinyújtjuk (kb 1 ujjnyi vastagra) és tetszőleges átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle, melyekből kisebb köröket vágunk ki, hogy lyukacsos legyen.

A maradék tésztából dió nagyságú gombóckákat formázunk, ezek is fánknak végzik be.

Forró olajban a szokásos módon kisütjük a fánkokat.
Tetejére fahéjas porcukrot szórtam, de készítehetünk hozzá csokis mázat is, vagy egyszerűen lekvárral is kitűnő.

Nem mondom, hogy nekem jobban ízlett mint Anyukám farsangi fánkja, de egy próbát megért, törzsvendégem pedig vacsorára is ezt kívánta enni.

Olívás narancsos kuglóf

A Baked Explorations-Classic American Desserts Reinvented c. szakácskönyvből szemezgetve egy nagyon egyszerű kuglóf receptet választottam. Az egyik szerző, Renato Poliafito olasz édesanyja sütötte igen gyakran, ezért a recept neve ,Mom's olive oil orange bundt' (Anya olívás narancsos kuglófja) lett. Az anyuka bevallása szerint azonban nem az ő találmánya, hanem egy kedves francia szomszédnője, Anette (Marseilles-ből) adta át neki a kuglóf leírását. A lényegen ez nem változtat: finom, könnyű délutáni teázáshoz, kávéhoz vagy akár reggelire egy szelettel ideális. A mennyiségeket néhol variáltam, így pl. kevesebb cukrot tettem bele. Az olívaolajnál igyekezzünk valami semlegesebb ízűt választani, ha pedig ez nincs otthon akkor helyettesíthetjük repce vagy szőlőmagolajjal is.

Hozzávalók:

375 gramm liszt

4 db tojás (én csak 3-at használtam)

400 gramm cukor (20 dkg finomítatlan nádcukrot tettem bele és nagyon édes lett így is)

2,5 dl natúr joghurt

175 ml jó minőségű extra szűz olívaolaj

2 db narancs héja lereszelve

csipet só

1 ek sütőpor

A narancsos mázhoz:

1 db narancs leve kifacsarva

1 ek méz

A lisztet egy tálba szitálom, hozzákeverem a csipet sót, 1 ek sütőport.

A tojásokat szétválasztom és a sárgáját habosra keverem a cukorral. A fehérjét külön tálban kemény habbá verem. A cukros tojáshoz keverem a joghurtot, olívaolajat, narancsok lereszelt héját. Ehhez a nedves masszához adagolom a lisztet (sót, sütőport). Két részletben simára keverem, majd a felvert tojásfehérjét is óvatosan a tésztához adom, spatulával szépen eldolgozom benne.

Kuglóf formát vajazok és lisztezek ki és a tésztát beleöntöm.

Előmelegített sütőben (180 Celsius-fokon) sütöm kb. 45-50 percig de tűpróbával mindenképpen ellenőrzöm átsült-e a belseje. A narancsos mázhoz egy narancsot kifacsarok és összeforralom 1 evőkanál mézzel. Szirupos lesz. Ezt öntöm rá a kuglóf tetejére. Hűlni hagyom, majd szeletelem.

Habár a recept nem igazán nyári desszert azért érdemes eltenni a hűvösebb téli délutánokra!

Jó étvágyat hozzá!

Majomkenyér Brooklynból

Elismerem ez a sütemény nem nyerne szépségversenyt, de az íze! Végre megérkezett hozzám a Baked Explorations: Classic American Desserts Reinvented c. szakácskönyv, így első tanulmányozás után a majomkenyér receptjükre esett a választásom (angolul: monkey bubble bread). A brooklyni srácok, Matt Lewis és Renato Poliafito a Baked cukrászda tulajdonosai, szeptemberben jelenik meg 3. szakácskönyvük.

A Bake Explorations melyet most a kezemben tartok, a második megjelent könyvük a palettán, benne rengeteg amerikai süteménnyel. Olyan klasszikusokról van szó mint a Mississippi Mud Pie, Whoopie pie, Devil's Food Cake stb. Természetesen nem csupán a hagyományos receptekről van szó, hanem mindegyik süteménynél találunk valami pluszt, a mesterek saját szignójával.

Szóval a majomkenyér!
Nem árulok zsákbamacskát, így elárulom, hogy csupán egy egyszerű kelt tésztáról van szó, viszont a sütés módja és a meleg vajba, majd cukros-fahéjba mártogatott tészta új dimenziókat nyit meg az egyszerű fonott kalács után.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 tasak (7 g) szárított élesztő
csipet só
5 ek finomítatlan nádcukor (vagy más cukor)
1 db tojás
2,5 dl tej
5 ek vaj (kb. 60 g), megolvasztva

A fahéjas mázhoz:
10 dkg vaj
2 evőkanál fahéj
ízlés szerint nádcukor ( vagy pl. barna muscovado cukor)

A tésztát kenyérsütőben gyúrtam, kelesztettem meg. A szárított élesztő helyett használhatunk frisset is (én most az eredeti recept szerint dolgoztam.) Ha nincs kenyérsütőnk, akkor futassuk fel az élesztőt a langyos tejben. A lisztet és egy csipet sót egy nagy tálba szitáljuk, közepébe mélyedést vájunk, beleütjük a tojást, a megolvasztott (de nem forró!) vajat, cukrot, majd a langyos élesztős tejet. Mindent jól összedolgozunk. Ne sajnáljuk az időt, hogy szép sima tésztát kapjunk. Letakarva 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

Amíg a tészta kel elkészítjük a fahéjas mázat is: 10 dkg vajat megolvasztunk, egy kisebb tányérban elkeverjük a fahéjat a cukorral. Én kevesebb cukrot használtam itt, kb. 2-3 evőkanállal.

A megkelt tésztát nagyobb felületen átdolgozzuk, pofozzuk, kinyújtjuk, majd kisebb (dió nagyságú) darabokat csípünk le belőle és kezünkkel golyókká formázzuk. A recept szerint 60 db kis labdának kell kijönnie. Nem számoltam, de szerintem nekem kevesebb lett.
Az elkészült kis bucikat a langyos vajban megmártogatjuk, majd a fahéjas cukorba hempergetjük.

Kivajazott és sütőpapírral bélelt tepsibe rendezgetjük. Én egy egyszerű (nagyobb, 26 cm átmérőjű) pitesütőt használtam, de még jobb egy kuglófos tepsi vagy bármilyen tortaforma.
2 emelet jön ki ebből a  mennyiségből.

Előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon süssük kb. 40 percig. Ha nagyon odapirulna a teteje, takarjuk le sütőpapírral. Hagyjuk hűlni, majd tényárra borítsuk ki.

Frissen, langyosan a legfinomabb, hamar megszárad, úgyhogy igyekezzünk elfogyasztani!
Ha mégis maradna, másnap forró vanília pudinggal szervírozhatjuk.

A First Lady kuglófja

Michelle Obama szakácskönyvéből ígértem egy receptet, melyet 1 nap késéssel be is mutatok: íróval készült gyümölcsös kuglóf. Az eredeti receptben fekete áfonya szerepel, én málnát és epret tettem bele vegyesen. Itt még tart az eperszezon, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy még lehet kapni ,,mézédes" ír epret.
A recept kedvéért még egy kuglóf formára is beruháztam, úgyhogy ezentúl több fajta sütit ki fogok próbálni ebben a kategóriában.

Hozzávalók (grammot írok, ahogy a receptben van)

325 gramm liszt (tönköly fehérlisztet használtam, nagyon finom lett vele)
4 db tojás 3 db közepes méretűt tettem bele de szerintem 2 is elég...
350 gramm cukor 100 gramm finomítatlan nádcukor, 100 gramm nyírfacukor
1/2 tk szódabikarbóna
1 ek sütőpor
125 ml író
450 gramm fekete áfonya (nálam 300 gramm eper, 150 gramm málna)
225 gramm vaj
2 tk vanília esszencia (nem szeretem, kihagytam)

Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 Celsius-fokra (gáz 4). Vajazzunk ki egy kb. 26 cm átmérőjű kuglófsütő tepsit.
A szobahőmérsékletű vajat keverjük habosra a cukorral, majd egyenként verjük bele a tojásokat is.
A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük a szódabikarbónával és sütőporral, majd apránként a vajas masszához adjuk. Robotgéppel simára keverjük és közben az írót is a tésztához adagoljuk. Szép, simára dolgozzuk, majd spatula vagy kanál segítségével hozzákeverjük a gyümölcsöket is. A tésztát a formába öntjük és nagyjából 50-60 percig sütjük. Tűppróbát végezzünk!

Meggyel vagy más savanykásabb gyümölccsel (egres) is finom lehet.

Előzmények: itt.
Jó étvágyat!:-)

A Fehér Ház veteményese

Manapság nagy divat lett a szakácskönyv írás, a könyvpiac ontja magából a főzésről, életmódról, konyhai praktikákról szóló kiadványokat. Sok esetben inkább csak a külcsín számít, szép színes fotók, minőségi borító, remek PR van minden mögött. Tisztelet a kivételnek, akik tényleg szívet-lelket beletesznek egy-egy ilyen alkotásba, és nem csak a hírnév vagy még inkább a profit bezsebelése a cél.
Ki gondolta volna, hogy a nagy szakácsok, színészek, celebek, gasztrobloggerek után az amerikai First Lady is megjelenik a palettán? Michelle Obama nemrégiben (május végén) kiadta a Fehér Ház déli gyepén elterülő veteményeséről szóló könyvét (American Grown: The Story of the White House Kitchen Garden and Gardens Across America). Halkan jegyzem meg, hogy a gasztro imádatán túl férjének, Barack-nak újraválasztási kampányát ezzel is kívánta népszerűsíteni. De kit érdekel mindez, ha a háttérben olyan nemes célok vezérlik mint a gyerekek helyes táplálkozása, az amerikai nép inspirálása, hogy végre jó útra térjenek, egyenek/vegyenek/termesszenek minél több zöldséget, gyümölcsöt!

Ha van valami, akkor a gyermekek helyes táplálása mellett én is kiállok. Nem csak azért teszem ezt, mert majd másfél éve én is anyuka lettem, hanem mert a kisgyerekek mindenben nekünk vannak kiszolgáltatva. Ha mi nem mutatunk jó példát, ki más tegye?

A könyvet még nem volt alkalmam átlapozni, de az érdeklődök akár az interneten is (pl. obamafoodorama) bepillantást nyerhetnek pár recept erejéig.
A receptek szezonálisan, évszakok szerint vannak lebontva, egyszerűségre törekedve és minél több friss alapanyag felhasználása a cél.

A tavaszi receptek között találhatunk mentás zöldborsó salátát, spenótos pitét, rebarbarás.epres morzsát, fehér babos salátát.

Nyári receptek: zöldbab mandulával, nyári kevert saláta, kukoricaleves nyári zöldségekkel, íróval készült fekete áfonyás kuglóf.

Ősz: szalonnás-gombás linguine, leveles kel, édesburgonya kétféleképpen, gyors édesburgonya kenyér.

Tél: téli saláta, karfiolos sajtos makaróni, sütőtökös malackaraj, fehér csokoládés-cseresznyés répatorta, pirított tökmag.

A könyvet be fogom szerezni, már csak azért is, mert a recepteken felül érdekes történelmi ,pletykákat' is olvashatunk, többek között, hogy  John Adams (1735-1826) elnök rendelte el az első fehér házi veteményes kialakítását, amelyet azonban soha nem arattak le, miután Adams elbukta az újraválasztást. Utódja, Thomas Jefferson (1743-1826) megszállottan próbálkozott az 1,2 méteres uborkák termesztésével.

Holnap pedig kukkantsatok be hozzám, mert reményeim szerint Mrs. Obama íróval készült fekete áfonyás kuglófját fogom megsütni (némi módosítással).

Ezt:

Photos by Quentin Bacon, courtesy of Crown Publishing. Reprinted from American Grown: The Story of the White House Kitchen Garden and Gardens Across America by Michelle Obama. Copyright © 2012 by the National Park Foundation. Published by Crown, a division of Random House, Inc.

Adatok: obamafoodorama, MTI, Observer Food Monthly.

Banánkenyér

, A büntetlen öröm'

A banánkenyér (banana bread) nagy népszerűségnek örvend itt a zöld szigeten. Amerikából származik ez a kelesztés nélküli ,gyors kenyér', ami a szódabikarbóna és a sütőpor elterjedésével (1930-as évek) együtt hódított. A legelső banánkenyerek egyikét még talán ennél is korábban süthették meg hamuzsír (kálium-karbonát) felhasználásával amerikai háziasszonyok. Számos variációja létezik úgy mint: diós, mazsolás, pekándiós, csokis stb.

Sütésre adtam a fejem. Reggelinek szántam ugyan, de nem fért bele az időbe, így délutáni kávéhoz/tejhez volt ideális kísérő. Mazsolát tettem bele és őrölt mandulát. Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy cukor helyett csak egy kevés méz került bele, ami szintén elhagyható mert az érett banánok nagyon finom édeskés ízt adnak a tésztának. Teljes kiőrlésű búzaliszttel sütöttem.

Hozzávalók:

30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy finomliszt
1 tk szódabikarbóna
csipet só
10 dkg őrölt mandula
10 dkg mazsola
3 db érett banán (aminek a héja már nagyon barna, pöttyös)
10 dkg vaj
2 db tojás
2 ek méz (opció)
1 dl író

A szobahőmérsékletű vajat a mézzel és a felvert tojásokkal krémesre keverem (kézi robotgéppel), majd hozzáöntöm az írót és a többi száraz összetevőt. A banánokat meghámozom és villával pépesítem össze. Beleforgatom a tésztába. Kivajazott kenyér vagy 20cm x 12.5cm-es vekni sütésre alkalmas kis tepsibe öntöm át a tésztát. Előmelegített sütőben sül 180 Celsiuson (gáz 4) bő egy órát. Ha nagyon odapirulna a teteje, sütőpapírral letakarom. Kell neki az egy óra, mert jó ragacsos a tészta. Tűpróbával ellenőrzöm!

Szuper desszert, ajánlom! :-)

Reggeli luxuskivitelben

Zabpelyhes-írós palacsinta (Oat and buttermilk pancakes)

Bors and Pepper-nél láttam ezt a szuper amerikai palacsinta (pancake) receptet. Zabpehellyel készül és igazán mutatós, jó vastag tésztája van.

Az ilyen édes finomságok fogyasztását mostanában a hétvégékre redukáltuk le, így erre a finom palacsintára egészen vasárnapig várnunk kellett. De megérte, mert pompás reggeli készült belőle.

A mennyiségeket picit átvariáltam, mert egyrészt számomra kínai a bögrés-csészés méregetés (szóval ezt is átszámítottam grammra). Azt hiszem dupla adag tésztát készítettem. Összességében nagyon hasonló lett az eredmény.

Hozzávalók (mondjuk 4 személyre-nálunk 2 felnőtt, 1 kutya, 1 baba)
2 db tojás
120 gramm liszt
80 gramm zabpehely
3 csapott evőkanál nyírfacukor
fél teáskanál sütőpor
csipet só
4 dl író (buttermilk)
sütéshez vaj

Mindent összekutyulok egy nagy keverőtálban és kézi habverővel simára keverek. A hagyományos palacsintánál jóval sűrűbb tésztát kapok.
Serpenyőben vajat forrósítok és merőkanállal kisebb adagot sütök ki egyenként. Amikor púposodik (bugyog) a teteje, akkor lehet megfordítani.

Még melegen tálaltam eperlekvárral és erdei gyümölcsökkel.

Köszönöm a tippet Bors and Pepper!

New York, New York...

Top 5 úticéljaim között New York is tervbe van véve. Megmagyarázhatatlan vonzalom fűz az amerikai metropolisz iránt, meg úgy általában az amerikai dolgok iránt is (persze csak az okos dolgokra gondolok itt most). Talán előző életemben ott születtem, éltem, haltam... ki tudja. Amíg nem vetem meg lábam amerikai földön, addig szívesen olvasgatok történelmükről, kultúrájukról, a rabszolgák sorsáról stb. Bill Bryson neve talán sokak számára ismeretlenül hangzik (Magyarországon a ,Majdnem minden rövid története'  került lefordításra), azonban itt a zöld szigeten és a legtöbb angol nyelvterületen kedvelt és ismert iróként tartják számon. Több regényét az útikönyv kategóriába sorolják, bár szerintem annál jóval többről van szó: saját történeteivel, élményeivel, hatalmas lexikális tudásával, és egyedi, intelligens humorával fűszerez meg egy-egy fejezetet. A ,Made in America' címűben külön fejtegeti az amerikai ételek, étkezési szokások és kultúra kialakulását, fejlődését.

A legelső telepesek (Pilgrims) számára minden adott volt, hogy új ételeket kísérletezzenek ki. New England erdői igazi földi paradicsomot jelenthettek volna az alapítóknak: vadkacsa, pulyka, fogoly, szarvas, vadszilva, cseresznye, gomba, bogyós gyümölcsök, halak csak pár a sok száz opció közül. Ők mégis eleinte görcsösen ragaszkodtak saját, egyszerű és meglehetősen unalmas kosztjukhoz, mely főleg sózott sertésből, marhahúsból, szárított borsó és bab párosából állt. Nem sokkal később viszont rákényszerültek a váltásra, hiszen az angol földről hozott búza számára a New England-i termőföld és klíma kritikusnak bizonyult, így sorra ment tönkre az elvetett termés.

Az őshonos indiánok bezzeg tudták mi a tuti kaja: dőzsöltek a jobbnál jobb és az európai fül-szem-száj számára addig még ismeretlen (vagy lassacskán bevezetésre kerülő) finomságokban: avokádó, burgonya, édesburgonya, mogyoró, sütőtök, ananász, csokoládé, vanília, chili, paradicsom csak egy a sok közül. Az indiánok legnagyobb ajándéka az európai gyarmatosítók számára - azon kívül persze, hogy nem mészárolták le egytől egyig őket- a kukorica volt. Az indiánok nem csak új ételekkel ismertették meg az új lakókat, hanem új elkészítési módokkal is pl: kagylóleves (clam chowder), puliszka (hominy), kukoricamálé (pone), áfonyaszósz (cranberry sauce), johnnycakes :-) (sült kukoricakenyér), Brunswick pörkölt (nagyon sűrű zöldséges ragu mindenféle hússal, eredeti recept alapján még mókushús is volt benne!), bostoni sült bab (sertésből és melaszból készült szósz az alapja).

A kedves olvasót talán nem is érdekli az amerikai kulinária ilyen részletes bemutatása, így rá is térnék a lényegre: Cheesecake (sajttorta) gyártására adtam a fejem, immáron másodszorra. Ez alkalommal azonban egy igazi klasszikus recepthez nyúltam, amely nem más mint a híres-neves New York Cheesecake! A sajttortát már a görögök is ismerték és ették, majd az ókori rómaiak is átvették a receptet. Ahány ház annyi szokás, ahány ország annyiféle elkészítési mód. Lehet sütni, vagy vízben gőzölni, illetve sütés nélkül hűtőben készíteni, tetejét gyümölccsel díszíteni stb. A New York cheesecake gyártásához türelem és precizítás is szükséges. Nem mondom, hogy nem lettem volna türelmes (este fél 11-kor végre elcsendesedett a ház, jól esett kivonulni a konyhába), a külalakon azonban még csiszolnom kell, mert jó randa lett:)

Lássuk hát a hozzávalókat:
Az alaphoz:
85 ml olvasztott vaj
140 gramm darált keksz (pl. háztartási keksz, itt nálunk ún. digestive keksz a legoptimálisabb hozzá)
1 evőkanál kristálycukor

A masszához:
3x300 gramm krémsajt (pl. Philadelphia)
250 gramm nádcukor
3 evőkanál finomliszt
1 1/2 teáskanál vanília kivonat
1 citrom héja lereszelve
1 1/2 teáskanál citromlé
3 darab tojás plusz 1 sárgája
284 ml tejszín (soured cream, ami savanyított tejszínt jelent...vagy tejföl is jó)

A torta tetejére:
142 ml tejszín (savanyított tejszín vagy tejföl)
1 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál citromlé

1. Először a torta alját készítem el: a darált kekszet összekeverem a megolvasztott vajjal és cukorral, tortaformám aljába tömködöm. Szép egyenletesen eloszlatom, majd előmelegített sütőben 180 fokon (gáz 4) 10 percig sütöm. Félreteszem, hagyom kihűlni.

2. A masszához konyhai robotgépet használok (persze sima kézi habverővel is lehet csinálni). A 3 doboz krémsajtot összekeverem (éppen hogy), majd lassan hozzáadagolom a cukrot, lisztet és egy csipet sót, vanília kivonatot, citrom héját és levét, egyenként a tojásokat és a tejszínt is. A sajttorta lényege, hogy nem szabad túlkeverni, legyen egységes, de ugyanakkor levegős, könnyed. A túlkeverés katasztrófához vezethet: túl sok levegő kerül bele és nem sül meg szépen, berepedezik.
A kevés kavarás sem optimális, mert akkor meg csomós marad. Szóval valahogy rá kell érezni erre is.
Az elkészült masszát a tortaformába öntöm (a kekszes alapra) és 240 fokon (gáz 9) 10 percig sütöm, majd leveszem a sütőt 110 fokra (gáz 1/4) és további 25 percig sütögetem, a közepe legyen rezgő, kocsonyás. A sütőt lekapcsolva, ajtaját kinyitva tortámat 2 órán át hűlni hagyom.

3. A torta tetejére a tejszínt picit felverem (nem túl habosra) és a cukorral, citromlével összekeverve a kihűlt masszára öntöm, késsel vagy spatulával szépen egyenletesre simítom. Legalább 8 órára hűtőbe teszem (ideális esetben egy egész éjszakát állhat ott).

A képemen is jól látszik, hogy a sütőpapír csúnyán bemetszette a sajttortát (nem is értem minek tettem bele, mikor elég lett volna vajjal kikenni a formát?!) Ízre pontosan olyan lett mint az anno favorit vaníliás KRÉMTÚRÓ! Megettük, elfogyott, de ezt még gyakorolnom kell :-)

Tante Zoé nyomdokán

Egyik kedvenc éttermem Dublinban Tante Zoé cajun-kreol konyhája. http://www.tantezoes.com/ De, hogy mi is az a cajun és kreol konyha arról, amíg bele nem kóstoltam az első Jambalayába, fogalmam sem volt. Serpenyőben sült össze csirke, kolbász és mindenféle tengeri herkentyű, rízzsel, zöldségekkel, markáns fűszerezéssel. Hasonló volt egy spanyol paellához és mindennek meg is van az oka....A Cajun Food ugyanis nem más mint a Louisiana állambeli francia bevándorlók konyhája, a kreol konyha pedig a spanyol, francia és kreol telepesek kultúráját ötvözi afrikai és karib befolyással.

A kreol Jambalayát (Piros Jambalaya) először spanyol telepesek készítettek el New Orleans ,Francia Negyedében`, a hazájukban kedvelt paella mintájára, azzal a különbséggel, hogy sáfrány híjján paradicsomot használtak. Később karib befolyás nyomán új fűszerekkel gazdagították az amúgy egyszerű ételt.

A cajun Jambalaya (Barna Jambalaya) Louisiana alacsonyan fekvő, lápos, mocsaras tájairól származik, ahol rák, garnélarák, osztriga, alligátor, vadkacsa, tengeri teknős (!), nutria, szarvas és más vadak bőségesen rendelkezésre állnak.

Hal es vad híjján választásom ez alkalommal a kreol Jambalayara esett.

A következő hozzávalókra van szükségem:

1 evőkanál olivaolaj
2 felkockázott csirkemell
1 vöröshagyma
1 kaliforniai paprika (piros húsú)
2 fokhagymagerezd
75 gramm chorizo kolbász
1 evőkanál cajun fűszerkeverék
250 gramm hosszúszemű rízs
400 gramm paradicsomkonzerv
350 ml húsleves alaplé

Egy nagy serpenyőben felforrosítom az olajat és a csirkét 5-8 percig jól megpirítom, majd kiveszem a serpenyőből. A hagymát 3-4 percig üvegesre párolom (ugyanabban a serpenyőben), majd hozzáadom a fedarabolt kaliforniai paprikát, fokhagymát, chorizo kolbászt, cajun fűszerkeveréket és további 5 percig főzöm őket. A csirkét a rízzsel együtt a serpenyőbe teszem, majd jöhet hozzá a paradicsomkonzerv és kb. 350 ml húsleves alaplé. Lefedve, még további 20-25 percig főzöm, amíg a rízs puha nem lesz. Alacsony zsírtartalmú, szuperegészséges, tele C-vitaminnal. Melegen ajánlom! :)