Az írek aprósüteménye: Mince Pie

A Mince Pie az íreknél olyan mint a magyarok ünnepi asztalán a bejgli vagy a zserbó. Népszerűsége több évszázada töretlen már. Ha pontosítani szeretnék, akkor angol eredetű süteményről van szó, melyet jellemzően karácsony táján fogyasztanak. Édes omlós-vajas tésztából formált kosárkában bújik meg a mincemeat töltelék (mazsola, kandírozott gyümölcsök, naranccsal, szesszel és faggyúval összefőzve.)

Ismét egy olyan ételről van szó, melynek magyar fordítása nem létezik, így megint csak maradok az angol elnevezésénél.

Ha van otthon házi készítésű mincemeat töltelékünk, akkor egyszerű a dolgunk. Ha nincs, akkor sem kell elkeseredni, mert egy korábbi bejegyzésben összefoglaltam milyen könnyen elkészíthető. Akinek ez mondjuk túl macerás, nyugodtan próbálkozzon pl. egy finom mazsolalekvárral, melyet a napokban olvastam Pixie Pie blogján. Szerintem hasonló ízhatást érhetünk el vele.

Hozzávalók 12 db-hoz:

A tésztához:

165 g liszt 

25 g darált mandula

120 g hideg vaj

55 g cukor

1 tojás

A töltelékbe:

kb. 35 dkg mincemeat keverék

A lisztet egy tálba szitálom, belekockázom a hideg vajat, hozzáadom a cukrot, darált mandulát, felvert tojást és mindezt alaposan puha tésztává gyúrom össze. Fóliával körbetekerem és a hűtőbe teszem egy picit hűlni. (Kb. fél órára-órára).

Amikor eleget hűlt a tésztám, kiveszem és lisztezett felületen vékonyra kinyújtom (2-3 mm vastagságúra). 
Muffin tepsit vajazok ki és a kinyújtott tésztából köröket szaggatok ki (kb. 10 cm átmérőjüket), hogy a kis lyukak alját és oldalát is befedje. Tetszőleges mennyiségű tölteléket porciózok bele, ki hogy szereti. 
Tetejére a megmaradt tésztából csillagokat szaggatok ki.

Előmelegített sütőbe tolom (200 Celsius-fok, gáz 6-os fokozat) és 20-25 perc alatt ropogósra sütöm benne a kis kosarakat. Hűlni hagyom, majd óvatosan kiemelem őket a tepsiből.

Melegen vagy langyosan a legfinomabb és nyugodtan próbáljuk ki  frissen felvert tejszínhabbal is! Garantáltan nem tudjuk abbahagyni, és ezután már csak ezt kívánjuk a zserbó/bejgli mellé (nem helyett persze) az ünnepi asztalra.

Tudtad, hogy a mince pie eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor a keresztes hadjáratból hazaérkezett lovagok magukkal hoztak nagyon sok közel keleti receptet is? Az ekkortájt elkészített mincepie még húst is tartalmazott (marhát pl.) és karácsony tájékán fogyasztották (karácsonyi pitének is hívták több helyen.) Az angol polgárháborúban e pitének a fogyasztása a puritánok rosszallását váltotta ki, szúrósan vonták össze szemöldöküket mindenre, mely a katolikus egyház bálványimádatát szolgálta. 
Szegény pite erről mit sem tehetett, de aztán mégis egyre édesebbé vált nem csak a Viktoriánus érában, hanem összetevőiben is. 
A régi idők receptjei 13 összetevőt írnak le, mely szintén a keresztény valláshoz köthető, hiszen ezzel is szimbolizálták Jézust és a 12 apostolt. Manapság már senki nem tartja ezt igazán számon, akárhány elemből is álljon az egyik legnépszerűbb édességnek számít az angolszász országokban.

Ti fel tudjátok sorolni a 12 apostolt (fejből)?

Inspiráció: Paul Hollywood

Házi mincemeat

Az első, blogon bemutatott zserbómnak az ír zserbó nevet adtam, mert lekvár helyett mincemeat tölteléket tettem bele. Ez amúgy egy teljesen rögtönzött dolog volt nálam, nem volt elég lekvár itthon, viszont találtam egy üvegcse micemeat-et és gondoltam teszek egy próbát. Igazság szerint a mincemeat megint egy olyan dolog, aminek ha jól tudom nincsen magyar megfelelője. Keresgéltem az interneten is, de nem akadtam rá, így a továbbiakban is mincemeat-nek fogom nevezni. Angolul a mincemeat szót használják a darált húsokra vagy vagdalt húsokra is, de itt erről szó sincs. Ebben a formában aszalt gyümölcsök, alma, valamilyen szesz, háj,  fűszerek egyvelegét jelenti, melyet előszeretettel töltenek kisebb sütikbe (mince-pie), muffinokba vagy tortákba. (Régebben volt ebben hús is, innen is a neve.)

A napokban jó nagy adag friss mincemeat-et készítettem, ezzel fogok még sütni az ünnepekre is. Több fajta elkészítési módja is van, nekem az volt a szimpatikus ahol picit össze is főzik az alkotóelemeket, így a benne lévő hájat sem kell ropogtatnunk, hanem szépen elolvad benne, összefogja a gyümölcsöket is. Nos igen a háj...először én is idegenkedtem tőle, de aztán beugrott, hogy dédnagymamám milyen finom hájas tésztákat készített, és azokat hogy imádtam. Semmi rossz nem lehet benne. Nálunk a boltokban lehet kapni apróra vagdalt hájat (marhából-shredded suet), mely teljesen civilizáltan néz ki, első tapintásra száraz és rizsszemekre hasonlít. Aki viszont mondjuk teljesen ellenzi ennek használatát, bátran készítse vajjal a mincemeat-et.

Talán még mindig nem kaptatok kedvet hozzá, de majd hozok egy olyan receptet, ami garantáltan az igen felé bólintja a mérleget!

Addig is a mincemeat:

Hozzávalók kb. 1.5 kg töltelékhez:

225 g alma (megmosva, kimagozva, apróra kockázva, nem kell megpucolni)

110 g háj vagy vaj (apróra vágva)

175 g mazsola

110 g aranymazsola

110 g görög mazsola (vagy bármilyen mazsola amilyen akad)

110 g kandírozott, felaprított gyümölcshéj

175 g finomítatlan barna nádcukor

1 narancs héja lereszelve és leve kifacsarva

1 citrom héja lereszelve, leve kifacsarva

25 g mandula apróra vágva

2 tk muffin fűzserkevérek (vagy karácsonyi fűszerkeverék-szerecsendió, fahéj, szegfűszeg stb.)

csipet fahéj és őrölt szerecsendió

3 evőkanál brandy (kihagyható)

Elkészítés: a brandy kivételével az összes összetevőt egy nagy edényben összekeverjük, tiszta konyharuhával letakarjuk és egy egész éjszakára pihenni hagyjuk, így az ízek kicsit összeérnek.

Másnap aztán előmelegített sütőbe toljuk ezt az edényt és 120 Celsius-fokon (gáz 1/4) melegítjük, sütjük bő 3 órán keresztül.(Fóliával lazán fedjük le az edényt, mielőtt a sütőbe tolnánk.)

Mikor kész kivesszük a sütőből és alaposan megkavarjuk. Teljesen hűlni hagyjuk, és ha barndy-t is használunk most azt is beleöntjük. Hűlés közben kavarunk egyet-kettőt rajta.

Sterilizált üvegcsékbe tesszük át, és hűtőben vagy hűvös helyen tároljuk felhasználásig. (Majd egy évig is eláll).

Recept: Delia.

Báirín Breac (ír mazsolás kenyér)

Mostanság egyre nagyobb divat lesz Magyarországon is Halloween alkalmával jelmezbe bújni, bálba menni. Mint minden amerikai őrület lassan ez az ünnep is beférkőzni látszik az európai kultúrába. Na de itt álljunk meg egy percre! A Halloween nem amerikai, csupán a jelmezes beöltözés és ,,trick or treat" (édesség vagy csíny) köthető hozzájuk. Kelta hagyományról van szó, mely igazán széles körben az angolszász országokban terjedt el. Mint minden nagyobb keresztény ünnep ez is a pogányoktól ered: a kelta samhain ünnep (gael nyelven a november hónap elnevezése) és a római Pomona-nap  olvadt össze és október 31-én mindenki a boszorkányok, szellemek, ördögök elűzéséért táncolt.
A kereszténység elterjedésével pedig már mindszentek ünnepének nevezték ki ezt a napot.
Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „szentek napja”).

A Halloween egyik jelképe a töklámpás (angolul Jack O'Lantern) mely egy részeges, Jack nevű emberről kapta a nevét.
Jack az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni, viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. (Forrás: Wikipedia)

A Barmbrack (vagy Báirín Breac) a tradicionális ír kenyér neve, melyet Halloween alkalmával sütnek. Az eredeti recept kb. így szólt: végy egy kiló lisztet, friss élesztőt, jó nagy marék mazsolát, süssél bele egy gyűrűt, egy darabka rongyot, egy pénzérmét, egy borsószemet és egy kis fapálcikát. A felszeletelt kenyeret azután jóslásra használták aszerint, hogy kinek mely alkotóelem jutott. A borsószem azt jelentette, hogy az illető abban az évben már nem megy férjhez (nősül meg); a kis fapálcika balszerencsés házasságot; a rongydarabka szegénységet; az érme gazdagságot és szerencsét; a gyűrű pedig egy éven belül esküvőt ígért.

A mostanság boltokban árult Barmbrack is olcsó gyűrűt rejt!
Nálam egy fulladásbiztos változat készült, számolva azzal, hogy házasulni sem  készülök és Abi sem biztos, hogy szívesen nyelne gyűrűt.:-)
Számos recept kering az interneten is, köztük kelesztet és sima szódabikarbónás változat, én egy élesztősre tettem le a voksomat egyenesen Rachel Allen legújabb könyvéből (Cake).

Hozzávalók:

22,5 dkg liszt

2 ek muffin fűszerkeverék (itt mixed spice)

csipet só

25 g vaj

7 g szárított élesztő vagy 14 g friss

5 dkg nyírfacukor

1,5 dl tej

1 tojás

20 dkg mazsola

3 dkg aprított-kandírozott narancs/citromhéj 

A lisztet, fűszerkeveréket, sót egy nagyobb tálba szitáljuk. A tejet meglangyosítjuk, belekeverünk egy kis cukrot és az élesztőt felfuttatjuk benne. A vajat is megolvasztjuk, kissé hűlni hagyjuk, hozzákeverjük a tojást. A liszt közepébe mélyedést alakítunk ki, beleöntjük a nedves összetevőket, majd a mazsolát és kandírozott gyümölcshéjat is és kidolgozzuk a tésztát. 
A kelesztést magában a cipósütő tepsiben végezzük, mert egy igen ragacsos tésztát fogunk kapni. Itt Rachel azt írja, ne essünk kétségbe (nekem sikerült, de utólag elmondhatom, működni fog). A kivajazott, kilisztezett tepsiben, letakarva duplájára kelesztjük a kenyeret.Előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon (gáz 4) sütjük bő 50 percig. Tűpróbát végzünk és hűlni hagyjuk. Langyosan egy kis vajjal megkenve fogyasztjuk. Másnap is finom pirítva! (Nekünk még a sütés napján elfogyott az utolsó morzsáig. Hogy John szavaival éljek: ,,Top quality".)

Tipp: Mazsola és mazsola között is nagy a különbség.Vásárlásnál válasszunk kezeletlen fajtát, melyben nincs kén-dioxid (E 220). Biztosan drágább lesz, és bár a legtöbb ember számára veszélytelen ez a vegyület, sokunknál kellemetlen tünetekkel járhat fogyasztásuk (émelygés, hányás, hasmenés, fejfájás, szulfitasztma). Igaz ez az összes aszalt gyümölcsre is!

(Férjemet, Johnt is faggattam a Halloween hagyományokról. Elmondása szerint gyerekkorában nem volt még divat a sütőtök faragása, ők jellemzően karalábét faragtak ki és tettek bele mécseseket. Hihi.)

Cheddar sajtos scone

Volt már itt a blogon scone recept, most egy sós változattal készültem. A BBC Good Food Magazin magyar kiadása óta már biztosan sokan kipróbáltátok, megkóstoltátok. Ha ízlett, ezt a sajtos variációt is bátran ajánlom! Uzsonnára például nagyon jól jön. Az írót natúr joghurttal is lehet helyettesíteni.

Hozzávalók kb. 15 db-hoz

35 dkg liszt (én fehér tönkölylisztet használtam, de bármilyen jó)
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
9 dkg vaj
kb. 2,5 dl író

tetejére cheddar vagy más sajt (amennyit nem sajnálunk)

A lisztet egy tálba szitálom, összekeverem a sütőporral és szódabikarbónával. A hideg vajat belekockázom és ujjaimmal összemorzsolom a liszttel. Az írót lassan a tésztához adagolom, közben késsel eldolgozom az egészet.
A scone lényege hogy, akárcsak mint mondjuk az ír szóda kenyérnél itt sem kell túlgyúrni a tésztát, amint összeállt, már nyújthatjuk is ki kb. 2 cm-es vastagságúra.
Reszelt sajttal szórom meg. (Tojással is lekenhetjük.)

Kisebb-nagyobb köröket szaggatok ki belőle és előmelegített sütőben (sütőpapírral kibélelt tepsiben) sütöm 200 Celsius-fokon (gáz 7), kb. 15 percig. Szép ropogós, pirosas lesz a teteje.

Legközelebb nagyobb bucikat fogok kiszaggatni, hogy ne legyen ilyen lapos.:)

A főtesztelőm pedig, akinek bármikor bármit megsütnék:

Recept: Good Food Magazine, 2002 (angol kiadás)

Chowder a Tarka Bárkán!

A Tarka Bárka blog szerzői, Gaba és Gabi pár hete elindították a Világ hallevesei c. sorozatukat. A cél minél több ország halászlevének bemutatása és népszerűsítése. Nagyon jó kis csapat verbuválódott össze, ezidáig Portugália, Svájc, Ausztria, Svédország receptjei közül válogathattatok, ma pedig az én ír halászlevem is olvasható. Korábban már volt itt a blogon chowder, de most egy kis extra információval is kiegészítettem. Szeretném itt is megköszönni a lányoknak, hogy bevettek a csapatba! Olvassátok hát szeretettel Ti is blogjukat és a receptemet!:-)

Tovább a receptre: katt ide.

Rebarbarás morzsa

Az édesség utáni vágyat csillapítandó ma délután rebarbarás morzsát sütöttem. Rebarbarás morzsát (angolul: rhubarb crumble) készíteni pofonegyszerű. Ha nincs otthon, akkor más gyümölccsel is helyettesíthetjük: alma, bogyós gyümölcsök, eper stb. Szerintem melegen vagy langyosan, friss tejszínhabbal vagy fagylalttal a legfinomabb.
Eddig számomra nem volt világos, hogy rebarbarából többféle létezik. Azt hittem, hogy ami kívül rózsaszín belül pedig zöld az teljesen nyers, pedig ez is egy változat. Ma ilyet sikerült vennem, ami valljuk be nem lett túl fotogén, szerettem volna, ha a gyümölcs harsány pinken virít a morzsa alatt. Helyette inkább a Mars felszínéhez hasonló konzisztenciát sikerült produkálnom, de higgyetek nekem nagyon finom lett!:)

Hozzávalók 4 személyre:

5-6  rebarbara (egy köteg)
1 db alma (kihagyható)

A morzsához:

17 dkg liszt
10 dkg cukor (én 5 dkg nyírfacukrot és 5 dkg nádcukrot használtam)
10 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
1 tk fahéj

A megmosott és kb. 2 cm-re kockázott rebarbarát és felkockázott almát 3-4 evőkanál vízben puhára párolom. Nem kell teljesen megpuhulni a gyümölcsnek, maradhatnak benne keményebb darabok is.

A morzsához a lisztet tálba szitálom, hozzákeverem a cukrot, a fahéjat és a felkockázott vajat. Kezemmel egyenletesen elmorzsolom a vajat a liszttel és cukorral.

Kisebb kerámia tálkákat készítek elő, először a rebarbarás-almás szószt helyezem el, majd rá a morzsás tésztát. Előmelegített sütőben sütöm 190 Celsiuson 20 percig.

Volt, aki már alig bírta kivárni, hogy a tányérjára kerüljön a délutáni finomság.

Jó étvágyat!

Scone:az okos reggeli

Variációk scone-ra...

A reggeli nálunk szent, sosem maradhat ki, ezzel indul a napunk és fontos, hogy finom legyen, laktató és ne legyünk éhesek 1-2 órával utána sem. A zabkása (itt porridge) a leggyakorbb vendég nálunk. Jómagam általában egy kevés mézzel és fahéjjal fogyasztom, Abi pedig a saját babás verzióját eszi ebből.

Ma máshoz volt kedvem, így frissen sütöttem scone-t (ír pogácsa). Hagyományos liszt helyet teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet használtam. Szerintem ízre így is nagyon finom lett, ha nem finomabb.

Leheletnyi vajjal vagy egy kis gyümölcslekvárral megkenve fogyott el. Abi is bevágott egyet.

A recept nagyon hasonló az ír szódás kenyérhez. Itt is fontos, hogy ne gyúrjuk agyon, éppen csak álljon össze a tészta, maradjon levegős kissé.

Hozzávalók (6 nagyobb darabhoz):
225 gr liszt
1 tk. szódabikarbóna
1tk. sütőpor
125 ml író (buttermilk)
4 ek. tej
50 gr hideg vaj
25 gr cukor - vagy én most pl. 2 evőkanál nyírfacukrot használtam
csipet só

A lisztet egy tálba öntöm, hozzáadom a szódabikarbónát, sütőport és csipet sót. A vajat apróra felkockázom majd ujjaimmal a liszthez morzsolgatom.
Belekeverem a nyírfacukrot is. A liszt közepébe kis mélyedést alakítok és az írót plusz a 4 evőkanál tejet folyamatosan adagolom hozzá. Késsel gyorsan összedolgozom. Viszonylag ragacsosabb masszát kapok.
Enyhén liszetezett felületen éppen csak pofozok rajta egyet-kettőt és óvatosan kinyújtom (kb.2,5 cm vastagságúra). Köröket szaggatok ki belőle (5cm átmérőjű) és előmelegített sütőben 200 Celsiuson (gáz 6) sül 10-15 percet. Tűpróbával ellenőrízhetem.

Még langyosan fogyasztom.

Ír szóda kenyér

így esszük mi...

Itt, Írországban igen kedvelt a szódabikarbónával és íróval készült kenyér :Irish soda bread. A recepteknek se szeri se száma, ahány ház annyi szokás. Az író helyett gyakorta használnak joghurtot, az sem ritka hogy vaj kerül bele. Én egy teljesen szimpla receptet néztem ki magamnak. A múltkori palacsintasütésből még jócskán maradt író (itt 1 literes kiszerelésben kapni-buttermilk), így ma délután egy finom kenyérrel illatoztam be a konyhát. Mire Abi felkelt a kenyér langyosan pihent a pulton.

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
25 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg zabpehely
2,5 dkg vaj
5 dl író
1 teáskanál só
1 teáskanál szódabikarbóna

Először a száraz összetevőket keverem össze egy nagy tálban, majd a szobahőmérsékletű vajat is belemorzsolom. Az írót apránként a liszthez öntöm és késsel eldolgozom. Amikor minden összetevő a tálba került akkor ujjaimmal összedolgozom a masszát. Óvatosan, finoman. Ennek a kenyérnek a lényege, hogy ne dagasszuk, gyúrjuk órákig, hanem éppen csak álljon össze.
Tetejét késsel bemetszem, kereszt alakúra.

Előmelegített sütőben (200 Celsius) sütöm bő 35-40 percet (sütőtől függ). Amikor a kenyér alját megkopogtatom szépen kongó hangot ad. Még langyosan (is) tálalom, ír vajjal vagy lekvárral (lashings of butter).

Íreknél tartja magát az a közmondás, hogy "the newest of food and the oldest of drink''- vagyis hogy az étel legyen mindig friss, viszont az ital annál jobb minél ,öregebb'. A régi időkben a gazdasszonyok büszkén invitálták meg egy-egy szelet friss kenyérre, vagy pogácsára a házba betérő vendéget. A frissen készült és még meleg kenyér a vendég felé kifejezett tisztelet jelképe volt.

Sokan állítják, hogy a kereszt csupán praktikus okokból kerül rá: mindenhol egyenletesen megsül, majd felszeletelésnél is könnyebb egyenlő részekre osztani. Vannak viszont, akik szerint spirituális jelentősége is van: a rossz szellemek így távoznak a kenyérből- “to let the devil out of the bread''.

Első próbálkozásra nem lett rossz, de a keresztet még gyakorolnom kell, nem lett elég nagy, így nem szállt ki belőle minden szellem. :-)

Ír halászlé

Az ír halleves vagy seafood chowder nagy kedvencemmé vált az elmúlt évek során. Nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető és hűtőnk tartalmától függően lehet rögtönözni mi kerüljön bele. Tejjel vagy tejszínnel hígítva, paradicsomos vagy lisztes alapon főzik. Mostanság már nem készítek lisztes rántást, helyette krumplival szoktam sűríteni. A nehezebb tejszínt pedig tej váltja fel.

Két nagy szál póréhagymát felkarikáztam és 1 fej apróra vágott vöröshagyma társaságában üvegesre pároltam (kis vajon meg kevés olívaolajon). Hozzáadtam kettő nagy szem kockára vágott krumplit, sárgarépát, angol zellert és rózsáira szedett karfiolt. Felöntöttem kb. 3dl tejjel és 5 dl halas alaplével (fish stock, de ennek híjján zöldségleves alaplé is megteszi). Kevés sóval és borssal ízesítettem, majd összefőztem a zöldségeket. Amikor már majdnem megpuhultak, hozzáadtam a feldarabolt lazacot és tőkehalat is (20-20 dkg). A halnak maximum 5-6 perc főzési idő kell. A legvégén kis rákocskákat is szórtam a levesbe (ezek már előre meg voltak főzve, így csak belekevergettem. Kagyló ez alkalommal kimaradt.)
Jó étvágyat!:)

Ír pogácsa

A méltán népszerű ír(ós) pogácsákat (angolul scone) készítettem el a hétvégén. 250 gramm lisztet szitáltam egy tálba, hozzákevertem fél teáskanál szódabikarbónát, fél teáskanál sütőport, csipet sót, egy csapott evőkanál barna cukrot. Nagyjából 45-50 gramm vajjal összemorzsolgattam a lisztet, hogy egységes morzsás állagot kapjak, majd 1dl írót (buttermilk) folyamatosan adagolva összegyúrtam. Kipofoztam, kinyújtottam (újjnyi vastagra) és 5 cm átmérőjű korongokat szagattam ki. Tojás sárgájával kentem le és előmelegített sütőben 200 fokon sütöttem 20-25 percig. Nem lettek túl csinosak (12 db), de ízre teljesen rendben voltak és vajjal, illetve mindenféle lekvárral (málna, narancs, áfonya) édesítették meg a szombat délutánt. :-)

Made in Ireland

A héten, azaz május 9-től 15-ig kerül megrendezésre az ,Eat Only Irish Week' mozgalom, vagyis csak ír földön termelt, tenyésztett, halászott, vadászott, takarmányozott, betakarított, lemészárolt, feldolgozott stb. forrásból származó ételeket, illetve Írországhoz tartozó tengeri vizeken kihalászott halakat fogyaszthat a csatlakozni kívánó bátor jelentkező. Az ötlet, Brendan Allen farmer agyszüleményeként először csak mint költői kérdés jelent meg a Twitter közösségi portálon, ahol egymás után érkeztek a szkeptikus megjegyzések is. Ezekre reagálva Brendan saját maga vállalta, hogy egy hétig csak ír forrásból származó ételeket eszik majd, bebizonyítva, igenis kivitelezhető e diéta. A kezdeményezésre válaszul közel ezren követik őt a héten és osztják meg receptjeiket, tapasztalataikat és nem utolsósorban az ír termékeket árusító termelők, piacok, boltok listáit a mozgalom internetes oldalán is: http://www.eatonlyirish.com/ .

Nem is gondolná az ember, hogy pl. alapvető dolgok mint cukor, só, tea, gyümölcsök többsége, lekvárok stb. nem itt ,készülnek', hanem a világ különböző tájairól importálják őket. Gyakran én is a boltban szembesülök az izraeli bazsalikom, thaiföldi királyrák, holland eper, spanyol paradicsom mivoltán. Persze sok mindent az ír föld nem ,bír' el, az éghajlati sajátosságok folytán korlátozott a termeszthető zöldségek, gyümölcsök skálája. Azonban sokszor mérges leszek, hogy az eperszezon közepén szinte csak a gigantikus, vízízű holland meg spanyol eper kapható...Pedig milyen büszkék az írek saját mézédes aprócska földieprükre...Majdnem olyan finom mint a magyar.

Én ugyan e mozgalomhoz nem csatlakoztam, de a napokban sikerült egy szinte 100%-ig ír vacsorát alkotni. Ehhez nem mást használtam fel, mint ír krumplit. Krumplit, melyből itt sosincs hiány, és lassan kezdem megszokni, hogy szinte sosem olyan állagú mint a magyar. Rakott krumplit pl. mind a mai napig nem sikerült jól elkészítenem, mert egy fél órás főzés után is darabjaira hullik szét, kezelhetetlen lesz. Sütőben viszont bő másfél óra alatt szépen megsül (mérettől függően.) Szóval 4 nagyobb darabot megmostam és héjában megsütöttem (előtte villával szurkáltam meg, nem szükséges fóliába becsomagolni, vígan megsül anélkül is.) Mialatt sült elkészítettem a tölteléket hozzá: egy doboz ír túrót (cottage cheese, és szintén teljesen más állagú mint a magyar, sokkal darabosabb, hígabb, leveses) dolgoztam össze felaprított újhagymával (vagy egy egész csokorral), lilahagymával, mogyoróhagymával, snidlinggel, egy tonhalkonzervvel. Kicsit sóztam, sokat borsoztam és pár csepp Tabasco szósz is került bele. Fóliával takartam le, és hűtőben pihentettem. A megsült krumplikat szépen kettészeltem és közepükbe töltögettem bele a tonhalas-hagymás-túrós masszát. Zöld salátát készítettem hozzá. Nekem annyira ízlett, hogy akár minden héten ennék, John már kevésbé volt lelkes, és lelki szemei előtt még egy nagy szelet steak is a tányéron landolt volna.:)
Ír vagy nem ír, teljesen mindegy, ha az alapanyagok jók és ehető is, akkor nálam vitának helye nincs.

Shepherd`s Pie

Ugyan a télnek vége, és lassan talán Dublinba is beköszönt az igazi tavasz, én azonban most mégis egy tradícionális, szívet-lelket melengető (főleg) téli étket kísérelek meg elkészíteni: a klasszikus Shepherd`s Pie-t (Pásztorok Pitéje, ahogy az angolok mondják. )
A húsos pite tradíciója Angliában egészen a középkorig nyúlik vissza. Főleg vadhúsból, birkahúsból keszítették el ezt a tészta ,,koporsóba'' ágyazott eledelt. Lassú tűzön több órán át sütötték, majd aszpikkal szórták be a tetejét, édes fűszerekkel ízesítették. Húsos pite fogyasztásáról már egy 14. századi angol könyv is szól (Adrian Bailey: The Cooking of the British Isles.) I. (Tudor) Erzsébet királynő korabeli recept pedig a következőképpen hangzott: tépkedd apró darabokra a húst (birka vagy marha) és a faggyút ,majd szegfűszeggel, szerecsendióval, borssal fűszerezd és sáfrányt, mazsolát, aszalt szilvát adj hozzá. (Food and Drink in Britain: From the Stone Age to the 19th Century: C. Anne Wilson; 273. oldal.)
A Shepherd`s Pie elterjedése a burgonya 15. századi megjelenéséhez köthető. A mai Shepherd`s Pie darált bárányhúsból készült egytálétel , melynek marhahúsból készített változatát Cottage Pie-nak (Kunyhó Pite) nevezzük. A krumplipürével gazdagított verzió valamikor a 18. századra datálódik: takarékos parasztasszonyok megmaradt húsból egyszerű de ugyanakkor kreatív és laktató ételt főztek a családnak.
Lássuk hát a hozzávalókat (4 személyre):
1 kg nagyszemű burgonya
10dkg vaj
2 nagyobb fej vöröshagyma
só, bors
zsálya
Worcestershire szósz
kockára vágott sárgarépa és zeller (2-3 darab)
600g darált bárányhús
350 ml húsleves alaplé
A meghámozott burgonyát forrásban lévő sós vízben puhára főzöm, majd lecsepegtetem, villával összetöröm és hozzáadom a vajat. Két nagy fej apróra vágott hagymát megpárolok egy kis vajon, hozzáadom a kockára vágott sárgarépát és zellert es miután üvegesre párolódott mehet bele a darált bárányhús. Pár percig pirítgatom. A megpirult húst sóval, borssal , zsályával és egy-két csepp Worcestershire szósszal ízesítem, majd felöntöm a húsleveslével. Kb. 30 percig főzöm ezt a mixet, majd tűzálló tálba teszem át a húst és tetejére ágyazom a korábban megfőzött burgonyapürét. Jöhet rá egy kis vaj is. Előmelegített sütőben 35-40 percig sütöm amíg a püré teteje ropogósra nem barnul.
Mi a Shepherd`s Pie trükkje? Egyszerűen nagyszerű, elkeszítése nem igényel rafinériát. Csupán ügyeljünk rá, hogy a húst sütés előtt minimum 30 percig főzzük, a burgonyapürénk tetejére pedig villával kis dombocskákat gereblyézzünk , hogy jobban ,,odapiruljon''. Tetejére sajtot reszelhetünk, vállalkozó szelleműek burgonya helyett sütőtökkel kísérletezhetnek.
Jó étvágyat! :-)