Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "drága tess" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "drága tess" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2012. okt. 6.

Rosamund Lupton: Drága Tess!

"Drága Tess!

Bármit megtennék azért, hogy veled lehessek most, ebben a percben, hogy foghassam a kezed, láthassam az arcodat és hallhassam a hangodat. Hogyan is pótolhatná egy levél a tapintást, a látást és a hallást – megannyi érzékelő receptort, optikai ideg és a rezgő dobhártyák ingereit? De hát korábban is elboldogultunk csupán a szavak közvetítésével, nem igaz?"

Beatrice egy fiatal sikeres angol nő, aki New Yorkban él a jegyesével együtt. Egy nap az édesanyja azzal a hírrel hívja fel telefonon, hogy a húga, Tess nyomtalanul eltűnt. Bee azonnal repülőre száll és Londonba utazik. Megérkezvén, édesanyjával együtt napokig bizonytalanságban vannak Tess hollétét illetően, míg egy nap megérkezik a szörnyű hír; Tesst holtan találták egy park mosdójában. Öngyilkos lett. A rendőrség lezártnak tekinti az ügyet.  Beatricet azonban kételyek gyötrik. Míg Tess barátai és még maga az édesanyja is beletörődni látszanak azokba a  nevetségesen egyszerű válaszokba, amiket a nyomozóktól kaptak Tess halálát illetően, addig Beatrice ragaszkodik ahhoz, hogy a rendőrség mélyebbre ásson az ügyben, és derítse ki Tess halálának valódi okát. Meggyőződése, hogy az ő életvidám húga, soha nem vetne véget önszántából az életének, már csak azért sem, mert a testvérük halála után megértette, hogy az életet nagy becsben kell tartani.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nem tudtam igazán, hogy mire is számítsak; krimire? vagy thrillerre? Igazából egyik kategóriába sem tudnám beskatulyázni a történetet, inkább mondanám egy visszaemlékezésnek, vagy emlékiratnak(?) mintsem oknyomozói írásnak, mivelhogy – és ez az egyik érdekessége a történetnek, (a másik a regény végén található, amitől  kis híján padlót fogtam) -  a könyv tulajdonképpen egy hosszú levél, amit Beatrice ír a halott húgának arról, hogy miután megérkezett Londonba hogyan kezdett kutatni utána. Hogyan ismerte meg az életét, hogyan költözött be a lakásába, hogyan kezdte élni az ő életét, hogyan ismerte meg a barátait és a szeretőjét, és végül hogyan jött rá a gyilkosa kilétére és annak indítékára.

Ez a „levél” nagyon bensőséges. A mindent elsöprő szeretet mellett, a szeretett lény elvesztése után érzett mély fájdalom és veszteség érzése szinte megállíthatatlanul árad a sorokból.  Ezeket az érzéseket az írónő olyan megfogalmazásban és olyan hozzáértéssel továbbítja az olvasó felé, hogy Beatrice gyásza és fájdalma bekúszott a bőröm alá. A szívemben és a lelkemben is éreztem azt. A regényben nagyon erősen nyilvánul meg a testvéri szeretet, és a testvérek közötti harmonikus lelki kapcsolat, valamint a fájdalom, a gyász és annak utóhatása. Szívbemarkolónak és megindítónak éreztem Beatrice és az édesanyja közötti kapcsolat fejlődését. Tess halála visszaemlékezésre késztette Beatricet, eszébe juttatta a gyermekkor emlékeit, érzéseit, melynek köszönhetően ismét az édesanyjára talált.

Tagadhatatlan, hogy Tess erőszakos halála és annak oka visszavonhatatlanul rányomta nyomasztó és hátborzongató bélyegét a történetre, de véleményem szerint a regény ereje az emberi kapcsolatok ábrázolásában rejlett.

Ez a könyv Rosamund Lupton első regénye, úgyhogy le a kalappal előtte. Annyira jó könyv volt, hogy szinte észrevétlenül fogytak az ujjaim alatt az oldalak. A szereplők részletgazdag és megérthető ábrázolásával, valamint a történet hátborzongató és nyugtalanító atmoszférájával teljesen levett a lábamról.

Rosamund Lupton
5/5

Kiadó: Cartaphilus
Eredeti cím: Sister
Fordította: Varsányi Anna
Oldalszám: 368

2013. jan. 6.

Boldog szü-li-na-pot!


Ezen a héten lett két éves a blogom! Komolyan nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig kitartok majd mellette. Képzeljétek... még mindig szeretem! :) 

Van, hogy kevesebb időt töltök vele, mint szeretném és van, hogy többet, ilyenkor a férjem soha nem mulasztja el megjegyezni, hogy olyan lelkesen blogolok, mintha fizetnének érte, ami nem is lenne rossz. De ez nem így van.

Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor meg voltam győződve arról, hogy valami változást, valami kihívást, valami újat szeretnék az életemben, amire az olvasási élményeimnek blog formában történő megosztása másokkal, tökéletes megoldásnak bizonyult. Bekerültem egy virtuális közösségbe és olyan embereket ismerhettem meg, akik gazdagabbá tették az életemet, még akkor is, ha sokukkal személyesen még nem is találkoztam.
Nem mondom, hogy nem volt egy-két olyan pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy én ezt nem csinálom tovább és kifüggesztem a "zárva" vagyok táblát, de aztán aludtam rá egyet, kettőt.... sőt volt hogy hármat is, és aztán újra megjött a kedvem és ugyan ott folytattam, ahol abbahagytam.

És, hogy mik a terveim az idei érve? Őszintén? Nincsenek terveim. Úgy gondoltam, hogy azt olvasok majd amihez épp kedvem tartja, vagy netán rettentő érdekel. Amit igazán sajnálok, hogy nem vezettem összesítést a vásárolt könyveimről, aminek az összegével most sokkolhatnám magam és az olvasóimat.... no nem baj, majd az idén.
Statisztikám? Az sincs. Úúútálom őket és egyébként sem látom értelmét számokba önteni az olvasmányaimat, helyette inkább köszönetet szeretnék mondani minden kedves olvasómnak és követőmnek, hogy hozzászólásaikkal színesebbé és gazdagabbá tették az én kis könyves kuckómat.

Végezetül pedig nem tudom megállni, hogy visszatekintve az olvasmányaimra a teljesség igénye nélkül néhányat közülük - amik valami miatt maradandóak voltak a számomra - kategóriába soroljam nektek... és persze magamnak is.

Az év legjobb könyve az Egy haláli szingli meséi és a Cinder volt.
A haláli szingli a humora miatt tetszett nagyon, ráadásul paranormális (amit akkor még nem kezdtem unni) és chick-lit is egyben, amiért pedig rajongok. A Cinder pedig azért nyerte el a tetszésemet, mert a Hamupipőke feldolgozása és én még mindig oda vagyok a királylányos mesékért.

Az év legrosszabb könyve a Másvalaki volt. Nem is írtam róla semmit, mert annyira borzasztó volt, hogy nem érdemelte meg a rá fordított időt.

Az év legnagyobb meglepetése a két Andrew Nicoll könyv volt, A derék polgármester és a Valdez, amik történetei a mai napig itt motoszkálnak a fejemben.... eszméletlen szépen ír ez az ürge, valamint a  Drága Tess!, aminek a vége hatalmas meglepetés volt.

Az év legnagyobb csalódása a Tökéletes kémia volt. Mi a fenét esznek rajta olyan sokan.... tényleg nem értem.

Az év legszórakoztatóbb könyve Mazettitől  A pasi a szomszéd sír mellől és a Családi sírbolt. Eszméletlen jó könyv mind a kettő.

Az év legszebb borítója pedig A pasi a szomszéd sír mellől c. könyvé, mert akárhányszor ránézek mindig jókedvre derít.

Hát röviden ennyi. Köszönöm, hogy a tavalyi évben velem voltatok és olvastatok, hogy a bejegyzéseimhez  hozzászóltatok és véleményt mondtatok... remélem az idei év is hasonlóan jó lesz, ha nem jobb!


2014. márc. 20.

Könyvek, amiket várok #22

Elindult a tavaszi könyvdömping. Ahova csak nézek jobbnál jobb, és szebbnél szebb újdonságokba botlok, ami egyrészt marha jó, mert öröm a szívnek és a szemnek, másrészt viszont rettentően tud idegesíteni, hogy már most tudom, hogy úgysem lesz időm mindegyiket elolvasni, ezért kétszer is - ha nem többször - át kell gondolnom, hogy melyiket válasszam majd közülük. Itt van például Joanna Trollope-től egy Jane Austen átdolgozás, amiről már most biztosan tudom, hogy be fogom szerezni, mert annyira kíváncsi vagyok rá. És mert Austen műveit átdolgozva, kifordítva, feketén vagy fehéren, egyszóval bárhol és bármikor képes vagyok olvasni. Trollope egyébként csak az egyike azon hat szerzőnek, akiket felkértek az Austen Project elnevezésű közösség tagságára, melynek célja, hogy a modern közönség számára is élvezhetővé tegyék Austen régi klasszikusait. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, ugyanis határozottan szüksége van a fiataloknak a rengeteg fantasy regény mellé az ilyen - földhöz ragadtabb - műfajú könyvekre is.

Joanna Trollope: Értelem és érzelem
Két testvér nem is lehetne ennyire más természet. Elinor Dashwood építésznek tanul, erénye a türelem és a megbízhatóság. Lobbanékony húga, Marianne viszont édesanyjukra ütött, ugyanolyan szenvedélyes és kreatív, megtölti a házat drámával, gitárzenével, miközben a zeneművészeti főiskoláról álmodozik. Ám amikor édesapjuk, Henry Dashwood hirtelen meghal, az egész családnak el kell költöznie Norlandból, amely húsz éven át volt szeretett otthonuk. A társadalmi rang biztonsága nélkül értékeiknek komoly próbát kell kiállniuk. Vajon képes lesz Elinor higgadtan, józanul nézni, hogy egy másik lány kivetette a hálóját a férfira, akit ő szeret? Vajon meginog majd Marianne hite az egyetlen igazi szerelemben, amikor megismerkedik a vidék leghelyesebb fiújával, John Willoughbyval? És egy olyan világban, amelyben a közösségi média és az ott hangoztatott vélemények formálják az eseményeket, vajon győzhet a szerelem a konvenciók és a rosszallás fölött? Joanna Trollope szellemesen, a társadalmi témák iránti érzékenységgel új megvilágításba helyezi az Értelem és érzelem cselekményét, és újra elmesél egy csodálatos történetet a felnőtté válásról, a fiatalkori szerelemről és csalódásról, és arról, hogy bizonyos dolgok sosem változnak, különösen akkor, ha pénzről van szó…
Kiadó: Kossuth,  Oldalszám: 300,  Várható megjelenés: 2013.04.30.

Az Athenaeum kiadó is megdobogtatta a szívemet ezzel a könyvével, amire szintén igen erősen pályázok.

Viven Shotwell: Mozart múzsája
London az 1700-as évek végén. Egy fiatal lány titokban énekórákat vesz egy híres kasztrálttól. Miután felvértezte magát tudással, hátrahagyja a biztonságot jelentő otthont, hogy Velence és Nápoly színpadain versenyre keljen a kor legjobbjaival. Tizenhat évesen részegítő világba csöppen; nemesek és méregkeverők közé, ahol a hírnév és gazdagság együtt jár, de nagy árat kell fizetni érte. Anna a szerelmi csalódásba is hamar belekóstol.
Pár év múlva a zseniális szoprán híre eljut Bécsig, a császár udvarába. Itt találkozik az egykori csodagyerek Mozarttal, akiben intelligenciában és tehetségben is párjára lel. Minthogy a konvenciók és friss házasságaik mindkettőjüket kötik, nyíltan nem közeledhetnek egymás felé. Ahogy magánéletük fokozatosan megromlik, Anna és Mozart egyre inkább egymásban találják meg a fényt, az inspirációt, a boldogságot…de vajon meddig mehet el egy nő abban a világban, amelyet férfiak kottáznak?
Elsöprő szerelmem és pontos korrajz az operaszínpadok kevéssé ismert világáról. A Mozart múzsája két különleges csillag találkozását és rövid együttállását örökíti meg. A világ legnagyobb zeneszerzője és a fiatal szoprán története időtlen, felkavaró és megható egyszerre, akár Mozart zenéje.
Kiadó: Athenaeum,  Oldalszám: 336,  Várható megjelenés: 2014.04.03.

A legutóbbi krimis könyvemen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy lehet, hogy nem is áll olyan messze tőlem ez a műfaj, mint ahogyan azt korábban gondoltam, úgyhogy ahogy megláttam Saskia Sargison könyvét, ami nem csak krimi, hanem szerelmi történet is egyben azonnal szemet vetettem rá. Egyébként az írónőt a könyv megírására ikerlányai inspirálták.

Saskia Sarginson: Ikrek 
Isolte és Viola ikrek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd.
Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket…

Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopózik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi.

Vajon lehetséges-e szétszakítani az ikrek közötti köteléket? Hogy lehet, hogy két kislány, akik szétválaszthatatlan egységként kezdik az életüket, a húszas éveikre teljesen különálló életet élnek, szinte alig beszélnek egymással, sőt,
kínosan érzik magukat egymás társaságában? A regény többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ.
Kiadó: Alexandra, Oldalszám: 344, Megjelent

És utolsónak hagytam azt a könyvet, amire egy könyvjelzőn bukkantam a Kulinária kiadó egy könyvében. Igazából semmi információt nem tudok róla azon kívül, hogy egy új, úgynevezett Lettero-könyvsorozat keretein belül jelenik majd meg. (Ebben a könyvsorozatban jelent meg Sabine Durrant A hátam mögött című könyve is. A sorozat kötetei egyébként krimik, thrillerek, elgondolkodtató, izgalmas regények.) Szóval erre a könyvre is nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok.

Madeleine Reiss: Valaki vigyáz rám?
Egy emlékezetes és magával ragadó bemutatkozó regény, ami garantáltan érdekli majd azokat az olvasókat, akik szerették a Drága Tess-t Rosamund Luptontól és a Mielőtt elalszom című regényt S.J. Watsontól. 
A nő lehunyta a szemét, a fiú pedig eltűnt – most vajon ki vigyáz rá?

Amikor Carrie ötéves fia, Charlie eltűnik egy norfolki strandon, a világa összeomlik. Most, három évvel később, miután házasságát összetörte a gyász és a bizonytalanság Charlie sorsát illetően, Carrie egy helyi ajándékbolt vezetésével próbálja lefoglalni magát. Bár az anyja meggyőzi, hogy menjen el egy médiumhoz, Carrie eleinte szkeptikus a dolgot illetően. De amikor kiderül, hogy a médium tud valami olyat Charlie eltűnéséről, amit rajta kívül senki más nem tudhat, minden megváltozik.

Az egyedülálló anya, Molly is aggódik a saját fiáért, Maxért. Természetéből fakadóan érzékeny gyerek, és egyre többször fordulnak elő kis „balesetek” az iskolában, újabban pedig megint beszélni kezdett a kitalált barátjához.

Nem akarja elmondani az igazságot a tanárainak, mivel Molly tudja, hogy Max problémái a nagyon is valóságos szorongásból fakadnak, amit az apja – egy erőszakos és instabil férfi – miatt érez, aki elől bujkálnak.

Carrie kétségbeesetten kutatja az igazságot Charlie eltűnésével kapcsolatban, Molly pedig bármit hajlandó megtenni, hogy megóvja Maxot a veszélytől. Semmit sem sejtenek abból, hogy a világuk hamarosan összetalálkozik – és mindkettejüknek szembe kell néznie azzal, amitől a legjobban félnek. De vajon az igazság elpusztítja őket vagy a szeretet lesz a megváltójuk?
(a fülszöveget Deszy fordította)
Kiadó: Kulinária, Oldalszám: (418)?,  Várható megjelenés:?


2011. jan. 4.

Olvasmányaim

Tartalomjegyzék


A





G
H


J

M


Ny

O

P