Ilona Andrews: Áradó hold - Világok peremén II.

Aki olvasta a Mágikus találkozásokat az már kapott egy kis ízelítőt a Perem különleges világából. A Peremet két világ határolja; egyik oldalról a Mágia – ahol a kékvérű arisztokraták uralkodnak és a mágia az élet része -, másik oldalról pedig a Töredék, ami a Mágia tükörképe, vagyis ahol a varázslás csak tündérmese. A Mágikus találkozásokban William csak másodlagos szereplő volt, olyan édes mézesmadzag féle, aki felkeltheti az olvasó érdeklődését a következő részhez. Nos, én horogra akadtam. 

Mágia két országa: Lousiana és Adrianglia nem igazán jönnek ki egymással, kémeik cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással. Míg Lousianaban az alakváltó gyerekekre halál vár, addig Adriangliában kegyetlen katonákat képeznek ki belőlük. Így lett Willliamből is légionárius, aki már két éve - amióta a Mágikus találkozásokban megismert Rose kikosarazta – élt visszavonultan a saját önsajnálatában dagonyázva, sörözgetve és a játékaival játszadozva.  Egy nap az adriangliai titkosszolgálat emberei azzal a kéréssel keresik fel őt, hogy hatoljon mélyebbre a Perembe, keresse meg a Pókot, vegye el tőle azt a tárgyat, amit keres és vigye el hozzájuk. William nem sokat gondolkodik a kérésen, hanem rögtön elvállalja azt, mivelhogy a célszemélyt, a Pókot, akinek kezéhez több alakváltó gyermek vére tapad, már évek óta üldözi, de ez idáig mindig kicsúszott a karmai közül.  

E küldetésnek köszönhetően találkozik William Cerise Mar-ral, aki egy nagyszerű teremtés. A lány családja nemzedékeket átívelő viszályban áll a mocsárban élő másik nagy családdal a Sheerilesekkel, akik bosszúból elrabolták a lány szüleit. Cerisere a szülei hiányában nagy felelősség nehezedik, kénytelen átvenni a nem épp kevés és kissé dilinyós rokonokból álló család irányítását és az élükre állva a szülei keresésére indulni. Megjegyzem, hogy e népes családnak köszönhetően rengeteg karakter szerepelt a könyvben, amik száma épphogy csak súrolta azt a határt, amitől még nem vált zavarossá és túlterhelté a regény.

Azt hittem, hogy az első könyvből már megismerhettem a Peremet, de a fenéket! Nem tudom, hogy hány arca van ennek a világnak, de most egy olyan, az előzőnél még sötétebb és mocskosabb része tárult elém, amire egyáltalán nem számítottam. Szerencsére vagy sem, de a könyv terjedelmének köszönhetően bőven volt lehetőségem mindezt jobban megismerni, kezdve a mocsárban élő veszélyes és ijesztő lényektől (cápáktól és kígyóktól), a gyalogosan járhatatlan helyeken keresztül a váratlanul felbukkanó még az ott élők számára is ismeretlen szörnyetekig, amikről olvasva egyértelműen leszögezhetem, hogy nem egy nyúlszívű embernek való hely ez. Természetesen mindezek mellett részletes információt kaptam a Mar és a Sheeriles család között zajló többéves viszály okáról, és arról, hogy mi köze Cerise szüleinek elrablásához a Póknak, az ő motivációjáról és mutáns lényeiről, akik ritka egy gusztustalan, degenerált bandát alkottak az egy már biztos.

Eddigi olvasmányaim alakváltó szereplőire visszatekintve valószínűleg Williamet tartanám a legveszélyesebbnek. Elképesztő fizikai erővel, ügyességgel és halált megvető bátorsággal rendelkezik, de ha az érzelmit, a szívét és a lelkét venném górcső alá, akkor bizony azt kell mondanom, hogy ő a legkiszolgáltatottabb hős, akiről mostanában olvastam. Cerise pedig csakúgy, mint az első részben Rose, kemény és bátor, egy igazi harcos amazon, hatalmas szívvel és egy nagy adag kötelességtudattal. Mivel Cerise és William találkozása a legalkalmatlanabb helyen és időben történt, ezért a kapcsolatuk meglehetősen lassan - mert ugye mindketten óvatosak és bizalmatlanok voltak egymással -, de biztosan épült fel, ami nekem kifejezetten tetszett.

Rengeteg hátborzongató szörnnyel és mutáns lénnyel találkoztam olvasás közben és a véres csatajelenetekkel sem bántak szűkmarkúan az írók. Talán az én ízlésemnek már túl sok is volt belőlük, míg a humoros részeket véleményem szerint igen kis kanállal mérték...... no, de ettől eltekintve úgy gondolom, hogy tisztességes folytatása ez a Mágikus találkozásoknak, bár nekem az első rész jobban tetszett.

A folytatást szem előtt tartva a szereplők közül pedig majd Kaldar Mart lesz érdemes megjegyezni magunknak, aki nemcsak megrögzött szerencsejátékos, ügyvéd, tolvaj és kerítő is egyben, hanem egy kissé pimasz, de nagyon is szerethető karakter. Ő lesz a következő rész főhőse. 

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Bayou Moon

Fordította: Márton Andrea

Oldalszám: 493

Tovább olvasom...

Ilona Andrews: Mágikus találkozás - Világok peremén I.

Nagy reményekkel vártam én ezt a könyvet, mivel Ilona Andrews nevével, ami egyébként egy író házaspárt takar (Ilona és Gordon), már találkoztam anno, A sötétség angyalai novellás kötetben egy rövidke, de annál izgalmasabb történet kapcsán, ami annak ellenére, hogy kissé durvának és erőszakosnak éreztem, mégis teljesen levett a lábamról.

A Mágikus találkozások  elolvasása után azt kell mondjam, hogy ez bizony most sem történt másképp. Ismét sikerült elvarázsolniuk az íróknak ezzel a furcsa történettel, ami egy fantasztikus, és igen furcsa helyen, felettébb érdekes és ugyancsak furcsa lényekkel játszódik. Hősnőnk Rose, a Peremben él két öccsével együtt, akik közül az egyik alakváltó, a másik pedig a halottakat képes életben tartani.

„- Micsoda páros! – sóhajtott nagyi – Egy macska, akinek halálvágya van, és a testvére, aki megpróbálja a fél Erdőt életben tartani.”

A Peremről tudni kell, hogy két világ - a Mágia, ahol mindennapos dolognak számít a varázslás és a villantás, valamint a Töredék, vagyis a mi világunk, ahol a mágia és a varázslat nem létezik - határán terül el. 

Rose édesanyja korán meghalt, akinek az elvesztése után Rose édesapja, minden szó nélkül magukra hagyta a gyermekeit. Ezek után Rose viselte gondját a testvéreinek, ami bizony kemény munka volt a számára. Minden nap átjárt a Töredékbe, ahol kétkezi munkával kereste meg a pénzt a családja fenntartásához. Rosenak, és vele együtt a többi Perembéli embernek is volt ugyan bejárása mindkét világba (Mágia és Töredék), de mivel mindenhol törvényen kívülieknek számítottak, ezért csak a Peremben élhettek békében.

Egy nap azonban Rose nyugodtan hitt élete hirtelen felborult. Miután a bevásárló listájával a Wal-Martba igyekezve majd halálra gázol egy piszkosul jóképű idegen férfit, bevásárlás közben is találkozik egy másik, szintén piszkosul jóképű idegen férfival (csak azt mondja meg nekem valaki, hogy miért kell minden piszkosul jóképű idegen férfinak hosszú hajúnak lennie???? ), akiket különös titkok lengnek körül. Természetesen mindketten Roset akarják, de nagy örömömre egyáltalán nem ezen volt a hangsúly a történetben. Perem lakóit titokzatos és gusztustalan lények kezdik tizedelni, akiknek a mágia jelenti az édes mannát, amiből Rosenak a kékvérű származása miatt bizony jutott bőven. Hogy honnan jöttek ezek a fenevadak?, kik a teremtőjük?, és miért is akarják Perem vesztét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ és a megoldást Rose és a kis csapata.

Elképesztő, hogy mennyire látványos és jól felépített fantasy világot tártak elénk az írók, aminek létrehozásában úgy érzem, sőt egyértelműen úgy is gondolom (az eddig olvasott olvasmányaim alapján), hogy ők a legjobbak. A cselekmény jelentős része a Peremben játszódik, ahol nincs hiány mágikus lényekből, akcióból, izgalomból, humoros párbeszédekből, romantikából és erotikából. Ennek aránya olyan érzéki pontossággal van eltalálva, hogy ennél jobbat álmodni sem tudtam volna.

Igazán nem tudnám megmondani, hogy mikor olvastam olyan könyvet utoljára, ahol a szereplők közül a hősnővel szimpatizáltam jobban. Persze nem mondom, hogy nem remegett meg a kezem és nem dobbant nagyot a szívem egy - egy Declan "pózolását" részletesen leíró résznél, de azért azt kell mondjam, hogy Rose kedvessége, önzetlensége és nagylelkűsége, a testvérei iránt érzett őszinte szeretete annyira szerethetővé tette őt a számomra, hogy magasan ő lett a kedvencem a regényben.

Másik nagy pozitívuma szerintem a történetnek, hogy nem borzolták feleslegesen az idegeimet a szerzők egy  szükségtelen szerelmi háromszög közbeiktatásával - amire azért bőven lett volna lehetőségük -, hanem már a történet elején nagy valószínűséggel el lehetett dönteni, hogy ki lesz majd a befutó Rosenál. Viszont elkövették azt az óriási hibát, amit szinte minden romantikus könyvnél sérelmezni vélek, hogy a végét (azaz az utolsó kb. 10-15 oldalt) torokkaparóan édesre és sziruposra írták.

Ettől eltekintve azt kell mondja, hogy rég olvastam olyan paranormális romantikus(?) vagy urban fantasy(?) könyvet, (ez aztán a kategorizálás) ami ennyire a fotelhez szegezett volna és lekötötte volna a figyelmemet. Letehetetlennek bizonyult.

Szerencsére nem kell sokat várni a folytatásra, nem kell, hogy kiessek a történetből és elszálljon a varázs, vagy ami még ennél is rosszabb; egy másik könyvbe legyek szerelmes, mert a második rész az Áradó Hold, már itt toporog a küszöbömön.

Ilona és Gordon

Kiadó: Egmont
Eredeti cím: On the Edge
Fordította: Márton Andrea
Oldalszám: 390

Tovább olvasom...