Három könyvről röviden

Az a helyzet, hogy mostanában inkább szívesebben olvasok mintsem írok, így több olyan könyvet is magam mögött hagytam már, amiről eddig nem született bejegyzés és sajnos a lecsökkent közlési kényszeremnek hála szerintem erre  már nem is fog sor kerülni. Ám a napokban rábukkantam néhány elfeledett régi vázlatomra, és a régi szép idők emlékére úgy gondoltam, hogy összegyúrom őket egy amolyan zanzásított röpke posztba. :)

Rachel Vincent: Add a lelkedet (Sikoltók 4.) 

A Sikoltók sorozat 4. része sajnos nagy csalódás volt a számomra, mert bizony ez volt az eddigi kötetek közül a leggyengébb. Nem tehetek róla, de Kaylee hozzáállása a Nash-el való kapcsolatához totál kiverte nálam a biztosítékot, pedig a féltékenységi rohamait még nem is írtam a listájához. Egyszerűen képtelen voltam megérteni, hogy miért nem tudott végre megbocsátani Nash-nek, aki meglátásom szerint már épp eleget vezekelt a bűneiért. Szerintem most inkább épp támogatnia kellett volna ezt a szegény srácot és nem eltaszítania magától, és ahelyett, hogy folyton csak féltékenykedett és azon lamentált, hogy vajon adjon-e egy újabb esélyt kettőjük kapcsolatának vagy sem, inkább csak oda kellett volna tennie magát és Nash mellett maradva segíteni neki, hogy minél könnyebben vészelje át a drogfüggőségéből adódó komoly testi és lelki elvonási tüneteket. De neeeem. Ő csak vacillált, meg cirkuszolt és nyűglődött.... egyszóval kiborító volt. A cselekményt illetően - és több hónap távlatából nézve - erősen el kellett gondolkodnom azon, hogy miről is szólt valójában.... hát az utolsó néhány pár oldaltól eltekintve őszintén szóval semmiről.
Úgyhogy ez a rész nálam durván alul teljesített, melynek hála kicsit el is ment a kedvem az egésztől, de úgy vagyok vele, ha már eddig eljutottam, akkor kár lenne veszni hagynom a sorozatot, úgyhogy adok még egy esélyt a folytatásnak.

Fiona Paul: Seregély (Az Örök Rózsa titkai 3.)

A démonok és groteszk alvilági lények után Fiona Paul Örök Rózsa titkai trilógiájának befejező kötetével múlattam az időt, mely regény megjelenését már nagyon régóta vártam, hiszen nagy rajongója vagyok a sorozatnak. De sajnos azt kell mondjam, hogy kissé csalódott vagyok - igen, ismét -, ugyanis nem lett elsöprő szerelem a regényből. Hogy miért? Mert meg voltam győződve arról, hogy ebben a részben Luca sokkal több szerepet fog majd kapni és vele együtt a romantika is, melynek köszönhetően már előre borítékoltam a sóhajtásokkal teli édes pillanatokat közte és a hősnőnk  között, de mint kiderült kissé pofára estem, mert most aztán tényleg csak a nyomozáson volt a hangsúly, ami egyébként nem volt rossz, tényleg egy szavam nem lehet ellene, hisz tele volt izgalommal és rémisztő helyzetekkel.... de a fene vigye, akkor is valami másra számítottam.
Ami óriási pozitívum volt a számomra, hogy Cass az elmúlt részek alkalmával olyan változáson ment keresztül, hogy le a kalappal előtte. Egy elkényeztetett és burokban nőt leányzóból egy erős, bátor és határozott nővé cseperedett, aki az egész Örök Rózsa rendjének titkát szinte teljesen egyedül göngyölítette fel.
Szóval bár a romantika terén árnyékra vetődtem, de a történet kissé gótikus és hátborzongató hangulata az nagyon bejött. Amit még egy kicsit sajnálok ezzel a résszel kapcsolatban, hogy érzésem szerint valahogy most  nem igazán sikerült  a szerzőnek tökéletesen átadnia a szereplők érzelmeit, mert értem én, hogy Cass - pengeéles logikával - miért is választotta azt a férfit, akit végül is választott, de a döntése és a szavai mögött nem láttam az őszinte érzelmeket és szerelmet, és ez számomra sokat levont a történet élvezeti értékéből.

Összességében - és a nyavalygásaim ellenére -  jó kis könyv volt ez, bár az is igaz, hogy a Belladonnát nem múlta felül, de ha valaki egy izgalmas és főként nyomozással teli történelmi YA-ra vágyik egy kis romantikus beütéssel, akkor annak biztos nyugodt szívvel ajánlanám.

Susan Elizabeth Phillips: Álom, édes álom (Chicago Stars 4.)

A következő olvasmányom Susan Elizabeth Phillips Álom, édes álom című regénye volt, amit egy kedves barátnőm ajánlására vettem a kezembe.
Aki ismer az tudja, hogy nem rajongok az írónőért, persze azt sem tagadom, hogy még csak egy-két könyvét olvastam eddig, vagyis nincs sok tapasztalatom vele kapcsolatban, de valahogy ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy ne soroljam őt a kedvenc romantikus szerzőim közé. Sokat beszélgettem már erről másokkal, hogy vajon ennek mi lehet az oka, hiszen ha valaki szereti a romantikus már-már cukormázba hajló regényeket, akkor az én vagyok, és mégis. (Őszintén szólva a történelmi románcokat nálam semmi nem múlja fölül, azok az én szívem csücskei, egyszerűen imádom őket. Imádom a kor hangulatát és gondolkodásmódját,  a szemérmesebb megfogalmazást, a visszafogottabb és titokzatosabb szereplőket... ahhh, egyszóval teljesen odavagyok értük.) De visszatérve a regényre, meglepő mód nem bántam meg, hogy végül is elolvastam mert határozottan jó könyv volt.

Egyébként érdekes volt a vele való kapcsolatom, mert az elején csak úgy faltam a sorokat, egészen addig, amíg el nem jutottak a szereplők az első ágyjelenetig, mert nem tudom ki hogy van vele, de számomra egy romantikus regény legjobb része midig is az  volt, ahogyan eljutottak a hősök addig a bizonyos pontig.... mely pont ebben az esetben igen korán bekövetkezett. Sajnáltam is mindezt cefetül olyannyira, hogy még a történet utáni lelkesedésem is kissé alábbhagyott, de Ethan és Kristy sztorija miatt ismét elkezdett érdekelni a könyv, úgyhogy egy kisebb átmeneti "válság" után újra elkapott a lelkesedés.
Szóval finoman szólva is érzelmi hullámvasút volt számomra a regény; hol nem tudtam letenni, hol pedig kicsit untam, és alig vártam, hogy újra elkapjon a lendület, de a végén, amikor becsuktam, mégis úgy éreztem, hogy vétek lett volna kihagyni, és nem csak azért mert tele volt érzelemmel; boldogsággal és szomorúsággal, hanem mert a szereplők is olyan kivételesen erős és bátor karakterek voltak, akiknek a sorsáról és az egymáshoz való viszonyáról tényleg érdekes és szívfacsaró volt olvasni.

Olyannyira, hogy a végére még azt is majdnem elhittem, hogy mindez valóban megtörténhet. :)

Tovább olvasom...

Fiona Paul: Belladonna (Az Örök Rózsa titkai # 2)

Szerettem Fiona Paul Méreg című könyvét, és bár nem volt tökéletes, mégis meglehetősen nagy svunggal vett le a lábamról. Így nem volt kérdéses, hogy a trilógia második részét is olvasni fogom, úgyhogy már alig bírtam kivárni, hogy végre megjelenjen és a kezembe vehessem. Próbáltam minél lassabban haladni vele, hogy tovább tartson, de bevallom őszintén, hogy ez nekem nem nagyon ment. Tudom tudom mohó vagyok és ezt el is ismerem, de mit csináljak, ha egyszer annyira magával ragadt a reneszánsz Firenze hangulata, a sikátorokban megbúvó titkok és rejtélyek utáni nyomozás izgalma, és nem utolsósorban Cass érzéseinek fejlődése, hogy szinte két nap alatt faltam fel az egészet. És bár egy trilógia középső részénél mindig megvan a veszélye annak, hogy az egy unalmasabb, amolyan töltelék rész lesz - ami a nagy dolgokról a még nagyobbakra való áttérést vezeti majd fel -, de a Belladonnánál ha ez az átvezető jelleg meg is volt, egy cseppet sem volt érzékelhető, ellenkezőleg. Ez a könyv sokkal jobb és szerethetőbb volt, mint az elődje.

Az Örök Rózsa titkai folytatásában Cass élete romokban hever, mivelhogy Falco elhagyta Velencét - és vele együtt őt is - , hogy nevet szerezhessen magának Firenzében, mint elismert festőművész. Vőlegényét Lucat pedig koholt vádak alapján eretnekség vádjával börtönbe zárják, és ha nem siet gyorsan valaki a segítségére, akkor minden jel szerint fel is akasztják. Cass-nak tehát meg kell mentenie Lucat, ami azt jelenti, hogy meg kell keresnie az egyetlen dolgot, amely bizonyíthatja vőlegénye ártatlanságát, az Örök Rózsa rendjének könyvét. Így hát Cass Firenzébe indul, abba a városba, amit megszálltak a vámpírok és amely Falco otthona is egyben, aki nem mellékesen épp a rend - amely olyan tudósokból álló titkos társaság, akik emberi maradványokon kísérleteznek - döbbenetesen szép vezetőjének Belladonnának dolgozik.

Érdekes volt ez a könyv, főként a tájak és a különböző helyszínek változatossága, valamint az Örök Rózsa rendet körülölelő rejtélyek kibontakozása miatt. A történet számomra most nyílt ki igazán és vált teljesen érthetővé, bár biztos vagyok benne, hogy a harmadik rész is tartogat még meglepetéseket a számomra. Az írónő stílusát az előző részben meglehetősen csiszolatlannak éreztem, amely érzés néhol most sem maradt el, bár már sokkal kiforrottabbnak és gördülékenyebbnek hatott az írása. De igazából mindez engem egy cseppet sem érdekelt, mert Fiona Paul ismét olyan hangulatot tudott teremteni, hogy őszintén sajnáltam, hogy a könyv végére értem, mert olyan szívesen bolyongtam volna még Firenze utcáin nézelődve, hogy a felsőbb osztálybeli hölgyek milyen ruhát hordanak, és olyan szívesen olvastam volna a titkos táncestekről és leskelődtem volna torkomban dobogó szívvel az Örök Rózsa rendjének gyertyafényes bizarr találkozóin. Olyan szívesen olvastam volna még Cass és a szolgálója irigylésre méltó baráti kapcsolatáról, és Cass érzelmeinek változásáról Luca irányában.... Jesszusom, de szívesen olvastam volna még tovább minderről!

Bevallom én soha nem szívleltem Falcót és ez most sem volt másképp. Szerencsére most megpördültek kicsit az érzelmek a könyvben és Cass kevésbé koncentrált a fiúra, inkább Luca körül jártak a gondolatai, ami engem határozott megnyugvással töltött el. És bár Falco még midig erősen jelen van a regényben, mégis úgy érzem, hogy Lucanak nagyobb esélye van Cass-nél, mint ennek a kis festőcske ficsúrnak. (De ha netalántán a harmadik részben megváltozik mindez , akkor én nagyon csúnya dolgokat fogok mondani.) Egyébként Luca csak a könyv elején és végén volt fizikailag is jelen egy-egy rövid eseménynél, ennek ellenére én mégis végig úgy éreztem, hogy aktív részese a cselekménynek, úgyhogy le a kalappal az írónő előtt, hogy ilyen zseniálisan tudta megoldani mindezt.

A legszebb külföldi borítók.

Imádtam ezt a rész, melynek köszönhetően az Örök Rózsa titkai az egyik kedvenc sorozatommá vált. A rejtélyek valóságosak benne, a szereplőkért pedig szívből lehet izgulni és aggódni, és nem elhanyagolandó tény, hogy a hangsúly még mindig a nyomozáson van és nem a szerelmi háromszögön, mely utóbbi persze bonyolítja a dolgokat, de soha nem veszi át az irányítást.

Az író a könyv végén is tartogatott még meglepetéseket a számomra, amitől bizony a szívem szakadt meg, magával ragadó volt és döbbenetes, úgyhogy mindenképp szükségem van az utolsó részre, amire sajnos még nagyon nagyon sokat kell várnom.... Csak a jóég tudja, hogy hogy fogom én addig kibírni.

Fiona Paul

A sorozat részei:

1. Venom - Méreg 
2. Belladonna 
3. Starling

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Belladonna
Sorozat: Secrets of the Eternal Rose
Fordította: Tóth Gizella
Oldalszám: 396

Tovább olvasom...

Fiona Paul: Méreg (Örök Rózsa titkai #1)

Rég csalódtam már ilyen kellemesen, mint Fiona Paul Méreg című könyvében. Ráadásul most, hogy olvastam még jobban vágyom Velence hangulatát mint eddig, és ha tehetném bizony azonnal csomagolnék és már repülnék is oda. A történet a reneszánsz Velencében játszódik, amikor még a várost átszelő kisebb csatornák és mellékutcák mocskosak és koszosak voltak, az éjszakai élet pedig izgalmakkal és veszélyekkel volt teli, melyekről kurtizánok, rablók és őrült gyilkosok gondoskodtak. Egyszóval nem egy életbiztosítás volt akkoriban az éjszaka közepén a városban mászkálni (de mindezt hősnőnket egy cseppet sem zavarta). 

Cassandra egy tizenöt éves fiatal lány, akinek mindene megvan, amire csak vágyhat: elegáns ruhák, csillogó ékszerek sőt,  még egy gazdag vőlegény is kijutott neki, akit franciaországi tanulmányai miatt már évek óta nem látott, de Cass ennél többre vágyott.
A szülei halála után a nagynénje vette magához, aki nem sok szabadságot engedett a számára, ami szerintem tökéletesen érthető volt ebben a veszélyes világban, de persze egy fiatal lány oldaláról nézve, aki tele van energiával, kíváncsisággal és érzelmekkel, mindezt az óvó és védő szeretetet valóban inkább börtönhöz hasonlónak érezhette, mintsem szerető családi  otthonnak.
A történet Cass barátnőjének a temetésével kezdődik, melyet követően találkozik a lány főhősünkkel Falcóval, egy titokzatos, de jóképű szegény festővel, aki a temetés éjszakáján épp Cassék családi birtoka melletti temetőben bóklászott. A lány ezzel a fiúval fedezi fel, hogy a barátnője holteste eltűnt a koporsójából és helyette egy másik nő, feltehetőleg egy kurtizán hullája került, akinek a szíve fölé egy nagy X-et metszettek. Casst nem hagyja nyugodni az eset, mindenképp a bűntény végére akar járni, melyben Falco lesz mindvégig a segítségre. Mivel e két fiatal a nyomozás során sok időt tölt együtt, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz és bár Cass érzi, hogy Falco valami titkot rejteget előle - ami miatt folyamatosan kételkedik a fiú szavahihetőségében -, ennek ellenére mégsem bír parancsolni az érzelmeinek és rengeteg szabályt felrúg, csakhogy a fiú közelében lehessen.

Bevallom engem ez a Falco gyerek nem igazán nyert meg magának. Jó, jó hogy helyes, meg fiatal, meg művész és még az alvilági életben is ismerős, ami arra enged következtetni, hogy nem egy elveszett ember, de azért mégiscsak voltak titkai, amiket semmiképp sem lehetett figyelmen kívül hagyni, főleg úgy, hogy azok Cass barátnője holtestének az eltűnésével egyértelműen kapcsolatban hozhatóak voltak. Falco és Cass közös nyomozását, hogy állandóan együtt voltak és veszélyes helyzetekbe keveredtek felettébb izgalmasnak találtam. Bár néha úgy éreztem, mintha Cass kicsit túlzásba vitte volna a fiú iránti rajongását, de ha jobban belegondolok, akkor be kell látnom, hogy mindez nagyon is reális, hiszen egy tinédzser lányról van szó, aki épp most bontogatja a szárnyait, fedezi fel a szerelmet és a testiséget. Sajnos az olvasókhoz hasonlóan a szereplők is tisztában vannak azzal, hogy a társadalmi helyzetükből adódóan a bimbózó kapcsolatuknak nem sok jövője van, arról már nem is beszélve, hogy Cassnek már van vőlegénye, akit ugyan már több éve nem látott - mely idő alatt ez a fiú egy vonzó férfivá érett -, de ugye a vele kapcsolatos rossz emlékek miatt Cass zsigerből elutasítja őt sőt, amikor a saját két szemével bizonyosodik meg a változásról, még akkor sem jut el az agyáig, hogy ez a férfi nem büntetés a számára, hanem épp ellenkezőleg, kész főnyeremény. Mindenesetre, míg ez a buta lány e két férfi között őrlődik, a gyilkos szabadon mászkál és nagyon úgy tűnik, hogy Cassre pályázik.

Alapvetően egy krimiről van szó, egy erős romantikus szállal, mely kombinációt én rettentő mód szeretem. Imádtam a nyomozós részeket, a sötét sikátorokból való meneküléseket, a gondolázásokat, a lebujokat és a sötét titkokat, amik Velence koszos csatornalabirintusaiban bújtak meg. No meg a kor hangulatát és divatját, ahol ismét tudatosodott bennem, hogy akkoriban bizony kész kihívás volt fűzőben levegőt venni. És bár volt a regényben szerelmi háromszög, amik alapvetően idegesíteni szoktak, de ezt most valahogy mégis nagyon kedvemre valónak éreztem, ami persze nem jelenti azt, hogy nem gurult el jó párszor olvasás közben a gyógyszerem, de olyan hihetőek és átérezhetőek voltak a szereplők problémái és érzései, hogy ennek köszönhetően valóban hitelesnek éreztem Cass bizonytalanságát. (Én bízom abban, hogyha eljön az idő, akkor Cass a megfelelő férfit válassza majd, mindenesetre én az ő helyében egy percig sem gondolkodnék.)

A fejezetek elején lévő „Örök Rózsa” könyvéből vett idézetek, amelyek az emberi testről illetve a holtestek boncolásáról szóltak, számomra nagyon érzéketlen és hátborzongató leírások voltak, amikről azért túlzás lenne azt állítanom, hogy ez adta volna a könyv ízét és zamatát, de mindenképp meghatározó jelentőséggel bírtak, mind a történet tartalmát és mind a könyv hangulatát illetően.

  

Egyébként a regényt leginkább Brenda Joyce Halálos sorozatához tudnám hasonlítani, de csak a nyomozással összekötött szerelmi háromszög miatt, ezen kívül nem sok köze van egymáshoz a két történetnek. És ha valaki netán még nem tudná, ismét egy trilógiáról van szó, mely sikerében nagyon bízom, merthogy a többi részét is mihamarabb szeretném olvasni.

Ja, és ha kérhetem, a fordítót, Tóth Gizellát mindenképpen tartsák meg, mert zseniális!

Fiona Paul

A sorozat részei:

1. Venom - Méreg

2. Belladonna (megjelenését a kiadó tavasz-nyár környékére ígérte)

3. Starling

A könyvhöz trailer is tartozik és szerintem hu... nagyon jó lett, bár kevésbé csőrös és jobb pasit is találhattak volna.

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Venom
Sorozat: Örök Rózsa - Secrets of the Eternal Rose
Fordította: Tóth Gizella
Oldalszám: 504

Tovább olvasom...