Sós mandula

Szükségem volt ma pirított magokra, időm is volt :)

 

 így  mandulából többet pirítottam, lett sós mandula is.

Valamikor Anyósom készített nekünk, de idővel leszoktunk róla.

Eszembe sem volt, mígnem az ősszel a piacon kedvenc mandulaárus(om), saját készítésű 

sós mandulával kínálgatta a járókelőket.

 

Addig-addig kínált, míg végül megkóstoltam és meg kell valljam, azonnal magával ragadott.

A frissen tört hazai tájon termett mandula, már önmagában is teljesen más ízű, 

mint a bolti csomagolt változat.

Az alig sós, pirított, meg lehengerlő volt.

Sós mandula

Hozzávalók

mandula 

kevés só (himalája sót választottam)

1 ek olaj 

Az olajat serpenyőbe öntöttem, a mandulát bele, majd rázogatva összekevertem, 

hogy mindenhol érje az olaj.

(Lehet kevesebb olaj is elég, éppen csak annyi kell, hogy finom hártyaszerűen bevonja a mandulát.)

Közepes hőfokon, lassan hevítettem föl, majd amikor már illatozott, rázogatva a serpenyőt, "kevergettem".

(Szinte folyamatosan rázogattam.)

Ha ügyesen csináljuk, akkor nem ég meg sehol, csak pirul.

A mandulaszemek a hő hatására, megduzzadnak, pattogó hang jelzi, hogy elkészült.

Ekkor egy kevés (1 mk) sót hintettem rá, és még egyet ráztam rajta.

A hőt elzártam, a mandulát hagytam teljesen kihűlni.

Bár nagy a kísértés, hisz nagyon finom illatok szálldosnak, de forrón eszünkbe ne jusson megkóstolni.

A magas olaj tartalma miatt ez igen veszélyes.

Teljesen hidegen, ropogós, ízletes csemege, dobozba zárva tárolható.

Mértékkel fogyasszuk, különben könnyen megterheli a gyomrunkat.

Szeretetrehangoltan a Facebookon <3