a szalonnasütés féltve
őrzött mellékterméke volt a botra húzott és megfüstölt jalapeno paprika. a
friss zöld paprikák órákon keresztül állták a füstöt, meg sem hallották az
ehhez kapcsolódó viccelődést. először fényesek és sötétzöldek volt, a vendégek
ekkor gurították le az első kupica pálinkát, épp a tűzrakás után. óvatosan
bántak velük, csak a tűz szélére ültették őket. sorba, egymás mellé, egy, két,
három nyárs, beledöfték őket a földbe, rajtuk pedig szépen csücsültek a
paprikák. hegyeserős társuk a tányérról irigykedett, máskor ő a főszereplő,
most minden figyelmet a jalapeno-k kaptak.
később már kissé megfonnyadtak – persze folyamatos forgatást igényeltek -, de volt olyan is, aki ideje korán megfeketedett, felhólyagzott. amikor már előkerültek a vastagra vágott, ropogós héjú fehérkenyerek, a rózsaszín sonkák és a pirosan vigyorgó retkek a kakastaréj-szalonnák mellé, a jalapenok már szépen barnultak. szürkészöldek, majd szürkés-zöldes-barnásak lettek (egyesek azt mondták, ilyen szín nincs is), összefonnyadtak, de végül is egyre áthatóbb füstszaguk lett.
aztán a parázs kialudt, a vendégek hazamentek, a nap lenyugodott, majd újra felkelt. a jalapenokat vászonzacskóba dugták, a vászonzacskót pedig a kamrába akasztották. teltek a napok, teltek a hetek, s a paprikák türelmesen várták sorsukat. aztán ősz végén, egy igen borús és szeles novemberi délután újra vendégek érkeztek a dombon álló házba. a felállított asztalokat frissítők és sör-, borkorcsolyák sereglették el, de a fő attrakció a több órán át sütőben sülő chilis bab volt.
a recept a paprikákkal együtt érkezett, mexikói mádrétól, akik aztán igazán tudják a remek chili titkát. a füstölt jalapeno-k illatát azonnal lehetett érezni az ételen, úgyhogy az asztalt villámgyorsan körbeülte a társaság. szó nélkül evett mindenki. ment hozzá a friss kenyér, a tejföl, az apróra vágott lilahagyma, a guacamole és a sör, meg a pálinka és megtartós recept lett belőle.
később már kissé megfonnyadtak – persze folyamatos forgatást igényeltek -, de volt olyan is, aki ideje korán megfeketedett, felhólyagzott. amikor már előkerültek a vastagra vágott, ropogós héjú fehérkenyerek, a rózsaszín sonkák és a pirosan vigyorgó retkek a kakastaréj-szalonnák mellé, a jalapenok már szépen barnultak. szürkészöldek, majd szürkés-zöldes-barnásak lettek (egyesek azt mondták, ilyen szín nincs is), összefonnyadtak, de végül is egyre áthatóbb füstszaguk lett.
aztán a parázs kialudt, a vendégek hazamentek, a nap lenyugodott, majd újra felkelt. a jalapenokat vászonzacskóba dugták, a vászonzacskót pedig a kamrába akasztották. teltek a napok, teltek a hetek, s a paprikák türelmesen várták sorsukat. aztán ősz végén, egy igen borús és szeles novemberi délután újra vendégek érkeztek a dombon álló házba. a felállított asztalokat frissítők és sör-, borkorcsolyák sereglették el, de a fő attrakció a több órán át sütőben sülő chilis bab volt.
a recept a paprikákkal együtt érkezett, mexikói mádrétól, akik aztán igazán tudják a remek chili titkát. a füstölt jalapeno-k illatát azonnal lehetett érezni az ételen, úgyhogy az asztalt villámgyorsan körbeülte a társaság. szó nélkül evett mindenki. ment hozzá a friss kenyér, a tejföl, az apróra vágott lilahagyma, a guacamole és a sör, meg a pálinka és megtartós recept lett belőle.
hiperszuperchilisbab
a következő étel eredetije már a múlt századból származik, egy újságkivágásból (a kilencvenes évek vége körül). a jalapeno-k olyan korban érkeztek, amikor itthon még azt sem tudták, mi fán teremnek. hát még a füstölt változatuk, a chipotle. bár ma is nehéz füstölt chilipaprikát szerezni, füstölt pirospaprikát kevésbé. nálam ez utóbbival és többféle chili felhasználásával készül az étel, de nem túl csípősre, hogy a gyengébbek is bírják. a tejföl mellett csíkokra vágott cheddar, újhagyma és esetenként avokádó dukál, de a rácsepegtetett lime-levet is elbírja.
*2 csapott ek
kukoricadara
*1 ek szárított oregano
(szurokfű)
*1 ek római kömény
*1 púpozott ek kakaó
(cukrozatlan persze)
*1 púpozott tk barbecue
fűszer (sómentes, elhagyható)
*1-2 habanero paprika
*3-4 jalapeno paprika
*1 csapott ek füstölt
pirospaprika
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 érett paradicsom (ha
nincs, helyette püré)
1 kis üveg sör (330 ml,
coronita vagy búzasör, ahogy tetszik)
2 ek étkezési keményítő
(ez komoly)
200 ml húsleves
1 ek cukorszirup (ikeában
lehet kapni, szimpla melasz is jó vagy méz)
napraforgóolaj
só
a babot éjszakára
beáztatjuk. másnap leöntjük róla a vizet, átöblítjük és feltesszük főni. a húst
apróra vágjuk, de le is lehet darálni. a chilipaprikákat kimagozzuk, kierezzük,
összevágjuk (gumikesztyűben). összekeverjük a csillaggal megjelölt hozzávalókat
és késes darálóban aprítjuk. hozzákeverjük a húslevest is.
a sütőt 150 fokra
előmelegítjük. a húst olajon megpirítjuk, egyszerre csak keveset, több adagban.
a megpirított adagokat félretesszük. a vöröshagymát apróra vágjuk és
megdinszteljük, majd az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. egy tűzálló
tálba tesszük a húst, a hagymát, az összepancsolt fűszeres keveréket, majd
sózzuk, felöntjük a sör felével és beledobjuk az apróra kockázott paradicsomot
is. az edényt lefedjük és a sütőbe tesszük. másfél-két óráig pároljuk.
ha a bab már majdnem
megpuhult, leszűrjük és később a majdnem kész húshoz keverjük. a keményítőt
kikeverjük a sör másik felével, hozzáöntjük a cukorszirupot is, majd a húsos
babhoz keverjük. további egy órán keresztül készre pároljuk.
tejföllel, friss
kenyérrel, lime-szeletekkel, lilahagymával vagy újhagymával, cheddar sajttal, guacamoléval tálaljuk, lehet variálni is, de azért sör legyen mellé. meg pálinka. a füstölt
paprika elhagyható, ha van füstölt paprikánk, de szerintem nem érdemes.
3 megjegyzés:
Ez megint nagyon ott van! Biztos finom. Gratula!
köszönöm :) bizony, igen klassz kaja.
Szia, baromira tetszik a cikk :)
Megjegyzés küldése