Édeskés ízét a benne lévő inulinnak köszönheti, melyet a szervezetünk inulobiózra és szacharózra bont (ezek az oligoszacharidok a fruktóz - gyümölcscukor - polimerizációjával jönnek létre). Az inulint egyébként az extracelluláris (sejten kívüli) és az intravazális (érpályán belüli) folyadékterek, valamint a szervezet teljes víztartalmának mérésére használják, mivel a sejtekbe nem lépnek be; erről részletesen ld. a Fonyó-féle Orvosi Élettan tankönyvet.
Ennyit a dolog rendszertani és biokémiai-fiziológiai részéről, most vissza a konyhába. A csicsóka kellemesen füstös és földes (ez komoly) íze remekül passzol az olyan zöldségekkel, mint a fokhagyma, a lilahagyma és a szalonnával-sonkával is. Illik csirkéhez és disznóhúshoz is. Nyersen egyébként kissé más íze van (karalábés-édeskés), bár így is szívesen elropogtatja az ember.
Csicsóka fokhagymával és angolszalonnával400 gr csicsóka
3 fej fokhagyma
100 gr angolszalonna
1 fej lilahagyma
100-200 ml zsemlemorzsa
vaj
frissen őrölt bors
só
5-7 ek. víz
A csicsókát meghámozom (jó tanács, hogy ne túl göcsörtös gumókat vegyünk, mert akkor a fél életünket hámozással töltjük, mint ahogy én tettem). Egy serpenyőben vajat olvasztok, majd az apróra vágott angolszalonnát ropogósra sütöm benne. Ezután félreteszem. A serpenyőbe beledobálom a csicsókákat, a fokhagymát. Én itt hozzáadtam a lilahagymát is, ám így az ízének és a színének is búcsút mondhattam, mire az étel kész lett. Legközelebb csak a végén adom majd hozzá. Sózom, borsozom, majd belekeverem a vizet is. 8-10 percig lefedve, kis lángon párolom, néha meg-megrázom az edényt. Ha eléggé megpuhult, akkor leveszem a fedőt, és addig párolom, amíg a folyadék elpárolog a serpenyőből. Egy másik serpenyőben vajon aranyszínűre sütöm a zsemlemorzsát. Ebbe belekeverem a hagymás csicsókát és a szalonnát is hozzáadom.
A Farmer's Market-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése